Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-07-10 / 83. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 83. szám. az országot nagy költségek mellett bizonytalan eredményű esélyeknek kitenni ? S ha a „mérsékelt" ellenzék csak e minimumot is megengedi, ha megengedi, hogy sok szaktekintély nézete odanyilvánául, miszerint ily közgazdasági újítás káros is lehet a nemzetre: miért támadja meg ezen alapon legkíméletlenebbül a kormányt, miért liczitálja túl még a „nem mérsékelt" ellenzéket is a kormány elleni igazságtalan szidalmakban, holott a kormány, az országgyűlési többség és a mérsékelt ellenzék közt, ily formán, igazságosan és méltányosan megbírálva a dolgot, csak is azon külömbség van, hogy az előbbeni ezen — habár népszerű ós közszájon forgó — dolgok létesítését egyelőre czélszerütlennek tartja, mig a mérsékelt ellenzék ellenkezőleg igenis, üdvösnek, czélszerünek véli. Hogy igy áll e kérdés, hogy maga a jelenlegi kormány sem mondott le örökre arról, miszerint ha a viszonyok változnak, ha az ország hitele megerősödik és ily nagyobbszabásu kísérlet keresztülvitelét kibirja, a nemzet óhajának lehetőleg megfeleljen: bizonyítja kétségtelenül azon körülmény, hogy az a közgazdászati egyessóg záros határidőre kötetett általa. Ha a 10 év alatt oly előnyös helyzetbe jövend a nemzet, hogy az állaindeficzit törlesztését is eszközölheti s még azonkívül is marad sok, sok pénze, ha továbbá az ipar és kereskedelem addig ugy emelkedik, hogy az önálló vámterület behozatalával okvetlenül beálló izoláltságot nagyobb kár nélkül elbírja: akkor itt lesz részére is a cselekvés ideje, mi annál is inkább várható, mert esztelenség feltételezni, hogy bármely kormány is, szántszándékkal népszerütlenitené magát, hanem inkább fel kell venni, hogy az ország romlása, veszélybedöntése árán nem akar népszerű lenni. Azért mert igy gondolkodik az ország többsége, azért van többségben a kormány, de nem az állítólagos presszió és Vesztegetések alapján, melyek nem léteznek, mint azt kimutatandjuk. Hogy az ország a kormány eljárásának helyességéről ekklatanter meggyőződjék: persze, legjobb lenne — a mérsékelt ellenzéknek átengedni a tért. Hadd csinálja, ha tudja 1 Majdnem bizonyos azonban, hogy a mérsékelt ellenzék vezérférfiainak is, ott a gyakorlati kormányzat terén, megnyílnék a szemük s azt tennők akkor, mit a jelenlegi kormány most tesz, ezért pedig nem érdemes kormányt cserélni és legalább eddig e tekintetben a gyakorlat terén ujoncz férfiakra bizni az ország sorsát; vagy ha nem tenne ugy, mint most teszi a jelen kormány, atkor alkalmasint még inkább tapasztalná az ország az ily nyakra-főre honboldogitás szomorú következményeit. Csakhogy ez utóbbi esélynek még kevesebé szabad kitenni a nemzetet. Politikai események. * A költségvetésekkel valamennyi minisztérium annyira haladt, hogy e hó közepén — mint az rendesen szokás — valamennyi a pénzügyminisztériumhoz kerül. A minisztertanács valószinüleg már augusztus elején tárgyalás alá veszi azokat. * A miniszterek kettős kerületeikre, a dolog természete szerint, akkor lógják eldönteni, ki melyik kerületet tartja meg, mikor az igazolás megtörtént. * Páris, jul. 7. Ferry kormányelnökhöz és Grévy köztársasági elnökhez képviselők mentek ós követelték Grévy Albert elmozdítását. Válaszul azt nyerték, hogy a főkormányzó elbocsátása elvben el van határozva. Grévy bizonytalan időre szabadságot fog kapni. Az önnevelésről. (Az önnevelés szükséges volta. Az önnevelésre való képzés. — A könyvek befolyása a nevelésre s az önnevelésre. — Egy jó könyv tulajdonai. A jó könyv befolyása az önnevelésre. II. Midőn a gyermek azon korba lépett, hogy bizonyos teendőit már maga végzi és csak segítséget kér környezetétől; tehát midőn már saját akaratával is bir: akkor a nevelő (legyen az szülei ház vagy iskola) hatása már nem lehet abszolút kormányzati, íanem magát a gyermeket is bele kell vonni a kormányzatba. Adjunk a gyermeknek utasítást, tanítsuk és parancsoljunk neki; de csak ugy, hogy azt saját akaratába is felvegye. Ilyképen a nevelő vezetése alatt ismerje meg a külvilág