Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-04-07 / 42. szám

B.-Csaba, 1881. v* VIII. évfolyam, 46. szám. Vasárnap áprilhó 17-én. KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmi! iap. IVIegjeleniK Iiótenlcént háromszor: vasárnap, kedd, (féliven) és ostitörtöliön. JÍLOFIZETESI DIJ helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : Egész, évre 6 frt Fél évre 3 „ Évnegyedre 1 „ 50 kr. Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva : Ilaasenstein és Yogler czég Bécs, Prága, Budapesten, Németország és a Svájcz minden fővárosaiban. Főszerkesztő : GARZO GYULA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : Apponyi-utcza 891. számú ház,, hová a lap szellemi és anyagi részét illető minden közleményt czimezni kórunk. ItézlratoJt nem ad.cjStn.alc vissza. Egyes szím ára 10 kr. A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái és a nyomdában. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Kyilttér"-bun egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőség és kiadóhivatalban és Bienor B. ur nagytőzsdéjébo.i, de Povázsay László úr nyomdíjában is fogadtatnak el előfizetések és hirdetések; vidéken a postahivataloknál, 5 kros póstautalványnyal. Előfizetési felhívás a BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY VIII. évfolyamának másodilc negyedére. Évnegyedre 1 frt 50 kr. Fél évre 3 frt Háromnegyed évre 4 frt 50 kr. Egy hóra — 60 kr. Az előfizetés legczélszerübben póstautalványnyal eszközölhető. Az előfizetések a „Békésmegyei Közlöny" kiadóhivatalához czimzendök. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. B.-Csabán, márczius hó 20-án. A „Békésinegyei Közlőny" kiadóhivatala. A mi parasztjaink. i. Szarvas, áprilhóban. Egész gazdasági rendszerünk túlgyors átalakuláson ment keresztül a közelmúltban és épen ezért, minthogy a rohamosan előtérbe nyomuló ujabbi áramlatokkal szemben megállani elég erősek, eszélyesek és belátók nein valánk : a modern gazdasági áramlatok a felvirulás ephemer időszaka után csak visszaesést és bomlást róttak állami és társadalmi életünkbe. Jónak látom e helyen állami, társadalmi és gazdasági életünk egyik avatott jrójának találóán festett képét idézni.*) „Az átmenet — úgymond — aterinékgazdaságból a pénzgazdaságba kényszerüleg állt be az úrbéri viszonyok megszüntetésével s az ősiség eltörlésével és általánossá vált a vasúthálózat; részletes kiépítésével, mely bennünket a müveit nyugati külfölddel összekötött ; ez s az adó oly ijesztő felemelkedése, azon tributum következtében, melyei az államadósságnak részbeni elvállása által szomszédjainknak fizetünk, (kiknek különben is, mint minden földmivelő nemzet az iparos nemzetnek, tributdriusai vagyunk), megtámadta a könnyű patriarchalisaM élethez szokott kikisebb- s középbirtokosok; vagyonát; az élet folytonos harczczd lett, melyben már nem a jólétért, hanem a puszta létért küzdünk." Igen uraim ez a lét szomorú képe I Ha ehez még hozzátesszük azt az esztelen költekezést, azt a büszke ősöktől reánk hagyományozott ősi henyélést: nem fogunk csodálkozni azon, hogy a magyar kis és köaép birtokossá^ nem tudott megküzdő*" az embereivel, akiknek jelszava a munka; igen a fáradhatlan munka, a mely épit világra szóló műveket, teremt fényt, ipart, művészetet, de egyszersmind nem átalja felkeresni a rongyot és piszkos hulladékot sem, hogy abból kelendő iparczikket teremtsen. Egyik czikkemben ecseteltem már birtokos uri