Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-01-16 / 7. szám

B.-Csaba, 1881. Vili. évfolyam, 7. szám. Vasárnap, január 16-án. Politikai, társadalmi, közgazdaszati és vegyes tartalmú lap. Meg eleník hetenként háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és csütörtökön. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy pORt.án bérmentve küldve: egész évre 6 frt; félévre 3 frt; évnegyedre 1 frt 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvétolére fel van jogosítva : Haasensteiu és Vogler czég Bécs, Praga, Budapesten Németország és a Svájcz mindé í fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. í^ézira/toür nem'adatnak vissza. f-— 1 Kiadóhivatal: Taká 's Árpád nyomdája. Egyes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „Nyílttér'-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautnlványnyal. Megyénk és a képzőművészet. B -Gyula, januárhó. Ma még lehet czimnek irni. De hogy holnap vájjon nem-e jő el már az idő, midőn megyei szerkezetünk alapzata megdöngettetik a haladó kornak, a politikai tanok tökélyesült rendszerének, s kívánalmainak szétzúzó fegyverei által a/ért, hogy ennek romjain, uj módszerben uj épület állittassék, a mely inkább legyen hivatott az állameszme megvalósítására mint a mostani?... ki tudhatna erre feleletet adni! Igy van-e jobban a hogy most van, ugy lesz-e jobban a miként a czentralizáezió hivei akarják? Azt nem tudjuk; sem próféták, sem Kaszandrák nem vagyunk. A. tünemények nem jósolnak nekünk tetszetős megoldást. Mivel azonban nem tüztük ki czélul ez alkalommal, hogy közigazgatásunk feletti reflexiókba bocsátkozzunk, annak mikéntjéről értekezzünk, elmondván Cavlyle szavaival: „csodálatos, hogy micsoda evangéliumokban hisznek az emberek sokszor!" — áttérünk a legközelebb lefolyt rendkívüli megy egy ülés másodnapjának egy érdekes aktusára. Mert mindenesetre érdekesnek kell jelentenünk Budapest fővárosának átiratát, melyben a hazai képzőművészet emelése czéljából, a megye figyelmét és anyagi támogatását kéri i i A megye — tettével önmagát dicsérve — e czélból egyhangúlag szavazta meg Keller bizottsági tag ur indítványára a támogatást. Hogy pedig ennek maradandó emléke legyen, 200 frtot ugy szavazott meg, hogy ezt a megye mint alapitó tag ajánlja fel. — Mi részünkről, midőn a megyének e határozatát és eztfn kisebbszerii áldozatkészségét is üdvözlettel és orö-nmel fogadjuk és kivánnók, hogy ennek teljesítését a minisztérium ne akadályozná .meg: csakis azon szerény észrevételünket koczkáztatjuk, hogy bizony! nem lett volna a megye érdeke és aukj toritása ellen való, ha e tekintetben kissé i több bőkezűséget is gyakorol. Egy 1000- vagy 500 frtos alapítvány semmiesetre sem lett volna sok Békésmegye törvényhatósága, mint erkölcsi testület részéről akkor, midőn szegény képzőművészetünk ügye, az eddigi ignoráuezia miatt, mostohaságából most kezd némi kedvezőbb állapotba jutni; és midőn egyes lelkes hazafiak is szívesen részesitik hasonló vagy nagyobb öszszegü adományokban Es tehette volna azt a megye: először mert a házi tartalékpéiMárban pénz ugy is vau ez idő szerint; másodszor mert nagyon igaz az, hogy az-a íöik, mely ezen ezélra irányoztatik, sem finán.czialiter, sem moraliter nem lesz egyszersmind holt tőke. Az a felajánlott pénz nem elveszett pénz. Az csupín helyet cserél, a végett, hogy egy nagy hazafias, kulturális és korszerű eszmének kifejtését és diadalát juttassa életre, más viszonyok között és helyen ugyan, de mégis államiságunk szellemi értékét növelve. Diszes és nemes azonban igy is a tett, mit megyénk véghez vitt, és midőn erről kellő elismeréssel szólunk, kívánjuk: v a j h a M agy a rország 65 megyéje hasonlókép adu á tanújelét ezen kiváló kulturális eszme iránti lelkesültség ének! A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Isorcsol^siziáisL Üdvözöllek Szt.-ílalifaxl Védnöke a jég tükörén lengő modern nimfáknak, ki oly sportuemet alkotál, melyet nemcsak gangos sportsmenek, hanem szegény skriblerek is űzhetnek s melyre az Argusznál százszemübb adófelügyelő még nem vetette miudenlátó szemeit. Adómentes gyönyör! már csak ritkaságánál togva is megérdemli bővebb méltatásunkat. Hogy mennyire hasonlit a jégp á 1 y a az életpályájához, arról csak annak lehet fogalma, kit a korcsolya-szenvedély jégre vezetett valaha. S ezen szempontból a korcsolyázást igen tanulságosnak mondhatjuk. Nézzünk csak ott jól szét s ez állításunk bizonyítékai azonnal szembeötlenek Az a hosszúlábú ifjú, ki két társa segélyével nagy ügygyel-bajjal most köti fel korcsolyáját először, mennyire hasonlít azon gyermekhez, kit járni tanítanak Alig akar önlábán egy lépést koczkáztatni s máris paff .... testhossza a jeget. méri. A tömeg nevet. Oh az a tömeg I mely egyebet sem tud mint az ember balesetén nevetni. De menjünk tovább. Az a köpezös gavallér, ki minden második lépésnél csetlik-botlik, és ugy hadenáz kezeivel, mint a szélmalom