Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-31 / 92. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 91. szám. kiabálókat csendre inti, a jegyzőkönyveket szótszakitó merénylőket elfogatja, szóval ha azt teszi, mi nekie törvénynél fogva kötelessége: akkor a hatóság illetve általa a kormány, rettenetes, lelkiismeretlen pressziót gyakorol a választók „szabad akaratára", mert ők háboritlanul szeretnék az ellenfél zászlait, a lá Nagyvárad eltörni, annak szónokait letorkolni, s ha ily nobilis passziókban háborgattatnak a hitvány hatóság által, hát akkor kész a presszió, és az ellenzéki tudósítók neki eresztik a hazug telegrammokat a világnak, de neki eresztik még akkor is — mint a csabai eset bizonyítja — mikor épen semmi sem történik, mint az idén Csabán nem történt, csakhogy rágalmazzanak, gyanúsítsanak ha legyőzettek, vagy hogy győzelmüket annál dicsőségesebb szinben tüntessék elő, ha győznek. Ha ellenben a hatóság valamely közege egyenesen mellettük ágitál és demonsztrál — mint a sok választókerületben történik s mint az például megyénkben, M.-Berényben is történt, hol a város biztosa, vagy mint magát nevezni szereti, „kapitánya" — a rendőrök által vitette a szélsőbaloldali jelölt zászlait : akkor hallgat a krónika, akkor nincs „presszió", akkor a „derék" hazafi függetlenül nyilvánitá szabad meggyőződését. Nem gondolják meg, hogy ily esetek — melyek igen gyakran fordulnak elő — épen azt igazolják, hogy ott hol az illető hatósági közeg akarja és kedve van hozzá, minden baj nélkül szabadon követheti egyéni meggyőződését, hogy tehát épenséggel nincs presszió; de mégis kifogásuk van az ellen, ha máshol, más alkalommal az ellenkezője történik, és a hatósági közegek, mint egyéneknek meggyőződése nem mellettük, hanem a szabadelvű párt mellett nyilatkozik. S ha ez sűrűbben fordul elő, mint az, hogy mellettük vau: ezen ismét megbotránkoznak pedig természetes dolog, hogy a hatósági közegek, kik a békének őrei, mint magánegyének is, sűrűbben azon pártot támogatják, hol e bókét inkább feltalálhatni vélik, mint az ellenzékieskedésben; de annyi tény, hogy a hatóság és biróság tagjai szabadon nyilváníthatják és nyilvánították is most és mindenkor, egyéni meggyőződésükét és arra adhatták ós adták is szavazatukat, a kire akarták, a nélkül, hogy egy hajuk szála görbült volna. Erre nézve a nagyváradi eset ellenében, — inelylyel oly nagy port vertek fel az ellenzéki lapok, de mely odaredukálható, hogy a törvényszéki elnök egy magánértekezleten egyéni meggyőződésének adott kifejezést, mihez teljes joga volt — póldául épen a Csabán harmadévvel ezelőtt és most is épen a t. gróf ur jelöltsége ügyében, azon tényt emiitjük fel, hogy a harmadévvel ezelőtti választáskor valamennyi csabai kir. tisztviselő, egytöl-egyig reá szavazott, a nélkül, hogy valakinek csak eszébe is jutott vulna ezért egy hajszálukat görbíteni; az idén pedig tartózkodtak valamennyien a szavazástól, mert nem volt reájuk szükség; Aradon pedig a legutóbbi választáskor a törvényszéki, városi és megyei tisztviselők nagy része a szélsőhaloldali jelöltre szavazott; fényes bizonyságául annak, hogy ha bármelyik tisztviselő nem tesz egyebet, minthogy egyéni meggyőződését érvényesiti: azért egy haja szála sem görbül, hanem igenis, ha, mint ama pénzügyminiszteri hivatalnok, nyilvánosan izgat, agitál hivatali minőségében — tegye azt akár a kormány jelöltje mellett, akár ellene, (arról hogy ama speczialis esetben a kormány ellen tette, nem tehet senki): akkor kötelessége a felsőbb hatóságnak móresre tanítani őt, esetleg áthelyezni, ha az ellenzékieknek nem is tetszik, Igy járt el kormányunk, igy jártak el hatóságaink a közelmúlt választások alatt. Presszióról szó sem volt és bátran bármily jutalmat lehetne Ígérni annak, ki csak egyetlenegy specziális esetet tudna bizonyítani, hogy a kormány tudtával és akaratával, bármely meg nem engedett, vagy csak erkölcsi szempontból helytelen kényszer használtatott. Azért nincs kizárva, hogy itt-ott a hatóságok részéről is helytelenségek fordultak el. Erre nézve azonban legyen szabad épen a csabai választásra nézve figyelmeztetni a t. gróf urat, hogy fordulhattak elő itt is az ő pártjának némely tulbuzgó tagjai