Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-08 / 29. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam. 30. szám. Csütörtök', márczius 8-cn. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési di j : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: Haascnstein és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz mindeu fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. ICéziratols: nem. ad.atn.aJs: -vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. VIDÉKI LEVELEZES. -késztől -ba,t3r-u.-"toá,l­Mondá vala Sz. Terpsychore, hogy kí az ő templomá­ba jár áldozni, azt — ha nem is egyébbel — fáradsággal jutalmazandja s Ámor nem fog késni ismeretes közvetíté­sével, ha az istenfiak és földi angyalok nem tesznek kifo­gást ellene .... Még többet is mondott és ígért, a táncz istennője, de nem emlékszem már rá; mert — köztünk le­gyen mondva — nem dicsekedhetem valami kitűnő emlé­kező tehetséggel; miért nem egy érdemes tanárom tette hajdan azt a megjegyzést, hogy ... no de az nem tarto­zik ide. Elmúlt, nem is ártott, és mint mindent, ugy azt is elfelejtettem, épen mikéitt ;majdnem megfelejtkezem ar­ról, hogy batyu bálunkról akarok írni. Igen, hát batyu-bál lesz — szól hozzám egy jó kedvű uri ember — aztán készüljön. Én neki készítvén gyomromat el is mentem s hála a mamák jószívűségének a tányérok, küldeményeikkel még­telvék s a fólkiieticzkor estelibe/, ült 100 ur és hölgynek nem lehetett panasza az étkeket illetőleg, melyeket a ked­ves modorú Lady-patronesse mágori Altdorfer Gyuláné urnő, a szép Mariska, Róza és Zsuzsika kisasszonyok és még mások hordtak fel. Egynéhányan — számszerint 10 — nem fértünk asz­talhoz. Oda állottunk tehát i ho! megfértünk. Hogy tétlenül ne nézzem a mások sürgését, magam is bevittem egy pohár árpalevet, miközben egy gyönyörű angyalka — persze véletlenül — két pohárral rám öntött. — Kérem, nem akartam. — Mit sem tesz nagysád. Az angyaloktól csak áldás ömlik ránk gyarló emberekre. — Ön nagyon udvarias. — Csak az igazat mondtam. — Hát én semmit se csináljak ? kérdém a rendező barátomtól azon jámbor reményben, hogy a chiffon tetejé­ről nyújtózkodó pulyka-sült-ezomb pusztítását rám bizandja. — Ha épen foglalkozni akar — feleié — szívesked­jék az asztalokat kihordani segiteni, hogy minél előbb tán­czolhas-unk. — Bús pillantást vetve a chiffon tetejére, siettem az asztalok eltávolításán közreműködni. Pillanat alatt üres volt a terem. Javában folyik a mulatság, a táncz, midőn Ferke rá­kezdi, hogy: „ ... És az égről egy szép csillag lefutott." — Hogy eltalálta ez a Ferke — szólott hozzám egy barátom — nézz körül 8 meglátod, hogy egy csillag igazán elfutott. — Ki az? — A ki egész délután s most este is fáradozott a felszolgálással. — Azt hiszem visszajön. — Alig hiszem. — No várj, megkérdem kedves anyját. — Kérem nagysád. Mariska kisasszony haza ment ?" — Igen is. — Nem is jön vissza ? — Nem. — Valami baja van ? — A mult héten korcsolyázott 8 oly szerencsétlenül sikamlott el a jegén, hogy lábfájást kapván most tánczolui nem képes. ­— Oh csúszott volna inkább a túrós csusza a torko­mon, — dörmögé hátam mögött egy epikurista. — Tessék négyesre felállaui urak I hangzék a ve­zényszó. Felállottak. 