Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-04-07 / 42. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1881. 42. szám. erények ós fényes vívmányok kizárólag a szarvasi nép sajátságai volnának, e tekintetben általában egész Békésmegye, sőt a magyar alföld jó része példányKépül szolgálhat a hazának. De én a fenti birtok vétel alkalmából kedves kötelességemnek tartottam, hogy vázolója legyek ama szép képnek, a melyet városunk népének jó erkölcsei alkottak meg. Ha hazánk — mint sok kétségbeesett politikus mondani szereti, — a korrupczió, a sülyedés és a nyomor Saharája, akkor üditó oázként tűnik fel előttünk városunk és megyénk boldogító jóléte. Hogy a magyarosodásban, e magasztos nemzeti közczél elérésében mily rohamos léptekkel haladt népünk előre, arra nézve lesznek érveim és dicsérő szavaim. És minek köszönhető mind e szép vivmány? Egyes egyedül — a munkának ! .... „Ha a munkát megszokod, életednek szebb örömeit és édesebb gyönyöreit a munkában fogod találni. Csak a munka fejti ki, csak azt tartja fenn a testnek és léleknek erejét, csak munka tesz hasznossá magunk polgártársaink — a haza előtt." Ezt Deák Ferencz mondja — a haza bölcse. B. A. Politikai események. * A képviselőház befejezte a kataszterről szóló törvényjavaslat általános tárgyalását; hosszabb viták nélkül átesvén, a javaslatot részleteiben is elfogadta. * A cseh klubb egyetértésben a lengyel klubbal, legközelebb követelni fogja a kormánytól a szilózia csehek ós lengyelek egyenjogúsítását a németekkel. * Az olasz kormány nem ismerte még el formaliter a román királyságot, hanem a bukaresti követ utján tudatta a román kormánynyal, hogy a többi hatalmakkal egyetértve hajlandó elismerni a román királyságot. * Írországból isoiót jelentékeny forrongásról hoz hirt a táviró. Egv dublini távirat szerint Clocherben (Mayo grófságban) szombaton összeütközés volt a nép és a rendőrség közt, mely alkalommal a rendőrök lőttek. Három ember megöletett és 32-en megsebesültek, ezek közül 4-en súlyos sebet kaptak. * Az összeférhetlensági törvény módosításának javaslásában állapodott meg a képviselőház igazságügyi bizottsága. Minthogy ugyanis a törvény azon rendelkezése, hogy a kepviselő, kinek napidija három hónapon át le van foglalva, lemondani köteles, hatálytalannak bizonyult s e rendekezés egyrészt csakis zaklatásra használtatott fel, másrészt a rendelkezés kijátszására számos ut és mód kinákozván, ezek fel is használtatnak: a bizottság — mint a „P. N." irja — az emiitett pont törlését fogja ajánlania háznak, a képviselői napidijak lefoglalhatósága továbbra is fentartatván. van a sors, a kis Henriken. A becsbiztos épen le akarja ütni Györgynek, midőn Harris bosszút lihegve visszatér s minden árt túlordítva, megveszi a gyermeket Képzelhető az anya kétségbeosése, mit még azon körülmény is növel, hogy Györgyöt, mert a törvényes eljárásnak ellenszegült, bezárták. És Harris a gyermeket őrizteti, csaléteknek akarja használni, hogy vele az anyát megfogja. Tamás bátya, a vén szorecsen nála van s Elizával egy kézre akar játszani, hogy a gyermeket Harris birtokából elvegyék. Harris ennek nyomára jön s megparancsolja, hogy Tamást mindaddig korbácsolják, mig lelkét ki nom adja, a gyermeket pedig egy szirtoromra vezetteti egy szerecsennel, hogy bizonyos határhatárideig ott időzve — ha az alatt ellenparancsot nem ad — dobja a mélységbe. Bird azonban véletlenül