Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-16 / 241. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 246. szám. Csütörtök, deczember 16-áii. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Me&jeienik hetenként ötször: vasárnap, kedd. szerda, csütörtök és szosnbntnn. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 l'rt; évnegyedre frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes szám ál'a 4 kr A szerdai és szombati szani ára 3 k>- Kapható Grünfeld 1 könyvkereskedő urnal Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „Nyilt(ér"-ben egy sor közlési dija 2f> kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyonidajaba.i vidéken a poaiHhivataloknál 5 kros postautulvanynyal Terrorizmus. Budapest, decz. 14. Akárhová megyen az ember, mindenütt csak a német színházról hall beszólni az ember. Uton. útfélen, színházban, vendéglőkben, családi körben és a szalonokban. Igazán furcsa egy tünet: arról a német színházról beszélnek, a melyre — népies nyelven szólva — még egy óv előtt a — kutya se hederített A hírlapok is csak annyiszor emlékeztek meg róla, a hányszor a színháznak Bécsből levándorlott igazgatója megbukott. És most minden bokorból a német szinhíiz ijesztő kérdése szökken elő. Jóllehet minket kevéssé illet ezen ügy: mégis szóljunk hozzá, kapós dolog lévén manapság a „napi kérdés" ép ugy, mint a senzatiós botrány, vagy akár az uj divatú kalap. A hitvány német szinházat — a melynek roskadozó bolthajtásait csak nem régiben is szakértők által kellett megvizsgáltatni — fontos nemzeti kérdéssé fújták fel a fővárosi újságírók. Megindult a hajsza. — Érdekes háborús hírekben nagyon szűkölködik most a jouriialistika, a senzacziós gyilkosságok és temérdek sikkasztások napi rovatairól nagyon megémelyedett már a publikum, az országgyűlésen unalmas adojavaslatokat tárgyalnak : érdekfeszítő újságra, uj vesszőparipára volt szüksége a journalistának, a melyen az igen tisztelt publicumot felültetve reá — jó ideig el lehessen lovagolni. Igy lett a vesszőparipából híres versenyló, a roskadozó német színházból nemzetiségi kérdés. Pedig evvel a hírlapírói lelkiismeretlenséggel — a melyet ők hazafiam lelkesedésnek neveznek — nagyon rosz szolgálatot tettek ám az illetők az országnak és nem1 zetiségi ügynek. Nekünk, mint a kikre nézve a budapesti német szinház ép olyan közömbös, mint akár a piripócsi műkedvelő társaság — legkevésbbé sem szándékunk a német múzsa és német szinház mellett kardoskodni. E czikk irója is csak egyetlen egyszer lépte át a budapesti német színház küszöbét,; akkor, mikor a világhírű Salviui predukálta ; deszkáin Shakespeare Othello-ját — olasz | nyelven. Hanem igenis, alioz az epés hanghoz, ahoz a terrorizmushoz, alioz a c h auvinismushoz van szavunk, a melylyel egy vitás ügyben némely újságíró uraink, mihelyest valaki az övékkel ellenkező véleményt mer nyilvánítani — rögtön rásütik a hazaárulás bélyegét! Tudjuk mi, honnan fú a szél uraim! Igy bántak önök a kormánypárttal annak idején. Szenzácziós sikkasztásokat, zsarnokságot, nepotizmust fogtak rá napról-napra, az igazság talán gúny és szitkok egész özönét szórták a lejére annak, a ki elég merész volt nyíltan bevallani azt. hogy ő hazafias ragaszkodással csügg azon férfiakon, a kik önzetlenül, „küzdve búval gonddal" munkálkodnak egy szegény ország ügyeinek vezetésében. És tagadhatlan, önök némi népszerűségre tettek szert, sikerült néhány utczai zsndülést kelteni és néhány praenumeráns pénzét zsebre dugniok. A könnyebben gondolkozók szent meggyőződésévé vált, hogy az igazi hazafiság csakis a kiabálóknak privilégiuma. De hiába volt a nagy terrorizmus, a