Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-18 / 8. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 11. szám. Jánost e napokban meglőve találtak. A véres hulla a hivatalos bonczolás megejtése végett a csabai kórházba szállíttatott. Sok körülmény vall öngyilkossága mellett. Réthy Pál derék veterán csabai orvosunkat tegnap egy kis baleset érte ; beteglátogatási kőrútjában ugyanis felfordult szánja, de szerencsére semmi baja sem esett. Szivünkből örvendünk e baleset ily szerencsés kimenetelének. Mindenféle. * Brüsszelt nagy izgalomban tartja pár nap óta egy szerencsétlenség, melynek négyen estek áldozatául. Mult vasárnap Brüsszel legelőkelőbb családaihoz tartozó három ifjú és egy 18 éves gyönyörű leány korcsolyázott a város mellett elterülő tavon. A jég azonban még nem lóvén elég vastagra befagyva, letört alattuk, — s mind a négyen elvesztek. A leány menyasszony volt, a három ifjú egyike pedig vőlegénye, s pár nap múlva keltek volna össze. * Kárba veszett millió. A klagenfurti országos törvényszék egy közieményes zerint, az ottani letéthivatalban 1847. nov. 6-ika, tehát 33 év óta vau egy adóslevél, mely kerek egy millió frtról szól, s Eszterházy Kázmér által van kiállítva. Ez adóslevél mindenesetre Eszterházy Kázmér herczegtől ered, mivel más halandó alig lehett azon helyzetben, hogy ilyen összegű kötelezvényt állítson ki. Különben a hitelező aligha fogja azt már érvényesíthetni, követelés már elévült. nn vei os^^isrois:. A gyulai sport-klub bálja alkalmából. Gyula, január I. 16. (Nyílt levél Parlugi Nr. 2-höz, a c-abíi agnrászegylet baljától irt kritikára. — Ezen bál nemzetgazdásznt.i baszna — A gyulai sport-klub táuczvigalma.) Nem, igen tisztelt öcsém Parkgi Nr, '2! (Nincs szerencsém személyesen ismerni, de öcsémnek vagyok bátor nevezni, Ítélvén korát tárcsájának mivoltából még igen fiatalnak.) Tehát nem igen tisztelt öcsém Parlagi Nr, '21 Ön panaszkodott a csabai agarászegylet báljáról irt tárczújában arról, hogy az egyik ajtón be nem eresztették és csak nagy nehezen jutott be a másikon, habár megvolt hiva 1 Engedje meg, hogy minden „Kzeüenuluskodás" fé Ire tételével, a rideg logika bonezkése alá vegyem azokat, miket ezen apró malőrjének benyomása alatt az agarászegyleti bálról irt. Ne vegye rosz néven egy vénebb kollegája helyreigaziló sorait. Ha Kegyed, történt kalandja után Jhaza megy és hideg borogatásokat rakat magára heves fiatal vét ének ingerültségét lecsillapítandó s azután, meghivójegjével felfegyverkezve, visszajő és a maga kellő helyén bebocsájtva és lehűtve lép a bálterembe: akkor egészen más, sokkal rózsásabb szinben látta volna ezen tánczmulatságot. így azonban a hideg borogatások használatát elmu. lasztva: az egész tárczán átvonul ingerültsége, a személyén történt akaratlan bántalom fölötti elkeseredés. Midőn elő adja balesetét és a sorok közt beismeri mily roszul „esett" ez „eset" : egyszersmind beismerte, hogy a kellő tárgyilagossággal nem rendelkezett a szemei előtt lefolyó tánczmulatság való lényének megítélésére. S Kegyed ingerültségben csakugyan igazságta1 a n volt. Ön azt mondja, mi kutyák közt az agár, az az arisztokrata az emberek közt. Ezen