Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-29 / 118. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 118. szám. Csütörtök, szeptemberhó 29-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. jVleg jelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és esütortökön, i ; ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz, hordva vagy postán bérinantve küldve : Egész évre (í frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lipank számára hirdetésük felvételére fel van jogosítva : l(:iaseiistein és Vogler czég iiées, Prága, Budapesten, Nótne

1).szág és a Svájcz minden fővárosaiban. 1881. évi 1-dik évnegyedére. Évnegyedre I frt 50 kr. Előfizetni lehet B.-Csabán a kiadóhivatalban, a nyomdában, líiener lí. urnái, vidékről legczólszerübbeu postautalvánnyal. B.-Csaba, szeptember hóban. A „Békésine^yei Közlöny" hiadohivatala. Még egyszer a kövezett utakról, in. Az eddig mondottak szerint a kövezett utaknak nálunk első feltétele vizi utaknak létesítése volna tehát. Ez az a „valami% a mit fentebb említettünk, mint a minek a kőutak előtt kell létesülnie. Ebbeli nézetünk helyességét bizonyosan sokan fogják kétségbe vonni, s bizonyosan azt vetik fel, hogy Köröseink vízállása oly váltuzó, oly bizonytalan, s nyáron át különösen a felső folyáson oly csekély, hogy azon még kisebb hajókat is teljes lehetetlen vontatni s bármilyen terhet szállítani. Ily ellenvetésekre csak azt jegyezzük meg röviden, hogy minden fáradság és költség nélkül természetesen a vizi utakat sem léteA^„BÉKÉSMEGYE1 KÖZLÖNY" TÁRCM

JA. Konkoly a búzában. Elbeszélés, irta: V a c a u o Emil. (Folytatás.) „De meg kell mondanom" — folytatá kissé bosszúson a gróf. „Mondtam már, — nem óhajtom." „Az ördögbe, kinek mondjam fontos dolgaimat, ha nem neked. Régi személyedet ismét elővetted. Már házasságunk első heteiben nem akartad, hogy barátaimról, szeretőimről, stb. őszintén nyilatkozzam." „Hiszen eleget beszéltél Krisztián annak idejében. Meg is untam. Szerettelek téged, mint egy eszmónáKépet, tudod olyant, milyent a lányok képzelnek, alkotnak maguknak. Es te, minden szavaddal, mely fiatalkori életedre vonatkozott — leromboltad — illúziómat. Talán egy barátnődről, nővérről, avagy czimborádról akarsz beszólni ? Kérlek, n) tedd; hidd el — egy cseppet sem érdeklődöm ügyeid iránt." A gróf e szavakra — kipirult — örömében. „Nem érdeklődői:" kiálta fel, — „te, nem" — — — „Igen, én nem szeretem Önt többé. Nem vagyok többi Bem beteg, sem — gyermekes." Dina nem mosolygott, — valót mondott. Krisztián gróf pár pillanatig nyugtatja rajta tekintetét, azután ilyes formát mormogott magában: „Hála Istennek !" Dina nem zongorázik; elmélyedve ül s azt mondja magában : „Ilyen embert tudtam ón szeretni?" Krisztián és Dina nyugodtak voltak. Az első meg volt Főszerkesztő : ÜARZÓ GYULA. SZERKESZTŐSÉG &S KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. száma ház, hová a lap szellemi és anyagi részét iliető mindea közleményt czimezui íérüuk. ICózLrutok. uota aclatxutt viss-sagyőződve arról, hogy neje többé nem lesz zsarnoka, hanem jó barátnője, kivel boldog lehet; D.na ábrándozása pedig — eltűnt; soha nem iamart békét érzett. A visszautasított szerelmet követi a — megvetés, — mielőtt közönyösségé válik. „Végre az én kedves jó Dinám lettél"- mondá a gróf nejéhez közeledve. Istennek hála! Látod édesem, oly szerelem, — a milyent te követeltél, — a házas életben, — nagyon ki izó. Soha sem láttam oly feszélyes életet, mint a mionket. Nekem szükségem volt e szerencsés pillanatra. E1 kell mondanom ama borzasztó eseményt, a mely engemet ért. El —" „Óh, természetesen" válaszolt Dina, — utálattal eltelve. „Nyújtsd karodat Krisztián, mert a reggeliből már ebéd lesz." „Jó, tehát elmondok mindent holnap" — válaszolt vividoran kaczagva. Dinával oly elégedett, mint eddig — soha sem volt. Most érzi, hogy oly feleség, a milyennek lennie kell. Vinacora gondol. A hűtlenség ösztöne felébredt benne! * • * Dilután elmondja Róza grófnénak, hogy János egyetmást megtudhat amaz idegen nöröl, — de — Dina elvesztve szerelmével minden támpontot teljesen magába zárt. Rózának igenlöleg intett. Ez Myrtha grófnő komornájához siet, mert Myrthának van pénze, ha valamit meg kell tudakolni. János, Róza pénzt, csak — éa Myrtha híreket. Hogy Krisztián gróf az idegen nö számára 14 napra vett ki kényelmes lakást az „arany ökörnél" s már előre inindont kifizetett. A komorna ós szobaleány örök barátságot kötnek, mert már lőre latolgatják a bekövetkező bajok — előnyeit. Jánostól — Vinaco is megtud mindent. Titokban rendbe hozatja bőr ládáját! tudja, hogy Krisztiánnal utazni fog. S ő sziveson utazik. Elmegy a grófnéhoz s olboszéli annak Egyes sz ím ára 10 kr. A keddi szám ara 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái ós