kik „görcsösen ragaszkodnak a hatalomhoz" — bölcsen és államférfiak módjára mégis dőn már mindenki elfoglalta helyét, „ismét nem volt gondja reá, hogy malaga hor legyen asztalunkon. Kivánom ezt, ha nök tisztelik meg házamat. Megengedik hölgyeim, de még nincí minden nálam a szokott rendben, remélem, hogy majd jobbra fordul." Hosszú szünet állott be. A hang, melyen a tábornok Margitot figyelmeztette, oly brutális volt, oly váratlanul jött az egész, hogy a vendégek épugy meghökkentek erre, mint Margit. Margit egy szóval se válaszolt, tudta, hogy az ellenmondás még jobban felizgatja a tábornokot, de elhalaványulása elárulá. hogy mily mélyen sértette ez a nyers megalázas. Holm ur közönyös beszélgetést, kezdett, hogy a kínos jelenetnek véget vessen. Holm Edgár a legkeresettebb udvariassággal egy pohár bort nyújtott át Margitnak és Klára szemeiből ki lehete olvasni, hogy milyen részvéttel viseltetik a lealázott nő iránt. Mindez nem kerülte ki a tábornok figyelmét, érezte, hogy eljárása — Guidot kivéve — az egész társaságot felháboritá; de ez még jobban felizgatta és midőn látta, hogy Margit sem az ételhez, sem a borhoz nein nyul, ismét feléje fordult. (Folyt, köv.) j hogy senki sem lehet a tábornok vendége, a kit Terey kisasszony maradásra nem kórt fel." „Azt merészelte —" „Tábornok ur, remélem, e bizalmas szavaimat j nem tekinti vádaskodásnak. A kisasszonynak utoljáru is igaza van a dologban. Csak azért emlitéin meg a dolgot mert tudni akarta, hogy mit tartok a kisasszonyról Megmondom tehát véleményenu t. Nagyravágyó, igen nagyravágyó a kisasszony; biztos existeneziára volna szüksége. Én felajánlottam neki azt, de ő visszautasította. Ha ezt kímélettel tette volna, bele keliett volna nyugodnom, de a dölyf. a guny. inelylvel engem a mellett mélyen sértett, bizonyára feljogosított arra, hogy kérdjem, vájjon mire támaszkodik e határtalan elbizottság." „Igaza van, köszönöm," viszonzá a tábornok. Szemeim nyitva lesznek, meg fogom tenni, a mit tenni kell. Igen sajnálnám, ha Terey kisasszony, a helyett, hogy beérné azzal, mit neki nyújtok, nemtelen spekulatiokba bocsátkoznék." Az inas jelenté, hogy az asztal teritve van. A tábornok karját nyujtá Holmué asszonynak, Holm ur Margitot vezeté az asztalhoz, közvetlenül követte az első párt, ugy ho&cy Guide, a ki Klárát vezeté, hátra maradt A tábornok sötét tekintetet vetett Margitra, mintha rosszalná, hogy Klára előtt lépi át a termet, és mintha ezért őt okolná, „l'erey kisasszony," mondá elég kemény hangon, miA „BMBE&YEI KÖZLÖNY" TÁRCÁJA. A megbélyegzettek. — Büuügyi regény.— Irta,: C. KC. ID. (Folytatna.) „Tábornok ur," válaszolá Guido, „csak sejtelmeimet jeleztem, lehet, hogy csalódom. De én ugy gondolom, hogy egy szegény fiatal leány, kinek bátyja — mint hallom — alig bir megélni, ki egyedül és gyámoltalanul áll a világban, egy jó tiszteletteljes ajánlatot nem utasítana vissza olyan mereven, sőt oly gúnyosan, ha nem számítana egész biztonsággal más czélok elérésére. Ugy tetszik nekem, mintha itteni állását örökösnek tartaná, vagy taláu még merészebb terveket forral." „Hadnagy úr, nevezze meg e terveket, a le regöből nem veheté e vádaskodást." „Isten mentsem meg, hogy vádat emeljek " válaszolá Guido, „de nincs okom eltitkolni azt, a mit a kisazszony nekem mondott. Szavaimra, melyekkel neki tisztességes ajánlatot tevék — melyet, egy nő sem vehet rosz néven — oly ridegen válaszolt, hogy figyelmeztetnem kellett őt, hogy én Holm úrral jövék ide, anélkül, hogy csak sejtettem volna, hogy vele itt találkozom : megmondtam neki, hogy magamat, tábornok ur, az ön vendégének tekintem. Erre azt akarta velem megértetni,