hasonlatát, habár nem egészen aesztetikus, mégis elfogadom, mert az agár csakugyan okos, nemes ösztönii állat és nem válik embernek szégyenére az emberek közt e m bernek lenni olyan, mint a milyen az agár a kutyák között. Azonban figyelmeztetnem kell, hogy a csabai ngarászegylet bálján legfeljebb egy-két ember volt, ki magának az arisztokrácziát születésénél fogva arrogálhatta, de az itt összegyűlt társaság zömét, a műveltség, a finom izlés, az egymással való válogatott társadalmi bánásmód tette arisztokratává. Ily értelemben, igaz, legszerényebb polgár is arisztokrata lehet. Azt sem vagyok — mint többen — hajlandó sértés nek venni, hogy kedves, szép kisasszonyainkat „sziréneknek" nevezte. Élhetett volna találóbb, illendőbb hasonlattal is, de hát ha már kicsúszott a tollából, nem olyan nagy a baj mint a hogy képzelik sokan. Az ezen hasonlat előtt és után mondottakból kitűnik, hogy annak használatánál semmiesetre sem lehetett sértési szándéka, mert ez a maga öszsv.^tÜs/gésébon, szenvedély nélkül megbírálva, annyit jelent, hogy a mi ragyogó szépségű, egyszerű és mégis elegáns, ! gyönyörűen tánczoló hölgyeink elég csáberővel birtak a férfiakat a tánca örvényébe csalogatni és sok csabai fiatal ember a táncz ezen csábító szyrenáiüak mégis ellentállott. De sok mást a mit mond, azt el nem fogadhatom, nem helyeselhetem, és velem bizonyára, kevés kivétellel, mindenki, a ki a tánczvigalmon jelen volt és „rendesen" bebocsájtatott, kinek tehát nem volt oly alapos (?) oka a neheztelésre mint Kegyednek. A többit sem akarom sértésnek qualifihálni, mert nincs ok, hogy feltegyem miszerint sérteni akart, de igaztalannak, nem tapintatosnak tartom. így például azt nehezteli, hogy a rendező urak nem mutatták be egymásnak az összegyűlt társaságnak egymással ismeretlen tagjait. Erre nézve kérdem: fordult-e elő eset, hogy a rendező urak bárki által felkérve, hogy mutassák be ennek vagy amannak, ezen kérelmet teljesíteni vonakodtak volna? Nem! Sőt magam számos esetet tudok, hogy ily irányú felhívásnak a legudvariasabb készséggel eleget tettek. S ha ezt tették, akkor a Kegyed ebbeli szemrehányása, nem igen tisztelt Parlagi Nr 2. öcsém, igaztalan. Igaztalan azért, mivel nemcsak nem lehet követelői hogy a rendező ide s oda futkározzék és felszólítás nélkül ezt is, amazt is ő szólítsa fel, beakarja-e magát valakinél mutattatni, de épen ha ezt tenné, akkor követne el megbocsájthatlan tapintatlanságot, mert nincs joga, társadalmi szabályok szerint, valakit másnak bemutatni, ki maga, nem akarja, ki maga nem fejezi ki nála a bemutatás iránti óhaját. Ez tiszta dolog. Ha tehát voltak olyanok, kik bemutatás hiányából nem jól mulattak : azok csak önmaguknak, szégyenlős tartózkodó természetüknek köszönhetik a rosszul töltött órákat. A rendező urak tehát mindent megtettek a mi csak tőlük függött; hogy a közönség a bemutatást általánosabban, sűrűbben nem vette igénybe, arról csakugyan nem tehetnek. Sőt a bálelnök, Geiszt Gyula ur, ki a bál estéjén mint tudom, komolyan roszul érezte magát, többet tett mint a legfokozatabb igények mellett kívánni lehetett, mert mint a becsületes katona a csatatért nem hagyja el: rószulléte