Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-25 / 116. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 116. szám. res vasutakat, de már a milliók haszontalanul benne fognak heverni, akkor majd rágondolnak a kőutakra, és akkor szokott következetességünkkel megint csak jó drágán megépítjük a vasúton szállított kőanyaggal a kövezett utakat. Csak mikor azok is készen lesznek, akkor fog valakinek eszibe jutni, hogy hiszen Franciaországban, Németországban s más művelt államokban van olcsóbb teherszállító űt is, mint a kőűt vagy a vasút, nekünk meg van elég vizünk is csináljunk hát viziutakat, építsünk csatornákat. Akkor aztán, ha az isten addig megóvja községeinket az árvíztől, létesítünk hajóközlekedést is, hogy drága vasutainknak konkurrencziát csináljunk, hogy azok még kevésbé fizessék ki magokat. Ilyen következetességet látunk mi legalább eddig közlekedési viszonyainkban! Pedig a sorrend egészen más! Nézetem szerint az a következő : csinálatlan út, vízi út, kőút, vasút. Vízi úthoz mindenünk megvan. Vizünk oly vidékről folynak, hol sok a jó útt'edő kőanyag. Nagyobb községeinkhez vízen olcsón kaphatjuk a követ s olcsóbban építhetjük kőutainkat. Kőutakon könnyebben szállíthatjuk vasutainkhoz terményeinket s fogyasztási czikkeinket könnyebben vihetjük el a vasúttól. Ezáltal a vasutak forgalmát, tehát értékét is emeljük. Poiitikai esemsnyek. * London, szept, 22. Itteni jól értesült körökben az a hir van elterjedve, hogy Gambetta ós Bismarck berezeg rövid idő múlva találkozni fognak A találkozás tervét állitólag Gambetta kezdemenyezte, színhelyül Berlint jelölve ki. * A polgári törvénykönyv átaláuos részének részletes indokolása elkészült és átadatott az igazságügyminiszternek. B szerint a törvénykönyv e részének megjelenése legközelebbre várható. * A magyar országgyűlésnek, a király általi ünnepélyes megnyitásai' szept. hó "28 án déli 12 órakor foga budai várlakban megtörténni. Gyula vára bukása 1566-baa. Irta: Szabó Károly, kolozsvári egyetemi tanár. (Folytatás.) Hogy a lapályon fekvő vár falait alkalmasabban lövethesse, Pertáf 4 magos halmot hányatott, kettőt földből, kettőt földdel töltött zsákok halmazából, s ezenkívül gerendákból a vár falainál jóval magosabb két bástyát építtetett, s azokat hogy a fölgyujtástol bizositva legyenek, nyers bőrökkel vonatta bo. E magoslatokra vontatott nehéz ágyúival négy oldalról szakadatlanul rongáltatta a külső vár falait és bástyáit; inig a vizárkokbol a sánczok közelébe nyomult jan„ János, menjen le azonnal a faluba s mondja meg a gróf urnák, a grófné üzenetét, tí azután kérem, hozzon minél több hírt arról az asszonyról. Minél több pletyka-annál jobb. Tudja! Most van a mi aratásunk. János tisztelettel megcsókolja a barna szobaleányt. „Csak volna már anynyi pénzünk, hogy egy korcsmát kibérelhetnénk!" mond sóhatozva. Róza kaczag. „Most minden lehetséges; csak fel kell használnunk az alkalmat. A hűtlenség, féltékenység, ez a falusi élet János, — a legjobb alkalmak. Tudom ezt még szegény anyám idejéből. Haláláig — szobaleány volt s mindig — szerencsétlen családoknál." — * * * Dina grófné roppant szeszélyes, nyugtalan s alig várja nagynénje hazajövetelét, fel s alá járkál szobájában. Igen szerencsétlennek érzi magát. „Csak most halnék meg" sut-' togá magában. A nö életében vannak oly pillanatok, midőn az emésztő szerelem megfosztja minden remény és hittől. Dina, a szép, ifjú nő e perczben ugy érezte, mintha belseje — elhamvadt volna. „Elérkezett a legborzasztóbb" szólt önmagához. „Ő soha sem szeretett, de legalább enyém volt; féltem attól de soha sem hittem, hogy hűtlensége ily alakban jelenjék meg. Házasságunk második évében Mázát hozta haza, azt mondva, hogy egy szegény rokonán kell segítenie. Valami megható történetet beszélt, hogy nekünk a gyermeket magunkénak kell valanl Ugy tettem, mert mindent hittem neki. Hisz oly becsületes, őszinte volt hozzám! De szivemben megszületett a — kétely, a bizalmatlanság. Éreztem, csárok nyíl- és golyózáport szórtak a falakon mutatkozó védőkre. Mindjárt az ostrom ez első szakában nagy csapás volt a várra nézve, hogy az egyik legnagyobb ágyú a folytonos és erős tüzelés miatt szótrepedt s a tüzérek közül többoket darabokra szaggatott.