Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-05-01 / 52. szám

I B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam, 52. szám. Vasárnap, májushó 1-én. BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. \legjeIonitt liétenltént háromszor: vasárnap, kedd, (ícliven) és osütörtötcön. ELOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész évre 6 írt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogositva : Haasenstein és Vogler ezég Uées, Prága, Budapesten, Németország és a Svájez minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház, hová a lap szellami és anyagi részét illető tnindea közleményt czimezni Kérünk. ICozlratok nem adatnak vissza. Egyes szim ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái ós a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jíyilttér

;'-buu egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Biener B. ur nagy tőzsdéjébe í, da Povazsay László úr nyomd íjában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetésük; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalránynyal. Előfizetési felhívás a BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY VIII. évfolyamának másodili. negyedére. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Fél évre 3 frt Háromnegyed évre 4 frt 50 kr. Egy hóra -- 60 kr. Az előfizetés legczéluzorübben postautal Yáiiyiiya.l eszközölhető. Az előfizetések a „Békésnicgyei Közlöny" kiadóhivatalához czimzendök. Hirdetések jutányos áron vétetnok fel. B. Csabán, márczius hó 20-án. A „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Mit tegyünk ? ii. A feltett kérdésre előző czikkemben feleltem, hogy minden áron építsük fel időhaladék nélkül a Körös-balparti gátokat; következik az épités mikéntje. Kijelentettem, hogy én e kérdésre adandó válaszban nem akarok a szakterliak keze alá kontárkodni, ne hogy Aesop csizmadiáját fogjam. Harminez évet mult mutatja fénylő tükörét — s benne gátrendszerünk hiányai oly éles szinben tűnnek elő, hogy azokat — a szaktérüaknak csak futó pillanatra is felnem ismerniök nem lehet; nem lehet nem észlelni, a Körös folyam évről-évre magasabb vizállását, s reménységünk lehet, hogy e vizmagasodás az átvágások teljes kimélyitéséig, vagy kiképződéséig az eddigi arányt megtartja, azért hát ne legyenek szakt'éríiaiuk optimisták! Hogy szakférfiaink — a multak teljes megfigyelésével — tervezendik a balparti gát vonalt, erről megvagyok győződve ; és még is bocsássanak meg — ha egy a múltban ügyeimen kivül hagyott körülményt felemiitek, mely körülményt, ha a gáttervezet készítők figyelembe vették, annak csak örülök, de ha figyelmen kiviil hagynák, gátrendszerünk ismét hiányos lesz. Hogy a Körös-menti földeken évenként óriási csapadék — vadviz — van, ezt nem lehet kétségbe vonni és eddigi gátrendszerünk mellett ezen vadvizeket, természetes utjokun az anya-Körösön lebocsájtani nem lehetett, igy ha gátjaink az anya-Körös árjától meg is védték földjeinket, le nem bocsájtható vadvizek használhatatlanná tették azokat, miért uj gátjaink átereszekkel ellátandók, m03t az épitésnél, mikor tetemesen olcsóbba kerülnek. Az átereszhez vezető csatornákról majd a földtulajdonosok gondoskodnak. Mennyi zugolódást, s méltó panaszt megszüntetne a „hosszufoki" társulat is, ha az átereszek haladéktalan felállítását ő is munkába venné? Node menjüuk közelebb a kérdéshez. — Feltéve, hogy a gátépítésre szükséges pénzt megnyertük: miként építsük a gátat „külön a községek és egyes nagybirtokosok, saját határaikon, vagy együttesen s a végleszámolásnál kiki viselvén saját terhét'/*' Eu a mult hamisítatlan tükörébe tekintve, határozottan az együttes kiépítés barátja vagyok, s mit értek én az együttes kiépítés alatt, röviden elmondom: A gátak felépítését illetőleg akasszuk szegre a községi autonómiát, hadd vezesse azoknak felépítését a megye, még is nem tisztviselői által, kik ugy is tul vannak hivatalos teendőikkel terhelve; és semmi körülmények között sem vállalkozó közbejöttével, de házilag ; azaz minden község jogositva legyen, akar saját feltogadottjai, akár községi közmunkájával annyi mennyiségű gátat készítetni, a mennyit a gát felépítésére kiszabott idő alatt felépítetni tud s a felépítésért járó dij az építő községet illeti; hogy az ily módoni épitésnél, ugy a község, mint a nagybirtokosok önrendelkezési joga meg van rövidítve, nem tagadom; de tekintve a gátfelépitésének fontosságát, s az idő rövidségét mely alatt azt fel kell építeni, és végül azon körülményt, hogy a felépítési alap csak országos kölcsönből szerezhető meg s jelenleg nincsenek adataink, melyeknek alapján az egyes községek, s nagybirtokosok fizetési aránya megalapítható volna a négy község ártér fejlesztési munkája pedig, oly késedelmes, hogy annak bevégezését bevárva, fogni a gát építéshez, annyi mint aláírni Békés, Gyoma, s M.