eseményeit; tanulja azokat magába felvenni, emészsze meg, hogy azután uj képeket legyen képes alkotni. A nevelőnek nagy óva;osságra és finom tapintatra van szüksége, hogy a gyermekkel semmit sem ismertessen meg, a mi a már meglevő képzeteivel össze nem egyeztethető, a mi az eszmetársitást elő nem idézné. A magolás, értetlen felmondás és minden a mi a gyermeknek érthetlen, határozottan kerülendő ; mert a mit az ember képzeteibe, önmaga fel nem vesz, a mi mint szokás mondani, vérébe nem megy, az örökké ismeretlen marad előtte.. Ha ezt megfigyeljük és a gyermek fent emiitett módon önszorgalmában és gondolkodásában gyakoroltatik es képeztetik, akkor a tanítvány növekedésével a tanító befolyása apad, azaz a gyermek saját akarata a cselekvésnél mérvadóbb mint a tanítóé, utóbbi pedig csak a felügyeletet gyakorolhatja. Ilyenkor van helye a gyermekben az észt 'elébreszteui és a becsvágyat gerjeszteni, a mi nagyobb részben az iskolának esiic feladatul. A nevelés ezen stádiumán a gyermek 13 — 14dik életévet elérte, és azon korba lépett, midőn a szülők, elég roszul, akár a szükségtől hajtatva, akár önakaratuknak hódolva, megszabják az irányt, mely szerint gyermekük vagy kézi munkát kezdjen, vagy szellemi foglalkozását folytassa. Szerencsés, ki az önnevelésre ezen ideig annyira képeztetett, hogy akaratát már magának legalább itt ott alávetheti; mert ilyenkor a nevelés mások részéről többnyire nagyon gyér, sőt több esetben egészen is megszűnik. Hisz kevés részesül azon szerencsében, hogy ifjúkori éveit otthon töltse és távol övéitől, egy uj társaságnak közepette más nézetek lengik át szellemét. Környezetéből választja ki eszményét, azt utánozza, annak igyekszik eleget tenni és hevül eszményéért, de ügyeljünk, tüze füstbe ne menjen, az önnevelés képzésével hogy az ifjú ne fellobbanó, haneui tartós, az ősz embert is elárasztó hévvel birjon. A szülők gondja csak az anyagi körülményekre vonatkozik ; erkölcsileg es szellemileg azzal szoktak mentegetődzni, „már nem bírunk a gyerekkel." Van valami a dologban. Az ifjú pezsgő vére az erjedő borhoz hasonlóan, nem gátolható forrásában, most egyedül a környezet példája hathat. Az igyekezzék, csak mocsoktalan emberi alakot eszményként az ifjú elébe tárni, annak kötelessége mindig jó példával előjárni. „Szerencsés azon ifjú, mondja nagy Széchenyink, ki apját, ha nem is lett volna apja, barátjának választotta volna," mert akkor nincs szüksége a történelem vagy az élet chaosában egy eszményt keresve találni, eszménye megvan élő példányként atyja személyében, kinek képe már a természeti törvények segélyével az ifjúra átruházva, annak önállóságát megadja. Kevésnek jutott a szerencse kifogástalan példával szolgálhatni gyermekeinek, de bármilyen legyen az ifjú eszménye, legyenek nézetei bár ellentétesek az övéivel, mindenki mégis annyit megtehet, hogy gyermeke a szülei ház emlékét megóvja és kapott intéseit felvegye. Maga az ember sosem romlik el, de az ifjúkori élvezet hajhászó társaság magával sodorja a legártatlanabbat is az árba és nincs a jóhoz visszavezető út. Ha azonban az ifjú otthon az Önnevelésre előkészítetett és a családi kapocs a távolból is szorosan fentartatik : egy levél is mely csak a családi apróságokat elmondja, emlékébe visszaidézik otthon töltött éveit, gondolatban haza viszi; egész gyermekded ártatlanságát azon perezre visszaadja és az ily merengés közepette, nem hökken vissza a jelentől és minden morális prédikáczió nélkül önként lemond dévajkodásairól, kerüli rosz társaságát és hivatásának el. Egy intés, egy szó, mely az ifjút az általános emberi hibákra figyelmezteti, sokat ér és sosem jó, ha azokat a kis hibákat szó nélkül hagyjuk, hisz csupa csekélységektől gyül meg a bajunk. És hogy sosem késő az önnevelést megkezdeni, arra elég megemlítenünk, hogy itt a kezdet nehézségeivel nem kell megküzdeni, mert az, ki magában felteszi, reggel rendesen korán felkelni vagy társaságot csak bizonyos időben megkeresni már megkezdte az önnevelést és inkább eszközölheti, mint az, ki valamely klaszikusért rajong, de a körülötte történt csekélységekre nem