*) A golyózápor is ritkította a védők számát; az első áldozatok közt volt a derék Ülcsarovics Demeter lovas kapitány, kit a vár külső bástyájáról egy nehéz ágyúgolyó által lesodort gerenda szétszakadt darabja homlokán talált ós halálra sújtott. Az ostrom előmunkálatai két hét alatt annyira haladtak, hogy, miután a bástyák és mellvédek meg voltak rongálva, a sánczok pedig több helyt rőzsével és földdel be voltak hányva, Pertáf a rohamot sikerrel megkiserthetőnek tartotta. Julius 17-én viradora egyszerre négy oldalról heves rohamot intéztetett a Külső vár ellen. Hajnaltól fogva délig tátott az öldöklő viadal, melyet támadok és védők ne.u annyira nyíllal és golyoval mint ember ember ellen kézi fegyverrel vivtak; a védők, kiket egyfelől Henuyei Miklós, más felől Kerecsényi, Jász Lukács, Giczi ós Földvári példája lelkesített, helyzetők előnyét ügyesen fölhasználva minden talpalatnyi tért elszántan oltalmaztak, a megujult merész rohamok előtt nem ingottak meg, s a falakra több izben fölnyomuló törököket, kiknek fejére égő szurokkal ós gyantával telt edónyenyeket szórtak alá, mindannyiszor nagy vesztessóggel vissza szorították. E nap a gyulaiak diadaluapja volt; de a győzők örömét nem csekély veszteség fájdalma zavarta. A halottak közt volt a tisztek egyik legjelesbike Henyei Miklós, ki sisak nélkül forgolódván a legveszélyesebb pontokon, szeme fölött könnyűnek mu tatkozó nyillövést kapott, melynek következtében feje összedagadozván három nap múlva elhalt; míg vitéz bajtársa Földvári István kapott sebéből nem sokára fölépült. A német gyalogok közül mintegy 40, a magyarokból még több esett el; a halottaknál többre ment a sebesültek száma, kik többnyire még az nap vagy nem sokára elhaltak; miből az a hiedelem keletkezett, hogy a törökök mérgezett golyókat és nyilakat használtak. Pertáf basa a nem sikerült roham után egyesség után törekedett a várat föladásra bírni. E czelból a gyulaiakkal ismerős Réz agát, a horvát renegát Kodenovics Márkot Kerecsényihez küldötte, s áltata, a.n őroógiiolí, ha, a várat föladja, tioafcoöoógas föltételek mellett szabad elvonulást ígért, biztosításul késznek nyilatkozott az órsóg által kijelölendő kezeseket adni, s ezek közzé vejét a szolnoki béget is fölajánlotta. De sem ez Ígéretek, sem a renegát horv it szép szavai, ki magát mint a keresztyének barátját a gyuiaiak iránt jó indulatúnak mutatta, s a kikerülhetetlen végromlás megelőzését ajánlotta, nem birták Kerecsényit ós alvezéreit megingatni; s az aján*) Istvánfi szerint egyszerre három nehéz ágyú szakadt szét, ugyanezt irja Forgács is, ki azonban egy pár lappal alább csak három derék tüzér szétsziggadásáról emlékezik, s hibásan sorozza ezek közzé az olasz mérnököt Baldegarát, kit Forgács Simon, mint e helyre tett jegyzetéből tudjuk, Eger várában később személyesen ismert. — Egyszerre három ágyn szétrobbanását valószínűnek nem tarthatom. hogy ez, — az ö gyermeke, féltékeny lettem, — az uton álló fára, a csicsergő madárra, a koldus gyermekre, kinek alamizsnát adott. S még is kimondhatatlanul szerettem > Pedig már kiállhatatlan voltam. De mit tehettem róla ? Csak szerelmemből bírtam volna kigyógyulni! Mit fogok most tenni ? Oly árván — elhagyottan állok itt! — Szerette itt van. Tudom, le kellett mennie hozzá. — Oh ón távozni szeretnék. Többé nem szerethetem. Már 5 óra ós ő még sincs itt. Ebédet hozatott neki. Tudom, nekem ismét egy regényt fog elbeszélni; de nem akarom — meghallgatni. Ó nyomorult ember! S még sem jön. A nagynéne is hol marad ? Oh Istenem! Mennyire szeretném, ha ez embert többé nem tudnám szeretni. —" * * * Negyed óra múlva Dina grófné férje lakosztályába ment. A komornyik ült —- s könyvvel kezében elaludt. A grófné gyenge érintésére felébred, — felugrik s kötelessógszerüleg meghajtja magát. „Nincs még itthon férjem ?" kérdó tőle. „Nincs." „Szükségem van egy táviratra; nyitva van az íróasztal ?" „A kulcs a cliinai vázában van" válaszol az álmos szolga. „Jól van." A grófné eltűnt a szobában. Huzamos ideig keresgélt az íróasztalban. Minden ládát, minden fiókot megvizsgált ; végre rátalált női levelekre. Egy csomóba voltak kötve, s férjét bennök — tegezték. A leveleket egy kéz, — női kéz irta. Láza a legnagyobb fokra hágott. (Folyt, köv.) latot férfiasan visszautasították. Az őrség, az eddigi siker által is bátorítva, el volt szánva folytatni az élethalál harczát; ha nappal a folytonos