Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-31 / 92. szám

B.-Csaba, 1881. Vin. évfolyam, 92. szám. Vasárnap, juliushó 31-én BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és ostitörtökön. . . ; • -V ' ELŐFIZETÉSI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Haasenstein és Vogler ezég Bécs, Prága, Budapesten, Németj. szág és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ES KIADÓHIVATAL : Appon.yi-u.tcza 891. számú ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető mindea közleményt czhnezni kérünk. Kéziratot nem adatnak, vissza. Egyes színi ára 10 kr. A. keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „ííyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébeu, de Povázsay László úr nyomdájában is fo­gadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivatalok nál, 5 kros postautalvány nyal. U VIII. évfolyamának második félévére. Egy évnegyedre I frt 50 kr. Félévre 3 frt — — Az előfizetés legczélszerübben póstautal­vúnynyal eszközölhető. Az előfizetések a nBékésmegyei K.özlöny» kiadóhivatalához czimzeudők. i0ST Hirdeiéseit jutányos áron vétet­nek fel. ^pj Csabán, juniushóban. A „Békésmegyei Közlöny" hiadóhivatala. Észrevételek £róf Apponyi Albert ur prograimiibesaéííjere. VIII. (Befejező közlemény.) (*) Még arról a presszióról akarunk szólani va­lamit, melyet a kormány állítólag a választásokra gyakorolt, s mely súlyos vádat a t. gróf ur is han­goztatta programmbeszédjében. Ez a presszió olyan tengerikigyó forma, melyről mindenki beszél, de melyet testi szemeivel nem látott soha senki, mely nem létezik és csak az ellenzéki la­pokban csalogat mint a mocsarak lidércze. Ha valahol megbukott egy ellenzéki jelölt; ott volt a telegramm, hogy a kormány visszaélései és pressziója folytán elvérzett a szegény, pedig többnyire 100, 200 egész 500 szótöbbséggel lett megválasztva a szabadelvű jelölt. Ez a presszió olyan sztereotyp, semmitmondó frázissá nőtte ki magát nálunk a választásoknál, mint a zsurnalisztikában a mi mély tudományu és aesthe­tikai ismeretekkel dobálódzó szini kritikusaink szokott frázisai arról, hogy X. Y. énekesnő „ma elemében volt,, és „őmagát multa felül." Hiszen a csabai választásról is, melyről maga a gróf ur és barátja Szilágyi Dezső ur, lattak és kons­tatálták, hogy para^lan szabad modorban nyilatkoz­hatott a polgárok meggyőződése, arról is azt a hirt terjesztették az ellenzéki lapok — akkorában szósze­rint közöltük azon telegrammokat, melyeknek tartalma valóban mindig gondolkodó ember előtt teljesen dicz­kreditálják a sajtó hitelét — hogy a kormány presz­sziója és hallatfan visszaélése*, daczára meg lett vá­lasztva gróf Apponyi ur !!! Csak az a ki közvetlenül tapasztalta mily igazi lovagiassággal bant itt Csabán a két ellenfél egymás­sal, mennyire abszolút lehetetlen itt Csabán pressziót gyakorolni a választóknak zömére: csak az képes fel­fogni, mily lelkiismeretlen, nemtelen ós buta ferdités, sőt egyenesen légből kapott hazugság volt ezekben a tetegrammokban. S igy vagyunk mindenhol. Ép oly igaz, és ép ugy létezik máshol a presszió mint Csabán. S mi az a presszió ? Miben nyilatkozik ? A választók szabad elhatározásából eredő meg­győződésére pressziót lehet gyakorolni vagy pénzzel vagy erkölcsileg. Azt pedig becsületes magyar embernek, magyar emberekből álló kormányra józan észszel reá nem le­het fogni, hogy a büntetőtörvénybe ütköző bűntényt képes lenne elkövetni, illetve, hogy pénzt küld kiosz­tásra, vagy más anyagi előnyt Ígértet a végett, hogy szavazók megvesztegettessenek, megvásároltassanak. Hát erkölcsileg mivel vesztegetteti meg? ígér ezer és ezer választónak, ki az országban reá szavaz, hivatalt vagy más erkölcsi előnyt ? Hisz ép azt is szemére hányjáu a kormánynak, hogy nem igért semmit, hogy programmbeszédekkel nem „világosította" fel a népet, pedig hát ezt épen pártpolitikából tennie igen czélszerü lett volna. Ha pedig nem tette, miért nem tette ? Mert derogált még ez által is erkölcsi pressziót gyakorolni a népre, s bármikópen befolyásolni azt a választások előtt. Hol van hát a „presszió" ? Megkísértjük elmondani, mit neveznek az ellen­zékiek „határtalan", „lelkiismeretlen" pressziónak, melyet a kormány gyakorol a választókra. Rendszerint a szabadelvű párt az, melynek nem kell kiabálódzni, az ellenfelet letorkolni, terrorizálni f választási jegyzőkönyveket megsemmisíteni, hanem rendszerint a kisebbségben levő ellenzék az, melynek egyes kevésbé higgadt tagjai, egetverő kiabálás, to­lakodás, a lármázó csőcseléknek a választási helyre való becsempészése által akarja pótolni azt, mi nekie a többségből hiányzik. Ha már most valamelyik hatósági közeg, törvé­nyes kötelességéhez képest, a rendet helyreállítja, a A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A megkegyelmezett. Temine elbeszélése. Forditotta: Hang Ferencz. (Folyt.) Még tartottam kezét. 