Békésmegyei közlöny, 1881 (8. évfolyam) január-december • 1-156. szám

1881-03-31 / 39. szám

B.-Csaba, 1881. VIII. évfolyam. 30. szám. Csütörtök', márczius 39-cn. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. />'•'-* llegjelenik hetenként háromszor: vasárnap, kedd. (féliven) és csütörtökön. Előfizetési díj : helyben házhoz h'jrdva vagy postán bérmentve küldve: egész évre 6 frt; félévre S frt; évnegyedre 1 frt 50 kr Lapunk számára hirdetések felvételére fel van jogosítva: Haasenstein és Vogler ciég Bécs, Prága, Budapesten Németoíszág és a Svájcz mmdea fővárosaiban. Szerkesztőség: Apponyi-utcza* 891. számú ház. Kézixatols nem ad.a,txia.ls vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. E;yes szám ára 10 kr A keddi szám ára 5 kr. Kapható Griinfeld J. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek tel. „NyilttérMien egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban: Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál, 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhivás ii u VIII. évfolyamának másod-Ils negyedére. Egy negyedévre .... 1 frt 50 kr. Félévre 3 frt Háromnegyedévre .... 4 írt 50 kr. Egy hóra — 00 kr. Az előfizetés legczélszerübben posta, "U.ta.1"V árny nyal eszközölhető. Az előfizetések a „ZBélrésmeg-yei UKIZŐIzlÖny" kiadóhivatalához czimzendők. I^p*" Hlirdetésels: jutányos áron vétetnek fel. "^^SSg Csabán, márcziushó 20-án. A „Békásmegyei Közlöny" kiadóhivatala. Pézninteteink — alább a kamatlábbal!! A szolid Békésvármegyében, hol nagyobb birtok már majdnem egy évtized óta árverésre nem került, midőn az hazánk többi részeiben félelmetes mérveket öltött; e megyében, hol a hazárd kártyajátékot csak elvétve ismerik, hol tékozló fiuk csak sporádicze jönnek elő, — szóval, ismételj tik, e szolid vármegyében, az adott helyzet mellett, érthetetlen, almormis és szánalmas hitelviszonyaink vannak. Bár elegendő számú pénzintézeteink vannak, de ignorálják a gyökeres átalakulást, mely a kamatláb állásában nyugatról kiindulva határainkon is átcsapott. Pedig talán tudomásul vehetnék azt, hogy pénzviszonyainkban óriási változások állottak be. Tudomásul vehetnék,, hogy a külföldi, fokozott termelés s eddig még rendszeresen föl nem tüntethető okokb&l, nagy tőkék keresnek elhelyezést s csak olcsón találnak arra. Az államok magas kamatlábú kölcsöneiket konvertálják, a járadekpapirok nagy mérvben emelkedtek s hazánk nagyobb pénzintézetei a jelzálogi kamatláb 5V*%-jét 4Va% és 4%-ra szállították alá, a nélkiil, hogy zálogleveleik árfolyama a paritól távol állana. Nagyon érthető, hogy a nyereségre alapított vállalatok e leszállásra a helyzet kényszerűsége folytán határozták el magukat; de csak ugy mellesleg megjegyezve, azt már teljesen menthetetlennek találjuk, hogy oly pénzintézet, mely egyáltalán nincs nyereségre alapítva, mint ak országod t ö 1 d h i t e'I i n t é z e t, vagy mint a kisbirtokosoknak orsz. földhitelintézete, tanulva a vasutaktól, a pénzerőkkel kartelre léptek, midőn előbbi 4