támadás miatt nem tehette, éjjelenkint a megrongált falakat lehetőleg kijavította, vagy a veszélyesebb helyek mögött uj vódsánezokat hányt. Igy az ujabb meg ujabb betörési kísérleteket meghiúsította. Gyula négyszögű régi belső vára kőből és téglából, de a később épült terjedelmesebb külső vár falai és szeglet bástyái magyar módra háromszoros, egymással erősen összefoglalt faboronából voltak építve, melyek széles közei földdel voltak építve, melyek széles közei földdel voltak kitöltve. Kívülről a czölöpzetet, hogy föl ne lehessen gyújtani, vastag vakolat borította Pertáf tapasztalva, hogy az ily szerkezetű falak az ágyúgolyók hatásának a kőfalnál jobban ellent állnak s a róstöróst igen megnehezítik, a lövetésnek addig szokatlan módját alkalmaztatta. A külső vár szegletbástyáinak oldalait, s a hoszan elnyúló egyenes vedfalakat nehéz ágyúival rézsút lövette; igy a golyók a czölöpzet tapaszát levertek, ugy hogy a Rülső gerendázat meztelen maradt. E közben kísérleteket tétetett a vár falai alá aknákat is ásatni, hogy robbantással részt töressen, de az aknák a vizenyős földből fölfakadozó viz miatt haszonvehetetlenekkó váltak. A jancsárok ekkor, minthogy az ágyagolyók a sánczakon rögtönzött mellvédeket s a bástyák ós falak kiálló faörkéiyeit, melyekből a védők a falakhoz közeledőket lövöldözhették volna, már lerombolták, a czölöpzet aljába nyomultak, beásták magokat a gerendafalak közzé, onnan a földet kihányták s a csupaszon maradt faalkotmányba több helyt tüzet vetettek. Igy 19 napi folytonos erőfeszítés után mely tetemes áldozattal járt, a külső vár falain néhány rózs nyiit, a belső vár falai azonban ínég ekkor is épen állottak. Az ostrom e nehéz napjaiban halt el lázban és vérhasban Horváth Ferencz alkapitány, egy ágyúgolyó pedig Balázsdeák Márton hadnagy életét oltotta ki. A rések a roham sikerére biztos kilátást nyújtottak, miután a külső vár falaiból néhol már csak a belső czölöpfal félig összeégett s befelé döledező gerendái állottak. A rohamot a török gyalogság szokott vakmerőségével, halál megvetésével többször megnyitotta, de a réseken, melyeket az őrség testével fedezett, szint oly elszánt és makacs ollouállásra talált. A kózviadal mind két részről számos áldozatba került; a német gyalogok égyik kapitánya Hopparot Vilmos s a fiatal Ősi Gáspár a benyomuló törökök ellen hősileg liarczolva esett el, Giczi János ós Bánrévi Péter sebet kapott. A törökök már csaknem a vár urainak képzeltek magokat, de a sebesülten is harczoló Giczi és Földvári végső erőfeszítésre buzdította a lankadó védőket, s a mint az est homálya beállt, Keledi gyalogjainak s a német puskások egy részének merész támadása a már betört jaucsárokat öldöklő harcz után visszanyomta. (Folyt, köv.) Nagyvilági események. * Rudolf trónörökös, az őszön hosszabb időn át Erdélybeu vadászni szándékozott. A mint azonban Prágából jelentik, a trónörökös az őszt ós telet neje oldalán, Prágában fogja föltölteni, hogy ott. várja be az öivendetes családi eseményt.— A jövő tavaszszal azonban a trónörökös mindenesetre hosszabb időt tölt Görgcnyben s esetleg Magyarország más vidékein is részt fog venni nagyobb vadászatokban. * Vilmos német császár, 21-én délelőtt Carlsruhénbau midőn epen a kastély főkapuján be akart lépui, elesett, végig zuhanva az utczán. Két asszony s néhány inas gyorsan oda szaladtak, fölemelték a császárt, s a kastélyba vitték. Az eséspu kívül különben semmi baja sem történt az öreg fejedelemnek. Fővárosi dolgok. * Csemegi Károly legfőbb itólőszéki tanácselnök áusseeből, hol hat hétig tartózkodott, visszatért. A büntető perrendtartást — mint az Ell. irja — teljesen befejezve és véglegesen megszerkesztve hozta magával. A javaslat a napokban már nyomdába kerül, s igy az igazságügyi kormány a parlament első üléseiben már bejelentheti a nagyfontosságú törvénytervezetet. Csemegi az eljáráshoz terjedelmes indokolást is fűz, elvégezve ekként büntető eljárásunk tudományos előkészítését, mint az anyagi törvénykönyv kodifikálásánál történt. * Hullaégetés Budapesten. A hullaégetés kérdése a fővárosi tanács rendkívüli illésének egyik főtárgyát képezte. Az orvosi kör memorandumában kifejtett elveknek meghódolt a tanács is s a közegészsógi bizottság javaslataihoz képest egyhangúlag kimondta, hogy meg akarja adni a lehetőséget arra,