Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-12-16 / 241. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 241. sznm. csak ott ülnök a piros bársonyszéken, a mi nyilván annak tanúsága, hogy se az önök obligát „hazafias feljajdul ás a" és tollúknak epéje nem volt képes eddig az ország na­gyobb és jobb részének támogatását meg­vonni az egyhangú, súlyos munkásság és buzgó hazafias fáradozás embereitől. Azt az egyet azonban szívesen koncze­dáljuk, hogy csakugyan sikerült önöknek a szélsőbal tulipiros elveit és az egyesült el­lenzék kinos vajúdását eléggé népszerűvé tenni ós nem válogatván feltett czéljuk tu­datában az eszközöket — igenis sikerűit önöknek a kedélyeket elvadítani Magyaror­szágon azon féktelen támadásokkal és szen­vedélyes jelszókkal, a melyeket lapjaikban meghonosítottak. De a kormánypárt erős várának ostro­mától szárnyaszegetten voltak kénytelenek visszavonulni. Most ugyané módon, ugyané jelszókkai fogtak hozzá a német szinhíz ostromához. Ki tudja, hány másképen gondolkodó jó hazafit állítottak volna ki ismét a haza­árulás pellengéjére, ha egy váratlan akadály nem áll utjokba. Ugy a szélsőbal, mint az egyesült el­lenzék legműveltebb korifeusai állottak a német szinház pártjára. A szabad eszmék felkent bajnoka és szószólója, Irányi Dániel méltatlannak tar­totta magához azt, hogy elragadja őt is az „ujságár": egy nagy német ujság hasábjain tette közzé abbeli véleményét, hogy ő a német szinháznak meg akar adni minden illő concesziót, amitől Csanágyi és Csatái­Zsiga bátyáink nyilván megbokrosodtak. Szilágyi Dezső és Hoffmann Pál sem riadtak vissza az ellenfél alantos fenyegeté­seitől, hanem n} iltan, férfiasan küzdöttek meggyőződésük mellett Velük együtt még 5 egyetemi tanár. Meit a kik az ifjúságnak a kathédrán naponta prédikálják a szabads -g és türelem igéit: azok bizony Verhovay és b. Kaász urak kedvéért nem jönnek és nem jöhetnek tudományuk alapigazságaival el­lentétbe. Még azon rút üzelem ellen is erélyesen emeljük fel szavunkat., a melyet különösen a szélbali lapok az egyetemi ifjúsággal űznek. Ava 'y hol a világon tüntet az ifjúság any­nyit, mint Budapesten, és hol tanul <>ly ke­veset, mint Magyarország fővárosában ? Az ellenz 'ki lapok izgatása a komoly tanulmá­nyoktól egészen elterelték már az iijuságot; a komoly munkásság és szorgalom helyett bele lett vonva minden köz- és politikai ügybe. Sőt láttuk, hogy tanárait a megil lető tisztelet helyett legújabban abczugolni ós macskazenézni szokta. A legbünösebb leg­immoráli.sabb üzelem ez, uraim ! Hogy általában igazságos, vagy igazság­talan volt-e a német színházat fenntartani, vagy tengődésének alapjait lerontani, ahoz mi nem szólunk ; ez bennünket igen kevéssé érdekel, mert szentül megvagyunk győződve, hogy a magyarosodás oly rohamos léptek­kel nyomul előtérbe a fővárosban, hogy a német szinháznak — rövid tüntetési epocha után — ismét csak a csőd és bukás lesz osztályrésze. Minek tehát erőszakos intézkedésekkel zavarni fel a fővárosi társadalom nyugalmát, minek azt nagy és fontos nemzetiségi kér­déssé fújni fel, hogy elmérgesitse a kedélye­ket. Deák Ferencznek, hazánk bölcsének is az volt a jelszava, hogy a nemzetiségi kér­dések csak hosszabb időn át és békés tár­sadalmi uton intézhetők el legkönnyebben; nemzetiségi törvényeink is ezen bölcs libe­ralizmus és türelem hű tükrei. — Hanem a „Pesti Napló" mely egykor hű tolmácsa volt a haza bölcsének, mélyen alászállott az ál­lamférfiú higgadtság méltóságának niveau-já­tól és az egykori sértett hiúság bosszút su­galt neki a mostani kormányelnök ellen, amit kifejezni máskép nem tudott, mint­hogy ő is segitett a kedélyeket elvaditani és Magyarországot a corruptió és nepotis­mus zsákmányának tüntetni fel. — Legyen nekik ! Legújabban azt a variacziót hallom, — ha ugyan nem valami geniális reporteri öt­lettel van dolgunk — hogy Károlyi Pista gróf a bécsi banktól örök áron megvette volna a német szinház épületét. Ez volna a német-szinh íz kérdés tra­goediájának legutolsó és legérdekesebb epi­zódja. A nemes gróf a gyapjuutczai nagy ho­dályt bizonyára nagy gyapjukészletónek rak­tárául fogja felhasználni Országrenditő ka­czagás fogja a nemes gróf ez igazán ga­valléros stiklijét követni. Ugy legyen! 