Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-27 / 12. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 12. szám. Csütörtök, január 27-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárun;), kedd. (féliven) és csütörtökön. Előfizetési dij : helyben házhoz h-irdva vagy postán bérmentve küldve: egész évre C frt; félévié S frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hiidetések felvételére fel van jogosítva: Haaseusteiu és Vogler czég Bécs, Prága, Budapesten Németország és a Svájcz mmdei fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891. számú ház. —9 ICéziratolc nem ad-a/tn-aJr vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. •m*- a Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kiríható Grünfeld J könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyilttér"-I>en egy sor közlési dija 2­r> kr. Eliifizetlii'fui helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban : Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 8 kros postautalványnyal. A határőrvidék polgárosításának kérdéséhez. Most mikor az országgyűlés kiküldé a regnikolaris bizottságot, melynek feladata a határőrvidék még véglegesen nem rendezett területének csatolása a közigazgatási terüle­tekhez, el nem hallgathatnak egy gondolatot, mely habár első tekintetre önzőnek tűnik fel, tulajdonkép nem egyéb mint a tiszta haza­szeretet folyománya. Az egész határőrvidék területe a polgá­rosítás előtt 5B"3 • mértföldet tett. Az első polgárosítás alkalmával közvetlenül .Magyar­országhoz csatoltatott 189 • s Horvátország­hoz 64 • mf. Most hátra van még 330 • mf., mely felett a következő napok dönteni fognak. E terület magában foglalja e" régi 9 ezredet: Sikkai, Ottocsáni, Ogulini, Szluini, Gradiskai, a 2 Báni, Bródi és Péterváradit. Hogy az első hét ezred hová csatoltassék, a tekintetben alig merül fel vélemény-különb­ség, oda néznek azok Horvátországra, oda is tartoznak. Máskép áll azonban a dolog a két legutóbb megnevezett ezred területével. — A Bródi és Péterváradi ezredek 88 • mfnyi te­rülete, ha egyszerűen Horvátországhoz fog csatoltatni sok tekintetben fogja Magyarország jogait sérteni. Megkíséreljük kifejteni érveiket, miért ? Mindenekelőtt meg kell jegyeznünk, hogy e terület Szerémség nevezete alatt az Árpá­dok és vegyesházbeli királyaink alatt Magyar­ország közvetlen területét képezte. Csak a szerencsétlen molnícsi csatát követő időben lesett el, s midőn a töröktől visszafoglaltatott lett Szlavóniába kebelezve. E területnek népe tna is nem horvát, de ; legtöbbnyire szerb, az­tán német, tót, albán, 'magyar. Alig hiszem, hogy ott több horvátot — igazi horvátot — lehetne kimutatni, mint németet és magyart. Horvát község az«egész területen tudtom­mal nincs, de német, tót albán és magyar községek vannak. - Ha tehát arról van szó, hogy egy terület, mely ma népét tekintve u<>yau nem magyar, de annál kevésbé hor­vát, hová csatoltassék? akkor ugy hisszük, döntenie kell a t ö r t é n e I m i j o g 11 a k , mely azt elvitázhatlanul magyar földnek fogja nyil­vánítani. Reánk magyarokra nézve nem lehet az közömbös, hogy a Garák, Újlakiak ősi fész­keik, hol annyi magyar vér folyt a haza vé delmében, megmaradjon-e közvetlen magyar földnek, vagy pedig engedtessék át a társ országnak. S talán az sem közömbös dolog, hogy Szerbiával szemben