Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-09-04 / 107. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 107. szám. Vasárnap, szeptemberlió 4-én. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (fóliven) és osiitörtökön, ELOFIZETESI 1)IJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler ezég iiées, Prága, Budapesten, Néme'). szag és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO 6/ÜLA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. száma ház, ho?á a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt zitnezai Kérünk. KLozlratofc nem ad.atnj.fe viss/.a. Egyes szwn ára 10 kr. A. keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái ós a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. ELőlizetketni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban ég Biener B. ur nagytőzsdéjébaa, de Povázsay László úr nyomdijában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalványnyal. A B.-Csabán 1880 évi jul. hó 12-én tartott képviseiőgyülés a megye által megerősített tüzrendörségi szabályrendelet értelmében tüzőrkapitányt választva, a tüzőrség szervezését s szükség esetében minél sikeresebb hasznosítását rendelé el. Most a tüzőrség megalakulásának évfordulója után nem lesz tán érdektelen sőt talán nem haszonnélküli e testületről egyet mást a nyilvánosság előtt elmondani. Folyó év augusztus hava oly szerencsétlen volt Csaba városra, hogy három nagy tüzeset fordult elő s az érdeklődő és nein elfogult résztvevő mind azt mondja, hogy önkénytes tüzőrségűnk, daczára annak, hogy a kezdet sok nehézségével soká küzdött: oly lelkes ügyességet mutatott minden álkalomkor, hogy nélkülök bizonyára 3-szorta oly károkat okozott volna a mindent elnyelő elem. A mennyire örül a lelke az embernek, látva a bátor fiukat embertársuk vagyona megmentése érdékiben kettőztetett erővel lankadatlanul dolgozni : oly leverő azon ujabb időben népünk szájából jövő s minden férfit lealacsonyító beszéd mely itt-ott felhangzik, midőn a rendőrség serkenti a bámuló tömeget dologra, segítségre: „Hadd dolgozzanak a tüzőrök, arra valók" — igy mondják. Vájjon mi az oka annak, hogy a közveszélyben szorgalmas működéséről nagy darab földön hírneves csabai nép nemes tüze napról-napra enyészni látszik ?! Nem más mint az : hogy népünk zöme a tüzőrség felöl bal véleménynyel van s annak rendszeresítését s hivatását nem érti. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRMÁJA. Konkoly a búzában. Elbeszélés, irta: Yacano Emil. (Folytatás.) „Dina, aprózd fel ma ismét, mint ezelőtt a thea süteményt.

1' „Mais" szólott Dina grófnő, miközben szemérmesem lesüté szemeit. „Engemet, ma künn a szabadban minden oly élénken emléktetett egybekelésünk első napjatra. Oly boldog vagyok, hogy annyi ideig birom Bibit, a nélkül, bogy megbánta a kápolnához tett utat." A grófnő boldog volt, látszott piros arczán. Morzsolgatta a theasuteuiényt s oda nyújtotta férjének. „Oh e s chers enfants" ábrándozott Myrtha grófnő s megfogta a lovag kezét, ki épen egy pohárka rumot korty olt. Krisztián gróf a zongorához ült. Mielőtt játszani kezdett, igy szóla : „Emlékezel még Dina azon darabra, melyet mint imádód neked ajánltam ?" Es azonnal játszani kezdé. „És te valaha ábrándoztál, epekedtél Krisztián ? kérdé nevetve a lovag. — E? külömben nem volt szokásod." Dina grófnő vizsgáló pillantást vetett a lovagra, azt kérdezve : „Krisztián gróf külömben sohasem szokott ábrándozni ? • „Nem, — sohz" kiáltott vigan a gróf a eongora mellől, nálad kezdtem az ábrándozást Dina 1" A nép egy része, gondolja azt, hogy a tüzőrök — látva karjaikon a jelvényt — a várospénztárabol fizetéses emberek, tehát szerintök az ő kötélességük miuden kigyuladt házat megmenteni. A másik rósz pedig — tudva azt, hogy azok önkénytesek, sértve érzi magát, hogy minden oltás ezközt ők kezelnek, gondolván, hogy mások onnan teljesen kivannak zárva s igy mintegy kárörömből nem nyújtanak segédkezet. Hogy a nép nagyobb része igy gondolkozik, az nagy s káros hiba, mert a szerencsétlénség ma nállam, holnap nálad üthet ki és az ily helyen megkívántató egyöntetű, közös segély helyett, a meghasonlásból evedő vétkes közöny üti fel tanyáját nálunk is, mint például az oláh falukban. Ézt kikerülni s népünkben a dicséretes szokást fentartani, minden embernek kötelessége. A szervezett tüzőrség elleni idegeneskedést megszüntetni, első sorban a városi érdemes elöljáróságnak lenne mulhatlan kötelessége. Ki kellene a templomom előtt hirdetnie s a népiek megmaráztafalá a tüzrendörségi szabályrendeletet és a tüzőrség szervezésének szükségét s különösen azt, hogy a tüzőrség csak a nép segítségére való, mert alig ha csalódunk, a midőn azon hiedelemben vagyunk, hogy