ügyel. A kártya. (Magyar betegség.) irta : Mikszáth Kálmán. (Folytatás.) Szemfényvesztők, hamis játékosok kierőszakoliák kegyeit s ők diadalmaskodnak azok fölött, a kiket a sóvár szenvedély láza gyötör. A kártyajáték szenvedélye annyira elharapózott már napjainkban, hogy társadalmunk rákfenéjének mondható. A legégetőbb seb, mely megsemmisítéssel fenyeget. Hadseregek, melyeket vérszomjas királyok összetoborzunak, öldöklő harezokat arrangeirozva velők, nem öltek még meg annyi embert, mint az a négy festett ember lóháton és az a másik gyalogjáró nyolez, a kiket „királyoknak,, „alsókuak" és „felsőknek" nevezünk. Ha boldoggá akarjuk tenni az emberiséget: ezeket a királyokat semmisítsük meg előbb az alattvalóikkal együtt ! A magyar középosztályt a kátrya tette tönkre, a főutakat még inkább. Mint a iiogy a franczia író mondja, hogy : „minden drámában keresd az asszonyt" ép ugy elmondhatjuk., hogy minden tönkrement család történetében keresd a kártyát és megtalálod. De még hagyján, ha csak vagyonilag menne tönkre a kártyás, a vagyon meglenne még egyebütt, daczára, hogy örök igaz marad azon közmondás : „ebül gyűlt szerzeméuynek ebü Kell elvesznie" hanem a kártyásban tönkre megy miuden t tní emberi; a szenvedély, mint a polyp, kiszívja összes életerejét, kiszívja belőle a munkakedvet, aztán a kedélyt, majd meg lankasztja benne az erkölcsöket, eltompítja, megdermeszti, ér zóketlenné teszi mindeu benyomás iránt, körmeit belehasitjí a szivébe, nemesebb indulatait kivájja és a társadalom nyo morult söpredékévé teszi. Mint ur, mint gavallér, mint jellemes becsületes embei ül le valaki kártyázni s mint a hogy harminczkét levele vai az ördög bibliájának, mindenik levél egy-egy paszus a sülye dés harminczkét garadicsán; a szenvedely mint a kezdődő Ián j lassan kioltott nyelveivel körül nyaldossa, csiklandozva s azután elnyeli, összecsap fölötte, fokról-fokra mindig beljebb-beljebb hátrál, s a harmiuezkettedik fokon a gavallér ott áll be csületes fényes nevével, vagy társadalmi nyomoréknak kidobvt a világ szemét dombjára, vagy pedig mint sikkasztó, csaló : vádpadon, a börtön küszöbén. Egy történet, mely napról-napra ismétlődik, mely össz van forrva szorosan, azzal az ezer és ezer szomorú történette mely hazánk uri osztályának tönkremenetelében a magyarázc lánczszemeket képezi. De hát a polgáriosztály? Hát a nép? Ebben is megvai az öröklött betegség. Ebben is megvan a halálos veszedelen magva, s ha ídejekoráu nem tépi ki, ha észre nem veszi ma gában a pusztító férget, az e^'ész magyar társadalom existen cziája fenyegetve van. Mert nem tréfa az többé, a kártya a legveszedelmeseb emberirtó, rosszabb a pálinkánál, ártalmasabb az uzsoráná és fenyegetőbb minden más társadalmi Dajunknál. A karak tere az, a mi a szerb tövisé, terjed, nem lehet kiirtani s o a hol gyökeret ver, minden más növény kiszárad, mert el fojtja. (Vége köv.) Nagyvilági események. * Csalhatatlan szer a vörös orrok ellen. Görlitz város egyik jó módú nyárspolgára vörösnek találta az orra hegyé Sokat gondoko.lott e rikító szin eltávolításáról, de semmi se használt. Egy alkalommal az újsághirdetések között olvaso ily ellenszerről. A czimzett nevére tehát levelet irt. Néhán nap múlva megjött a válasz: küldjön 5 márkát, megkapja gyógyszert. Elküldte a pénzt, de gyógyszert nem kapott. Eg napon éppen ebédnél ült családjával, midőn belép a levólho dó. Feltöri a levelet, átolvassa és méregtől reszketve ejti azt a földre. Neje fölemeli a levelet. Csak néhány szó vti benne: „Igyál addig, mig megkókül!" * Berlinben néhány nap előtt különös mátkapár lépt frigyre. A menyasszony már négyszer vált el férjeitől. Mo ötödször újra visszament első lórjóhez. MEGYEI HÍREK. * Előfizetési felhivás. Mindazon tisztelt el* fizetőket, kiknek előfizetése mult hó végevei lejár kérjük annak mielőbbi megújítására, nehogy a szé küldésben akadaly merüljön fel. Előfizetési dij: f évre 3 frt, évnegyedre I frt 50 kr. A. tciadó hivatal. — Megliivó. A békésvármegyei fanitó-egyes let f. hó 20-án M.-Berényben közgyűlést tart, mely az egyesületi tagok és a nevelés iránt érdeklődők i