arra jár s látja az öreg Tamás kinoztatását, betér Harrishoz s e felett szóvita keletkezik, melyben Bird Harriszt gazembernek mondja. Harris ingerülten párbajra szólitja öt, Bird elfogadja s épen indulni akar midőn György — Halley közben járásával a fogságból megszabadulva — ott terem s Harrist arczon üti, hogy tőle követeljen elöazör elégtételt. A párbaj megtörténik, persze amerikaiasan, mindkettő puskával felfegyverkezve egy-egy segéddel elindul az erdő különböző részéből, hogy bárhol találkozva, lőhessenek egymásra. E párbajban György megöli Harrist s ez alatt Bird megtalálja a kis Henriket és nagy diadallal adja át a távolléte felett halálra ijedt szülőknek. Parlagi. * Ama hir, mely szerint aa osztrák-magyar külügyminiszter az orosz koimánynak kijelentette, hogy hajlandó megindítani a vizsgálatot azon orosz alattvalók ellen, illetőleg elfogatni azon orosz alattvalókat, a kik tettleg részt vettek a nihilisták üzelmeiben ós requiráltatnak az orosz hatóságok által, teljesen alaptalan. A. helyzethez. Az alföldnek két, mintegy esküdt ellensége van. Ezek egyike az árviz, moly minden esztendőben hol kisebb, hol nagyobb mértékben, sokszor mint most is egész a kétségbeesésig szoKott dúlni; másika az aszály, mely habár gyérebben.is, többnyire nyáron át, már mikor hogy, de szintén borzadásig pusztít. Nézetem szerint e két roppant elemi csapásnak csakis a jól megválasztandó hajókázható csatornák vehetnék óiét, és pedig úgy, hogy a vadvizeket magukba fullasztanák, a folyamoknak szilaj kicsapongását felesleges vizeik felfogásával s mintegy gyomrukba terelésével szintén megfékeznék. A csatornáknak még az a hasznuk is volna, hogy a perzselő aszálynak semmitő erejét kigőzölgéseik által mérsékelnék, a közlekedést, ipart, és kereskedelmet olcsóságuknál fogva nagyban könnyítenék, a vetésekre is jótékony hatással volnának. Sokan azt tartják, különösen a köznép közül, hogy legjobb volna a folyamok ós vadvizek garázdálkodását a természetre bizni, mint az ezelőtt is történt. Node ezek a jámbor emberek nem tekintik azt, hogy mily roppant területek hevernének igy haszon nélkül, mert azt tán csak nem lehet valami feltűnő haszonnak nevezni, midőn a gazda a beiszapolt füvet ós szénát (réti gazt) marhájával eteti, melytől sokszor egészen lesoványkodik s kiszárad. Mások a védgátakra és sarkantyúkra hivatkoznak, melyeknek azonban legjobb esetben is csak helyi értékük lehet. Ha tehát véglegesen elpusztulni s földönfutókká lenni nem akarunk, itt egyéb sem marad hátra, mint hogy a hajókázható csatornánk mielőbbi ásatását komolyan felkaroljuk. Hiszen ha a vasutakra jut, tán a csatornáktól sem ÍOgjUK a szüksegon köHoógol aajaálni, molyok a maguk nemében csak oly szükségesek:, mint a vasutas is. Giondoljuk csak meg, hány jóravaló községet, várost, és gabonatermő határt lehetne megmenteni ez uton, mely úgy, a mint vagyunk nem egyszer a legnagyobb rémülésnek néz elé. Kőszálként álló meggyőződésem, hogy alföldünk csak akkor fogja igazán boldognak érezni magát, a midőn elegendő hajókázható csatornákkal ellátva, fákkal is körülszegélyezve leend. Siessünk! mig a dolog elkésve nincsen, mert az eddigi károkból inái úgyis eléggé okulhattunk, az is kétségtelenül áll, hogy késő már akkor jajveszékelni, midőn a viz az ajtón, ablakon, vagy tán a kéményen is beomlik; keveset szólni, sokat tenni, ez most a fő. Horváth Sámuel. A szülői ház viszonya