a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyllttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Elííűzetlietui helyben a szerkesztőség ós kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdójébs-i, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalványnyal. férje ifjúkori kalandjait. — Hisz ez ugy sem törődik vele többet. VII. Krisztián gróf másnap hosszas ideig ült iróisztaláná 1 Boldognak, szabadnak érezte magát. Felöltözködött s lemont a reggeli szobába. Csak Vinacot találta ott; sietett tehát neje lakosztályába. Belépéskor sajátságos érzés fogta el. Róza, a szobaleány az előszoba szekrényeik tartalmát rendozte, mintha előkészületeket tett volna utazásra. A grófot szolgai szemtelenséggel üdvözölte. „Dina grófnéval lehet már beszélni ?" „Nem, gróf úr, mert még nincs . . ." „Ah itt van komornája. Zúai asszony, a grófné rnár . . ." „Kérem a méltóságos grófné még nem öltözködött ; nem jól érzi magát s délelőtt nem fog felkelni." A gróf egy másik szoba ajtója felé közeledett; -- de a komorna ott is elébe állott. „Kérem gróf ur, a méltóságos asszony meghagyta nekem, hogy ajtait zárva tartsam; nagymérvű csúzban szenved, alig képes beszélni Myrtha grófné van nála és czitromszeleteket rakosgat reá." — — Krisztián gróf arcza kigyuladt a haragtól. Már boldognak hitte magát, azt gondolva, ezentúl vig életet élhet, mint más házas férj, s most látja, hogy nejének szeretete— megvetéssé vált. Okos asszony helyett, i mnár — ellenséget bírt. Nem gondolta meg azt, hogy bizonyos nők, — akár gyűlölnek, akár szeretnek, — mindig terhüukre vannak. Oly keserű pillanat volt ez a grófra nézve, hogy nem bánja, ha a kastély mindenestül elsülyedt volna. (Folyt, köv.) sithetjük; ahhoz szükséges néhol a medernek tisztítása, mélyítése, szükséges itt-ott mozgó gátak építése és zsilipek felállítása; de ezeknek költsége aránylag csekély. És ha Francziaországbau még kis patakot is fel tudnak használni, arra, hogy rajta hajókat vontassanak: akkor nálunk, a hol elég bővizű a folyonk, bizony nem lenue nagy dolog egy vagy másfél méter magasra emelni a vizet, hogy rajta hajók járjanak. Ehhez képest nézetünk az, hogy a Körösök menti községeket a vizi utakon kellene ellátni terméskővel, vagy kavicscsal s úgy készíteni .el útjaikat akár niakadaminal, akár ílaszterozva. Egész más aztán a veleményünk a folyóvíz nélküli községekre nézve. Eiekuek útjait kövei fedni nem lehet, mert azokhoz azután sem lehet elég olcsón kapni követ De a természet gondoskodott róluuk máskép. Talajunk oly kedvező, hogy nemcsak a gabonát termi meg igen jól, de belőle a legjobb minőségű téglát lehet égetni. Tehát ezek számára nagyobbszerü kliuker-tégla kemeaczéket kell felállítani s annyi klinkertéglát égetni, hogy ellehessen látni vele a községek utczáit, meg a közutakat is. De hogy lehessen azt olcsón tenni? Politikai események. * Luxemburg, szept. átj. A hamburgi nemzeti bank beszüntette lizetésjit. A gouduokokot már kinevezték. A baukjngytulajdonosok ostromolják a bankot. A banképület elé őrséget állítottak, inert attól -tartanak, hogy a lakosság kihágásokat fog elkövetni; több miut három millió bankjegy van a kisebb kézművesek kezeiben. A luxe nburgi állam letéteinóuy ek által vau érdekelve. * Konstantinápoly, szept. 36. Ausztria-Magyarország, Angolország ós Olaszország ajánlják a szultánnak, hogy engedje meg a khedivenek, miszeriut Egyiptomnak alkotmányt adhasson. * Zágráb, szept. 26. Mihálovics bibornok-órsek az ellenzéki képviselőkül megválasztott papoktól megtagadta a szabadságolást, hogy igy a tartománygyülésen meg ne jelenhessenek. Gyula vára bukása 1566-ban. Irta: Szabó Károly, kolozsvári ogyetomi tanár. (Folytatás.) Néhány nappal ezután, a helyi hagyomány szerint szent Lőrincz napjára virrad dag, a várőrség válogatott lovassága, támogatva a puskás gyalogoktól, szuitoly elszánt mint szerencsés kirohanást intézett a tőrök táborra, az egyik ágyutelep sánczait megrohanta, védőit levagdalta s az ágyúkat beszegezte. Ez alkalommal történhetett, hogy Gryulai Pál András Miksa király Bécsben julius 25-ón kelt biztató válaszával magát a megzavart törökön keresztül magát a várba szerencsésen átvágta. E kirohanás alatt a lovasság tömérdek háromszögű vas-sulkoi szórt el a vár környékén, melyek az utánuk nyomuló- török lovasságban nagy romlást okoztak.*) A mit a kötelesség érzete, a lelkesedés fölláugolása, a vószszel, halállal nem gondoló vitézség Gryula megtartására megtehetett, azt a már hat hétig tartott ostrom nehéz napjaiban a gyulai őrség tisztjei és legényei emberül megtettek ; ugy hogy ha Miksa hadai az ostromlókat zavaró hadmüködéseket tesznek, a vár megmentése iránt táplált reményt még ekkor sem *) Ortelius és utána Nadányi bizonyosan túlzással teszik az ekkor elesett törökök számát -jOOO-ro; Ortelius szerint ezek közt volt á szancsák s maga a temesvári basa is.