Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-08-21 / 101. szám

B.-Csaba, 1881. Vili. évfolyam, 110. szám. Vasárnap, szeptemberhó 11-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászai és vegyes tartalmú lap. McsjoleniU hetenRént háromkor: vasá'nap, Ltotld, (fóliven) és ostLtör»tí51x.ön.. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz. hordva vagy postán bérinantve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 60 kr. Lapüat számára hirdetések felvételére fel van jogositva : iLiaseastein és Vogler czég Bées, Prága, Budapesten, Néine'U'szág és a Svájez m.indeu fővárosaiban. Főszerkesztő : GAffZOGfüLA. SZERKESZTŐSÉG áS K1AQH1VATAL : Apponyi-atcza 891. számu ház, hoi a lap szellemi és anyagi részét illerö mindea kösle a.íyt czi üízai kérünk. Kéziratok nem ad.ita's. viss«aEgyes szim fira 10 kr. A. kelii száin ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jíyllttér"-ban egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség á3 kiadóhivatalban é3 Biener B. ur nagytőzsdéjéba í, de Povázsay Liizló úr nyotni íjában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros póstautalványnyal. A „Gyöpáros." ív. (Befejező közlemény.) Szóljunk még valamit e viz alkatrészei, illetőleg rógy hatásáról, s a hivatalból megindult mozgalom1, melyhez a Gyopáros jövőjét illetőleg oly szép reányeket köthetünk. Már egyszer vegyelemezve volt, melynek eredínyéről azonban csak annyit hallottam, hogy iblany id) kamany (kálium) és szikeny (nátrium) volnának viz legszembetűnőbb alkatrészei. És ezek között az ;ő t. i. az iblany vouja magára küiunös ügyeimünt, a mely — mint tudjuk — a golyva, a mirigyek a görvélykór hatalmas gyógyszere. Mily nyereség ina, ha a küszöb előtt levő vegyelemzés igazolni jná azon állítást, hogy az iblany mennyiségét teítve, a Gyopáros a palícsi tónak is felette áll! A görvélykórnak különösen, oly példányai voltak ez évben láthatók, a melyek reám mint laikus emrre — a ki azon fájdalmas szerencsében részesülii, hogy a megyei főorvos ur vizsgálata alkalm.iból nd ezeket láttam — a legmegrenditőbb hatást gyarolták. Meg levén győződve a felől, hogy Kovács >rvos ur közvetlen tapasztalatokon nyugvó észlelet, s e viz gyógy hatása feletti szakvéleményét, lesz rencsénk annak idejében lapunkban közzétehetni, bk egy-két eset elmondasára .szorítkozom, pusztán tk azon indokból, hogy velők figyelmet és érdekést keltsek előre is. Harangozó Apollónia, 20 éves leány Kígyósról, •vélykórban, a mult évben 8 hetet töltvén a Gyopároson, mankóját letette, s ez idén már — mint szemeimmel láttam — botot seri használ, minden támaszték nélkül elég bátran meg;. Böszörményi Ferencz, Szenesről, zsibbadásban szenvedett, s a harmadik naptól kezdve oly gyorsan javult, hogy tíz nap után magátegészségesnek vallva ment haza. Olasz János iparos ifjúnak Hódmezővásárhelyről egyik lába fel volt zsugorodva, s oly sikerrel használta már a mult évben e vizet, hogy mankóját elvetette, s oly szépen ment — s;emiim előtt kérésemre — hogy a legcsekélyebb lnicz'czentést sem lehetett rajta eszrevenni. Farban azonban most kifakadt a lába, úgy gondolom azért, h )gy a természet kivethesse az eltávolítandó csontrészietet. Végli István csabai könyvkötő ur egyik kis gyermekének fejét és arezát, oly nagy mértékben elborította az ótvar, hogy már-már a szemei is veszélyeztetve voltak. Meggyógyult ez is szerencsésen, valamint az a kigyósi kis leány is, a kinek bizony a nevét elfeledtem. Ezen már ótvar — a mint emlékezem — nem VOlt lathaté. Őaomei