az iskolához. A hányszor a nevelósröl szóló czikket olvastam, mindig feltűnt, hogy a czikkirók folytonosan a tanítók köteles ségeiröl nagyan sokat; a szülök teendőiről pedig nagyon keveset írnak. Ha írnak is, akkor önálló, az iskolaival némelykor ellenkesö nevelésről szólnak. Mily téves felfogás ! A tanító nak nem kell annyit prédikálni, mert minden lelkiismeretes tanitó, a kí pályáját sikerrel elvégezte, tudja köteiességeit, tanulja a neveléstant és e felől meg tapasztalatokat gyűjt, azért nagyon ritkán téveszti el azt az irányt, rt melyen haladni kell. Hanem sok szülő, nagyon rosz úton halad, nem neveli egyetértésben az iskolával gyermekét, ilyenkor pedig a tanitó a legnagyobb erőfeszítés és lelkiismeretes eljárás mellett sem érhet czélt. Engedjék tehát a t. olvasók, hogy párhuzamot vonjak e tekintetben a szülei ház és iskola közt. Melyik szülő nem érezte volna már azon érzelmet, a melyet ama római nő, midőn ékszereiről kérdezősködtek, e szép szavakbaD fejezte ki, gyermekeire mutatva: „Itt vannak ékszereim I" Vülóban nagy ékszer minden gyermek, melyet sokkal jobban kell őrizni a legdrágább gyémántnál, mert ös csak akkor semmisül raeg, ha a tűzpróbán keresztül megy, a gyermeknél pedig minden legcsekélyebb ballépés a nevelésnél tüzpróba lehet, a moly a gyermeknek szellemi életét egészen nagy részben megsemmisítheti. Hogy ezeket a tüzpróbákat kikerülje a gyermek, ez csakúgy esaköaölhető, ha a szülei ház és az iskola egyetértöleg nevel. Melyik atya nem kívánta már gyermekeinek azt, a roit Hektor, midőn a trójai háború előtt feleségétől és gyermekeitől búcsúzott, gyermekeinek mondott: „Bárcsak mondanák, hogy nagyobb hősök vagy vagytok atyátoknál." Minden atyának óhaja ez; és óhaj csak úgy valósulhat leginkább, ha a tzülei ház az iskolával együtt vezetik a nevelést. Ennek nlérésóhez a legelső tényező : az érdeklődés. A szülök érdeklődjenek minden egyos mozzanat és változás iránt, melyen a gyermek az iskolában keresztülmegy. A szülök öriiljenok a gyermekkel, ha a tanitó ezeket megjutalmazza ; bátorítsák fel a tanalót javulásra, ha büntetést kapott, de ne snidják a tanítót — a mi sajnos leggyakrabban történik. Ez által elveszíti a gyermek a kedvet az iskolába való menéshez, a tanitót nem fogja tisztelni, mert ha a gyermek magasabb tekintélyt ismer a tanítónál, vége lenne az auktoritásnak. A szülök érdekkel hallgatták az első költeményt, a mit a gyermek tanult az iskolában, és ha nem is tudja jól, fel kell bátorítani és szorgalomra ösztönözni. Nem is lehet elképzelni, hogy milyen nagy hordereje lesz ennek. A szülök ne ijeszszék gyermekeiket ha rosszak, hogy eikül lik az iskolába, mert akkor a gyermek a tanitót és aa iskolát ijesztőnek fogja tartani, hová csak a rosz gyermekeket küldik. Nunc veniamus ad fortissimam rem. Végtére a mi a legfőbb a szülők ne bírálják a tanitó módszerét és paedagogiai eljárását úton és útfélen a gyermekek előtt. Ha kis társaság összejön, a beszélgetés tárgya a a tanitó és mindegyik iparkodik néhány vádat szórui ellene, — megakarván mutatni, hogy ö neki is paedagogiai tudománya van. A gyermekek hallják ezt, és akkor végo a tanítás eredményének. Ez ócsárlás azért van, mert sokan a tanitót még most is szolgának tekintik, s nem akarják magukkal egyrangu embernek elismerni, hisz ők fizetik, a tanítónak pedig egypár garassal kevesebb a vagyona 1 Lehet, hogy az illetők a „paedagogus" szót