0 az enyémet görcsösen szoritá. Sö­tét szemeiben vad villám czikkázctt, arcza folyvást holt hala­vény maradt. Mily látványt nyújtott a szép az ijjedtség ag­gály és nem tudom mitől szenvedő leány ! Mégis ón jól tud­tam, egy hang a ránézés után hangosan kiáltá bennem ós ki kellett mondanom. — Vagy egy iszonyú bűntény, Ida. — Mindenható Isten ! — kiálta föl még egyszer. Kirántá kezét az enyémből és eltaszitá magától. Ő ino­gott. Engem mintegy kétségbeesés szállott meg. — Ida, Ida! — kiáltám. De te nem vagy a büntevónő! Te nem lehetsz az! Mondd nekem, mondd, hogy nem te vagy! 0 összeszedó magát, fáradságosan. Képes volt állán, iké­pes volt hozzám beszólni — de nekem felelni nem. — Azután! mondá. Nekem mennem kell. Azonnal. Az­után tudj meg mindent. Elfogok hozzád jönni. Ne mondd senkinek, hogy engem láttál. Elsietett. Gyorsan, de folyvást az ijjedtség, a legmélyebb benbő aggály nyomása alatt beszólt. Egy másik titkos ajtón tünt el, mely a szoba szőnyegében volt, annak átellenében, melyen át követtem. Én visszatértem szobámba és magam után becsukám a szőnyegajtót. Kinos aggályban valók. Vájjon egy bűntény fordult itt elő? Vájjon ő volt a bűnós? Nem vol­tak más gondolataim. Eoth megszakasztá elbeszélését. -- Vájjon bűntevő volt-e ő? kérdezett engem. Önnek mint bűnvádi bírónak gazdag tapasztalása van. Feleljen ne­kem őszintén. Ha egy bűntény fordult elő, és előfordult, ugyan azon órában, talán ugyanazon perezben, melyben a kastélyba léptem, feleljen nekem őszintén, vájjon ön azok ucán, amitet közöltem önnel ós én önnek körülményesen szóról-szóra min­dent elmondtam, hogy tisztán s pontosan Ítélhessen — mind­ezek után a leányt büntevőnek tartaná-e ? — Annak tartja-e most ? — Mily bűntény követtetett el? — kérdém. — Van annak Ítéletére befolyása ? — Talán tisztábban Iátok. Ki volna képes egy pillanat külső jelenségére, s ehez a fölindulás pillanatára, közvetlen egy bűntény vagy szerencsétlenség után, ki volua képes azu­tán tiszta ítéletet hozni, még pedig egy női lény ellen, ki jobb neveltsógü és tiszta s nemes szivü ? Feleletem nehéz lélekzését megkönnyítő. — Legyen szives engem tovább meghallgatni, — íoly­tatá. — Ezután még csaknem egy teljes órát kellett szobám­ban töltenem. Senkisem volt nálam; körültem minden csöu­des marad, csak egyszer hallottam amint a kastély kapu elől egy lovas elvágtatott. Méhány percczel később egy kocsi gyor­san elindult. Világítást e mellett az udvarról nem láttam, an­nál kevéíbbó ismerhetém föl az eltávozót. Végre ismét lépte­ket hallottam a mellettem levő szobábau. Barátom lépteit vé­lem felismerni ós nem tévedtem. Ő a szobában párszor gyor­sabban, majd lassabban ment föl s alá; ezután hirtelen a szomámba nyitó titkos ajtót nyitá föl. Feszesen s nyugodtan állott előttem, előbbi fölindulta ágának minden nyoma, nélkül. De nagyon halavány volt, arczvonásai kialvók valának, egész lényén nehéz nyomás látszók. Olyan volt, mint oly ember, kit egy nagy, nehéz szerencsétlenség, valami iszonyú dolog ért, ki azonban nagy erővel képes fölemelkedni, természete­sen a csapástól még mindig megrendülten. — Kérnélek, lépj be hozzám — mondá. Ott teljesen há­boritlanul leszünk. Szobájába mennénk. — Mielőtt rólad beszélünk, — kezdó, egy szomorú köz­lést kell tennem. Te egy szerenesótlen pillanatban léptél há­zamba. Fél óra előtt halt meg nőm. — Nagy Isten! — kellett eliszon.vodotfan kiáltanom. Es Ida? — Nem mondtam ki a nevet, de e gondolat meg akart semmisíteni. — A gróf — barátom ő gróf volt. En számithatok az ön hallgatagság ára, ha nemis nevezem meg ? — Bátran. — A gróf eliszonyodásomat nem vette észre. Arczát kendőjével betakarva tartá s nehezen lólekzett. Mintha zokog­ni is hallottam volna. Ismét összeszedó magát s megfogta kezemet. — Bocsáss meg, — mondá, a fájdalmat le nemgyőzhe­tém. Most rólad beszéljünk. En sejtem, hogy mi vezetett hoz­zám épen ide. — Nem, — kellett őt félbeszakasztanom. — Azután ón rólam. Beszélj először kedves nődről. — Hogy szivemet könnyebbítsem, véled. Köszönöm. Jó. de mit beszéljek ? Ily hirteleu csapás elkábít. — Nőd hirtelen halt meg. (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents