Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám
1881-01-27 / 12. szám
1 Békésme^yei Éözlöuy" 1881. 12. szám. * A Gladstonc-kabinet nem fogadja jól a görögtörök kérdésben az uj konferenczia eszméjét. Hivatalos körökben az összeütközést kikerülhetlennek tartják. Anglia ez esetben semlegességét fogja proklamálni, de Görögországot erkölcsi támogatásában teljesen fogja részesíteni. A hetedik Nagyhatalomról. i. A XIX. század sok világrengető vívmányai közüt nem foglal el alárendelt helyet a sajtó sem. Söt mi több, minthogy korunkban a „röpke jelszókat" (fliegendes Wort) oly mohón fogadja el a közönség — a világ általán a „hetedik hatalomnak" nevezi a sajtót. 11a ezt a magas helyet mi nem is készségei konczedáljuk neki, mégis szívesen elismerjük azt, hogy a sajtó egyik legelső' tényezőjévé vált a politikai ugy, mint a nemzeti és társadalmi életnek. Azon óriási terjedés előtt pedig, melyikei a sajtó az ujabbi időkben uj meg uj tért hódított — bámulattal emelünk kalapot és hó iolunk meg. A sajtó a társadalmi, politikai és vallásszabadságnak ikertestvére, ők egy napon születtek és együtt fejlődtek derűs-borús idők viszontagságain által. A sajtó terjedelme és szabadsága méltán lehet fokmérője manapság valamely nemzet politikai érettségének, műveltségének, anyagi és szellemi jólétének. De mi nem akarunk appollogiát írni a sajtóról; hanem ellenkezőleg — szívesen konczedálván annak magasratörő hivatottságát — azt akarjuk bizonyítani, hogy a sajtónak most, a virágzás évadjában is vannak a laikus újságolvasó előtt ismeretlen, de azért igen veszedelmes fogyatkozásai, hibái, söt vétkei. Bismarck herezeg, a kontinens uialkodó vaskanczellárja egy alkalommal így nyilatkozott a publiczisztikáról: „minden újságíró pályatévesztett ember." Ha e kissé túlzott mondásnak nem is tulaj; donitanánk túlnagy jelentőséget, mert azt a nyers hatalom és zsarnoki önkény nagymestere mondta — tény az mégis, hogy vajmi sok igazat rejt magában e mondás. Mert a ki egy művelőt életpályát .szorgalmasan, erélylyel, lelkiismerettel fut be, az bajosan fogja magát ama terhes, viszontagságos és kétes pályára szánni, melyet liirlapirásnak nevezünk, hanem egyébként, nyugodtabb, patriarkhalisabb és biztosabb hivatásra fogja erejét fordítani. A hirlapirásnak — mint a színészetnek — vagy bármely nyilván >s szerepléssel járó hivatásnak, hódító csábja van különösen a még gondolkodásban és nézeteiben teljesen meg nem állapodott ifjúságra nézve. N<hézke3 tankönyvek egyhangú fejtegetései, tudós profeszszorok szürke theoriái helyett, könnyű tollal írni több ezer példányokban megjelenő ujságczikke ket hévvel rohamosan, ugy a mint a gondolatok kergetik egymást a hevült agyban tudni azt, hogy a mit este a mi pennánk leirt, azon másnap ezer meg ezer halandó fog tűnődni, vagy hevülni — ah ! az kéjes egy érzés! És ez az a csáb, a hiu népszerűség dicsvágya, a melyet az ujabb áramlatok megteremtettek ; ezért tódul annyi felületes és félmüveit ember a hirlapirói pályára. Talán mondanom sem kell, hogy érveimet egyenesen a központi nagyobb szabású hírlapirodalomra vonatkoztatom egyes-egyedül. A vidéki újságírás igen kevés örömet és na gyon keserű kenyeret szerez az illetőknek. 23. IF'ő-vátrosi d-olgolr* Magyar tánczos Fiúméban. A fiumei önkénytes tüzültó egylet febr. 1'2-én bált rendez, gr. Szapáry Géza kormányzó nejének védnöksége alatt. A fiumei tűzoltók e bálra meghívták budapesti kollegáikat is. A küldött meghívón ott van a tánczrend is, s ebben egyéb tánczok közt a csárdás és a kör, ez utóbbi kétszer. * Stefánia herczegnő nászajándéka. Budapest fővárosa tudvalevőleg gazdag ékszert nyújt Rudolf trónörökös arájának esküvője alkalmával. E kincs számára, mely nyolczvaneztír forintba kerül, művészi kivitelű kasszettet is készíttet az illető bizottság. E szekrényke rajza Schikkedanz Alberttől, az iparmuzeum titkárától való; a viasz-alakzatokat pedig Nettl Vilmos most mintázza, az uj dalmüház emeletén levő ideiglenes műteremben. A szekrényke felső lapjait változatos német renaissance ékítmények borítják, melyek eredeti tetszetős motívumokat mutatnak. A középütt Stefánia herczegnő