a szó szoros értelmében veszik, a miut a görögöknél volt, és nem gondolnak arra, hogy az ö kezében az utónemzedék gyermekeinek sorsa van letéve. Mig a szülői ház és az iskola egyetértően nem fog működni a nevelés terén, addig minden áldozat a szülök és a kormány részéről hiábavaló. Adja az ég, hogy az egyensúly a szülei ház és az iskola közt mindenhol e hazában nemsokára ki legyen egyenlitve a haza és a nép felvirágzására és boldogitására! X. Y. Békés város árviz védelme. Ha van város, melynél az árvízvédelem elismerésre méltó, fáradhatlan küzdelmet cs feláldozást igényel, ugy kótségteleu, hogy ezek elsejét foglalje el Békés városa és mégis feltűnő tény, hogy nincs az összes Békésmegye területén árvízvédelemmel elfoglalt városok és községek között a hírlapok által oly mostoha sorsban részesült, mint épen a megye ezen városa. Hogy Békés városa a most már ötödik hetében folytatott árvízvédelem mellett az árvízveszélyt oly sikeresen kikerülte, azt Békés városa első sorban Jancsovics Pál kinevzett kir. kormánybiztos úr fáradhatlan tevékenységének, valamint a műszaki tanácsadói önfeláldozó buzgalmának köszönheti. Az erős küzdelmek közepett, Szegheő Attila kir. főmérnök, mint első sorban kinevezett műszaki tanácsadó, áthülés folytán a különben is gyenge egészségét annyira megrongálta, hogy csakhamar áldozata lett, és az ö helyét betöltendő foglalta el Haasz József kir. főmérnök, azon állást, moly oly nagy önfeláldozást, lankadatlan kitartást tesx szükségessé, ós mely ügybüzgalom méltó betöltéséről Hieronimi államtitkár úr ő móltósága, a helyzet és tényálladékuak oly raegíelelőleg emlékezett meg egyik táviratában akkor, a midőn eziránti elöstnerésének adott kifejezést. Ezen erélyes ós tevékeny vezetők mellett, kétségtelen, hogy sokat köszönhet Békés város azon ügybuzgalomnak, melyet a város birája a vészbizottsággal egyben elkövetett, ós ezzel kapcsolatban nem hagyható szó nélkül azon páratlan igyekezet ós szorgalom sem, mely a lakosság által az egész árvízvédelmi időszakban nyilvánult. Hogy mily erély és munkásság fejlődött ki az árviz veszélye közepett, ennek legeklatánsabb és legmeggyőzőbb bizonyítéka azon terjedelmes körgát, mely a város alatt közvetlen lett kiépítve ós mely mindenki által oly nagy elismerésben részesült. Ez lett volna hivatva Békés városát a tarcsa-berónyi, valamint a körös-parti szakadások esetén beömlő árvizek ellen megvédeni. — Ha ezekkel szemben felhozzuk azt, hogy ezen óriási erőt igénylő munka mellett, a város több kilométer hosszban tartotta fenn az úgynevezett nagy- és kis-hidaseri védvonalt, a már is a város alá húzódott tárcsái árviz ellenében, és tekiutetbe vesszük azt, hogy a békés-gyulai utat az élővíz kiöntése ellenében egy terjedelmes hosszban kellett védeni, valamint a várost átszelő élővíz jobb ós balpartjainak fentartása szintén a legerélyesebb védekezést tették szükségessé, -- úgy ezen tényáladékokkal szemben elmondhatni azt, hogy Békés városának védekezése a képzelhető legnagyobb önfeláldozások árán volt csak megtartható. A munka mindamellett lankadatlan buzgalommal folyt mindenütt, a midőn már is a külső védekezések közoledtak befejezésökhöz és egyszerre az élővíz, mely a város belterületét oly terjedelmes hosszban szeli keresetül, rohamos áradásnak indult és mindinkább veszélyeztetve a várost e belterületi részben. Ezen rohamos áradással szemben az összes külső véda«