Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-30 / 13. szám

B.-Csaba. 1881. VIII. évfolyam, 13. szám. Vasárnap, január 30-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, kozgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnag). ketld. (téliven) es rMÍtörítfkön. Előfizetni díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évié 6 frt.; félévre 3 irt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Szerkesitöséíí : Apponyi-utcza 891. számú ház. Kgyes szám ara 10 ki

1 A keddi xza.ni ára 5 kr. Kapható Gn'jnfeld J könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „A'yilttél'"-ben egy sor közlési dija 2Í> kr. Előfizetni díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egész évié 6 frt.; félévre 3 irt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Kgyes szám ara 10 ki

1 A keddi xza.ni ára 5 kr. Kapható Gn'jnfeld J könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „A'yilttél'"-ben egy sor közlési dija 2Í> kr. Lapunk számára hiidetések felvételére fel van jogosítva: Haasenstein és Vogler czég Bécs, Praga, Budapesten Németország és a Svájcz mindéi fővárosaiban. lECézira-tolc n.em. a,cLa/txi.alc •vissza. Kiadóhivatal : Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a pos'iihivatfilol'iiál, 5 kros postautalványnyal. világ ? midőn azok a „magas hatalmak," melyeknek módjában lett-f volna kiejteni a világteremtő „legyen" szót, inkább azon voltak minden erejökkel, hogy „ne legyen;" s midőn mégis megjelent, a tiltó erőszak daczára is, a korszellem s megterme'kenyite ezt a pigra magsát és megtörtént a csoda, hogy megrázkódott a vajúdó idő és elszülte magát, kikelvén a méhéből seregestől a hatalmas lel' kek, hogy megostromolják, ledöntsék a régi világot és ujat építsenek romjain. Klió kell ide, a ki feljegyezte azt a bibliai genezist, melyben meg lenne irva, hogy leve „minden" a „semmiből" s hogy kelt tel ellene az örök tagadás szelleme és szállott halálos küzdelemre az alkotóval; hogyan sepert végig mindent elsodró szárnyával széles ez országon, ledöntvén minden uj alkotást, mit útjában talált; hogyan vált a paradicsomnak Ígérkező kertből egyszerre temető, melyben az eltemetett eszmék még kisérteni se bátorkodnak fel és nincs a tki higyje és nincs a ki várja a feltámadást.' És Klió kell ide, a ki feljegyezze, mint fakad lassankint virág a letaposott sirhantokon; hogyan népesül meg csendesen a temető sokáig rejtőzött, félig elfelejtett alakokkal; hogy támad uj élet a halál, a pusztulás mezején; hogy indul meg a teremtés nagy műve elölről s mernek újra élni, tenni, hatni a milliók, valamint a hangya megrakja feldúlt zsombékját megint; és hogyan indul tn^g a föld színéről eltörült egész nemzet a megérdemlett jobb jövő felé - erős hitünk szerint." Ezt a hárm kort kell megírni a történelemnek s akkor Deák Ferwneznek, a ledőlt nagy szobornak hozzá méltó piedesztálja le.sz. Addig csak a kegyelet hangja szólhat róla, a kegyelet, mely minden honfi keblében él, ki hazája sorsán örvendeni és aggódni tud. Rég felszáradt már a köny, mit elvesztése felett ejténk, de szemünk tétován tekint még mindig a nagy halott sirja felé; a pótolhathatlan veszteség érzetét szivünkből száműzni nem tudjuk, ott marad az s ég olthatatlanul, miként Alozses bokra a sivatagban. De bármily