Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-06 / 28. szám

„Bek ésmegyei Közlöny" 1881. 28. szám. A mi lefordítva annyit tesz: ne akarjuk olyasmivel brillírozni, a mihez nem értünk. Méltó a kiállításra minden közönséges tárgy, melynek gyakorlati értéke és rendeltetése van. Egy csinosan hímzett kendő, jól készített csipke már a kiállításra való. Minden, amit a mindénnapi életben használunk, a melynek készítése által valamit megtakarítottunk, legyen az bármily csekélység, ha benne csín nyilvánul, kiálliiásra méltó. Ruházati-, szükségleti" pipereczikkek ép ugy, mint egy darab szőttes, melyet sajátkezüleg készített. És ha régi kézimunkái között vannak jobb darabok, azokat is bátran kiállíthatja. Nem szükséges ép uj darabokkal készülni. De ha már ujat készít, vagy ismerősei közül valaki most fog hozzá munkájához, melegen ajánlom azon minták tekintetbevételét, melyeket a végrehajtó bizottság kijelölt, s melyeknek lisztájával bármikor szolgál a kiállítási iroda. Ismétlem tehát röviden: ne az u. n. reinekdarabokat készítsék. Minden közönséges munka megfelel a czéljának és odavaló, minden túlhajtott s rikitó darab készítője csalódásoknak teszi ki magát. Politikai események. * Az angol királynő beteg ; betegsége azonban nem okozbat komoly aggodalmakat * Gladstone megjelent az alsóházban, a hol lelkesült fogadtatásban részesült. * Az OSZtX'ák-magyar külügyi hivatal megkapta a meghívást Franc/iaországtól és az Egyesült-Államoktól a Párisban tarta idő órc/.pénz-konferenc/.iára. Ez értekezlet ápr. 19-ón ül össze, föladata pedig az lesz, hogy a kettős valuta rendszerét tárgyalja, esetleg kidolgozza. * PariH'llt Mac Machon kihallgatáson fogadta. Utóbbi az irek iránti rokonszenvének adott kifejezést, azonban azon meggyőződését nyilvánította, hogy az angol kormány Írország javát akarja. Csabai szinliáLiz;. Azon kellemetlen helyzetbe jutottunk, hogy ezen rovatunkban nem a szinelőadásokról, hanem a közönségről kell szólanunk és pedig azon közön ségről, mely oly tüntetőleg tartja magát távol a színháznak még tájékától is. Orczapiru lássál láttuk „Mukányinak" közkívánatra (!) való másodszori színre kerítését. Az üres székek hosszú sora mindmegannyi kérdőjelek, szemrehányólag látszottak azokra tekinteni, kik jelen nem létükkel oly kihivólag tündökölnek. Pedig Csabának mű vészpártolói jó hírneve megérdemelné, hogy ne ily félvállról vegyük a dolgot. Egy igényeinknek kielégitően megfelelni képes színtársulat működik Csabán s 8 előadás közül egysem volt képes a csabai közönséget a színházba vonzani, már t. i. nem oly mennyiségben, minőt e társulat akár tagjainak mennyisége, akár minősége tekintetében igényelhet. Hogy az igazgató anyagi bukásában a mi erkölcsi vereségünk is benfoglalt.ntik, az több mini bizonyos. Maga a gyönyörű palota, mit a közbirtokosság derék testülete emelt a művészetnek, szatírának tűnik fel, mely gúnyosan mondani látszik : „Hát csak üres hivalgás miatt rakták össze e tömérdek követ?" E Csabán még a legrosszabb társulatokkal szembe sem tanúsított közöny az igazgató minden tervét megzsibbasztá. Pedig ő arra készült, hogy a jó nevii csabai közönséget ritka műélvezetben részesíti. Széles összeköttetéseinél és a színészvilágban való előkelő állásánál fogva sikerült neki több elsőrendű művész és művésznő igéretét megnyernie Csabán való vendégszereplés iránt; de igen természetesnek kell, hogy találjuk, miszerint az eddig tanúsított meddő közöny e tekintetben rezervált álláspontra kárhoztatá s arra való igyekezetre, hogy tisztességes úton mielőbb elhagyhassa Csabát. Mielőtt azonban ezt tenni kényszerülne, illő volna, ho_ry a csabai közönség nyilatkozzék. Ezt már az eddig hozott anyagi áldozatokért is megérdemli az igazgató. Nem tudva levő dolog, de mégis igaz, hogy van Csabán egy 91 tagot számláló szin ügy-gy ám o 1 i tó egylet, mely azonban — két-három tagját kivéve — eddig indent tett, csak a szinügyet nem gyámolította. Nem akarjuk e tétlenség okát fürkészni, de kötelességünknek tartjuk meleg hangon felszólítani az egyletet, hogy ne engedje a zászlójára irt ügyet csúfosan elbukni s hogy ugyancsak elérkezett az idő, miszerint azon nemes intenczió, mely