Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám
1880-08-03 / 148. szám
B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 3. szám. Kedd. augusztus 10-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-hen egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvanvnyal. Becsületbeli ügyek. Csődügyeken kivül — melyek nálunk mindannyian szintén becsületbeli ügyek szoktak lenni, melyeket azonban az igazságszolgáltatás sújtó keze tisztáz: az úgynevezett becsületbeli ügyek kerülnek nyilvánosság elé, •— melyeket a lövésre vagy szúrásra emelt kar szokott tisztázni. Érdemesek, hogy velők kissé foglalkozunk, mert idő folytán már több lesz a becsületbeli ügyes-bajos, mint a becsületes ember. Ha azt kutatjuk, hogy ezen becsületbeli ügyek honnan származnak, és mi kéképezi alapszabályukat, találni fogjuk, hogy azok rendszerint (ezzel nem akarom mondani, hogy mindég) szellemi tehetetlenségben sinlődő emberektől veszik eredetüket, kik ez uton kívánnak a hirnév csuszamos ugorka-fájára felkapaszkodni. A dolog rendszerint ugy történik: — és kik a legközelebb lefolyt pár hó ide vonatkozó eseményeit figyelemmel kisérték, ilesszék azokat gyakorlati példa gyanánt eme keretbe : — mondom tehát a becsületbeli ügyek rendszerint igy képződnek. X. ur jó családból származó, tanulmányait — amint, ugy — végzett férfi, vagy ilju, kit családjára való tekintettel, hirnevesb emberek társaságukba fölvesznek. A példa vonz. X. ur is hírneves egyén kiván lenni. Igen, de mi módon vivja ezt ki magának? Szellemi termékekkel boldodogitani az emberiséget? Vagy legalább szellemes barátainak elejtett morzsáit fölkapkodni, és kenyérdarab gyanánt megemészthetővé tenni? Ez szintén nem a szokatlan dolgok közé tartozik, és az ilyen kiosztott kenyérdarab nem egy embernek kamatozott már mézes kalácscsal, — de eliez, ha egyéb nem, legalább a stylaris képzettség, az ortografia sütőkemenczéje kívántatik. Ami pedig X. urnák eme készülékéből kikerül — az szörnyen sületlen. Ez tehát nem ut a Parnassushoz. X. ur ennélfogva kezd a pedanteráig becsületes ember lenni. Adósságokat ugyan még mindig csinál és nem fizet; apja, vagy apósa nevére még mindig állit ki egy-egy hamis váltócskát, — protectio folytán szerzett hivatalát még mindig elhanyagolja, időnkint kis lekenyerezést is megemészt egészséges gyomra; ártatlan kis lányok fejecskéit elcsábitja, becsületüket elragadja, titkos viszonyait tovább is folytatja, hol, ha rajta kapatik, szennyező szitkokat eltűr, néha a becsületében sértett férj vagy rokontól ütlegeket is kap. Mindezek a becsületet nem érintik. X. urnák azonban mulatozás közben Y. főhadnagy, vagy Z. journalista bormámorában dülöngött tyúkszemére hág, vagy poharából iszik : ez már becsületbeli ügy — ez már vért kiván. A párbaj megesik, X. ur könnyű sebet kap és a lapok másnap hirdetik, hogy X. ur sértett becsületeérti küzdelmében megsebesült. Az okot természetesen érintetlenül hagyják, X. ur ezzel a becsület martyrjává avattatott föl. A lapok két hétig hoznak bulletineket egészségi állapotáról — és ha ennek helyreálltával az ügyész megteszi azon szívességet, hogy az ügyet kezébe veszi : X. ur személyisége hosszú időkön át szerepel a lapok „törvényszéki csarnokában" ; — s A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLŐN!" TÁRCZÁJA. Festi