hadászatilag nevezetes pontjaink Z i m o n y, P é t e r v á r a d, M i t r o v i c z (az egykori Szent-Demeter) és Eszék köz­vetlenül magyar föld legyenek-e vagy nem. Elismerem, hogy mindezek ellenében hangosan fognának tiltakozni a mi horvát testvéreinek, de hol jogról van szó, szabad-e ott arra hallgatni? Lesz idő midőn ők is követelésekkel fognak fellépni, midőn jogaikat fogják hang­súlyozni Boszniához, Herczegovinához, ez az idő ugy hisszük nem messze van; ha mi ma azt is odaautuk nekik, a mi eltagadhatatlanul miénk volt, hogyan fogunk velők boldo­gulni akkor, ha azt fogják követelni, a mi bizonyos tekintetben az övék? A szerémség (a régi Szeréin és Valkómegyék) átengedésé­nek fejében inkább adnánk nekik valamit abból, a mit Török-Horvátországnak neveznek. Nem volt czélom részletesen kifejteni, hogyan lehetne az ügyet okos rekompenzá­czió utján tisztába hozni, csak azt akartam jelezni, hogy itt véleményem szerint jogfel­adásról van szó. Videant consu'es, ne quid respublica detrimenti capias! :L*£ih.á,lf3. Józssf. Politikai események. * Bovio az irredenta vezér, e hó 24-én a Testöv Argentiniban látogatott munkásgyülés előtt fejtegetó az Irredenta czéljait. * Cairoli ráakarja birni Garibaldit, hogy tervezett római utazását hagyja abba. * A tlli'ini egyetem 300 republikánus hallgatója Olasz­ország összes tanuló ifjúságához íelhivást intézett felszó­lítván őket, hogy minden főiskolán republikánus klubLot alakítsanak. * A tuggetlcuségi párt orsz. értekezletét e lió 24 tartá meg Budapesten a Hungária szálló nagytermében, melyen Ragályi Nándor elnökölt. Délután 2 órakor ugyanott banquet volt és esteli 5 órakor a függetlenségi körnek he­yiségeiben esti értekezlet, mely 8 órakor ért véget. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. -^rbám. föld. és népe­irta : Mihálfi József. (Vége.) A tőrök kormány a vérbosszú eltörlése czéljából szi­gorú rendszabályokhoz folyamodott, büntetésül szabta, hogy a gyilkosságért nemcsak a gyilkos, de égés* családja fe­lelős, azok elfogatnak, elzáratnak, száműzetnek, házuk le­romboltatik, vagyonuk elkoboztatik; — mindez nem használ semmit. Vérbosszúnak lett áldozata a miriditák mostani fejének Prenknek nagyatyja is. Az 1829-iki orosz háborúban tün­tette ki magát Miklós fejedelem. Mikor hazájába visszatért egyik nagybátyja által vér­bosszúból leöletett. — Neje, mint a miriditák nemeseinek nejei, mohamedán származású volt. Férje meggyilkolása után nem vesztegető idejét ha­szontalan jajveszékelésben, hanem hozzá látott a vérboszu müvéhez s nem nyugodott addig, nug Fekete Sándor és két fia golyóktól találva le nem terittettek. Erre kiskorú fia Bib Doda fejedelemnek kiáltatott ki. Igaz, hogy az öz­vegy fejedelemnő ennek következtében ismét kitette magát a Sándorpártiak leseinek, kik őt minden áron kivégezni akarták: de megmenekült. Hogy életét megmentse kény­telen volt éveken át elrejtett barlangban tartózkodni, hon­nan csak néha s akkor is csak sötét éjjel mert kijárni. Hogy mily érzülotü nő volt a fejedelemnő, eléggé megvi­lágítja még a következő eset. Bib Doba első neje magtalan volt, midőn e miatt a fejedelem aggodalmat táplált, mert mint katholikus nejétől uem válhatott el, az özvegy feje­delemnő röviden oldotta meg a kérdést. Elővett egy pus­kát s azzal menyét keresztül lőtte. Ez ellen senkinek sem lehetett