Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-08 / 29. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam. 30. szám. Csütörtök', márczius 8-cn. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési di j : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: Haascnstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz mindeu fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. ICéziratols: nem. ad.atn.aJs: -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. VIDÉKI LEVELEZES. -késztől -ba,t3r-u.-"toá,lMondá vala Sz. Terpsychore, hogy kí az ő templomába jár áldozni, azt — ha nem is egyébbel — fáradsággal jutalmazandja s Ámor nem fog késni ismeretes közvetítésével, ha az istenfiak és földi angyalok nem tesznek kifogást ellene .... Még többet is mondott és ígért, a táncz istennője, de nem emlékszem már rá; mert — köztünk legyen mondva — nem dicsekedhetem valami kitűnő emlékező tehetséggel; miért nem egy érdemes tanárom tette hajdan azt a megjegyzést, hogy ... no de az nem tartozik ide. Elmúlt, nem is ártott, és mint mindent, ugy azt is elfelejtettem, épen mikéitt ;majdnem megfelejtkezem arról, hogy batyu bálunkról akarok írni. Igen, hát batyu-bál lesz — szól hozzám egy jó kedvű uri ember — aztán készüljön. Én neki készítvén gyomromat el is mentem s hála a mamák jószívűségének a tányérok, küldeményeikkel mégtelvék s a fólkiieticzkor estelibe/, ült 100 ur és hölgynek nem lehetett panasza az étkeket illetőleg, melyeket a kedves modorú Lady-patronesse mágori Altdorfer Gyuláné urnő, a szép Mariska, Róza és Zsuzsika kisasszonyok és még mások hordtak fel. Egynéhányan — számszerint 10 — nem fértünk asztalhoz. Oda állottunk tehát i ho! megfértünk. Hogy tétlenül ne nézzem a mások sürgését, magam is bevittem egy pohár árpalevet, miközben egy gyönyörű angyalka — persze véletlenül — két pohárral rám öntött. — Kérem, nem akartam. — Mit sem tesz nagysád. Az angyaloktól csak áldás ömlik ránk gyarló emberekre. — Ön nagyon udvarias. — Csak az igazat mondtam. — Hát én semmit se csináljak ? kérdém a rendező barátomtól azon jámbor reményben, hogy a chiffon tetejéről nyújtózkodó pulyka-sült-ezomb pusztítását rám bizandja. — Ha épen foglalkozni akar — feleié — szíveskedjék az asztalokat kihordani segiteni, hogy minél előbb tánczolhas-unk. — Bús pillantást vetve a chiffon tetejére, siettem az asztalok eltávolításán közreműködni. Pillanat alatt üres volt a terem. Javában folyik a mulatság, a táncz, midőn Ferke rákezdi, hogy: „ ... És az égről egy szép csillag lefutott." — Hogy eltalálta ez a Ferke — szólott hozzám egy barátom — nézz körül 8 meglátod, hogy egy csillag igazán elfutott. — Ki az? — A ki egész délután s most este is fáradozott a felszolgálással. — Azt hiszem visszajön. — Alig hiszem. — No várj, megkérdem kedves anyját. — Kérem nagysád. Mariska kisasszony haza ment ?" — Igen is. — Nem is jön vissza ? — Nem. — Valami baja van ? — A mult héten korcsolyázott 8 oly szerencsétlenül sikamlott el a jegén, hogy lábfájást kapván most tánczolui nem képes. — Oh csúszott volna inkább a túrós csusza a torkomon, — dörmögé hátam mögött egy epikurista. — Tessék négyesre felállaui urak I hangzék a vezényszó. Felállottak. 