daczára, nem hagyta el tisztét, hanem feláldozó odaadással sürgött-forgott a táncz rendezése, a jelenvolt hölgyek mulattatása körül. t Vagy tán az veb tő a rendező uraknak rosz néven, hogy főfigyelmüket a vendéghölgyek szórakoztatására fordították ? Upy hiszem, ha a csabai hölgyeket megkérdezzük, ők lesznek elsők, kik tiltakozni fognának az ellen, hogy Csabán reájuk és ne a vendégek mulattatására forditassék kiváló figyelem. Arról pedig biztosithatok mindenkit, hogy a vendéghölgyek kitűnően mulattak, pedig hát ugyhiszem, a müveit társadalomban utóvégre is az a főczél, hogy a szívesen látott vendég jól órezza magát. A bál angyaljóságu, finom tapiutatu lady patronesseének, méltóságos Beliczey Istvánná úrhölgynek is az volt a főiparkodása, hogy ott Csabán az idegen vendégek lehetőleg jól találják magukat s ez nekie, barátságos, előzékeny lénye által teljesen sikerült is, miért is fogadja leglegalább részünkről, a gyulaiak és bátran mondhatom, a többi vendégek részéről is — legőszintébb hálánk meleg, kifejezését. De meg vagyok győződve, hogy a csabaiak is szívesen csatlakoznak e gyönge elismerés igaz szivből jövő kinyilvánításához, mert épen a csabai ismert vendégszeretetnek volt ő móltósága, a lady patronessze ezúttal is kitűnő tolmácsa, midőn a Csabán tartott tánczvigalmon mindenekelőtt arról gondoskodott, hogy Ctaba vendégei jól érezzék magukat. Azt is gúnyosan említi Parlagi Nr. 2. uramöcsém, hogy nagyon fényes volt a bál, hogy sokat költöttek a diszitésre és hogy a kottillonrendek 450 forintba kerültek. Ugy hiszem mindenki egyet fog érteni velem, midőn azt vagyok bátor állítani, hogy az oly Ízléses fény, mint a b.-csaliai agarász-egyleti bálon a rendezők által ki lett fejtve, nagyon helyén van, mert a luxus csak ott árt, hol a tehetségen túl költekeznek egyesek, de oly luxus melyet egy társulat, egy bálbizottság fejt ki, melynek élén oly férfi áll ki legrosszabb esetben sajátjából fizeti a deficzitet, az oly luxus nem hátrány, sőt határozott nemzetgazdászati nyeresség, mert a tehetősnek teleslegéből jut az iparosoknak, kereskedőknek. S mit emlitetleniil nem hagyhatok, Csaba városának társadalmi viszonyaira és némileg anyagi emelkedésére nézve sem lehet egészen közömbös, hogy minél több oly család tagjait üdvözölhessen kebeleben, mint a Geiszt-család. A megye mágnásai Csabától egészen távol tartják magukat, s Í£rv a társadalmi élet némi nezsdülésbe hozatalára minden tényező fontos, melynek erre szellemi és anyagi tehetsége van Midőn tehát Geiszt Gyula és Geiszt Gáspár urak az agarász-egylet többi vezértagjaival egyesülve, Csabán, sok személyes fáradsággal és kiváló 'jóakarattal ily fényes, egészben véve kitűnően sikerült tánczvigalmat rendeztek: a csabai társadalomnak valóban oly szolgálatot tettek, melyért a legkiválóbb elismerés illeti őket, miért i« nem mulaszthattam el Parlagi Nr. 2. öcsémuram sértett hiúságában „elkövetett

