Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-05 / 150. szám

r B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 150. szám. Csütörtök, augusztus 5-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy pOBtan bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 Irt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám áru 3 kr. Kapliató Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyílttériben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. A magyar büntető-törvény életbeléptetése. — . Laikusok részére. . — Szeptember elsején életbe lép hazánkban a magyar büntetörvény. Nagy haladás ugy jogi, mint állami életünk fejlődésében; a jelzett napon következik be ama százados törekvés megtestesülése, hogy az ország állami-polgárainak egyéni és vagyoni biztonsága elleni cselekmények birói megítélése és megbüntetése törvény által szabályoztassék, hogy megszűnjék a „birói bölcs belátás" ingatag alapjára fektetett fenyitő-ígazságszolgáltatás, és az ország minden részében a törvényben kijelölt cselekmények bűntényeknek ismertetése s a biró által a törvényben meghatározott büntetéssel fenyíttessenek. — Ki ne ismerné hazánk büntető törvénykezésében azon abnormis és igazán szégyenitő állapotot, hogy eddigelé blintetörvénykönyv hiányában nem csak alsó bíróságaink voltak egy s ugyanazon cselekmény bűnössége vagy büntelenségéről különböző felfogásban, hanem még legfelsőbb forumunk is egyik tanácsában nem büntethetőnek ítélte a vádlottat azon cselekvényért, melyért a másik tanács súlyos börtönbüntetést szabott a vádlottra ! — A „birói bölcs belátás" eme bizonytalanságának a codex véget vetett; míg egyrészről a legnagyobb szabatossággal meghatározza a bűntény ós vétség fogalmát, valamint a büntetés nemét, legkisebb és legnagyobb fokozatát: más oldalról biztosítja a haza minden polgárát a büntető hatalom ellenében, hogy oly cselekvényért, melyet a codex vétségnek vagy bűnténynek nem nyilvánít, bünperbe senki sem fogható. Magyarország csaknem az egyetlen állam volt már Európában, a mely nem birt rendszeres büntetőtörvénykönyvvel; valóban ideje volt, hogy annak alkotásával e téren is az európai müveit statusok színvonalára emelkedjék és oda emelkedett, mert codexiink a külföld legjelesebb jogtudósaink magasztaló dicséreteivel van elhalmozva; ideje volt már valóban, hogy a külföldnek büntetőigazságszolgáltatásunk iránt eddigelé tanúsított — valljuk be -— nem alaptalan bizalmatlansága a codex életbeléptetése folytán bizalommá fejlesztessék, hogy a külföldi kereskedő — például említve — azon tudatban nyithassa meg raktárát a magyarországi hitelnek, mikép a vétkes és csalárd bukások a codex 35-ik fejezetáben hatályosan akadályoztatnak és megtoroltatnak. Az alkotás honatyáinknak s főkép mostani kormányférfiainknnk érdeme, kik állásuk magaslatán teljes tudatával birnak annak, hogy a valódi hazafiság nem a semmit mondó nagy phrázisok népszerű hangoztatásában, a lehetetlen iránti vágy gerjesztésében, hanem a helyzet felismerése mellett az ország égető szükségeinek megfelelő reális működésben van. A laikusra legfontosabb tudnivaló, hogy szeptember 1-től fogva a becsületsértés, a rágalom nem képezendi többé polgári eljárás tárgyát, hanem bünfen y i t ő uton toroltatik meg. Vége van tehát azon anomaliának, hogy a becsületsértő 20, 40 vagy 100 frt lefizetésével — mely összegnek azonkívül kétharmad része az államé volt — menekül minden további bajtól, hanem megeshetik, hogy az ki embertársát a világ előtt dehonestálja, hűvösre is kerül. Igy például, ha a gyomai rabbi-helyettesnek szeptember elseje után jutott volna eszébe az iskolába rontani, és ott a tanítót betyárnak nevezni erőszakoskodni — ennek a brutalitásnak árát esetleg egyéni szabadságával is megfizette volna. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Divat és illem. Táiiczvigalom előtt és táuczvigalom után csak tánczvigalomról foly a beszéd. A ki ott volt, nem győz referálni s a ki ott nem volt, nem szűnik kritizálni. Minthogy pedig az elbeszélés és leirás teljesen az egyéni gondolkozás után változik, képzelhető a különböző színezés élénk tarkasága. E szabálytalan zavarból egyes tárgyak domborodnak ki, melyekről többen beszélnek, s melyeket az egyenként kicsiny tudósítások tesznek feltűnővé vagy nevezetessé. — Igy növi ki magát a jelentéktelen mozzanat társadalmi eseménynyé, vagy talán divatforradalommá, esetleg sok kellemetlenség okozójává. Fölösleges a divat ellen okoskodni, meri hiszen az mindig önmagában hordja a megbuktató változás alapját. A krinolin divatos volt, mig folytonos növekedése el nem érte a kényelmetlenség határát, a cbignont addig hordták hölgyeink, mig el nem kopott a hajuk, s a sok pótlék súlya elviselhetetlenné vált, akkor azután — Páris tudja, mi fog következni. A női ruhaderék kivágásának különféle alakja és terjedelme nem fejlődhetett a végletekig, segítségül jött az ügyes gondolat s a pán! czélderék megadta az illő folytatást, de ez is csak egy lépés volt a haladás terén, mely után bátran jöhetett a másik ; az egyből szabott simuló hosszú ruha előbb vitte s a jövő év divatja be fogja fejezni az uj irány életét is. Mig a görög nők divata mesterileg alkotott redőkben, a festői árnyalásban volt legnagyobb, a mai kor a szobrászi plastika, a simán domborodó alak feltüntetésében keresi a szépet. — Szép is az, de csak egy bizonyos határig. Azontúl már túlzássá, Ízléstelenné s igy kerülendővé válik; ám épen azért, mert ez lesz az eredmény, fölösleges róla lebeszélni a hölgyeket, mert vagy megáll a divat e kritikus pont előtt, vagy megváltozik, még mielőtt a túlzók példája tömegesebb utánzásra találna. A divat épen túlzásaival nyer szabályozást. Sokkal fontosabb a divat kérdésénél a társadalmi illem, s ezzel kapcsolatban a női jogok kérdése. Mindkettő felmerült megyénk egyik városában a egy utóbbi tánczvigalom alkalmából. Egy úrhölgy nem ment el tánczolni egy fiatal emberrel, holott ugyanakkor egy másikkal elment, ? ezért állítólag a mellőzött úrtól durván megsértetett. — Állítólag mondjuk, mert bár egy ismerősünk ezt mint tényt közli is, nem akarjuk annak valódiságát föltenni, s mert a rendezőség — mely bizonyára tudta volna ez esetben kötelességét — hallomásunk szerint e dologról tudomással nem bir. E kellemetlen ügyben a következő levél intéztetett hozzánk : Tisztelt szerkesztő ur 1 Egy fontos társadalmi kérdésben kérek felvilágosítást. Fiatalságunk mult hónapban tánczvigalmat rendezett valamely jótékony czélra. A bálon egy barátom X. Y. kisasszonyt tánczra szólította. A kisasszony azouban nagy finnyásán azt felelte neki, hogy „nem táuczol." Barátom visszavonult. De mi történt ? Öt perez múlva ugyanazon kisasszony egy más tánezos karján ott lebegett a terem közepén s tánczolt vigan kivilágos kivirradtig. Az én barátom nagyon szelid ember, ki semmi körülmények közt nem szokott a nők iránti köteles tiszteletről megfeledkezni. De én azt kérdem, hogy ily sértés után,