a t. képv. közül is, a kik a fentnevezett gyűlésben részt vettek, teljes tudomással nem bírnának a tüzőrök fontosságáról — hogy tudná akkor a nép. — Tehát fel kell világosítani, mert akkor kiki saját körében a tüzőrség elleni előítéletet megszüntethetné és a népet, azokkal való együttes mentésre buzdíthatná. Legközelebb báto.r leszek a tüzőrség mikénti szer„Akkor ön az első férj kedves firokonom, a ki annyi ideig várt a tökély e fokára" szolt közbe Myrtha édeskés hangon. „Igen, nagy néne, de látott Ön valaha olyan férjet A grót elnevette magát s tovább játszott. „Oh — kiáltott fel a nagynéne jókedvűen — „tudom, mit akart nekem vén leánynak mondani. Da ismerem én a házas életet. Én voltam mindenik nőrokonom gyóntatója!" „Feleségemnek is?" „Azt hiszem, de tőle csak mindig jót hallottam Önről. S ez reám nézve oly unalmas volt, hogy félbehagytam e gyóntatást." „Mi jót mondott rólam Dina ?" mosolygott Krisztián, miközben gyengéden magához voná kedves feleségét. „Uram Istenem ! ne képmutatáskodjék Krisztián ! Van az Önök hálószobájában elég tükör. Ismeri saját erényeit. „Igen, de legkiválóbb erényem?" „Legsiválóbb erényed: Dina grófnő!" kiáltott Vinaco ur. Dina grófnő hálás pillantást vetett reá. „Dina legnagyobb erénye —az én boldogságom!" szólt élénken Krisztián gróf, kit e nap sok édes reménye hevített. A gróf férfiasabb, szebb volt e pillanatban, mint valaha. A grófné férje felé hajolt, szőke fürtjei arczába hulottak mint puha, selyemszálak, miközben édesden susogá :J „kedves, jó férjecském !" E pillanat az igazi kedélyesség, a boldogság pillanata volt. Myrtha grófnő elmélyedt a társaság szemléletében; Vinaco lovag a tüzes szénbe bámult; a fránczia nö álmatag fejét kezébe sülyeszté s Maczn oly teli szíta magát tejjel, hogy alig birt lélekzení. Lefoui I»ir Teréz kisassony, midőn az éjjel a kis Maczát ágyba fekteté igy gondolkozott magában : vezéséről és tanításáról, begyakorlásáról elmondani véleményemet. Piacidé. Politikai események. * Páris, szept. 1. Mint a miniszterkörökböl hírlik, a kormány Montholon gróf által oly adatok birtokába jutott, melyek kétségtelenné teszik, hogy az északafrikai mozgalmak szítói és vezetői a török minisztertanácsban ülnek, s hogy mint végrehajtó közegük a tuniszi miniszterelnök Musztafa tekintendők. * Berlin, szept. 1. A birodalmi gyűlés számára megejtendő választásokat október 27 ére tűzték ki. * Páris, szept. 1. A kUenczedik kerületben, az Elysée Montmartre termében tartott gyűlésen Ranc, Dubois Farcy beszéltek a néphez. Rochefortot, a ki mint a kilenczedik arrondissement választója jelent meg az emelvényen, nem engedték Bzóhoz jutni. A gyűlést végre fel kellett oszlatni. Gyula vára bukása 1566-ban. Irta: Saabé Károly, kolozsvári egyetemi tanár. (Folytatás.) Ez aggodalma ekkor nem teljesült ugyan, de azért Kerecsényi, ki emiitett levelében panaszosan emliti a királynak, hogy az őrség zsoldjára egy év óta egy fillért sem kapott, hogy lovasainak már 6 hópénzzel tartozik, hogy Schwenditől pénzt híjában sürgetett, a bizonyosnak; hitt török hadjárattal szemben állását a gyulai várban tarthatatlannak ismerte, s e nehéz tiszttől való fölmentetését kérte.*) *) Kitetszik ez Miksa király 1565. aug. 6-dikán Kerecsényihez intézett levelének e helyéből: „Quoad Buccessorem tibi designandum in praefeetura Julensi, primo quoque tempore sua de re deliberabimus." Fogalmazványa a béesi cs. k. államlevéltárban. „Mily gyengédek, mily boldogok egymással. Sokat olvastam német kastélyokról, de ilyen polgári érzést nem reméltem. Az ember szinte asztalosnál véli uiagát. Ilyenhez nem vagyok szokva" .... II. Másnap délután Dina grófnő lement a kertbe ; nem birta kiállani szobáiban, igen izgatott volt. Ez a délutáni idő oly unalmas, férje rendesen 4-ig aludt; olvasásra pedig semmi kedve sem volt. Krisztián gróf már több izben azt mondta volt: „Menj lovagolni Vinaco-val!" Dina ezért boszankodott. Hát nem volt férje legkevésbé sem féltékeny? Oh akkor nem is szerette igazán I — Vinacot gyűlölte. A nagynéne délutánonkint kártyázott és végtelen történeteket beszélt. Mily unalmas volt ilyenkor a kastély ! Majdnem komornájával szeretett volna beszélgetni, de ezt még sem látta illőnek. Kendőt vett nyakára és lesietett a partra. Ott még elhagyottabbnak érezte magát, de legalább kedvére — boszankodhatott. De miért boszankodott ? Hisz oly ifjú, vig volt. Boszszus — egyedülisége miatt. Mily borzasztó volt a park 1 A fákon egyetlen levél már. Még a levelek is elhagyták. Ugy látszik, nem sokára hó lesz ; az ég oly — borús. Dideregve kendőjébe burkolódzott s egy padra ült — egyes-egyedül! Az őszi szél felborzolta haját; a kastélynak csak az a hószürke fedele látszik ide. (Folyt, köv.)