Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-24 / 89. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 89. szám. Vasárnap, juliushó 24-én. KOZL Politikai, társadalmi, közgazdászai és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön ELOFIZETESI DIJ helyben há/.hoí hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 frt Fél évre i „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : ILuisensteiii és Vogler ezég ílées, Prága, Budapesten, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GVULA. SZERKESZTŐSÉG tS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számu, ház, hová a lap szellemi és anyagi részét illető iniudea közleményt cziinezni kérünk. Kéziratok nem adatnak, vissza. Egyes szím ára 10 kr. A. keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Elöflzethetui helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébei, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. VIII. évfolyamának másodili félévére. Egy évnagyedre I frt 50 kr. Fsidv e 3 frt Az előfizetés legcélszerűbben póstautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a ((Bélcésrilegyei ü.öz;lÖii,y» kiadóhivatalához czimzendők. JEiii'detések jutányos áron vétetnek fel. "^jpjf Csabán, juniushóban. A „Bókésmegyei Közlöny" hiadóbivatala. Észrevételek gróf Apponyi Albert ur programuibeszédjere. VI. Ily kérdésben tehát, mely a nemzetnek vérré vált jogával van összekapcsolva, csínján kell bánni s inkább 5 évig más uton próbálni. S ha azntán látjuk, hogy ugy sincs egészen jól, hát ánkettet kell összehívni s meghallgatni, igenis a szakembereket, lévén ennek a botnak is ket vége s a másik vége ott lyukadván ki, hogy ha a kormány tabula rázát csinálva, szakértők meghallgatása nélkül, mintegy dekrctálva a választás helyett a kinevezést, ilynemű törvényjavaslattal lepné meg az országot: épen a tisztelt ellenzék, a mérsékelt ugy, mint a nem mérsékelt — volna első mely „Zetter és Mordiót" kiabálna és elátkozná A „IMÉSMEGYEl KÖZLÖNY" TÁ11CZÁJA. A mi szinpártolásunk. Délután két óra volt. A nap egy 13 próbás gouvernanto őrszemével következetesen kíséri a vasútról Csabára érkezőt, ki az omnibusz-hőség észcsavaró atmozpherájából csakhamar felolvasztott állapotban esik a vendégfogadó oleander bokrai alá és — sört kér. Ez a hőség és por ellen igen ajánlatos mosdószer a — toroknak. A harmadik pohár után kezd magához térni hősünk. A forrásba jött zsíranyag lassankint megülepedik benne ; a kitágult likacsok összébb húzódnak s ide s tova visszanyeri egész emberi külsejét.. Ezzel együtt megtér kiváncsisága is. Körülnéz. Murányi franczia előzékenységgel magyarázza a környék látnivalóit, s amaz a nyert útbaigazítások folytán este felé állásba teszi magát egy tekintélyes épület homlokzata előtt ós mélyen megilletődik. Mi fogta elő, az idegent?... Három, homlokzatos kapa vonta magára figyelmét, s őszinte örömmel látja, hogy Csabán a közművelődésnek oszlopos csarnoka van, a melyen belül a művészetnek és szórakozásnak állandó helyet emelt a hazafiság. Az egyik kapu nyitva áll, s küszöbén egy tűnődő alak bús körvonalai vehetők ki, kezében vékony füzet, caomó kulcs és Bzépen összehajtott kártyák. az oly kormánynak még a legutolsó hivatalszolgáját is, mely hivatott szakértők meghallgatása nélkül, ajtóstul rohan be ily fontos, életbevágó, a nemzet történetével és alkotmányával évszázadok óta összeforrt jog megszüntetésének kérdésében ! Különben is bármit tegyen a kormány az ugy sem fog tetszeni sem a mérsékelt, sem a nem mérsekeit ellenzéknek soha. Ha fekete, az se jó ; ha fehér az is rosz. Sót minél jobb, annál kevésbé tetszik az ellenzéknek, mert annál inkább szorittatik háttérbe reá nézve a kormányraj uthatás kiiatása. Ha ánkettet összehivnak: ez nem tetszik; ha nem hivnak, az se tetszik, mert akkor önkénykedik a kormány ; ha kinevezik a tisztviselőt, az nem tetszik a nem mérsékelt elienzeknek, ha választják, az nincs inyére a mérsékeltnek. Mindegyik szid, becsmérel, de egyetlen egy mentő szert, egyetlenegy valamire való, kivihető tervet sem hallat, mikóp, mi módon volna hát e vagy ama kérdés, közmegelégedésre, a tudomány és fennálló történeti jog követelményeihez képest, a kettőt összhangzásba hozva, tényleg megoldandó^ tollát negatív terén áll, soha pozitív javaslatot nem tesz. Hisz tudjuk mindnyájan, hogy jobb is lehetne a közigazgatás, de mikóp érjük ezt el ? Vau egy mód, nézetünk szerint. Bövid szavakkal ez : A qualiiik.