36 pár tánczolta a négyest. Csak 8 órakor kezdték meg a hölgyek az általános mozgósítást és sok „jó reggelt", „isten önnel", „kezeit csó­kolom nagysád" elhangzása után a legkellemesebb emlé­kekkel s azon tudattal, hogy a hosszú böjt alatt elég idő lesz karnevál fáradalmait kipihenni, távoztak, mig a férfiak még másnap 12 óráig folytatták a mulatságot. Jelen vjltak a vidéki és helybeli szépek közül: Küz­dényi Zojna (K.-Ladány), Seres Lujza, Wíttmann Teréz (Szeghalom), Szarka nővérek (Gyanté), Nagy Mariska (N.­Várad), Száudi Francziska (M.-Túr). Vésztőről: Popovics Irén, Dobrovojevics Lujza, Csákly Ida, Bán Róza, Willner Mari, Benkovics Ida, Kiss Irma, Zsuzsika, Kiss Mariska, Piroska, Fazekas Ida, Popovics Lóra, Pauich Vilma kisasz­szonyok; fiatal úrnők, kik a tánezban résztvettek: Baurn­feind Nándorné, Nagy Józsefné (Keményfok) Altdorfer Gyu­láné, Popovics Anna, ifju. Hriczné, Papp Antal né; továbbá: Szarka Imrénó (Geszt), Herkóliné, Küzdényi Sándornó (K.­Ladány), Seresnó (Szeghalom). A helybeliek közül: Grósz Sáinuelnó, Forsner Fereuczné, Pap Jánosné, özv. Popovics Lászlóné, Csákly Jánosné, Dobrovojevicsné, Kis Lajosné, Fazekas Jánosnó, Kis Györgyné, Kis Mihályuó, Laczkáné és Kolozsi Péterné úrhölgyek. Tiszta jövedelem — mivel csak férfiak fizettek belépti dijat — ez egyszer nem volt — De meg volt az a kedves tudat, hogy minden vendég a legkedélyesebben tölte el az éjszakát, s hogy ez okból adandó alkalommal ismét ellátogatnak a vésztői bálakba, melyek hajdani bir­nevöket kezdik ismét visszanyerni. Óhajtjuk, hogy ugy legyen 1 Szeg-fü. Politikai események. * Garfield elnök beszédében utalt a négerek felsza­badításának áldásaira-ós az általános oktatás szükségessé­gére, s roszalja a mormonok soknejüségét. Beszéde után az uj elaök letette a hivatalos esküt. * Az angol alsóház 145 szavazattal 34 ellenében el­fogadta második olvasásban az írországi fegyv«3rtörvényt. * Az angol felsőházban a kormányt leszavazták. A „BÉKÉSMEGYE! KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Takáí;$ Ferrnoa éloméirysiML (Beiejeaő közlemény ) Utaztunk szárazon és vizén, volt tengeri viharunk, melyből alig menekülhettünk meg. Márczius 18-án értünk Floridába s a Fort Brancas mellett szálltunk ki. Oly beteg voltam a tengeri ut miatt, hogy nem tudtam lóra ülni, s csak ugy vezettek New-gardba, hol néhány napot töltöt­tünk. E vár parancsnoka a magyar Asbóth generális volt. A további ut ismét egyike vala a legkeservesebbeknek, mert oly helyen jártunk, hol az ellenség már előttünk min­dent eipusztitott. A talvak, tanyák mind pusztulva voltak, s a déliek a hova csak lehetett, bombákat rejtettek el. — Fort Spanishnál midőn pihenésre tábort ütöttünk, egy hí­don akartam koresztülmeuni. Előbb azonban pipára gyuj­ték. Ez alatt egy néger, ki szekeret hajtott, elémbe ke­rült ; de alig lépett föl lova a hidra, az elrejtett bomba szétpattant, a négernek lábát vitte el, lovának pedig dere­kát hasitá ketté. Ha én előzöm meg, e szerencsétlenség ve­lem történik. Spanishhan ellenség volt, s be kellett vennünk, mi­előtt Sherman táborával egyesülnénk. Ápril 2-án megérke­zett Kenby geuerális és a hajóhad s azonnal megkezdtük az ostromot. Nekünk lovasoknak semmi teendők nem volt. Másnap már megakarta adni magát az ellenség, de Kenby nem fogadta el a föltóteleket. Öt napi lövöldözés után be­vettük a várat. A mi csapatunkból 575 maradt a csataté­ren, de az ellenségből csak foglyot 3000-et ejtettünk, kik­nek kötelességül adatott, hogy az elrejtett bombákat ás­sák föl. Spanish, melynek erőde magas hegyen fekszik, oly kö­zel van Mobilhoz, hot Sherman volt, miszerint