Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-10 / 83. szám

B.-Csaba, 1881. Vili. évfolyam, 83. szám. Vasárnap, juliushó 10-én. I KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként háromszor: vasárnap, te edd, (íéliven) és osiitörtölcön. ELOFIZETESI 1)LJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 0 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre J „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Hlaseusteiu és Vogler ezég Uécs, Prága, Budapesten, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO G/ULA. SZERKESZTŐSÉG SS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza H9L. szánni ház, hova* a lap szellemi és anyagi részét illető mindea közlenéuyt eziinizni kériiak. Kííziratofe tinin adata-xtc vissea. Egyes szun ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Biener Bernát kereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagytőzsdéjébe í, de Povázsay László úr nyomdájában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. Előfizetési •• •• u VIII. évfolyamának másodilt lólóv ói'o. Egy évnegyedre I frt 50 kr. Félévre 3 frt — — Az előfizetés legczélszorübben póstautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a «Bókésinegyei Közlönys kiadóhivatalához czimzendők. ||S§F" Hirdelése ic. jutányos áron vétetnek fel. ^pjf Csabán, juniushóban. A „ Bókésmegyei Közlöny" hiadóhivatala. Észrevételek gróf Apponyi Albert ur programinbeszédjere. ni. Első látszatra ugy tűnik ugyan elő, mintha vaamely ország közgazdászati viszonyainak semmi köze iem lenne ugyanazon ország közjogi állapotához. — ímde a figyelmes szemlélő azt találja, hogy az álamgépezet legkülönfélébb kerekei mégis bizonyos jelső összefüggésben állanak, hogy az állami élet küömböző ágazatai olyanok, mint egy láncznak egyes szemei; ha az egyik kerék megáll, szenved alatta az sgész gépezet, ha egy szeme a lánczuak szétpattan, íem felelhet meg többé az egész sem rendeltetésének. Áll ez szerintünk államunk közjogi és közgazdáizati állapotának egymáshoz való viszonyára nézve is. labár a közgazdászat egészen más kereke az államgépezetnek, mint a közjog, még sem lehet teljesen zétválasztani egymástól s mégis van a kettő közt tizonyos kapocs. Általában véve is kétségtelen, hogy az ország közjogán alapuló államalkotmány meg vagy meg nem felelő volta kihat az állami élet minden egyéb tényezőire ós a gazdaság, ipar nem fog ott úgy lejlődhetni, hol bókóban hever a polgári szabadság, mint a hol helyes alkotmányos alapokon nyugszik a közjog. Saját országunk speciális viszonyait tekintve; midőn az 1868-diki közjogi egyezség folytán — akarva nem akarva — oly államadósságot is kellett a vállunkra vennünk, melyet mi nem ^csináltunk ugyan, de melyet azért, ha egyszer elfogadtuk, fizetnünk is kell, ha továbbá az egész világon nincs ország, hol a kormány anyagi segélyét, majd kulturális czélra, majd vizkárok következtében, majd másképen, folyton-folvást igénybe veszik; midőn tehát már meglevő s pedig a jelen kormány hozzájárulása nélkül keletkezett, az 1868-diki Közjogi egyességen alapuló államadósság es kamatanak fizetése, törlesztése miatt úgyis kénytelen a Kormány népszerűtlen adókkal terhelni a haza polgárait: lehet-e azt Kivánni, vagy keresztül vihetóiiek tartani, hogy egyszerre oly intézmény léptessék életbe, mint az, #mi a mérsékelt ellenzék közgazdasági programrnjáuak egyik főpontját Képezi, az önálló vámterületet ? Oly nagyszabású ujitás ez, melynek keresztülvitele milliókba kerülne, mert a „linánezok" egész hadát, és más, tömérdek pénzbe kerülő előiutézkedést igényel ? Ha tehát a mérsékelt ellenzék elfogadja a közjogi alapot, természetszerűleg el kell fogadnia az annak következménye és alkotó részeként jelentkező államadósságot is; de akkor azt is el kell ismernie

) miszerint ez adósságot, vagy legalább annak évenkénti terhes kamatjait fizetni is kell s midőn épen a mérsékelt ellenzék az, mely minduntalan azt hangoztatja — mint a gróf ur is programulbeszédjének a hitelről szóló részében — hogy az államkormánynafc olyannak kell lennie, mint az egyes jó gazdának, azaz nem szabad a takarón túl terjeszkednie: következetesnek nevezhető oly közgazdasági politika, mely a közjog alapján elfogadott adósság lefizetésének első sorban szükségessége daczára, szemrehányást tesz a kormánynak, hogy a takarón túl nem terjeszkedik, hogy nem egy-két millió, de sok millióra menő beruházást igénylő intézményeket addig, mig az államadósság rendezve nincsen, épen a takarón tul való nem terjeszkedés elvénél fogva tenni nem akar ? Hisz épen