36 pár tánczolta a négyest. Csak 8 órakor kezdték meg a hölgyek az általános mozgósítást és sok „jó reggelt", „isten önnel", „kezeit csókolom nagysád" elhangzása után a legkellemesebb emlékekkel s azon tudattal, hogy a hosszú böjt alatt elég idő lesz karnevál fáradalmait kipihenni, távoztak, mig a férfiak még másnap 12 óráig folytatták a mulatságot. Jelen vjltak a vidéki és helybeli szépek közül: Küzdényi Zojna (K.-Ladány), Seres Lujza, Wíttmann Teréz (Szeghalom), Szarka nővérek (Gyanté), Nagy Mariska (N.Várad), Száudi Francziska (M.-Túr). Vésztőről: Popovics Irén, Dobrovojevics Lujza, Csákly Ida, Bán Róza, Willner Mari, Benkovics Ida, Kiss Irma, Zsuzsika, Kiss Mariska, Piroska, Fazekas Ida, Popovics Lóra, Pauich Vilma kisaszszonyok; fiatal úrnők, kik a tánezban résztvettek: Baurnfeind Nándorné, Nagy Józsefné (Keményfok) Altdorfer Gyuláné, Popovics Anna, ifju. Hriczné, Papp Antal né; továbbá: Szarka Imrénó (Geszt), Herkóliné, Küzdényi Sándornó (K.Ladány), Seresnó (Szeghalom). A helybeliek közül: Grósz Sáinuelnó, Forsner Fereuczné, Pap Jánosné, özv. Popovics Lászlóné, Csákly Jánosné, Dobrovojevicsné, Kis Lajosné, Fazekas Jánosnó, Kis Györgyné, Kis Mihályuó, Laczkáné és Kolozsi Péterné úrhölgyek. Tiszta jövedelem — mivel csak férfiak fizettek belépti dijat — ez egyszer nem volt — De meg volt az a kedves tudat, hogy minden vendég a legkedélyesebben tölte el az éjszakát, s hogy ez okból adandó alkalommal ismét ellátogatnak a vésztői bálakba, melyek hajdani birnevöket kezdik ismét visszanyerni. Óhajtjuk, hogy ugy legyen 1 Szeg-fü. Politikai események. * Garfield elnök beszédében utalt a négerek felszabadításának áldásaira-ós az általános oktatás szükségességére, s roszalja a mormonok soknejüségét. Beszéde után az uj elaök letette a hivatalos esküt. * Az angol alsóház 145 szavazattal 34 ellenében elfogadta második olvasásban az írországi fegyv«3rtörvényt. * Az angol felsőházban a kormányt leszavazták. A „BÉKÉSMEGYE! KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Takáí;$ Ferrnoa éloméirysiML (Beiejeaő közlemény ) Utaztunk szárazon és vizén, volt tengeri viharunk, melyből alig menekülhettünk meg. Márczius 18-án értünk Floridába s a Fort Brancas mellett szálltunk ki. Oly beteg voltam a tengeri ut miatt, hogy nem tudtam lóra ülni, s csak ugy vezettek New-gardba, hol néhány napot töltöttünk. E vár parancsnoka a magyar Asbóth generális volt. A további ut ismét egyike vala a legkeservesebbeknek, mert oly helyen jártunk, hol az ellenség már előttünk mindent eipusztitott. A talvak, tanyák mind pusztulva voltak, s a déliek a hova csak lehetett, bombákat rejtettek el. — Fort Spanishnál midőn pihenésre tábort ütöttünk, egy hídon akartam koresztülmeuni. Előbb azonban pipára gyujték. Ez alatt egy néger, ki szekeret hajtott, elémbe került ; de alig lépett föl lova a hidra, az elrejtett bomba szétpattant, a négernek lábát vitte el, lovának pedig derekát hasitá ketté. Ha én előzöm meg, e szerencsétlenség velem történik. Spanishhan ellenség volt, s be kellett vennünk, mielőtt Sherman táborával egyesülnénk. Ápril 2-án megérkezett Kenby geuerális és a hajóhad s azonnal megkezdtük az ostromot. Nekünk lovasoknak semmi teendők nem volt. Másnap már megakarta adni magát az ellenség, de Kenby nem fogadta el a föltóteleket. Öt napi lövöldözés után bevettük a várat. A mi csapatunkból 575 maradt a csatatéren, de az ellenségből csak foglyot 3000-et ejtettünk, kiknek kötelességül adatott, hogy az elrejtett bombákat ássák föl. Spanish, melynek erőde magas hegyen fekszik, oly közel van Mobilhoz, hot Sherman