részéről oly dolgok, melyeket helyeselni nem lehet; de eszünk ágában sincs őt, kinek bizonyára tudta nélkül történtek e helytelenségek, ezekért felelőssé tenni. Ne tegyék tehát felelőssé a kormányt sem arról, ha némely vakbuzgó hivatalnok helytelenül jár el, hanem ha csakugyan előfordult egyes eset: keressenek erre nézve orvoslást s ugy hisszük, ha nem alaptalan rágalom, elégtételben fog a sértett fél részesülni. * * * Még sok mondani valónk lenne, olyan mi által az eszmék tisztázásához csekély erőnkből ós szűk hatáskörünkben mi is ki telhetőleg hozzájárulhatnánk, de nem akarunk rekriminálni s azért befejezzük igénytelen czikksorozatunkat, melyet nem támadási viszketegböl, hanem a sok súlyos vád elleni jogos önvédelemből irtunk meg. Még egyet azonban egészen érintetlenül nem hagyhatunk. A t. gróf ur remek beszédje vége felé, mintegy neheztelésképen mondá, hogy jelölletését vallási kérdéssé szerették tenni némelyek, pedig most már körülbelül 9 éve lesz, hogy a nyilvánosság terén működik, de nem létezhet senki, ki szemére vethetné, hogy ezen idő alatt csak egy szót mondott vagy bármit is tett volna, mi bármely vallás jogainak csorbítása vagy bármely vallási meggyőződés kisebbítése ellen irányult volna. Már engedje meg a t. gróf ur, de ezzel épen nem mondott sokat. Kivéve Istóczyt, azt ma bármely közönséges embertől is elvárjuk, hogy ne tegyen semmit, mi a haza különféle vallásainak jogait vagy pláne a vallási meggyőződést sértené, söt elvárjuk, hogy ezt tenni ne merje senki, mert arra meglehetős szigorú büntető törvényeink is vannak. Ez tehát korántsem elég. Oly kiváló férfitől mint a gróf ur, ki pláne egy országgyűlési, a szabadelvű pártnál magát szabadabb'elvünek gerálni szerető ellenzék vezérférfiai közé számítja magát: attól megkívánjuk, hogy kilencz év alatt igenis tett legyen valamit a hazában létező vallásfelekezetek tökéletes egyenjogúsítása érdekében, habár ő a maga, személyére nézve mindenekelőtt hű és buzgó katholikus is ! Politikai események. * Pétervár, jul. 29. A hivatalos lap jelenti. A czár Nikolajevics Mihály nagyyherezeget kinevezte a birodalmi tanács elnökévé. * Tunisból érkezett tudósítások azt mondják, hogy a bej a legjobb akarattal oda törekszik, hogy a rend helyreállítását és az ország újjászervezését megkönny-tse. * Páris, jul. 28. A kamarák végleg megszavazták a költségvetést, ós elfogadták azt a javaslatot, mely az összes koronagyémántok eladására hatalmazza fel a kormányt. A gyomai plébánián. (A papgazdasszony. — Aranyszájú Szt -János. — A két testvér. — Hogyan ment kántor Gyuszi a színpadra.) Irta: Moliiár György*) G-yoma híres kálvinista város, csak ugy tévedezve, el-el vétve lakott benne a római katholikus ; apostoli szent czélból, a hívőknek kegyes ura-pátronusa, épített benne szép kis templomot, templom mellett parókiat, papjának sovány eklézsiát. ügynevezett filiálja volt az endrődi gazdag esperességnek. Félig nádas, félig deszkás, félig pallós, félig földes — ablakai is csak aprók, fala paticsból vert hajlék volt, hol a kezdő uj plébános bizony csak nyomorgott. Kis kertje még csak morzsája sem lehetett a csepelszigeti barátok hires káposztás kertjének, melyet egy ájtatos fejedelemtől ilyesül kértek; alig volt benne levesbe való snidling, répa, peszternák — a néhány tő káposzta, kalarábé is csak fonyadtan csúfolta a zöldségrül hires papok kertjeit. Gyümölcsfa meg éppen nem volt benne egy kis szomorú fűz, meg tövises pöszmótebokór adott árnyat nap lemenetkor. *) Mutatvány a „Világostól Világosig" ezimü mű 2 dik kötetéből. Szerk, Ép 1849-ben alapították, bizon akkor nem nagy kedvére a református községnek. A váradi kántorház nagy reményű, legnagyobb — és legmagasabb is — fia, ki az e könyv I. részében rajzolt kántorház utolsó örömestéjén rendezett szini-előadásban (melyből a kisebb testvérek revolucziója folytán gyermek-előadás lett,) mint klerikus a sugó szerepét játszta, vállalkozott az endrődi káplánságból a katholikus vallási szempontból fontos, de tövissel rakott kezdő kis plébániára, hogy a szent igét szép énekben és szóban hirdesse és a malasztot szentelt ostyában osztogassa. Az özvegy Kántornénak ő volt minden reménye, legfőbb büszkesége ; Gusziját is azért szerette a többi közt leginkább, mert nagyon hasonlított a pap képére, de azért mégsem ment el hozzá gazdasszonynak, nem tudott megválni férje sírjától, a nyomorultak utczájabeli viskójától. A gyóntató martir és vizek Szt.