ezen, államunkra lidérczként nehezedő, de nem ezen kormány által csinált adósság az, melynek önsúlya alatt, még kevesebb áldozatot igénylő, kisebb, de azért szükséges kulturális, igazságügyi, forgalmi beruházásokat sem tehet, habár ezekre az őszinte jóakarat meg volna! S ha legalább akár elméletileg, akár gyakorlatilag be lenne bizonyítva, hogy az önálló vámterület által elérendő előnyök fel fognak érni az arra szükséglendő befektetésekkel, várható hátrányokkal : akkor azt lehetne mondani, igaz, az államnak a közjogi kiegyezéssel elvállalt adósságokat kell mindenekelőtt fizetnie, de az előrelátható siker, mely az önálló vámterület behozatalát kívánatossá teszi: feljogosítja a kormányt rendkívüli áldozatokra, mert ezek idővel megfognak térülni. Ámde azt a mérsékelt ellenzék, és különösen a gróf ur, kinek kiváló szakmája a nemzetgazdászati tudomány, nem fogja megtagadhatni, hogy az egész müveit világ nemzetgazdászati, irói, szaktekintélyei egyáltalában nincsenek tisztában az iránt, mi czélszerűbb : az önálló, elzárt, vagy szabad vámterület és mindenhol két táborra oszolnak az ellenkező vélemények szószólói; mindenesetre áll az, hogy ép oly nyomós érvek hozhatók fel az önálló vámterület előnyei ellen és hátrányai mellett, mint előnyei mellett és hátrányai ellen. Szemrehányást érdemel tehát az oly kormány, mely egy még a leghevesebb tudományos vita stadiumában álló kérdésben, 8—10 millió szükségelt beruházás árán nem akar bele menni a gyakorlati kísérletbe, midőn a tetemes beruházási költségektől is eltekintve, a nemzet ipara és kereskedelmére esetlegesen nagyobb hétrányokat eredményezhet, mint milyenek a vele járó előnyök ? De még kevesebbet kérünk. Nem kell-e elismerni legalább azt, bogy indokolt egy kormány tartózkodása ily körülmények között s nem magyarázható-e az ily experimentaczióba való bemeneteltőli tartózkodás legalább arra is, hogy a kormány nem akarja A „.BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Amerikai párbaj. Ismét egy -zóp reményekre jogo-utott élet lett áldozata; nét egy édes anya szivét zúzta össze a veszteség s tette il fejére a gyász fátyolt. szorgalom, a tehetség nem teremhető meg gyiimöl(.it ; a családi összeköttetés szülte fényes pályát ketté vágta fekete golyő ; a szép reményekkel k< csegtő életnek vége! becsületszó megkívánta áldozatát!! . . Rövid napok alatt a második ! Az egyik hiába igyekezett, fáradozott. Ereje megtört a lalódások lánczolatában, reménye elveszett, nem tudott toibb küzdeni az élettel — eldobta azt magától; mert csaic üzdés s nyomorból állott. Emennek már bölcsője is jólétben ringott, —• befolyáis, gazdag család sarja volt. Nem ismerte a létérti küzdést, jm tudta mi az a szegénység. Háta mögött gondtalan mult; előtte eredményekkel kecsegtető jövő; családi összeköttetések, melyek előmenetelt biztosítottak számára. Az életnek még csak fényoldalát ösmerte. Végzete fekete golyót huzat vele; a határnapig vig kedélyű, negélyes, hogy övéit félre vezesse ; megbarátkozik a halál eszméjével, a becsület győz s egy derék itjuval ismét kevesebb, egy áldozattal ismét több 1 Csak azzal indokolja tettét, hogy: amerikai párbaj ! Rettenetes szó, mely mindent megmagyaráz ! . .. Nagy adósság; mert élettel kell lefizetni. Társadalmi bűn: mert megelőzi Isten kezét. Erélytelenség: mert megküzdeni az élettől hőstett, elesni férfiatlanság. Gyávaság: mert nem volt elég ereje a társadalmi félszeg szokásokkal szembe szállani. Ilyenformán okoskodnak a tudósok, a bölcsek. Igazuk lehet, állításukat én is aláirom. Csakhogy itt nem kritizálni, hanem tenni kell ! Ezzel nem használunk semmit, gyökeres orvosságra van szükségünk, hogy segithessünk e mánián, mely társadalmunk minden osztályába befészkelte magát. Gyógyirt a sebre! Századunkban a rohamos czivilizáczióval párhuzamban halad az igények fokozódása; terjedt a felvilágosodás, növekedett a tudni akarók száma, súlyosbodott a megélhetés lehetősége Terjedt a czivilizáczió ; de nem adott kenyeret. Előmozdítva a fényűzést, növelte az öngyilkosok szamát. Hatva a fiatalság érzületére, mindennapivá tette a párbaj mániát. S hogy ne legyen mindennapi, melyet már a falusi gverköczök is kultiválnak, meghonosult az amerikai párbaj. A ki fekete golyót húz, az mondjon le az életről, különben, mint bélpoklost, mint erkölcsileg tőnkre tettet, kerülni fogják az emberek. Meg kell halnia, hogy a febér golyót húzott —• a gyilkos, emelt fővel járhasson közöttünk ! Gyógyirt e társadalmi sebre mielőbb 1 Nyomoztassák a bűnös, hogy feltalálva, szigorúan sújt . hassa a törvény ! Clll'isztó M.