Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-25 / 116. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 107. szám. Vasárnap, szeptemberlió 4-én. IP BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú iap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egósz évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : llaasenstein és Vogler czég Bées, Prága, Budapesten, Néme' ). szág és a Svájez mindeu fővárosaiban. Előfizetési felhívás a 1881. évi 4-dik évnegyedére. Évnegyedre I frt 50 kr. Előfizetni lehet B.-Osabán a kiadóhivatalban, a nyomdában, Biener B. urnái, vidékről legczélszerübben postautalvánnyal. B.-Csaba, szeptember hóban. A „Békésmegyei Közlöny" hiadóhivatala. Még egyszer a kövezett utakról. 11 H' Akadtak gondolkodó emberek, a kik belátva a kőutak épitésének lehetetlenségét, az adott viszonyok között, módokat kerestek, hogy lehetne olcsóbbá tenni az anyag szállítását. Igy merült fel a közúti mozdonyok (Strassen-Lokomotive) eszméje. Az volt a terv, hogy a vármegye beszerez egy-két ilyen mozdonyt, aztán Aradmegyében megvesz egy egész bányát, s ily módon az olcsó követ olcsón fogja maga a megye szállítani. De mikor aztán a praktikusnak látszó eszmét közelebbről megvizsgálták s számitani kezdték, hogy mibe fog kerülni az az egypár lokomotív, mibe a hozzávalók, mibe vezető, a munkások, a fűtőanyag, a szükséges kutak stb., akkor meggyőződtek róla, Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG SS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. száma ház, hová a lap szellaini és anyagi részét illető iaiadea közleményt czitnuzai Kérünk. Kéziratok nem ailatnak. vissza. Egyes szvm ára 10 kr. A keitli szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-b«n egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébeu, de Povázsay László úr nyomdájában is fo- ¥ gadtatuak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalványnyal. hogy biz az így sem lesz olcsó — s a kövezett út eszméje újra elaludt. Pedig közlekedési eszközeink: oly hiányosak, hogy valóban bámulni kell rajta, hogy mikép lehetséges ez áliapotut oly lelki nyugalommal türui, a hogy édes mindnyájan tűrjük. Mily nagy közmunkát fizetünk, s mily nyomorult utakat kapunk érette ! De hát már hozzá vagyunk szokva! Jóformán bele vagyunk rozsdásodva abba a gondolatba, hogy az máskép nálunk nem is lehet. Mult czikkünkben azt mondottunk, hogy a külföldön bizonyos történeti természetes egymásutánban létesültek a kőutak. Nálunk ez az egymásután nincs meg. Összes nemzeti fejlődésünk szakadozott, nem folytonos, s a mint politikai életünkben sok hézagot találunk, úgy különösen közgazdaságunkon látszik meg, mennyire nem mindig voltunk a magunké, s menynyire megvoltunk zavarva természetes fejlődésünkben. Vegyük csak az utakat. Másutt egész sora az u;aknak áll a közönség rendelkezésére. A legprimitívebb, gűndoxá-lha. U.l»y l'ftSZft&ÜlA iliii-V. llta>h'.l f'AI f'íilá naiinot rendezett országutak klinkerrel, vagy Kővel burkolva, vannak vizi utak, vannak vasutak. Mi csak a legkezdetlegesebb és a legtökéletesebb utakat ismerjük, t. i. az u. n. „csinált" rosz utakat és a vasutakat. Egyebekre nem értünk rá gondolni. Ezek is csak azért léteznek, mert a közönséges utak nélkül egyátalán nem lehet ellenni; a vasutakat pedig annak idején (mikor mi még nem gondoltunk ilyesmire) igen jövedelmezőnek találta a jó osztrák szomszéd, s az atyáskodó osztr. kormány jóvoltából kellő privilegiu mokkái megadta rájok az engedélyt. A vasutak tekintetében is csak a legeslegújabb időben látsziü meg némi önálló gondolkodás azok csoportosítását illetőleg. A mi a primitiv és a legtökéletesebb utak közt van, az nálunk nem létezik. Pedig a természetes egymásután az, hogy az utak minden fokozata meg legyen, mert az utak egymás segitségére vannak. A közönséges út után a vizi ut következik, ugy kínálkozó alkalmatossága mint olcsósága miatt is. És vájjon hol van nagy Magyarországon vidék, melynek vízviszonyai kedvezőbbek volnának a hajózásra, mint egész Békésvármegye ? De váljon van-e csak egy község, mely a mellette elfolyó víznek hasznát venné közlekedési tekintetben ? Nincs. Pedig Gyula, Csaba, Békés, Doboz, Körös-Tarcsa, Szeghalom, Vésztő, Körös-Ladány, Gryoma, Endrőd, Szarvas, Szt.