33. Politikai hirek. — As országgyűlés e hó 13-án ós 14-kén Eger városának feliratát az ottani zászlósértós ügyé­hen tárgyalta. — Az augol hadügyminisztérium­ban intézkedések tétettek arra nézve, hogy további két, ezred katonaságot küldjenek Irlaudba — Ro­chefort több izben Gambettához ment megtudandó, vájjon megkapta-e az a „Voltaire" által közölt le­velet. — Polivauov szabadságolt hadnagy, igen veszedelmes politikai gonosztevő, pénteken itt el­fogatott. Uékésinegye kérvénye a katona el­szállásolási ügyben, a képviselőház • előtt. Békésmegyének a katonaelszálláso­lás ügyében a képviselőházhoz benyújtott kérvénye elutasitólag lett elintézve, daczára annak, hogy Zsilinszky Mihály orsz. képvi­selő a bizottságban mindent elkövetett an­nak kedvező elintézésére nézve. Az ügy me­nete ez volt: Tisza belügyminiszter ur, a kérvényi bizottság felhívására — az ügy histó­riáján kivül — ezeket adta válaszul : „Részemről ezúttal csupán azon meg­jegyzésre szorítkozom, hogy az 1879. XXXVII. t. cz. által nyert felhatalmazás alapján 1879. évre pótadó kivetésének már azon oknál i fogva sem lehet helye, mert tekintettel arra, hogy a többször idézett törvény 1879-ben alkottatott, annak azon rendelkezése, mely szerint a pótadót évenkint előre kell meg­állapítani, visszaható erő nélkül 1879. évre nem is alkalmazható. Ezek után annak felemlítése mellett, hogy a kérvényben kifejezésre talált azon felfogás is, miszerint a községek vagy egyes lakosok a katonaság beszállásolása alkalmá­val teljesített szolgáltatásokért az 1879. XXXVII t. cz, alapján kártalanításra jogos igónynyel bírnak, merőben téves, mert ezen törvényre, a mennyiben az nem kötelezi, hanem csak is felhatalmazza a megyéket a kérdéses beszállásolási terhekért nyújtandó méltányos kártalanításra, jogszerű igények nem állapithatók; még arról is van szeren­csém a t. képviselőház kérvényi bizottsá­gát érte-iteni, hogy a fentebbiekben jelzett álláspontom több megyével szemben egy­aránt érvényesíttetett, a nélkül, hogy ez el­len azok részéről csak felszólalás itt téte­tett volna." Erre a kérvényi bizottság a következő határozati javaslatot ajánlotta a képviselő­háznak, mely azt el is fogadta: „Az 1879. XXXVII. t. cz. felhatalmazza a megyéket, hogy a beszállásért méltányos kártalanítást adhasson az évenkint előre megállapított pótadókból. 1879-re nézve, miután a törvény csak 1879. julius 1-jón lépett hatályba, előre megállapított pótadó nem fordult elő, és Békésnek kivételével minden vármegye ugy járt el, hogy az kár­talanítást csak 1880-tól fizeti. Békésmegyére nézve kivételt tenni sem szükségesnek, sem czélszerünek nem mutatkozik. Ennélfogva Békésmegye 4731. számú kérvénye elintézé­séül mondja ki a ház hogy az 1K79. XXXVII. t. cz. végrehajtása tárgyában kelt s 26.469. és 29,838-1880. számú belügyminiszteri ren­deletek a törvényhozás beavatkozására ala­pot nem szolgáltatnak." MEGYEI HIREK. — Figyelmeztetjük a hirdetni szándékozó megyei közönséget, hogy lapunk f. hó 19-én meg­jelenendő száma, melyhez a jövő évfolyamra szóló „Előfizetési Felhivás" mellékelve lesz, 2000 pél­dányban küldetik szét és pedig nagyrészt a megyei honoratiórokhoz. * Időjárásunk egész héten által esős és szeles volt. Szerdán reggel ébredtünk ismét fagyra, és a száritó szél némileg (elszívja a rémséges sár­tengert mely városaink utczáit és útjait hetek óta borítja. Van tehát némi kilátás, hogy fehér kará­csonyunk leeud. * A csabai jótékony nőegylet nem határozta el még véglegesen, vájjon közvacsorát vagy táncz­vigalmat rendez-e közelebb pénztára javára? A többség a tánczvigalom mellett van, s igy ha lesz valami, hát tánczvigalom lesz. * A békésmegyei agarász-egylet január 8. megtartandó báljára nagyban folynak az előkészü­letek. A buzgó eb ök és a rendező urak mindent elkövetnek, hogy minél kedélyesebb legyen. Nagy hiánya a csabai közbirtokosság különben remek és akármely fővárosban is párját ritkító nagy termé­nek, a gyönge világosság. Ezen hiány elhárításán is fáradozik a rendezőség. Ugy vau ez jól. Min­denhol az legyen jelszavunk, a mivel a nagy Goethe befejezte életpályáját: „Mehr Licht," több vilá­gossági — A Gyulán f. hó 13-án megejtett megye­bizottsági tagok választása a következő eredmény­nyel végződött : A z I. ker.: Választásra jogosí­tottak összes száma 396 ; ezek közül szavazott 129 legtöbb szavazatot nyertek : Schrőder Kornél 77 Zöldy János 73, Kirileszku Gyula 66, Szabados József 63 szavazatot. II. ker.: Választásra jogo­sítottak összes száma 384; ezek közül szavaztak.

Next

/
Thumbnails
Contents