l/2% utóbbi 5%-es zálogleveleiket a párin alóli fiksz áron már nagy mennyiségben előre eladták, nehogy a szegény hitelre szorult valahogy a kedvezőre fordult tőzsdehangulat áldásaiban része:sülhessen. Ezen két sajnos eset fölemlitése mellett, mégis kimondhatjuk, hogy a fővárosi és a vidéki pénzintézetek kamatlábaikat a megfelelő helyzethez idomították. A mieink is leszállították ugyan a 12% kamatot, de azért még nem állanak ott, hogy kölcsönügyleteinknél az áldásos jótékonyság és a törvény szigorú szemmeltartásu által vezéreltetnének. Mert az ingatlanokra adott kölcsönöknél a 8% s a váltóra adott költsönöknél a 9- 10 %-os, tehát nem is törvényes, kamatlábat érvényben hagyták. Kutassuk e ferde állapotnak okait s reá fogunk jönni, hogy annak oka részint intézeteink sajátságos szervezetében, részint közönségünk indolencziájában keresendő. Intézeteink nagyobbára a „takarékpénztárak" nevet viselvén: legfölebb a letéti (Depositen) bankok üzletével foglalkozhatnának természetszerűleg, t. i. a váltóüzlettel; ingatlanokra adott kölcsön már nem felel meg szervezetüknek, mert a betét határideje nincsen arányban az ingatlanokra adott kölcsönök határidejével s ha eddig még a válságokat kikerülték: ugy jöhet idő, midőn a mostoha körülmények beálltával, hibás szervezetüknél fogva, keserves tapasztalásokat szerezhetnek, oly jelentéktelen alaptőkékkel rendelkezvén, melyek a százezerekre menő betétekre elég garancziát most igen, de akkor talán minden szoliditásuk mellett legjobb akarattal sem nyújthatnak. A külföldi takarékpénztárak és népbankok, melyeknek valóban czéljuk a takarékosságot ébreszteni és ápolni, nem részvénytársaságok, hanem közintézetek, melyek, vagy az ország, vagy a község által fölállított orgánum által kezeltetnek, betéteik váltóleszámítolásra nem fordíttatnak, még kevésbé jelzálogkölcsönökre; hanem azokból reálbiztositékra fektetett értékpapírok vásároltatnak; a menynyiben pedig a betétek nagyobb mennyiségA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Egy nagyon szép özvegy. — Beszély. Irta: Parlagi. — (Vége.) .Engedjen meg kedves rokon, hogy modorom kissé nyers, vagy talán annak látszik, de hiába, én nem a bő kolások iskolájában nevelkedtem, a nagyon is komoly munka melylyel csaknem legzsengébb korom óta foglalkozom, modoromat kissé érdessé tette, de higyje meg, hogy az érdes külső alatt a legmelegebb érzés lakik s szivemnek fájt látni, hogy egy nő, ki, mint apámtól hallám, dúsan megáldatott mindazon tulajdonokkal, melyek azi mberi boldogság feltételeit képezik és kihez bizonyos vérségi kötelékek is fűznek, hogy mondom e nő hirneve naponta koczkára tétessék. Nem tudom leszámolt-e ön hiúságával s meghatározla-e, hogy annak kielégítésére mennyit engedhet meg magának ; de azt tudom, hogy az ut, melyen halad, igen veszélyes és pedig annál veszélyesebb, mert minden taktika oda van irányítva, hogy a veszélyt eltakarja." „De hát milyen veszélyekről szól kedves rokon?

a — kérdé Júlia önkéntelenül felkelve és az ablakhoz mennve." „Egy oly veszélyről szólottam, mely első sorban boldogságát fenyegeti s higyje meg, hogy én az iránt melegen érdeklődöm " Júlia csudálkozva nézett reá, egész belsejét édes öröm fogta el. Tehát az ember, kiről még a megtestesült irigység is csak az elragadtatás hangján tudott beszélni, ki iránt első meglátása óta a legmelegebb rokonszenvet érezte, érdeklődik boldogsága iránt. Kezét nyujtá neki és Elemér melegen megszoritá azt és félig tréfásan, félig komolyan azt mondá: „Miért is olyan nagyon szép asszony ön,kedves rokon?" „Oh intenem, hát olyan nagy baj az?" István bácsi egy nagyot horkolva felébredt. „Mi a ménkő, hát nem menydörög már? No fiam menjünk." Az idő csakugyan kitisztult s az öreg sürgetésére a kocsi csakhamar előállott és ők haza kocsiztak. Júlia sokáig nem tudott elaludni. Elemérnek komoly szavai egy egész uj életet tártak elébe, de ez uj életnek csak úgy képzelt boldogságot, ha keretébe Elemér alakja is bennfoglaltatik. Másnap nagyon későn kelt fel s midőn az öltözködéshez fogott, a szobaleány egy levelet nyújtott át, mely következőleg hangzott: „Kedves rokon 1 Egy éjjel érkezett sürgöny elszólít körükből kötelességem színhelyére. Egyelőre Bécsbe kell utaznom. Mihelyt szerét tehetem, sietni fogok önöket viszontlátni. E viszontlátás legfőbb örömét az képezné, ha tapasztalnám, hogy az éjjel általam mondott szavak nyomokat hagytak lelkében. Rokona és hive Elemér." • * E levél olvasása után a szép özvegy szemei könybe lábbadtak. íme tehát egy emberrel találkozott, ki lelkének régi eszményét oly híven képviselte, s ez az egy ember, mint múló árnyék úgy jelent meg előtte: alig jött és máris távozott. Iszonyúan ridegnek képzelte most már a világot; minden szórakozást, melyért az előtt csaknem rajongott, szörnyen unalmasnak. Kerülte a zajt, az embereket, a mulatságokat, de főkép az udvarlókat. A jámbor világ — nénik és mámik — el nem tudták képzelni, hogy mi lelte. A csodálkozás akkor lön azonban általános, midőn egy nyári mulatságon, melyeken pedig hozzá voltak szokva őt obligát bálkirálynőnek tekinteni, betegséggel mentegetődzve, meg uem jelent. Pedig ez egyszer igaz volt. A városban himlőjárvány uralkodott s Julián szintén e kór tünetei mutatkoztak. A betegség alatt — mely mintegy 3 hétig tartott — az öreg István bácsi gyógykezelte. Egészséges véralkata legyőzte e baj veszélyeit, sőt arczán is CMtk szórványos nyomokat hagyott. Midőn teljesen felüdült István bácsi Balaton-Füredre küldte őt. Júlia örömmel kézült ez útra, da csaknem el-