kifogása. Hogy a római katholikus egyház dogmái e nyers hegyi nép előtt, mily tiszteletben tartatnak, eléggé kideríti a kö­vetkező eset. Egy katholikus álltán házban, Lejean fmnezia utazó a mint ebédje elköltésével volt elfoglalva, látott egy 20 éves bajusztalan ifjút, kit az anyja, egy tenyeres talpas al báuuő kegyetlenül szidott, hogy vonakodik elesett második testvérének özvegyét nőül venni, mert már saját nejéu ki­vül elébb elhalt egyik testvérének özvegyével ugy is egy­bekelt, tehát kétnejüségben élt. Elég már neki — úgymond — két uő — nincs kedve elvenni a harmadikat is Erre az anya felindulva azt válaszolá: ha öt testvére, sőt ha tiz testvére halt volna is el, az ő kötelessége azok özvegyeit elvenni mind. Az nem tartozik a ritkaságok közé, hogy katholikus és mohamedán közt vegyes házasság fordul elő. De ilyen­kor mindenik saját vallása szabványaihoz tartozik alkal­mazkodni. Ünnepnapon a keresztény egy darab sertéshúst, a mohamedán egy darab ürühust egy közös fazékba tesz s együtt főzik meg; együtt logyasztják el a levest is de már a húsnál a keresztény a maga sertés húsát, a mo­hamedán pedig az ürüét veszi ki és fogyasztja el, mert ellenkezőt tenni vallása tiltja. VI. A délszláv népeknél szokásban levő pobratstvo test­vérisülés) az albánoknak is egyik nemzeti sajátságuk. Ezt két férfi köti meg a következő módon. — Egy ünnepélyes mise után a két férfi karján ejtett sebből vért csöpögtet­nek egy vizzel vagy borral telt pohárba s azt aztán közö­sen megisszák, ezzel a két férfi lekötelezte egymást tánto­ríthatatlan hűségre és szeretetre. Ezt a kötést annyira tisz­teletben tartják, hogy a szentelt barátságban élők gyerme­kei egymással házasságra sem léphetnek. Van az albánoknak, a durazzói érsekséghez tartozó katholikusokuak egy meglepő sajátságos intézményük. — Megtörténik, hogy valamely albán leányban reudkivül ki­fejlődik a vonzalom a harczias élet iránt. Ilyenkor a leány kinyilatkoztatja, hogy ő nemét akarja megváltoztatni, férfi óhajt lenui. Erre levágják hajtürteit, felöltöztetik férfi ruhába, fel­fegyverzik yatagánnal, puskával és pisztolyokkal, női neve helyett adnak neki férfi nevet, a község pedig a tsmplom­ban a mise után ünnepélyesen kihirdeti a gyülekezet előtt, hogy N. N. nevü hajadon Les (vagy Dzson, Dod, Gjeryj, Marko stb) nevet fel, s ezentúl férfinak tekiutessék. Ez­előtt 10—12 évvel négy ilyen férfivá lett nőről történik említés. Ezek közt legnevezetesebb Parlatai Mára, ki Péter nevet s elhalt atyjának fegyverzetét vette fel. Gyermekko­rában egy törökkel jegyezte el nagybátyja; midőn 17 éves lett, csak ez az egy utja maradt megy, hogy a törökhöz ne menjen nőül s családját ínég is a vérbosszútól meg­mentse. Az albánok ős régi családi és egyéni neveiket, még a keresztények is, megőrizték. A hősöknek tiszta albán előneveik vannak, így: Bib, jelent páva'.akast, Liepuri, nyulat. A női keresztneveket nem kalendáriumból veszik, hanem például az egyiknek neve Szül, azaz : virág, a má­siké Biecska, azaz: hegyvirány, a harmadik-ó Kucsa, ami gránátvirágot jelent Ezeket a neveket a koresztóny mar­tyrologium nem ismeri. Az olasz pap meg is akad, mikor a gyermeket hozzák a keresztelésre s azt mondják, hogy neve legyen Biecska. A gyermek Biecska is marad, da az anyakönyvbe ezt nem lehet bejegyezni.

Next

/
Thumbnails
Contents