-Berény végpusztulását: ezen okokból a gát mihamarábbi felépíttetését illetőleg ugy az egyesek, mint a községek önrendelkezési jogokról részbeni lemondását elodázhatatlannak tartom. A hajdani büszke s szabadságára oly féltékeny Róma, vész idején lemondott az önkormányzatról s egy diktátor kezébe tette le azt; hát a mi fejünk felett nem függ-e a Damoklesz kardja ? JSTern a lét kérdése-e a A „BÉKÉSMEGYEI KÖtó\Y" TÁRCMJA. A mama tyúks/omo. Irta: Balázs Sándor. (Folytatái.) Ilyen másod-, harmadranrangú helyeken legczélszerübb dolog spirituosumot rendelni. Ezeken nincs mit rontani a jó embereknek. — Egy pohár chartreuset kérek ! — Tessék ? Ismételtem kívánságomat, de a jó asszony úgy látszik újra nem értett meg, vagy talán, rai különben lehetetlen, még sohasem hallotta ez ital nevét, (valóban, tán nem is helyesen tettem, hogy épen ezt rendeltem, mert tudhattam volna, hogy azt itt kapni nem fogok) nem a buffethez, hanem a játszóasztalok egyikéhez ment, s ott egy kövéres embernek súgott valamit. A kövér ember erre felugrott és hozzám sietett. Fején lévő hímzett sapkája nélkül is kitaláltam volna, hogy maga a házigazda volt. Elég tisztelettel tudatta, hogy neje nem értette meg kívánságomat. — Egy pohár chartreuset, kérem, — mondám bizalmat ébresztő nyájassággal, — de ha ez véletlenül elfogyott, hát hozzon valami egyebet, benediktinust vagy cognacot. Köményest hozott, de az mit som tesz ; mert hiszen tulajdouképen czélom csak az volt, hogy vele löltünós nólisül szóba álihassak. — Tetszifc tudui, itt olyasmit nem kerosnek, — monda a poharat elém helyezve, s azután megkínált ogy prisével* Vettem, hogy annál bizalmasabbá tegyem. Azután minden hosszabb szószaporítás és bevezetés nélkül, a mi itt teljesen szükségfeletti lett volna, egyenesen a dologra tértem. — Messze van itt a zöld-uteza ? — Száz lépésnyire. Épen a szomszéd utcza. r — En ott a Leiner-házat keresem. Nem tudja véletlenül hányadik szám ? — Melyiket? Mert ott kettő is van. — Gondolom emeletes. — Ah, akkor a L^iner Frigyes házát tetszik keresni. Arra nem nehéz ráakadni, mert hisz az egész zöld-utezában ez az egy emeletes ház van. — Miféle ember ez a Leiner Frigyes ? — Ah, tehát nem tetszik ismerni? Ez egy schustermeister, de enorm gazdag. Ezen a házán kivül, a melyben lakik, még két háromemeletes háza van. Egy a kétsas utczában, a másik az Erzsébettéren. Üzlete pedig, gondolom, a nagyhidutezában van. Igen, igen, ott a Veisz-házban. — Ah, hát olyan gazdag, és mégis folytatja üzletét? — Hisz még legjobb éveiben van. DJ különben is oly fukar, hogy nem lehet annak annyija soha, hogy azzal megelégedjék. Mintha bizony az ember örökké élne, vagy a másvilágra is elvihetnök kincseinket. * -- Talán sok gyermeke van ? — Gondolom kettő, vagy legalább három. De mit tesz az, hisz ez az ember legalább is milliomos. Eleget, mindent megtudtam, azért fizettem és távoztam. Egész őszintén beszélek önöknek Fejemet szódülés és szivemet láz fogta el a vett értesítésre. Milliomos !j Van ebben a szóban valami megdöbbentő, valami tiszteletre ébresztő. Hát még annak a szeme előtt, kinek szerencséje, ragy szerencsétlensége van egy ilyen ember leányába szerelmesnek lenni. r Es még hozzá az én állásomban ! S hozzá oly országban, mint Magyarország ! Szeretném látni azt a második embert, ki helyzetemben kétségbe nem esik és gyáván le nem mond ! Do Renner Leó nem az az ember, a kit a nehézségek visszariaszthatnának ! Rinner nem ismeri ezt a szót: lehetetlenség ! Huszonegyéves korában igy szólott magához: Lsó, ha eddigi utadon haladsz, úgy kitüaött czélodat soha sem éred el és nem leszesz gazdag emberré I Más, gyakorlati pályát kell választanod ! (Folyt, kőv.)