Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-16 / 241. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 246. szám. Csütörtök, deczember 16-áii. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Me&jeienik hetenként ötször: vasárnap, kedd. szerda, csütörtök és szosnbntnn. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 l'rt; évnegyedre frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes szám ál'a 4 kr A szerdai és szombati szani ára 3 k>- Kapható Grünfeld 1 könyvkereskedő urnal Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „Nyilt(ér"-ben egy sor közlési dija 2f> kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyonidajaba.i vidéken a poaiHhivataloknál 5 kros postautulvanynyal Terrorizmus. Budapest, decz. 14. Akárhová megyen az ember, mindenütt csak a német színházról hall beszólni az ember. Uton. útfélen, színházban, vendéglők­ben, családi körben és a szalonokban. Igazán furcsa egy tünet: arról a német színházról beszélnek, a melyre — népies nyelven szólva — még egy óv előtt a — kutya se hederített A hírlapok is csak annyiszor emlékez­tek meg róla, a hányszor a színháznak Bécs­ből levándorlott igazgatója megbukott. És most minden bokorból a német szinhíiz ijesztő kérdése szökken elő. Jóllehet minket kevéssé illet ezen ügy: mégis szóljunk hozzá, kapós dolog lévén manapság a „napi kérdés" ép ugy, mint a senzatiós botrány, vagy akár az uj divatú kalap. A hitvány német szinházat — a mely­nek roskadozó bolthajtásait csak nem régi­ben is szakértők által kellett megvizsgál­tatni — fontos nemzeti kérdéssé fújták fel a fővárosi újságírók. Megindult a hajsza. — Érdekes háborús hírekben nagyon szűköl­ködik most a jouriialistika, a senzacziós gyil­kosságok és temérdek sikkasztások napi ro­vatairól nagyon megémelyedett már a pub­likum, az országgyűlésen unalmas adojavas­latokat tárgyalnak : érdekfeszítő újságra, uj vesszőparipára volt szüksége a journalistá­nak, a melyen az igen tisztelt publicumot felültetve reá — jó ideig el lehessen lo­vagolni. Igy lett a vesszőparipából híres ver­senyló, a roskadozó német színházból nem­zetiségi kérdés. Pedig evvel a hírlapírói lelkiismeretlen­séggel — a melyet ők hazafiam lelkesedés­nek neveznek — nagyon rosz szolgálatot tettek ám az illetők az országnak és nem­1 zetiségi ügynek. Nekünk, mint a kikre nézve a buda­pesti német szinház ép olyan közömbös, mint akár a piripócsi műkedvelő társaság — legkevésbbé sem szándékunk a német múzsa és német szinház mellett kardoskodni. E czikk irója is csak egyetlen egyszer lépte át a budapesti német színház küszöbét,; ak­kor, mikor a világhírű Salviui predukálta ; deszkáin Shakespeare Othello-ját — olasz | nyelven. Hanem igenis, alioz az epés hanghoz, ahoz a terrorizmushoz, alioz a c h au­vinismushoz van szavunk, a melylyel egy vitás ügyben némely újságíró uraink, mihelyest valaki az övékkel ellenkező véleményt mer nyilvánítani — rög­tön rásütik a hazaárulás bélyegét! Tudjuk mi, honnan fú a szél uraim! Igy bántak önök a kormánypárttal annak ide­jén. Szenzácziós sikkasztásokat, zsarnokságot, nepotizmust fogtak rá napról-napra, az igaz­ság talán gúny és szitkok egész özönét szór­ták a lejére annak, a ki elég merész volt nyíltan bevallani azt. hogy ő hazafias ra­gaszkodással csügg azon férfiakon, a kik önzetlenül, „küzdve búval gonddal" mun­kálkodnak egy szegény ország ügyeinek ve­zetésében. És tagadhatlan, önök némi nép­szerűségre tettek szert, sikerült néhány ut­czai zsndülést kelteni és néhány praenume­ráns pénzét zsebre dugniok. A könnyebben gondolkozók szent meggyőződésévé vált, hogy az igazi hazafiság csakis a kiabálók­nak privilégiuma. De hiába volt a nagy terrorizmus, a kik „görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz" — bölcsen és államférfiak módjára mégis dőn már mindenki elfoglalta helyét, „ismét nem volt gondja reá, hogy malaga hor legyen asztalun­kon. Kivánom ezt, ha nök tisztelik meg házamat. Megengedik hölgyeim, de még nincí minden nálam a szokott rendben, remélem, hogy majd jobbra fordul." Hosszú szünet állott be. A hang, melyen a tábornok Margitot figyelmeztette, oly brutális volt, oly váratlanul jött az egész, hogy a vendégek ép­ugy meghökkentek erre, mint Margit. Margit egy szóval se válaszolt, tudta, hogy az ellenmondás még jobban felizgatja a táborno­kot, de elhalaványulása elárulá. hogy mily mélyen sértette ez a nyers megalázas. Holm ur közönyös beszélgetést, kezdett, hogy a kínos jelenetnek véget vessen. Holm Edgár a legkeresettebb udvariassággal egy pohár bort nyúj­tott át Margitnak és Klára szemeiből ki lehete ol­vasni, hogy milyen részvéttel viseltetik a lealázott nő iránt. Mindez nem kerülte ki a tábornok figyel­mét, érezte, hogy eljárása — Guidot kivéve — az egész társaságot felháboritá; de ez még jobban felizgatta és midőn látta, hogy Margit sem az étel­hez, sem a borhoz nein nyul, ismét feléje fordult. (Folyt, köv.) j hogy senki sem lehet a tábornok vendége, a kit Terey kisasszony maradásra nem kórt fel." „Azt merészelte —" „Tábornok ur, remélem, e bizalmas szavaimat j nem tekinti vádaskodásnak. A kisasszonynak utol­járu is igaza van a dologban. Csak azért emlitéin meg a dolgot mert tudni akarta, hogy mit tartok a kisasszonyról Megmondom tehát véleményenu t. Nagyravágyó, igen nagyravágyó a kisasszony; biz­tos existeneziára volna szüksége. Én felajánlottam neki azt, de ő visszautasította. Ha ezt kímélettel tette volna, bele keliett volna nyugodnom, de a dölyf. a guny. inelylvel engem a mellett mélyen sértett, bizonyára feljogosított arra, hogy kérdjem, vájjon mire támaszkodik e határtalan elbizottság." „Igaza van, köszönöm," viszonzá a tábornok. Szemeim nyitva lesznek, meg fogom tenni, a mit tenni kell. Igen sajnálnám, ha Terey kisasszony, a helyett, hogy beérné azzal, mit neki nyújtok, nem­telen spekulatiokba bocsátkoznék." Az inas jelenté, hogy az asztal teritve van. A tábornok karját nyujtá Holmué asszonynak, Holm ur Margitot vezeté az asztalhoz, közvetlenül kö­vette az első párt, ugy ho&cy Guide, a ki Klárát vezeté, hátra maradt A tábornok sötét tekintetet vetett Margitra, mintha rosszalná, hogy Klára előtt lépi át a termet, és mintha ezért őt okolná, „l'e­rey kisasszony," mondá elég kemény hangon, mi­A „BMBE&YEI KÖZLÖNY" TÁRCÁJA. A megbélyegzettek. — Büuügyi regény.— Irta,: C. KC. ID. (Folytatna.) „Tábornok ur," válaszolá Guido, „csak sej­telmeimet jeleztem, lehet, hogy csalódom. De én ugy gondolom, hogy egy szegény fiatal leány, ki­nek bátyja — mint hallom — alig bir megélni, ki egyedül és gyámoltalanul áll a világban, egy jó tiszteletteljes ajánlatot nem utasítana vissza olyan mereven, sőt oly gúnyosan, ha nem számítana egész biztonsággal más czélok elérésére. Ugy tetszik ne­kem, mintha itteni állását örökösnek tartaná, vagy taláu még merészebb terveket forral." „Hadnagy úr, nevezze meg e terveket, a le regöből nem veheté e vádaskodást." „Isten mentsem meg, hogy vádat emeljek " válaszolá Guido, „de nincs okom eltitkolni azt, a mit a kisazszony nekem mondott. Szavaimra, me­lyekkel neki tisztességes ajánlatot tevék — melyet, egy nő sem vehet rosz néven — oly ridegen vála­szolt, hogy figyelmeztetnem kellett őt, hogy én Holm úrral jövék ide, anélkül, hogy csak sejtet­tem volna, hogy vele itt találkozom : megmondtam neki, hogy magamat, tábornok ur, az ön vendégé­nek tekintem. Erre azt akarta velem megértetni,

Next

/
Thumbnails
Contents