vitorlája, eszünkbe juttatja a társadalom faragatlan fiait, kik csak elméletileg ismerik a társas illem szabá'yait, de gyakorlati alkalmazásban mindig felsülnek Félszegek, kiken az időnek még sok csiszolni valója van. Hasonlítanak a vidéki tárczairók ama ismer; genreéhez, kik tehetség és minden irodalmi képzettség nélkül fogván a/, irás mesterségéhez, akár kell, akár nem kell, örökké a „csillagaiban uszó holdsugárba" „a tündöklő zenith méla árnyába" „a rezgő lombok illattelt magányába" botlanak, ijesztvén szellemük emez idéHen szülötteivel az előfizető ket, miként seregélyeket a kelepelő. Mennjire más látvány ama sugár növésű levente, ki merész szökésekkel, mint egy újkori Achilles sikamlik a jég tükörén. Mozdulatainak kerekdedségén bizonyos fenséges báj ömlik el. Az ember szeme gyönyörrel követi. Ez a csiszolt, biztos fellépésű világfihoz hasonlit, kinek 25,000 frt évi jövedelme van Az ilyen embernek persze könnyű nagy garral haladni, Írsz minden lépése egy uj siker. De édes istenem I valamint az életben nem lehet mindenki gróf Károlyi Pista, ugy a korcsolyatéren sem lehet csupa bravourista. A korcsolya-sport akár minő szempontból tekintjük is, egyike a sportok legszebbikének s ha barátja vol.iék a hasonlatoknak, legalább is azt kellene mondanom, hogy anapesztusi sorokban irt költeménye a plasztikai taglejtéseknek, melyben a himrimek a nőrimekkel párosaa ölelkeznek. Ifjúságunknak teljes oka is van rajongni érto ós pedig mindakót neműnek. De valljuk meg őszintén, liogy különösen a nőneműnek. Avagy minő kosztümben képes egy szép hölgy szobFolitikai események. * Osman pasának hadügyminiszterré történt kineveztetése a görög kérdés ügyében pesszimisztikus hangulatot keltett. * Németország szeme most Bismarckon csügg. A vaskanczeliár megérkezett Berlinbe; s — hir szerint — különösen két irányban fog nagy tevékenységet kifejteni. Egyfelől védeni fogja közgazdasági politikáját; másfelől pedig a diplomacziai apparalussal közvetlen és folytonos érintkezésben a külpolitikában is hathatósabban akar az eddigi irányban működni. Vásárügy és házalás. 11. Xemcsak iparos, de kereskedők részéről is általános a vásárok szaporasága ellen emelt panasz. Elismetjiik, hojry olyan időben, melyben a közlekedési »szközök még kifejlődve nem voltak, a vásároknak nagv és fontos jelentősége volt, nemcsak az iparos és kereskedőre, hanem magára a nagy közönségre nézve is. Az iparos készítményeit, a kereskedő pedig áruit a vásárra vivén, ott a kelendőségre mindkettő biztosággal számitliatott, mert a nagy közönség a vásáron kereste igényeinek kielégittetését. A forgalmi és közlekedési eszközök folytonos fejlődésével a vásárok jelentősége köztudomásúlag mindinkább csökkent és ezzel szemben mindenesetre elhibázott eljárás volt vásárengedélyeket oly szaporán osztani, a mint ez téin leg történt. Ez idézte elő azon sajnos állapotot, hogy a vásár ma már tényleg nem aznii igények kielégítésére szolgál, melyek kielégítésében történed alapját találja. Mindenesetre figyelemre méltó tehát azok aggodalma, kik a szapora vásárokban az iparos, sőt a fogyasztó közönség egy részének erkölcsi romlását és mindenesetre hasztalan időfecsérlést vélnek találni. Ugyanazért mi elvileg ugy a heti, mint az országos vásárok lehető m gszoritását ajánljuk olyképen, hogy il) enek csakis nagyobb forgalmi központoknak, ínég pedig az illető vidék különleges viszonyainak megfelelő számban engedélyez rászati tökélyeit teljes pompájában igézőbben érvényre juttatni, mint korcsolyázó toilettejében ? A testhez álló prémes kabát az idomok körvonalait kaczéran sejteti; a kis lábacskák serény mozgása a tündérek fürgeségére emlékeztet; a kipirult arcz rózsái oly üdék, oly ragyogók, mint maga az ifjúság hajnala. Ki ne érezne vágyat azokat leszakasztani ? I Lám ! — még engem is elragad a költői véna ós lángolni kezdek a 10 foknyi hidegben. De nem csoda I a téli gyönyörök legszebbikét festi prózai ecsetem. A képzelt, eszményi, repülő szellemek alakot nyernek előttem ; szemem sóvár sugarakkal követi őket s bár Csabán vagyok, hol villanyvilágításnál csak csépelni, de nem korcsolyázni láttam : e jelenet koloritját költői zománcz nélkül képzelni nem tudom. Elvégre a prózaiasságnak is vannak határai s az emberben néha — például vasárnap délután — egy kis költészetnek is kell lennie, vagy ha nincs, magára kell hazudnia. A világ nyilve azonban rosz. Ez nem szorul bizonyításra. Igy például azt is hallottam mondani, hogy a j'gpálya gyakran a legveszedelmesebb szerelmi kalandok s/iutere. Tessék elhinni, hogy ez merő rágalom s csak a pletyka fautáz'ájának lehetnek ily korcsszülöttei. Dehát hogyis? Tegyük fel, hogy valamelyik elkeseredett arszlánnak csakúgy volnának hölgy hódító viszketegei, például nagyon megtetszik neki egy ügyes korcsolyázónő. Utána iramodik. „Óh nagysára! mily isteniesen szeli ön a levegőt, én egyedül az ön szemlélésének gyönyörébe vagyok elmerülve."