-Jánosára keresztelt kántor fiu, diákok korában is jámbor istenfélő szelíd gyerek volt, megmaradt ilyennek az endrődi vig parókián, a kápláni szilajabb patvarián is. Mint afféle süldő plébános sem jött ki sodrából, megtartotta hiven és nagy erénynyel, amit főlszenteltetésekor fogadott. Nem vitt a parókiára se húgot, se sógornőt, fiatal és takarosat; hogy szemet ne szúrjon s magányában emberkisértést ne okozzon, — gazdasszonynak is a kotlósai közül választott; négy X keresztelte már rég a hátát ennek is, szeplő, ragya, májfolt, jégeső barázdálta ós irta be a hajdanta üres papírlapot, isten képére teremtett egykor sima arczot. Főzni a kevésből is sokat és jóizűt tudott, a sekrestye meg a pap ingeit, oltárkendőket ur asztalához méltó patyolatra, hófehér habosra mosta, vasalta. (tolyt. köv._) Fővárosi levél. 'I. Napoleon és a muszkaországi hideg; mi és a fővárosi meleg; Pepi kisassony vendégszereplése a népszínházban, vázlatos biogtaphiaja és L;ndau látogatása a művésznőnél.) Mondják, hogy I. Napoleon kedélyére munkaországi hadjáratai alatt annyira hatott a hideg, hogy sohasem tudott kaczagni, Ha meggondoljuk, hogy e szép országban olyan híg a levegő, hogy a hust órákig kell főzni, mig felenged, hogy a szakái a paplanhoz fagy, s hogy a kénesőt kalapácsolják : bizony-bizony nincs mit csudálkoznunk Napoleon rosz kedélyén .. . Igy vagyunk mi most szegény fővárosiak a meleggel! Bár a történeti ti'riy, hogy a franczia forradalom főidőszakai, a bastill és tuillériák ostroma, a Jakobinusok győzelme ós bukása az év legforróbb részére esnek; bár a bőség, tudósok állítása szerint, az embereket e legmagasztosabb eszmékre, ábrándokra, költészetre s ékesszólásra vezérli, én mégis merem állítani, hogy e szép tulajdonai mellett első sorban lehangoló, lustitó hatása van. Tessék csak megpróbálni 30 °-os melegben kedélyeskedni, mikor a üterek — mint forró lázban lüktetnek, a spanyolviasz cseppfolyóssá lesz s az emberek kalapjuk tetején lyukat vágnak, hogy a levegő jobban járhassa a főt. 30 E° meleg árnyékban nem csekélység!. . . Szíves olvasó, ki e soroka

f talán lombos fák árnyában, üditő ital mellett olvasod, bizony-bizony, megesnék a szived rajtunk szegény fővárosiakon, ha látnál bennünket, napernyő ós pál inale velekkel fegyverkezve, süppedő aszfalton, égető hőségben, csetlenibotlani. Jóakarólag figyelmeztetek mindenkit, ne is jöjjenek ide, mig ez ugonaidény tart, — mert megkeserüli! . . . Mi is menekülnénk, ha volna hová. Egyedüli szerencsénk, hogy mégis van valami mi telviditólag hat ránk, s ezt a jó meleget feledheti velünk. Van ! s ezt Kákosi bőkezűségének köszönhetjük! . . Hálával tartozunk neki, a miért szerződtette „Pepi kisasszonyt, kinek havonként 1500 frtot fizet. Pepi kisasszony ! . . . Mennyi dicsőség övezi e név tulajdonosát s daczára fiatalságának, mily eseménydús, változatos múlttal dicsekszik ! Ő ma a népszínház vendégprimadonnája, ő foglalkoztatja az egész fővárost. Járnak is hozzá, mint jó keresztények búcsúra s bámulják tehetségét. Múltjáról reszkető kezekkel lebbentem fel a fátylat. Született Közép-Afrikában, Abisszyniában s már zsenge Korában a művészetre szánta magát. Szüleit csecsemő korában elvesztette. Bejárta az egész világot, mig végre egy Hackenbeck nevíi rabszolgakeresKedő 1500 porosz tallérért megvette. Nemde drága művésznő? Drága, de ha önök látnák művészetét, keveselnék ez árt! Hát ha még bravourjaival megismerkednek! Egy alkalommal Berlinben 72 palaczk sört ivott meg s lefőzte az összes „Burs"-okat. Egy más alkalommal Drezdában egyik bámulójának czilinderét nyelte le. Önök bámulnak, s azt mondják Pepi k. a. nem művésznő ; de bűvésznő, ha ilyenekre is képes. Ki kell jelentenem, hogy önök csalódnak. Pepi k. a. csakugyan művésznő — még pedig egy jól nevelt elefánt képében, ki „Utazás a föld körül 80 nap alatt" cz. darabban a főszerepet viszi. Kilátása van, hogy a körünkben időző Lindau Pál is meglátogatja. Az élfogadási nap móg nem jelentetett be. Chriszto M.