osztályunk, ugy szintén a művelő közpályák képviselőinek elszomoritó állapotát. Országszerte nagy már a panasz a földmivelő nép részéről is. Emitt az adót okoznák, amott az uzsora *j „Életem ós korom", irta Pulszky Ferencz. II. köt. 4 oka a nép nyomorának, másutt a nép renyhe és iszákos, majd meg a könyörtelenül ismétlődő elemi csapások rabja, avagy tudatlan, fatalista ós babonás. Mind sajnos körülmények ezek uraim, de még sem olyanok, hogy ha a nép jó erkölcsű, szorgalmas ós munkás — meg ne lehessen küzdeni velük. Ha a józan és nyugodt fejlődés, takarékosság, vallásos erkölcs hű képét akarják szemlélni, nézzék meg, uraim Szarvas városának földmivelő népét. Itt is csak oly nagy az adó, mint egyebütt, az elemi csapások súlya csakúgy nehezedett ránk is, mint bárki másra ós a nép óriási mérvben gyarapodik mégis anyagi jólétben úgy, mint szellemi fejlődésben. Nézzék meg egy-egy paraszt gazda egyszerű életmódját; maga ós családja állitja ki az összes munkaerőt, saját szorgalma teremti meg szükségleteinek legnagyobb részét, lova ós marhája messze vidéken hires, telkét pedig a súlyos viszonyok daczára, évről évre uj vásárlálasokkai gyarapitja. Ez a nép nem panászkodik, nincs is oka rá ! . IX. JLldplU.uk a A<// t/j«ilí*<l 1-OlslZ Oo CULlljL<Xl JWUJIJOIU panaszkodik az élelmes kereskedő, a íiskáhs ós a — zsidó ; a mi népünk vajmi Kevéssé léi inindezeKtői, mert érzi, hogy az ő természetes józanságával túljár mindnyájuk eszén. A napokban közel 3000 holdas birtokot 345000 forintért vett meg iázarvas határán egy parasztokból álló társaság. A helybeli takarékpénztárban azonban nagyobbára e társaság részéről törtónt betétek jóval meghaladják az imént emiitettem vételár összegét. E körülmények fényes anyagi jólét kétségtelen tanúságai. Nem mondom, hogy a felsorolt jeles népA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖM" TÁRCÁJA. Tamás bátya kunyhója. Az ötvenes évek elején a párisi Ainbigu-szinháznak nagy ünnepélye volt. Két jő hírnévnek örvendő szinmüiró : Dennery és Dtimanoir egy darabot nyújtott be, melynek cizni9 az egész mivelt világot bejárt amerikai regényé volt: „Tamás bátya kunyhója." Rendkívüli vonzó ereje volt e darabnak az európai emberre nézve, ki annyit hallott beszélni a rabszolgakereskedésröl s kinok azt két ügyes iró minden borzalmas részletével bemutatta. Akkortájt még szabadabb szellem uralkodott a színpadon s a színmű iró jobban összo tudta válogatni azon elemeket, melyek a közönség kedélyét felizgatják. A modern drámában végig longö disztingvált hang és modern nagyon soványan kárpótol bennünket e?.ekért. E hatásos szinmü meséje a következőkben foglalható Össze, bár hatás tekintotében a dráma medréből ki szorult epizódok egy hajszállal sem állanak alább. Egy kentuki gyarmatosnak, Selbinok, kit a sürün követő sors csapások anyagilag nagyon megingatnak, van egy kreol rabszolganője, Eliza, kinek viszont egy kedves öt éves fiacskája. Eliza, ki inkább a szobaleány teendőit végzi, közszeretetnek örvend a család részéről s gyermekével együtt mintegy a családhoz tartazóknak tekintik őket. Férje György, szintén ott van, do kölcsönkép, mert ö egy szomszédos, kegyetlen természetű, mulat gyarmatos tulajdona : Harrisé. A derék gyarmatos pénzzavarban ván, mely végkóponi anyagi romlással fenyegeti, midőn egy Halley nevü rabazolgakereskedö meglátogatja s ö, bár küzdelemmel, eiadja neki Alizának kis fiát. Az anya véletlen meghallgatta