volt, miszerint ezt látni lehetett. Ápr. 10-én heves ágyúzás hallatszott Mobil felől s távcsövekkel tisztán kivettük, hogy Sherman az ostromot megkezdé. Egész nap tartott az ágyúzás s a másik éjjel sem szűnt meg. Seregünk nagy részét segélyére küldték, mig mi lovasok a várban maradtunk. Ápril 12-én két örömhír érkezett. Egyik az volt, hogy Grant bevette Richmondot, a déliek össze vannak törve, s a háborút befejezettnek lehet tekinteni ; a másik hír pedig Mobil bevételét adta tudtunkra. Másnap pedig arról értesültünk, hogy egész Texas csata nélkül megadta magát. Éreztük is azonnal, hogy a déliek meg vannak törve, mert a csapatokat szótosztották a vidékeken, az altiszteket pedig a municziókkal ide-oda küldözgették. Épen Montgomeryban voltam, midőn ápr. 29-én arról értesültünk, hogy prezidensünket, Linkolnt New-Yorkban meggyilkolták a színházban. A legnagyobb szomorúságot okozta e hír mindenütt. Vége lévén a háborúnak, mi altisztek, csak megbízásokkal voltunk elfoglalva, melyeknek teljesítésével egyik városból a másikba mentünk. E járás-kelés közben jöttem ismeretségbe Jantsovits Gyula szarvasi hazánifiával, ki New-Orleansbau lakik. SanAntonioban pedig (Texas-állam) egész váratlanul sok magyar ismerősre találtam. Ott ismertgm meg Varga urat, ki igen értelmes szíjgyártó s négy fia szolgált az nnionisták táborában Mig e városban voltam, nálok laktam, s ismeretségbe jöttem Haraszti kapitánynyal is, ki a 18-dik new-yorki huszárezredben szolgált. Egy délután Vargáékkal szekérre ülve, fölkerestük Ujházy Lászlót is, kinek San-Antóniához közel szép tanyája van, s két fiával s igen szép leányával együtt nagyon szívesen fogadott. De nem sokáig maradhadtam derék földieim körében, mert Austinba, Texas' fővárosába kellett mennem, hol ezredem feküdt. Deczemberig voltunk e városban, aztán ezredemmel együtt New-Őrlet nsba mentünk vissza. Decz. 20-án telt ki katonasági időm, s ezredesem, midőn megváltam kompániámtól, egy láda puskamüves szerszámot adott, a mért többször kijavítottam fegyvereit. Obsitom mellé még 631 tallért kaptam, melyből, midőn rendbe hoztam magamat, épen 400 tallérom maradt. Románnak szintén kitelvén katonasági idej e, több tervezgetés után egy kávéházat béreltünk ki New-Orleansban a franczia színháznál. Kezdetben jövedelmezett, De pár hét múlva a színészek elhagyták a színházat, a mi közönségünk is elmaradt s május 1-sőre szépen belebuktunk az egész vállalatba. Ekkor Román barátom kárpitos mesterségét vette elő, én meg hozzá csaptam föl kárpitossegédnek, ő most is a legjobb kárpitos az egész városban. Midőn egy spanyol ur szobáit kárpitoztuk, bámulva látom, hogy az udvaron az asszonyság krinolinban és kalapban ugyancsak keféli s abrakolja a lovat, aztán az istálló tisztogatásához kezdett hozzá. A konyhában pedig ez alatt férje sütött, főzött és mosott. Én jót nevettem e felfordult dolgon, s csak aztán tudtam meg, hogy cselédek szűkében ugy szokás, hogy napról napra igy cserélik föl egymás munkáját. De korán nevettem, mert az asszonyos munkából nekem is kijutott. Nasits ur földim felszóllitott: ha nem volna-e kedvem vele San-Christiánba menni a nyárra, házi munkára. Én ráálltam, vele mentem, s végeztem aztán minden dolgot, sőt még tésztát is gyúrtam. E nyár azonban jól eltölt. Szeptemberben ismét visszatértem New-Orleansba, egy kis kereskedést rendeztem be, s itt próbálom tovább a szerencsét.