séták. I. (Folytatás.) Azalatt önök már régen otthon vaunak. Szinte látom, a kellemes, hűs estén ott ülnek a verandán, mely a virágzó kertté varázsolt udvarra tekint s a távoli zöldségre. Ni, látom a karóra kapaszkodó paszulyt s az útra terjesz kedő tökindákat, ők is maguk elé sietnek, hogy lássák, hogy üdvözöljék. Az ügyvéd már megelőzte őket. 0 is helyet foglal, de már a veranda lépcsőjén, mert dús hajzatának jól esik a hűs esti levegő s a pajkos alkonyi szellő, mely szeszélyesen szétkuszálja fényes, bodor fürtéit. Ott van a nagy gazdálkodó komoly kutyájával, a látogatásait rendetlen időben tevő s ablakon beugró Gastonnal. Arra sompolyog a faragott bot és nagy pipa nélkül nem képzelhető agglegényülő disznókereskedő, de betérni nem mer. Lassan-lassan megérkezne az asszonysereg s teljes lesz a kör. A Marionok, Aydák, Heloise, a halvány menyasszony már ott üJnek, a kényelmes székeken és kérdéssel ostromolják : „nem felejtettétek el az einlagot? hoztatok csipkét, szalagot? Kész-e a karperecz? Jól esett a Dunavíz? Jól eltalált a fényképész? Untátok magatokat az úton ? Jól mulattatok ? . . ." Csak felőlünk nem kérdeznek. Látják, milyen önzők volnánk, magunkat akarnók előtérbe tolni, mintha bizony egy alkalmas einlag, ékes bársonyszalag, mely az alabastrom nyakra oly Jjól illik, fekete karperecz, moly oda simul a hófehér karhoz — de ínég egy vajtartó, köpülő, hámozó kés is nem lenne fontosabb és érdekesebb, mint minden városi reménybeli doktor... ! És önök alig felelnek. Még nagyon élénk ugyan a benyomás, de a képek sokkal sűrűbben keringenek, s a hangok zavart összevisszaságban csengnek-bongnak, semhogy a képek külön csoportba válnának, s a hangok harmoniás szavakba és összhangzátos dalba olvadnának, hogy mindent hiven elbeszélhetuónnk. És meglehet, a sok kérdés alatt ránk is gondolnak ós meglehet, hogy önök is minden czipészt átkoznak és minden vasutat, s kifakadnak a sors ellen Mert az mese, hogy mindenki saját sorsának kovácsa. Hiszen akkor sokat összekalapálnak, a mit most még férczelni sem lehet. Hol a tű törik ketté, hol a szál szakad meg. És ott vagyunk a hol voltunk. Gyakran még rnesz szebb, mert azt is szétbontjuk, mit azelőtt ügygyel-bajjal összetoldottunk. És most veszem csak észre, hová tévedtem? Hűs ligetbe, csendes pagonyába, műterembe, Dunavizre, karpereezre, hű ügyvédre, üres tökre és kúszó paszulyra, keringő képek és zavart melódiák labyrinthjába; parányi gyönge lábakra, zakatoló gőzös komorszinü fojtó füstjéreí árva kis leányra, hervadó virágra — és e roppant tévetegben belefáradt nem annyira lábain, mint a kezem, és a „séták" elmaradtak. De eloszlott a rokonság, ismerők kérdező raja és önök belefáradva az utazás kényelmetlenségeibe, a szép, de terhelő emlékek csoportjába, oda mennek sétálni, hová mi nem követhetjük. Szemeik bezárulnak, a halk pihegés nyugodt, boldog alvást jelent, tán boldog álmokat. Jó éjszakát! Folytassák a sétát álmaikban, ha nem is a mi karjainkon, de azén, kivel folytatnák nemcsak Budapest sima aszfaltján, hanem az élet göröngyein és sziklás ösvényein — ó, bárcsak üde virágain... Jó éjszakát...! II. A Prückler kitűnő Kincsem pezsgőjének mámora még zúgott fejemben, egyik czimborám még boldogan szendergett a pamlag pn 1"