kVoufíirr- de vwttd,K. (JSU'áüdva, annyija, hogy egyiket sem bírta felnyitni, sőt midőn bal szemhélyát auyja felemelte, olyszinü borulat mutatkozott szemgolyója felett, mint a csiszolt üveg. És nem látott semmit. Öt nap múlva azonban az anyja örömkönyek között szólított meg, tmndván: „Bála a jó istennek, balszemét magától felnyitotta és lát a kis gyermek." És én kértem a nőt, hogy maradjon mág vele; valószínűleg meg fog nyílni a másik szeme is. De nem maradhatott, a nyomtatáshoz kellett haza sietnie, a mint mondá nekem. Én pedig a csúz (rheuma) ellen, a mely a toronyépítés alkalmával kvártélyozta magát csontjaimba, használtam e vizet, dr. Hajnal István ur utasítása következtében, ós meg kell vallanom nem egészen eredménytelenül. Foatosabb ennél azonban az, a mit e kitűnő szakféríiu tegnapelőtt Gyulán mondott nekem, hogy t. i. két göroélykóros beteget küldött ő ez idén — a többek között — Gyopxrosra, a kik oly szépen megjavultak, h)gy meglepetését e gyógyulási esetek felett, ő mint szakember el nem titkolhatja. Meg van tehát már kétségkivül a tapasztalati alap is arra nézve, hogy a megyei közigazgatási öi zottság fokozott buzgalom níl folytathassa megkezdett munkáját. De hát miben áll ez ? „Másolat. 1185:880 kb. Tárgyaltatott a megyei főorvosának jelentése az orosházi község területén létező s gyógyczélokra állítólag mír régibb idő óta sikerrel használt gyopáros tó ügye. Határozta : hogy a további eljárás a Gyopáros tó ügyében helyes alapokra fektethető legyen, szükségesnek mutatkozik először is a tíyopáros vizének ujabb vegyelemzése. Mi végből a járás szolgabirája oda utasittatik, hogy a tóból több különböző ponton vizet merítve, abból legalább is 5 drb 2 literes jól ledugaszolt üveggel Felletár Emil országos vegyésznek a központi vegyintézetbe vegyboutás végett Budapestre küldjön fel, az országos vegyész küldés czélja felöl a közigazgatási bizottság kebeléből lévén értesítendő. Hogy továbbá a vegy analysis által nyújtott elméleti támpontok a tapasztalat adataival is támogathatók legyenek a jövő 1881. évre egy bízottság küldetik ki. E biz)ttság elnöke a járás szolgabirája, szakértő tagjai: Dr. László „BÉKÉSTOYEi KÖZLÖM" TÁKMÁJA. Havran László (t 1881. aug. 20.) Elte virágában halt mfg. 21 éves volt. Egy éve annak, őn a bécsi priterben hallgatta a csalogányok dal út, melyek yi érzelmet keltettek nemes szivében. E<kor már meg volt e physikai erej^ és nem volt képes bajtársait a fegyverkorlatok ueli'Z munkájában követni, a nehéz physikai muuÍQ, melynek is áldozata lett Lelkiismeretes, jó katona volt, ,ársai bálványozták, a kiket nem hagyott el, csak akkor, őn egy alkalommal a fárasztó gyakorlatok közben összerost. Énkor szabadságot kapott, s reggelenként ott pihent Bécs sósain és ábrándozott egy szebb jövőről, szülőföldére gondolt, yet a szeretet melegével karolt körül. S ekkor, midőn alig ,a le egy vészteljes betegség biliucseit, midőn még ége'ék íliocsek, szülőföldéhez intézte szavát s humoros tárczaczikel mindnyájunkban fellobbantotta a jó kedv, a derült hanit lángját. Akkor is, midőn a jelen lebegett szemei előtt, y megtörte a teste szervezetét, kedélye, hite írintetlen maHitt a remény csillagának fényében, mely, mint a költő idja: „hajnalt önt el vészek éjjelen." Es akkor hittünk, reméltünk mi is. Ah ! márt hogy hitet a valósig ridegsége csalódássá változtatta ? ! Hazajött, felmentették a katonai szolgálat alól. Szülei >n a7- ön feláldozó szeretet melegével ápolák. Ez s a nemes kvés, tovább haladni megkezdett