a fia folett történt alkut és semhogy fiától elszakítani engedje magát, szökést határoz_ A háznak egy öreg rabszolgája : Tamás bátya elősegíti a szökést, mely a legkegyetlenebb időszakban, midőn a folyok jege vad zajlásnak indul, történik. Eliza és gyermeke eltűnését csakhamar észreveszik a gyarmaton ós Halley a rabszolgakereskedö Harrisszal, ki Eliza iránt fektelen szen vedélyt érez, vérebekkel és rabszolgákkal üldözőbe veszik őket. Az anya már hallja a vérebek ugatását, látja a távolban az üldözök ijesztő alakját, midőn egy folyóhoz ér, melynek jege vadul zajlik. Habozásra és kétségbeesésre nincs ideje. Előtte a kegyetlen elemek háta mögött a még kegyetlenebb emberek. Az anyasziv ösztönét követi s az elöbbenik segélyéhez folyamodik; rálép a zajló jégre, melynek táblái ingerült hullámoktól űzve egymásra torlodnak. Merészen halad a folyón keresztül, holott minden lépés egy-egy tátongó sir Miet. Az üldözök nem morik követni s ö szerencsésen tova menekül a zivataros éjbe, kezén gyermekével. Majd Bird tanácsnok házához, hol néhány órára vendégszerető hajlékot talál, bár Bird volt az, ki melegen pártolta a parliamentbon ama törvényjavaslatot, inely nagy büntetést szab mindazokra, kik a menekülő rabszolgákat hajlékukba befogadják. De alig van itt néhány óráig, az ő ós gyermekének dermedt tagjait alig melengette fel a kandalló szelid lángja és a vendégszeretet édességével fűszerezett thea, midőn ismét hallaui a vérebek ugatását. Az üldözök ismét nyomában vannak. Halley és Harris csengetnek, Bird bebocsájtja őket, de csak azért, hogy fólrevezethesse. Midőn annak gyanúját, hogy az üldözöttek ott vannak elaltatni sikerül az üldözőkben, Bird saját kocsiján viszi őket el, hogy a határon átkelve az üldözök körmeitől megmentse. Da azok e távozást észreveszik a újra kövotik, de e közben Elizához György és Tamás bátya is szegődik 8 ök megmenekülnek. Halleyt Bird ezen üldözés közben meglövi s csak György és neje ápolásának köszönheti az öreg rabszolgakereskedö, ho-y felépül. Valamivel később György Halley segélyével szabad emberré lesz s visszasiet, hogy nejét és gyermekét az ujorleansi gyarmatostól, kinek időközben a birtokába kerültek, meg vegye. De milyen válságos pillanatban érkezik. Az ujorleansi gyarmatos Saint-Clair, tönkrement ós rabszolgái, köztük Eliza ós fia, nyilvános árverés alá kerülnek. Ki vannak állítva, mint barmok, a vásárra. A becsbiztoa ostorral k«zében jár fel s alá közöttük. A vásárlók lassankint gyülekezni kezdenek. Köztük van Halley is, ki ámbár lemondott a rabszolgakereskodésröl, mégis szeret ott lenni, hol régi mesterségének gyakorlásátlátja. A derék Bird is arra jár. Harris, emésztő szanvedélylyel szemében jelenik meg ; most már mi sem választja el Eliza bírásától. Hisz ő maga gazdagabb mint valamennyi gyarmatos együttvéve ; és igy tul nem hezitálják. Az árverés megkezdődik és György lélekszakadtan rohan a szinre, hozott néhány ezer dollárt . . . da mitsem használ . . . Harris ördögi gúnnyal igóri annak kétszeresét. Bird ós Halley özintón felajánlják náluk levő pénzűket, de az mind kevés, Harris dúsgazdag s egész vagyonát kész dühödt szenvedélyének feláldozni. Egy volt rabszolga hirtelen cselt gondol, meggyújt néhány kéve kukoriczaszárat abban az irányban, merre Harris gyárai vannak s megvesztegeti a harangozót, hogy verje félre a harangokat. Harris csakugyan megijed a elrohan, e köaben György megveszi nejét. Most már a üúa