létre hozta, most újra áthassa. E 91 tag ha egy gyűlésen megjelenik, már magában véve oly agitácziót képez, mely sülyedő reputacziónkat és a színtársulatot anyagi véginségétől megmenteni képes. A nemzeti művészet ennyi fáradságot mindenkitől jogosan megkövetelhet., de leginkább azoktól, kik társadalmi állásuk, anyagi helyzetük ós mivebségük által hivatva vannak az irányadó szereplésre. A nagyon is pangónak mutatkozó lelkesedés élesztésére alkalmának találjuk Legouvé, a szellemes iranczia író, a Hugó Viktor tiszteletére tartott estély alkalmával a napokban a „Temps"-nek irt sorait közölni: „A Trocadéróból jövök! Három óra hosszáig tartott a tapsol as

? a lelkesedés, a rajongó tisztelet nyilvánulása, mivel a lángésznek áldoztak ! Három ezer ember szivta magába elmámorosodva egyetlen embernek gondolatait S ki a lángész e hatásának közvetítője ? Ki adott életet, melegséget az eszmébe, ki tette lángolóvá e szót? A színész. Mult esztendőben az árviz elpusztította Magyarországot; elpusztította Spanyolországot; kihez fordultak, hogy kárpótolja azt, amit az özönvíz okozott ? A színészhez. Majdnem minden télen történik valami nagy szerencsétlenség. S kihez fordulnak ilyenkor késedelem és habozás nélkül? A szinészhez. Parisban egész csomója van a mindenféle állandó és ideiglenes segélyző egyesületeknek; elszasz-lotharingiai egylet, az algiriak, a háborúban megsebesültek, az árvák, a menedéket nyújtó egyletek ... S ki az, a ki mindez egyletek üres pénztárát megtölti, liogy enyhítsék vele a szükséget, a nyomort? A színész. Nem lehet nemzeti ünnepély nélkülök! Csak a háború óta több százezer frankra rug az a pénz, amit ők adtak a tengerészeknek, a katonák, a rokkantaknak, az árváknak, a gyermekeknek, az aggoknak, a szegényeknek ... de sőt a gazdagoknak is! mert fölmentették őket attól, hogy adakozzanak ők. A Trocadero-estély magában véve többet jövedelmezett Páris szegényeinek százezer franknál, s kivívták ezt olyan módon, hogy a mint a szép legragyogóbb tolmácsolóinak nevezhetjük a színészeket, ugy a leghatalmasabb gyakorlói a jóttevésnek!" Reméljük, hogy a derék franczia iró e szavai nálunk sem tévesztik el hatásukat. tottuk, s kimondták: hogy febr. 10-én felakasztanak. Siralomházba kisél tek azonnal; de délután újra törvényszék elé állítottak. Ott volt Bndger ezredesem is, s pártomat fogta, de nem használt, mert egy 13 éves néger fiu újra urősité, hogy a gyilkos én vagyok; látott, a mint az udvaron szaladtam keresztül, s három más katona szintén esküt tett, hogy én lőttem le káplárjukat. Visszavezettek tehát a siralomházba, s én borzadni kezdtem, rágondolva, hogy ártatlanul halok img. Őröm egy angol születóaii gyalog volt, s beszédbe eredvén velem, kérdezte: micscda sziiletésü vagyok én? Megmondtam neki, s ekkor mondá: „A gyilkos német volt, mert németül hallottam ká.iomkodni." S azonnal bejelenté e/.t. Febr 9-én délután ismét a törvényszék elé vezettek, hol egy másik fogoly is állt. Egészen megdöbbenteni, a mint láttam, annyira hasonlított hozzám. Épen akkor fog ták el, a mint a fórposzton át akart szökni. Már két nap óta kerestették, mert a gyilkosság után egyszerre eltűnt. Klein nevü német volt, s ő lőtte le Johnsont, a mint ezt be is vallotta. Az ellenem tanuskodók egészen elámultak, belátva, hogy a hasonlat folytán tévedtek. A keserűség kitört belőlem, dühbe jöttem, s kimondtam, hogy elment minden kedvem a szolgálattól, mert látom, hogy egy szerecseny fiu szavára is többet adnak, mint ezredesemére s társaiméra, kik erősiték, hogy a gyilkosság éjjelén otthon voltam. Egyebet is mondtam, miért Baily generális 10 napi sánezra ítéltetett és közlegénynyé degredált. A sáuczi munkát el is végeztem, de szerencsémre nem volt az terhes, mert egy tüzérhaduagy, ki látásból ismert, könnyített rajtam — Tőle hallottam, hogy Kleint halálra Ítélték, de börtönéből megszökött. Ugyanis hat gyaloggal volt együvé zárva ; az őr azonban jó barátja volt, s oly egyenruhát kerített neki, milyet az őrök viseltek. Klein aztán addig ingerelte fogolytársait, mig veszekedés támadt köztük, mire az őrök berohantak, hogy lecsillapítsák őket. Klein ép oly ruhában levén, mint