keserű legyen is ez érzet, az nem lassíthatja szivünk ama örömdobogását, hogy ő a miénk volt, kit egy világ méltán irigyelt tőlünk. Öt éve nmlt, hogy ravatalánál gyászolt a nemzet, öt éve hinti magasztos szelleme reánk a halhatatlanság sugarait. Ámde ez öt év csak porszem a világ események történetében, melyben neki oly dicső szerepe jutott. Érdemeinek igazi nagyságáról s azok méltó elismeréséről a jövő nemzedék, a késő utókor van hivatva igaz bírálatot mondani. A mi szavunk csak a lelkesedés, csak a kegyelet hangja lehet. Foiitikai események. * Az országgyűlés még folyton az uj fogyasztási adókról szóló törvényjavaslattal foglalkozik. Péchy, a ház elnöke, ismét egy nagyobb ebédet adott. * Dublin és Dungarvian a Parnell elleni pör fiaszkoja következtében kivilágítást rendeztek. A fölmentés mellett tiz esküdt szavazott. Deák Ferencz emlékezete. E név emlékére ineguépesül előttünk a letűnt közelmúlt; mint varázsfény, mely múltba röpített sugarával megvilágítja a holtak birodalmát: úgy az ő alakja is visszahívja emlékünkbe mindama eseményeket, melyek nevét úgy összeforrasztották a haza történetével, hogy egyiket a másik nélkül képzelni sem lehet. E hó 26-án múlt 5 esztendeje, hogy elhunyt, egy fél évtized óta gyászoljuk a sorscsapást, mely őt tőlünk elszólitá. A fájdalom már nem sajog, a mindent begyógyító idő meghozta rá a vigasz balzsamát; de helye pótolhatlan, üres maradt. Bármerre tekint szemünk minden intézményünkön hiány mutatkozik, s hasonlítanak azon nagy műhöz, mit a művész ihlett inspirácziójával megkezdett, de be nem végezhetett. „Klió kell ide, — irta Törs Kálmán az 1875. év febr. 15-én — a ki feljegyezze, minő volt az ország állapota a halálos dermedés időszakában, midőn az újjászülető világ háborgó tengerében olyan volt hazánk, mint egy elátkozott sziget, egy töredék a régi világból, telve a középkor maradványaival, melyek az isten képére teremtett emberek között akként osztották fel a jogokat és kötelességeket, hogy a kisebb résznek csak amazokból, a nagyobbnak csupán ezekből jutott; midőn nem volt egyéb, csak egy zűrzavaros chaosz, a miből ki tudja, lesz-e valaha A „BÉKÉSiflEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. -A- jö-vő század "báljairól. (Egy báli éj utáni alom ) Végig tánczoltam a zenekedvelők bálját s jó elememben lévéu megittam 5 puncsot, 3 theát, 8 limonádét azonkívül egy csendes irtó hadjáratot viseltem a czukrász asztalán. S mindezt a feletti kétségbeesésemben, hogy legalább 33 félisteunőt láttam petrezselymet árulni. Hiába gyeuge szivü legényke vagyok. A búbánat s az elősorolt italok mámoros állapotba hoztak. Midőn pitymalatkor hazamentem, olyan kellemetlenül éreztem magamat, hogy ruhástul együtt az ágyba feküdtem. Az álom angyalai kerülgették szemeimet 8 őnkénytelen bosszúság fogott ei a vásott ifjúság felett, melyből minden jobb érzés kihalni készül s mely czudar flegmával el tudja nézni, hogy 33 bájos hölgy halálra eped, és mely e látványra még a fülét sem mozgatja. Mintegy háromnegyed órai rugdalódzás és ide oda fordulgatás után végre elszenderedtem. Ah! de a gonosz rémképek még álmomban is üldöztek. Azt álmodtam, hogy az 1981-ik év farsangjában élek, a kivivott nőeinanczipáczió századában. Magam sem tudom miként, de egyszerre egy óriási terembe