monogrammja s egy pompás korona ékeskedik. Mindezt ezüstbe öntik s az érczben való kivitel remélhetőleg hiven vissza fogja adni a mintázás finomságát s az egymásba ágazó alakzatok összhuugzatos hálóját. Hazai h i r e k. * Szénát evő fitl. Viáanzen egy ottani urasági majorság egyik juhaklában egy szegény koldusgyermek tartózkodik, a ki csak szénán és száraz lóherén él. A fiu még csak tíz éves, beteges külsejű s a szénát oly jó izüen ropogtatja, mint más gyermek a czukros mandulát. A gyereket a vittenziek felfogták, egyébként nagybábii (nyitramegyei) illetőségű. * Pápán mit sem tudnak Petőfinek állítólag megtalált korcsmai adósleveléről, sőt azon korcsma, mely az illető közleményben említtetett, már évtized óta nem áll fenn. * A tokaji aszubor nagy bódítást tett a gyógyászat terén; több német államban a hivatalos gyógyszerkönyvbe felvétetett. — Nálunk Sztupa és Krigner káivintérí gyógyszerészek feltalálták a módot, mely szerint a vasat a borban feloldani lehet és mint kiváló gyógyszer (a szegényvérü, ideges, migraine betegeknél) rendkívüli jó hatást gyakorol ós mint nevezetes találmány, nemcsak helybeli, de vidéki, sőt külföldi orvosi körökben a legnagyobb elismeréssel találkozott. * Orgyilkosság. Jozsity Ginu román-pécskai lakos e hó 18 án este egy külső korcsmában mulatozott. Az ott levő csendlegény hallatára fenyegette őt egy másik olt mulató ember. A rendőr rosszat sejtve, Jozsityot rábeszélte, hogy menjen haza s egy darabig biztosság kedvéért őt el is kisérte, alig ment Jozsity 20 lépést egyedül, midőn hátulról valaki egy balta csapással a földre teritette. Ez azonban nem volt elég, hanem koponyájának hátsó részét is egészen összezúzták. Éjféli 12 órakor találták meg holttestét szomszédai. A tetteseket még eddig nem ismerik, de a gyanú a Jozsityit fenyegető emberre esik. Ausztriai hírek. * Az eltűnt báróuö. Emiitettük, hogy Bécsben Brösigke Zsófia bárónő 15 éves leányka szülői házától eltűnt, s hogy eltűnése mindenféle rejtélyes hirekre adott okot. A rejtély most kiderült: a kis leányt megtalálták egy nagynénjénél, hova azért szökött, mert otthon az anyjával ösz8zezördült volt. * Liticzben a szolgaszemélyzet vigyázatlansága következtében az országházban a helytartó termei és a helytartósági irodát összekötő lépcső leégett. Az épületet sikerült megmenteni. MEGYEI ÚJDONSÁGOK. — Előfizetési felliiváa a „Békésmegyei Közlöny" 1881. évi nyolczadlk évfolyamára. Felkérjük lapunk t. cz. előfizetőit, hogy az előfizetést minél előbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a szétküldésben fennakadás történjék. Előfizetési dij: egész évre © frt; fél évre 3 frt; negyedévre ± frt 50 Isrr. # B Gyulán e hó 29. 23. és 24-én Taucz Péter gymnasztikai czirkusz-igazgató (Budapnstről (?) a „Korona" vendéglő termében testgyakorlati előadásokat tartott, s mindhárom előadást siker koronázta. fl: Diszokmány. B.-Gyulán özv. Stéger Mátyásné (nevelőnő) az utóbbi aradi iparkiállitásra elküldött — valóban nagyszerű női kézimunkáaiért dicsérő oklevelet kapott. Vajlia sok követői s még több versenyzői lennének. fl: (iyuláll a „polgári kör" e hó 23-án rendes közgyűlését tartotta, mely egyszersmind tisztújító közgyűlés is Akkor segit magán a pap, beirje a Biecskát Sylviának, a Szült Flórának s igy tovább Hogy pedig e virágnevü nők az istennek nem utolsó teremtései, s a törökök előtt is a cserkesz nők után szépségük tekintetében mindjárt a második helyen állanak, — arról mindenki meggyőződhetik, ki azt a szép nőcsoportot megtekinti, melyet a Vasárnapi Újság mult évi 50. száma közölt. Van azonban az albán nőknek szépségüknél még egy becsesebb ékességök is s ez feddhetetlen tiszta erkölcsük. Hütelenség csak ritkán fordul elő, s ha igen, akkor a nő férjének jnga van a nőt és a csábitót meggyilkolni a nélkül, hogy ez vérbosszút költene fel. Ha a leány esik a csábítás áldozatául, akkor annak sorsa a halál, mert atyja vagy testvérei meggyilkolják, különben sem használna, ha azok megkegyelmeznének is, mert akkor a nép zudul fel a szerencsétlen ellen s agyonkövezi vagy megégeti. A csábitóra is hasonló sors vár, a leány rokonainak keze alatt