4 igaztalan kritikáját, nem szellemdúsan, de annál mélyebb meggyőződéssel a maga kellő értékére leszállítani.*) De áttérek a gyulai sportklub báljára, melyre, ugy látom, már alig marad tér. A gyulai sport-klub vasárnap tartott tánczvigalina egyike volt az ez idei farsang legfényesebben sikerült mulatságainak, bár a látogatók száma közepesnek mondható. A fesztelen bensőség, a zamatos magyar íztől átlengett jó kedv mindvégig főjellemvonása maradt. Nem szándékunk banális dicséneket zengeni, de az igazság iránti kötelességünket róvjuk le, midőn konstatáljuk, hogy ugy alakilag, mint lényegileg fényes eredményt szült a rendező urak nemes buzgalma. Ezen szempontból leghelyesebben ugy velünk eljárni, ha száraz tények regisztrálására szorítkozunk; megyénk közönsége előtt ez egyszerű adatok leghűbb referáda magaslatára emelkednek. Először is konstatálnunk kell, hogy a mily mértékben hiányzott a kihivó s rikító színezetű pompa, ép oly mértékben meg volt az a kellemes harmónia, mely mint a tavaszi nap virágfakasztó sugara, mindenhová éltetően árad szót. Ez önkénytelen tollúnk alá csúszott virágos hasonlat az eszmetársulás logikai törvényei folytán arra késztet, hogy botanikai szenvedélyünket kielégítve, egy kis szemlét tartsunk a bál bájos virágai közt, kik közt képviselve volt — a fagyos tél daczára — a Flórának minden válfaja, kezdve a fenséges rózsától, le a mimosa pudiüáig. De nevezzük meg őket 8 fel leszünk mentve a további hasonlatoktól. Ott láttuk gróf Almásy Kálmánné úrnőt, kinek kedves leánya, a bájos komtesz, demokrata lelkesedéssel tánczolt kivilágos-kiviradtig; továbbá Czingulszky Szeréna, Bodoky nővérek, Kalmár Leontin, Terényi Ágnes, Jantsovica Jenke, Bak Mari, Steinfeld Róza, Czinczár Leontint, Bilitz Eszti, Philip Janka, Zeller nővérek, Korosy Zsófia ós Farkas nővérek kisasszonyokat. A tánezban részt vett fiatal nők közül: Braun Mórnó, Jancsovics Emiiné, Ormosné, Ilaszné, Galaczné, Friedman Ffrenczné ós Reizner Emánuelné úrhölgyeket. A megyei notabilitások közül Beliczey István főispán ur, Göndöcs Benedek apát ur, Hild, honvédezredes ur stb. Téveteg szemünk elől talán elsiklott egy-egy virág, de hát a sas szemei is kápráznának, ha a feléjük ömlő fény nagyon is erős, pedig mi nem vagyunk sasok. Egy vén rué. Mozaik és Hámor. * A népszámláláskor. A temetőben. Ügynök: Hány esztendős nagyanyám? — Azt nem tudom, kirem szeretettel. — Melyik évben született? Mikor R nagy fergeteg vót. — Ügynök: Hogy hinak, kis fiam? — Azt uem mondom meg. — Miért? — Mert a mama megtiltotta. -- Hát a mamát hogy hivják? — Azt se mondom meg. — Miért? — Mert azt a tata tiltotta meg. Legújabbak. * A" porosz trónörökös a Viktoriaegyletben tartott beszédében az antiszemita mozgalmat visszautasítja és határozottan rosszalja s azon reményét fejezé ki, hogy e mozgalom lassanként el fog posványodni; ilyen erőltetett, egészségtelen dolgok — úgymond — nem képesek tartós gyökeret verni. * Parisban ismét ujabb miniszterváltozásokról beszélnek. A belügyi tárczát hir szerint Brisson kapja. *) Mi tűrés-tagadás benne: Parlagi Nr. 2. elvetette egy kissé a sulykot. De rendes munkatársaink iránti lovalitasunk oly nagy bogy — ha csak az illemet nem sértik — még akkor is változatlanul közöljük dolgozataikat, ha saját nézeteinkkel nem egyeznek. Szerk. Felelős szerkesztő : dr. Báttaszéki Lajos. Főmunkatárs: Garzó Gyula. Nyomatott E."Csabán 1881. Takács Árpád könyvnyomdájában.