ők, szépen kiillant, megmenekült, s Mexikóba ment. Daczára Baily generális Ítéletének, nem vesztém el őrmesteri rangomat. Bndger ezredesem azt mondá, midőn a büntetést kiáltottam : „Takács, tépjen előbbi szolgálatába; Baily generálisnak semmi g< n Íja az én regimentemre." Febr. 27 én parancsot kaptunk tovább húzódni Mobil felé, hol Sherman tábornok a várost ostromolni készült. Harmadnap ismét New-Orleansban voltunk, hol levél várt reám szüleimtől és Romántól, ki Franklinban volt mint katona. E városban ekkor is nagyban folyt a gyapot göngyökbe rakása és hnjóraszállitása, mely nyers terménynek ára ekkor Európában roppantul fekzökött, minthogy a déliek gyapottermésük legnagyobb részét, ezer meg ezer göngyöt, tűz által emésztették meg, nehogy a mi kezeinkbe kerüljenek. Itt fölkerestem földimet, Boldán urat, s megismerkedtem még az öreg Szapáry uiral is. Miután fegyvereinket kijavították, s a lovakat megvasalták, utunkat tovább folytattuk. Küzdelem a jótékonyság érdekében. — Farsangi utóhangnak. — A csatazaj ré

b' elnémult. Már nem dörögtek az ágyuk, melyek egykor a szabadság hőseit győzelmes csatákra szóliták, hogy az ifjú szabadság véráztatta sikjaiu hervadhatlau babérokat arassanak a nemzeti dicsőségnek. Következett a békés átalakulás korszaka, melyben a harczedzett bajnokok maiadványai oly czélból tömörültek, hogy mig maguknak jókedvű szórakozást szereznek a tánczterem sima deszkáin, addig az ezúton összegyűlt fillérekkel a r hálás haza" rokkant hőseinek nyomorát enyhítsék. X. városban nagy volt a lelkesedés ama königgrátzi csata előtt. Negyvennyolczas követet választottak. Az Andrássy kormány kinevezésekor pedig a lelkesedés határtalau lett. Mint minden kis városban, ugy X-ben is akadt egy komoly gondolkozású hazafi, a ki mint honvédtiszt szerencsésen végig küzdötte az egész szabadságharezot, azután ismét visszatért csendes házi tűzhelyéhez, családja jövőjét szem előtt tartva, ennek boldogsága s jövője biztosításán munkálkodott. A csendes természetű öreg urat mindenki Laczi bácsinak nevezte. Ez a Laczi bácsi G8-bau a nemzeti lelkesedésnek helyes irányt óhajtván adui, a helyben levő 48 as tisztikar közreműködésével három reuniót tervezett, melynek házias színezete az öregeknek szórakozást, az ifjuságuak tánczkedvét kielégíteni, a rokkant honvédeknek pedig — a fényes tánczvigalmaknál szokásos és költséges díszítéseket ezúton mellőzve — minél több segélyt nyújtani, czélozta. Az indítvány közhelyesléssel fogadtatván, a jelenvoltak azonnal egy ívre irtak alá, hogy ezáltal a meghívók költségeit is meggazdálkodjál?. Igen, de „ember tervez, és a — báli közönség végez 1" Így történt, hogy egy pár bakafántos ember, a kik nem voltak oly szerencsés helyzetben, |hogy a dicső honvéd-nevet közvetlen bírják, mert az egyik mint guerilla, a másik pedig csak mint nemzetőr szolgálta a szabadságharezot. E két hazafi mélyen megilletődve az ő czimök e'hallgatása fölött az aláírási iven, utczu futnak a nyomdába s másnap az egész várost elárasztják nemzetőri báli meghívókkal. Persze hogy a városban nagy volt a nemzetőrök száma a honvédeké felett és ez utóbbiak nagyobb része még segélyt várt a régi honvéd-tisztektől, nem hogy megjelenőiével a kicsinyre olvadt számot szaporíthatta volna. Mindenki a nemzetőri bálba készült. Laczi bácsi a vészt sejtve, nem csüggedett, hanem fáradhatlan erélylyel buzgólkodott föladata szerencsés megoldásán. Következett az első reuuio napja, a kis csoport hűségesen megjelent; de bizony csak kicsiny maradt az. — A megjelentek hiába biztatták egymást, éjféltájban még a zenét is útnak eresztették, hogy keressen magának üdítőbb helyet. Laczi bácsi arcza komor színben borongott, mely csak néha-néha árult el egy-egy kis futó derültséget, mely homlokáról a borút, kebléből a csüggedést egy-egy pillanatra eltávolitá. A második reuuio még gyengébben sikerült a rokkant honvédek nem csekély szomorúságára. Laczi bácsi homlokáról hideg veritek gyöngyözött, a bor sehogy sem esett jól neki. A mulatság inkább siralomvölgyéhez hasonlított. A kis társaság csüggedten ülte körül az asztalt. 11 óra tájt egy ilju vetődött oda. Megjelenése felvillanyozza Laczi bácsit.