esik el, a nélkül, hogy e miatt vérbosszú esete állana be, mert a leány elcsábítását a legnagyobb gonosztettnek tartják. Becsületükre a leányok oly érzékenyek, hogy ha valamelyikét hírbe hozzák, hogy idegen iljuval társalkodott, képesek öngyilkosokká lenni, de ez esetben jaj a rágalmazónak, mert az kikerülhetetlenül a vérbosszú áldozata lesz. Az albánok előkelőinek az a szokásuk, hogy nejeiket a török családokból rabolják el. — Marczella fejedelemnő, Prenknek özvegy édesanyja szinte török származású, egy krujaí béguek leánya. Az albán nép előkelőinél annyira elterjedt szokás az, hogy például a hírneves görög tábornok. Grivas, ki albán származása volt, nejéhez szinte rablás utján jutott. Midőn öregebb korában nejével összezörrent, azt bzokta volt mondani: „Milyen ostoba az ember fiatal korában ! öt embert gyilkoltam meg, hogy ilyen feleséget hozzak a nyakamra!" A hol az albánok legvadabbak, a hol a vérbosszú javában dul még folyton, ott a házak is sajátságos módon vannak építve. A ház ajtaján csak létra segítségével lehet feljutni, s ez mindannyiszor felhuzatik, a hányszor azon valaki már felment. A ki a házhoz veszély nélkül akar közeledni, tíz lépésnyi távolból kell kiálltania: „Isot, spii?" (Gazda itthon vagy?) Akkor ki dugja fejét az asszony, megnézi ki jő, s lebocsátja a létrát, hogy azon a vendég felmehessen. Lejean fiánczia utazó holdvilágos éjjel egy ilyen albán házon kivül óhajtott megpihenni. „Isten ments! mondja a házi ur, szomszédommal még le nem számolt vérbosszúban élek, azok közül valaki éjjel ide vetődhetik s lelövi, s akkor megint egy ujabb vé.-bosszura ad okot." De miben is áll a leszámolás ? A bulukbasi (= hirnök) a Skutariban székelő vati (— kormányzó) elé terjeszti, hogy két család vagy törzs kibékülni akar. Akkor összeül a bíróság, kutatja ki lett a vérbosszú oka, ft-!sorolják az áldozatokat és bebizonyítják, hogy a vérbosszúnak elég van téve, fizetnek a bíráknak busásan, s ki többet fizet, az ártatlanabb. Erre összeülnek és közösen lakomát csapnak. Albánokra a Balkán félszigeten mindenütt akadni. — Konstantinápolyban a követségeknél legügyesebb kocsisok és lovászok az albánok. A nehéz munkát nem szeretik. Otthon is az albán nőknek kell többet dolgozniok, mint a a férfiaknak. Ward Henry, egy angol utazó, látott egy albánt űres kézzel haladni, mig neje majdnem összeroskadt a teher alatt. Az angol szánalommal tekintett a szegény nőre, s megszólitá az albánt, miért rakott annyi terhet nejére, mennyit csak egy öszvér tud elczipelni. Az albán hamar feltalálta magát, s kész volt n felelettel: Igaz uram, de a gondviselés nem adott nekünk öszvéreket, hanem adott helyettük asszonyokat! Az albán kényelemszeretetét eléggé illusztrálja a következő eset is Konstantinápolyból a vasúti előmunkálatokra kiküldött mérnökök egy szép példányú kavjiszt — ugy hhják a szolgálat tevő albánt — fogadtak fel, hogy utjukban a lovakat gondozza. Utazás közben ő mindig elöl lovagolt, hosszú ostorával a bolgár parasztokat kergette az útból, de midőn legnagyobb szükség latt volna reá, hogy a lovakat ellássa, arra nem volt hajlandó. S midőn arra szorították, azt felelte : a mérnökök nem ismerik a kavasz kötelességeit, a kavasznak csak azt szokták mondani: Kavasz csodsum bin 1 (Kavasz fiam ülj fel!) és: Kavasz csodsum en! (Kavasz fiam, szállj le!) Erre felmondta a szolgálatot, és elment. Ugyanazon mérnökökkel történt, hogy mig a bolgárok uözt mozogtak a lustákat korbácsütéssei nógatták a munkára, minden utókövetkezmények nélkül. A mint albán területre jöttek figyelmeztetve lettek, hogy azt tenni ne kisértsék meg. Egyikök azonban megfeledkezett s ostorcsapást mért az albánra: Skoj Morei kiálltott az s ielhuzva fegyverét azonnal lelőtte a mérnököt. I)e tán kelletén tul is vettem igénybe az olvasó becses figyelmét, azért jegyzéseimet befejezem, végezetül csak azt jegyzem meg. hogy e nyers, még eddig niiveletlen nemzetben sok életerő nyilvánul, s az csak idő kérdése, hogy az adriai tenger keleti partvidékén Olaszországgal szemben egy erős Albánia virágozzék fel, s hogy ez ugy legyen, azt óhajtani leginkább áll érdekében a magyarnak.