-András, Öcsöd, tehát megyénk legtöbb községe és pedig a legnagyobbak és leggazdagabbak mind folyóvíz mellett fekszenek. Az olcsó víziút csakhogy meg nem szólal, dó hát nekik nein kell. — Sőt nehogy valakinek eszébe jusson a folyókat felhasználni, s távolabb vidékről olyan czikkeket találjon olcsón hozni a vizén, melyek nálunk nincsenek vagy drágák : tervszerűen elvágják annak még a lehetőséget is. Isv ül. a hidakat lehető alacsonyra csinálják. Gyulát a Nagy-Csatornától elzárják, hogy valamikép meg ne közelítse valaki, ha mindjárt csak kisebb hajóval is. Csaba oly zsilipes hidat csinál, hogy az élővíz-csatornán ezután még csak egy csolnak se jöhessen Békésről, honnan pedig sok szegény ember szokott jönni vizén a hetivásárokra élelmi czikkekkel. Békés alatt a zsilip olyan szük, hogy gondolni sem lehet a hajón való átmeneteire stb. stb. Nekünk nem kell a víziút. Nekünk most csak vasút kell. Majd ha jó drága vasutakkal behálózzuk a vármegyét, ha belátjuk, hogy rosz időjáráskor, rosz utakon nem birjuk meg sem közelíteni azokat a híA „BÉfiÉSMEfiYE! KÖZLÖNY" TÁilCZÁJA. Pásztor József t szept. 20. Endrőd, szept 21. Midőn a jóságos Isten a fákat édes gyümölcsökkel fedi; megérleli a lágy gerezdet s tarka színnel festi a lugast, aranynyal szegélyezi a vadast, de midőn már egyszersmind kezd az idő zúgó szárnyain a mulandóság egyik reményt a másik után elseperni: ölelte karjaiba a halál Gyoma város ogyik derék, intelligens 31 éves polgárát, értelmiségének minden szép, jó és üdvös ügy iránt lelkesülő, tevékeny ós méltó tagját, — a helv. hitv. egyházközség a mily szép tehetségű, épen oly szorgalmas éneklész-orgonászát, az egyliáztanácsnak több év óta jeles tollú jegyzőjét — Pásztor József urat. — Mint illetékes helyről értesülék Hód-Mező Vásárhelyen, született, felsőbb és szakiskolák, tanfolyamait szép eredménynyel végezve — a helv. hitv. egyháznál mint pontos, ügybuzgó, épen azért népszerű tisztviselő 10-, ebből Gyomán 7 éven át működött; nyolcz évet töltött házasságban boldogítva ós boldogul; épen akkor, midőn férfiúi eszély és erély által istápoltatva oly szépen tervezte magának és szeretett övéinek a jövőt, nemes törekvésével, czéljával, messzejáró reményeivel és erejének bátorságával: beteljesülve lön rajta is, hogy „olyanok vagyunk mint az árnyék, mint a viz, mely a földre kiöntetvén, többé föl nem szedethetik:" jobb létre szenderült 31 esztendős korában hirtelen, meglepőleg . . . váratlanul: Vagy mint a költő mondja: Jdöelött czélját ére... a temetőt !" Hogy az ő halála mily gyászos és leverő vala: bizonyitá azon óriási és igazi részvét, mely a szept. 20-án d. u. nagy ünnepélyességgel megtartott temetése alkalmával tanulságosan érvényesült. Midőn sirjánál állva, — annak hantjaira kegyeletes könyeket hullatának mindazok, kik öt jól ismerve, szerették ós tisztelték mint jó honpolgárt, és lelkes keresztényt; — midőn ezen gyászos ünnepély végezetével is eszünkkel hittük, szivünkkel éreztük, hogy a sirnál nincsen vége e földi létnek . . . hogy annak folytatása a jók és hűk részére az üdv, a csillagok hónába; hol örök gyönyör árja zeng; „hol nincsen köny és jaj, — hol a hit, vágyódás és szeretet tárgyait lelkünk föltalálja." Hozzád száll imánk, ki kegyteljes vagy dicskörödben fónytrónodon, azért, hogy földi porsátorát idehagyott keresztény honfitársunk szellemét emeld magadhoz; nyisd föl előtte az örök élet birodalmát!... s kinek akaratából nyugalom szállong az égből; kinek mindenütt nagy szereteted nyoma: — ints szeliden le a magasból, hogy az elhunytnak teste nyugodjék békében az édes haza drága földjének ölében! . . . 0 rajta bár nagyon is bebizonyult „hogy rövid az élet! . . . de a küzdés, küzdelem véget ért; — megnyílt előtte a sir — e csöndes menedék; mégis aggálytalanul, szellemhangon igy zendül búcsúszava hozzánk : — beteljesedett ! — nyugodjatok meg édes véreim I — az úristennek rendelésein . . . — a —s. Konkoly a búzában. Elbeszélés, irta: V a c a n o Emil. (Folytatás.) Nincs sejtelme, hogy a gróf úr talán —" „Hogy talán az erdőbe ment?" szólt bele gyorsan a szobalány. „Nem, kérem. A gróf úr nincs az erdőben. Délután nem szeret lövöldözni. Bizonyosan lement a faluba. Az imént a korcsmáros fia haladt el a kastély mellett, az beszélte, hogy a gróf ur élelmi szert és bort vásárolt s a beteg asszonynyal ebédel a ki már nem is beteg." „Ugy! ? No akkor János ne is menjen le, — vagy még is. Mondja meg a grófnak, hogy várom, fogja ezt a — csekélységet a liirérfc. És ha ismét beszél a korcsmáros fiával. —" „0! kérem, mindennap beszélek vele —" válaszolt sietve Róza, miközben mohón kapott a pénz után — „s ha." — „S ha?" kérdé Dina grófné gondolkodva. Róza zavarba jut. „Csak — azt gondoltam kérem, — hogy a méltóságos grófné, arról az idegen nőről óhajtana " . . . „Valamit hallani ? Természetesen. Az ember itt majd meg hal az unalomtól. —" * • * Róza azonnal felkereste szobájában Jánost, s a neki szánt pénznek felét átadva fontos képpel igy szólott;