ícziüiioz kötött élethossziglani választás. Ezzel, emberi számítás és előrelátás szerint, eléretik az a czói, hogy képzett tisztviselők kerülnek estijén hivatalba, kik függetleuitetnek a választóktól, mert nem esnek uj választás alá, végül nem vétetik el a megye ezeréves abbeli régi joga sem, hogy tisztviselőit maga szemelje ki. Szóval, ezen módon megszűnik a kinevezés és választás közti külömbség, sőt, első feltételnek véve a kellő i[uaiifikácziót — nagyobb garancziát nyújt a választás mint a kinevezés, mert azt a^fígy embert, a minisztert, még is könnyebben lehet félrevezetni, rosszul informálni a kinevezendőre, mint egy egész, sokszor 400 tagból álló törvényhatóságot a megválasztandóra nézve ! Politikai események. * Pétervár, jul. 21. A „Moszkauer Telegraph" jelenti, hogy az osztrák magyar és német uralkodók találkozására Oroszország külön megbízottat küld, ki a czár sajátkezű levelét nyújtja át a két fejedelemnek. * A regale megváltása. A kormányelnök elrendelte, hogy a regále megváltása tárgyában tett sokféle előmunkálatok eredményei összeállittassanak. A kormány el van határozva, hogy e nagy és fontos ügyben, a legközelebbi országgyűlés elején előterjesztést tegyen. Rendőri tapasztalatok. ín. A káros csakhamar észre tért és sietett haza, hogy magára hagyatva, erélyesen folytassa a nyomozást. Otthon ujabb meglepetés várt reá. A nyomozásból már megtért rokonai s cselédei azzal álltak elő, hogy a nyomon haladva az éjjeli őrök által lettek föltartóztatva azon ürügy alatt, hogy a megkezdett irányban nincs init keresniük, mert ők résen álltak és arra nem meut senki, még kevésbbó hajtottak jószágot arra. A károssal űzött eme szörnyű komédia itt még nem érte végét. Erélyes utánjárásának sikerült a fő tettest kifürkészni s befogatni. Ámde a községi elöljáróság ugy a saját részéről, valamint orvosi bizonyitványuyal is beigazolta a biróság előtt, hogy akit a káros főtolvajuak tart ós e czimen befogatott, minthogy ez utóbbi tettével többek előtt kérkedett is : az egész falu bárgyúnak, eszelősnek ismer, aki mindenféle bolondot szokott összevissza beszélni. S ezen argumentum megnyitotta neki a börtön ajtaját. (Hanem ez az eszelős, bárgyú legény egy ujabb erőszakos rablásért, melynek egy derék ifjú élete is áldozatul esett, ma már a váradi börtön beu ül.) A füzet Bzerepét tartalmazza ; ez a végzet; a kulcs eszköz elzárni a külvilágtól; a kártya: utalvány a koplaláshoz. Bizony ez a színészet sorsa, nálunk Csabán. Az a sorsverte igazgató, a ki az állandó szinházban biztos fedélre gondol, ugyancsak fájdalmasan fog visszaemlékezni a szerény falura, hol a színből rögtönöztek alkotmányt a vándorszínésznek, a kíváncsiságot egy darab vitorlavászon takarja el a szúró nap elől, — de e múlékony kellékek alatt a pártolás állandósága ül tanyát, s a fényes oszlopoknál erősebb támaszt nyújt a színházlátogatók őszinte, hazafias kitartása. Ott, a néhány ezernyi kis községben a fehérre meszelt falak között 1 Hát bizony jó lett volna avval a szinházépitéasel várniok. Kővel, téglával tudvalévőleg utczát is szokás kirakni, s a hol a nemzeti oltár egymás fölé rakott anyaga nem szolgálja czélját, a szépen egymás mellé helyezett köhalmaz legalább út a haladás felé. r Úgyis nagyon szeretünk kint maradni ; ha csak lehet. A szinmüvészet igazán kapúnkivüli vendég — Csabán. A szegény vidéki színészt lenézni, rosznak tartani, divat ; de pártolással alkalmat nyújtani, hogy az igazgató hivatásból, alkalmas, jó színtársulatot tarthasson együtt — nem szokás. Megszoktuk a bizalmatlanságot a vidéki színészet iránt; s a sok prózai csalódás árán elvesztegetjük hitünket a költői élvezetek iránt Nem tagadom, hogy egynémely vidéki társalatnak reminiszczoncziáitól nem nagyon épü'etes hangalat fejlődhetik ki az ember lelkében. Az első szerelmes a k frakkban tesz vallomást a szinpadon és frakkban alkuszik az utczán piaczi kenyérre, egy öltő ruhája hagyományos kopottságának minden szerencsétlenségét eszünkbe juttatja épen akkor, a mikor boldogságot igér és köt ki magának ; az apaszinósz, ki ma gyermekeit átkozza el környezetéből, és holnap már valami herczegi estélyen hordja az üres palaczkokat, azok számára, a kiket a szűrből egy grófi rangba és tekintélybe helyez — a szükség szerint; a primadonna, a ki a patikába jár rózsákért, s — pirulás nélkül engedi magáról letörülni azokat, a mindig jelenvaló vidéki udvarlók kezétől, — kiknek tapsai alatt nőtt fel és maradt kicsiny benne a művészet; a kar, melynek éneke egy csoport éhes, kétségbeesett ember jajkiáltása gyanánt szökik fülünkbe, de nem tér meg műhelyéhez, hol sok varratlaűul hagyott nadrág és czipő tisztességes munkája által még hangadóvá lehetett volna saját környezete előtt : mindezek a tapasztalatok nem azon erkölcsi alap a melyből a szív őszinte ós áldozatkész müpártolása kinő. Elismerem. Do, hát a rosszért ne büntessük a jót. Ne szorítsuk egy kalap alá a kiknek méltón fonhatunk koszorút halántékaik köré azokkal, a kiknek födetlen fejére sohasem esett oeókja a Múzsának. (Vége köv.)