ezt látni le­hetett. Ápr. 10-én heves ágyúzás hallatszott Mobil felől s távcsövekkel tisztán kivettük, hogy Sherman az ostromot megkezdé. Egész nap tartott az ágyúzás s a másik éjjel sem szűnt meg. Seregünk nagy részét segélyére küldték, mig mi lovasok a várban maradtunk. Ápril 12-én két örömhír érkezett. Egyik az volt, hogy Grant bevette Richmondot, a déliek össze vannak törve, s a háborút befejezettnek lehet tekinteni ; a másik hír pedig Mobil bevételét adta tudtunkra. Másnap pedig arról érte­sültünk, hogy egész Texas csata nélkül megadta magát. Éreztük is azonnal, hogy a déliek meg vannak törve, mert a csapatokat szótosztották a vidékeken, az altiszteket pedig a municziókkal ide-oda küldözgették. Épen Montgomeryban voltam, midőn ápr. 29-én arról értesültünk, hogy prezidensünket, Linkolnt New-Yorkban meggyilkolták a színházban. A legnagyobb szomorúságot okozta e hír mindenütt. Vége lévén a háborúnak, mi altisztek, csak megbízá­sokkal voltunk elfoglalva, melyeknek teljesítésével egyik vá­rosból a másikba mentünk. E járás-kelés közben jöttem ismeretségbe Jantsovits Gyula szarvasi hazánifiával, ki New-Orleansbau lakik. San­Antonioban pedig (Texas-állam) egész váratlanul sok ma­gyar ismerősre találtam. Ott ismertgm meg Varga urat, ki igen értelmes szíjgyártó s négy fia szolgált az nnionis­ták táborában Mig e városban voltam, nálok laktam, s is­meretségbe jöttem Haraszti kapitánynyal is, ki a 18-dik new-yorki huszárezredben szolgált. Egy délután Vargáékkal szekérre ülve, fölkerestük Ujházy Lászlót is, kinek San-An­tóniához közel szép tanyája van, s két fiával s igen szép leányával együtt nagyon szívesen fogadott. De nem sokáig maradhadtam derék földieim körében, mert Austinba, Texas' fővárosába kellett mennem, hol ez­redem feküdt. Deczemberig voltunk e városban, aztán ezredemmel együtt New-Őrlet nsba mentünk vissza. Decz. 20-án telt ki katonasági időm, s ezredesem, midőn megváltam kompá­niámtól, egy láda puskamüves szerszámot adott, a mért többször kijavítottam fegyvereit. Obsitom mellé még 631 tallért kaptam, melyből, midőn rendbe hoztam magamat, épen 400 tallérom maradt. Románnak szintén kitelvén katonasági idej e, több ter­vezgetés után egy kávéházat béreltünk ki New-Orleansban a franczia színháznál. Kezdetben jövedelmezett, De pár hét múlva a színészek elhagyták a színházat, a mi közönségünk is elmaradt s május 1-sőre szépen belebuktunk az egész vállalatba. Ekkor Román barátom kárpitos mesterségét vette elő, én meg hozzá csaptam föl kárpitossegédnek, ő most is a legjobb kárpitos az egész városban. Midőn egy spanyol ur szobáit kárpitoztuk, bámulva látom, hogy az udvaron az asszonyság krinolinban és ka­lapban ugyancsak keféli s abrakolja a lovat, aztán az is­tálló tisztogatásához kezdett hozzá. A konyhában pedig ez alatt férje sütött, főzött és mosott. Én jót nevettem e fel­fordult dolgon, s csak aztán tudtam meg, hogy cselédek szűkében ugy szokás, hogy napról napra igy cserélik föl egymás munkáját. De korán nevettem, mert az asszonyos munkából ne­kem is kijutott. Nasits ur földim felszóllitott: ha nem vol­na-e kedvem vele San-Christiánba menni a nyárra, házi munkára. Én ráálltam, vele mentem, s végeztem aztán min­den dolgot, sőt még tésztát is gyúrtam. E nyár azonban jól eltölt. Szeptemberben ismét visszatértem New-Orleansba, egy kis kereskedést rendeztem be, s itt próbálom tovább a szerencsét.

Next

/
Thumbnails
Contents