jogi pályáján — mely utolsó pillánatáig legfőbb vágyát képesé — arra képesité nyt barátunkat, hogy a katonai szolgilat tartani alatt íszakitott tanulmányait tovább folytatta. Folytatta lankadatlan szorgalommal s karácsony táján az a vágya, hogy a vizsgálatot letehessn, teljesült. Leküzdötte a* akadályokat, melyeket a sorvasztó betegség következményei gördítettem elébe, s ismét tovább akart haladui a megkezdett uton. Csak két napja, hogy e sorok iróját felkérte, hogy az egy íte.ni tanárai 1 kérvényt adjon be vizsgálati határideje m^gh >ssz ibbitására . Megígértük nesi, vigasztaltuk. 8 midőn elhagytuk őt, köjynyeznünk kellett, mert rettegtüuk a gond (lattól, hogy elveszítsük szeretett barátunkat, kit szeretetreméltó tulajdonainál, szív jóságánál, derült kedélyénél fogva, mind-tn iskolatársa P/la deseként tekintett, hogy elveszítsük az ifjai. kin szülei rajongó szeretettel csüngtek, a nagyreményű ifjút, a kinek rokonai, ismerősei oly szép jövőt jósoltak. Csoda-e tehát, hogy midőn szeretett barátunk balálátó, értesültünk, a megdöbbenés első pillanatában az a nagy Költő és gondolkozó KÍ szellemével átkutatta az emberi érzelmek mélységeit, hogy az a nagy emberismerő sem tudta enyhíteni szomorúságunkat, bánatunkat avval a ridegen kimondott igazságával . „A kényszerű vég, a halál Eljő, ha jönnie kell." Tehát az a remény csak délibáb volt? Csak tündérjátékl melyet a képzelet alkotott magának ? Ily kérdések törnek ki keblünkből megdöbbenésünk első pillanatában Hiszen oly ifjú volt még; ifjú, ki még nem ismeri az élet nehéz küzdelmeit, a kinek nem sorolhatjuk elő áldásos tettéit, melyeket embertársai, a társadalom, a haza szolgálatában vitt véghez; ifjú, kiről elmondják a necrolog irók, hogy szép reményekre jogosított. Pedig a gondolkozó ily ifjúban látja lelki szemeivel a nemes tettek csiráit, melyeket az idtf megérlel vala, látja a megkezdett élet romjain. Én is itt időzöm e romoknál, midőn felelevenítem a te emlékedet elhunyt baráto n ! Nem jut osztályrészemül annak feladata, kik milliók nevében milliók szivehez szói, ki egy emléket dicsfényben mutat fel nemzedékeit előtt. A te emléked csak azok szivében fog élni, kik szerettek ismertek. De ezek nem feledhetnek el. Ezek érzelmeit tolmácsolom, midőn e somokban tmgujitom emlékedet. Visszaemlékezem arra az időre, midőn gouiulaau.l tápt'ii a mező virágait, midőn téged szivnemességeduél. bátorságodnál, megnyerő kül sődnélfogva barát aid példányképül tekintének. Visszaemlékezem arra az időre, midőn mint gyermekiíju a felféld égb3 nyúló bérczei közt gondoltál jövődre,egy ifja rajongásával szeretett hasadra, midőn a nemes lelkek idealismusával beszéltél szülőfölded emelkedéséről, felvirágzásáról. Visszagondolok bécsi élményeidre, melyeket „Bakafántos" oly kedélyesen, humorosan tudott leírni.. Feledlietem-e a vigan eltöltött órákat, melyekben a te kifogyhatlan humorod, páratlan előadási képességed részesité baráta

;dat? S most a „Bakafántos" levelek olvasóit fájdalom! ugyané helyen én emlékeztetem az elhunyt ifjúra. Ha visszaemlékszünk derült kedélyére, mosolyára, mely ilyenkor ajkain játszadozott, ez enyhíteni fogja veszteségünket. A mélyen sújtott szülők bánatát en/hitse a rokonok, barátok részvéte. A szomorúság és gyászfagyasztó telét váltsa fel a vigasztalás tavasza — ós az idő behegeszti a sebeket, melyeket a sors oly kérlelhetleniil ütött az annyiszor sújtott szülök szivén. És most elhunyt barátunk, fogadd a barátok és fegyvertársak búcsúszavait: Áldás és béke poraidra! F. I.