botlottam, hol 2000-nél több nő meetinget tartott. Az elnöknő, egy komoly, pápaszemes hölgy hatalmas csengetyüjével csillapítani igyekszik a zajt. Tiz percznyi óriási erőfeszítésnek, miközben a cseDgetyü elreped, végre sikerül magát hallhatóvá tenni s következőleg üdvözli az egybegyűlteket. „Tisztelt hölgyeim! Pontos és messze századokra kiható eszme hívott bennünket e helyre együvé. A férfi.ik (Abczug !) tánczkedve napról-napra silányul, minden varázsunk enyészni kezd előttük. A világ minden részéből egybehangzó tudósítások érkeznek, hogy a legfényesebb bálokon alig 15 pár tánczolta a kotillont Ámde a szomorú tény következményeiben még szomorúbb. (Ugy van 1) Elgondolni is iszony, hogy ez hová vezet. Ez a női nem kudarczának határoz .tt proklamálása! (Igaz!) — Ha a tánczosok száma ily borzasztó arányban fogyni fog, néhány évtized multán nem lesz tánczvigalom. Ha pedig tánczvigalmak nem lesznek, a női nem egy oly csatatért veszít, melyen évezredek óta sikeresen küzdött s mely a férfiak legjelesebbjeit hajtá hymeujármokba. Ezt a csatát tehát elveszítenünk nem szabad. (Ugy van!) Még az esetben sem, ha a hadisarczot mi fizetjük. Módot kell tehát találnunk mindenáron, hogy a férfiak fásult szivébe újra beoltsuk a lelkesedés szikráit, hogy tunya vérüket ismét szilaj mozgásba hozzuk, mert csak igy képzelhető állapotunk jobbra fordulta. A baj nagy s ép azért radikális gyógymódra van szükség. Adja elő tehát kiki erre vonatkozó nézeteit és javaslatait !• Hosszan tartó éljenzés után 13 nő kezd szót emelni Az elnöknőnek sikerül őket kapaczitálni, hogy beszélhet ugyau 23 is, de — csak egymás után. Egy dúsfürtü hölgynek, ki a kezében levő hatalmas legyezővel erőseu lmdonász, végre sikerül szóhoz jutni: „Tmteltnői gyülekezet! (Halljuk!) Teljesen osztom előttem szóló nézetei é» kétségbeesését. A baj nagy. Tudjuk mindnyájan, hogy a mi a madárnak a berek, a halnak a viz, a virágnak a napsugár, a békáutik a tó, az egérnek a lyuk: az a leánynak a bál, t i. eleme. Évekkel előtte sóhajtozik már utána, álmatlan éjszakákat virraszt lelke már előre telve van a bájérzetek ezreitől. Végre eljön a nagy nap. Pihegő kebellel belép a terembe, leül mamája mellé és ott ül, ül, ül, vagyis : — ah irtózom e szót ajkaimra ven

ni — petrezselymet árul. (Közbekiáltás: Inditváuyozom, hogy a petrezselyem szó a szótárakból kitöröltessék s helyébe „kosár"-répa tétessék.) Valóban szégyelhetik magokat mivelt ifjaink! A legdurvább néptajnak is több érzéke van a bál iránt, mint nekik. íme, ez emberevő l.ani-bál nevében viseli a „bál" t. Ah ! de ők nagyobb kanibálok emezeknél s ezt megbosszulandó indítványozom, hogy az anyák határozzák el, miszerint leányaikat oly iljuhoz nem adják, ki nem tánczol. (Plafont repesztő, hosszas helyeslés.) Elnöknő: „Gondolják meg hölgyeim, hogy ez nagyon kétélű fegyver, mely talán jobban sujtji a nő- mint a férfinemet. (Levegőt fürészelő sóhajok: Igaz. Fájdalom. Ugv van.) Hallgassák meg az én indítványomat. Czélunk első sorban az, hogy a bálok eszméje íenntartassék 8 hogy leányaink tánezutáni sóvárgásban el ne hervadjanak. Ifjaiuk — szó a mi szó — lelkileg vásottak, testileg strupirtak. Mig egy jobb nemzedéket nevelünk, addig is alakuljunk egy titkos társulattá, melynek feladata lesz a keletről egészséges, jól