Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-30 / 230. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 230. szám. hoz illő nyiltszivüséggel valljanak be mindent ugy, amint van. Ha tévesek lesznek az összeírás adatai, öngmagunknak ártottunk, mert megnehezítettük saját helyzetünknek helyes megismerését és ez által lehetetlenné tettük annak javítását, ez pedig bün lenne önmagunk, saját nemzetünk ír ;nt. Politikai hirek. — A montenegrói csapatok vasárnap vonultak be Dulcignoba. Omer várparancsnok elfogatott. — Az oláh kamarákat e hó 27-én nyitották meg. A trónbeszéd igen békés jellegű és fősúlyt a közgazdasági kérdésekre fekteti. — A párisi törvényszék a Cissey-féle perben az illető hírlapírókat és kiadókat 4000 frank bírság és 8000 frank kártérítés s az ítéletnek 10 hírlapban való közzétételére ítélte el. -- Bécsben II. József császár száz éves uralkodásának ünnepélyére uagyszerü előkészületek tétetnek. Kis folyóból lesz a tenger. A szűzies erkölcsiség tiszta megőrzése 8 ezzel együtt az ősi nyelvnek szigorú megtartása es fejlesztése képezik azon szilárd alapot, melyen valamely nemzet jövője biztosítva lehet. Távolról sem azt akarjuk ezzel mondani, hogy az ósdiság köpenyéből ki ne burkolódzunk s a haladás útját vágjuk el magunk előtt. Óh nem. Hanem igenis azt valljuk, hogy a múltra kell alapitni a jelent, valamint a jelennek vállain fog emelkedni fel a lövő. Magyar nemzetiségünk társadalmi tekintetben száz felöl van veszélyeztetve, — minden oldalról a beolvasztó elem környezi. És valljuk meg fájdalmasan, hogy azok nyomait szembeszökőleg észlelhetjük. Nekünk kell tehát megragadni minden eszközt, hogy e veszélyes áramlat ellen, mig nem késő, védgátakat emeljünk. Erdély felől az oláhok, délen a szlávok nyelve, szokása mindinkább terjed. S a magyarság pusztul. És mig ez a végvidékek szegény népei közt igy megy: addig a városokban — a fővjíros szomorú példáját követve — az uj nemzedék erényt tettetve bűnéből, jó részben azzal kevélykedik, hogy minél több idegen szót kever magyar társalgásába. Irne ez a nagy fekély rágódik a magyar nemzetiség testén. S terjed ez a nép közt is, és innen van, hogy sok ember utánzási vágyból czifrán akarva beszélni, érthetetlen hadarja öszsze az egyes szavakat. Gátat kell vetni az idegenség utáni ügyetlen és veszélyes kapkodásnak. Legyünk testben, lélekben magyarok. Hazaszerte átfutotta a lapokat azon kis hir, mely jelzi, hogy Budapesten „ez első magyar asztaltársaság" megbírságolja azokat, a kik azon asztalnál idegen szót használnak, s ebből már jótékony czélra szép kis összeget fordítottak. Parányiságnak látszik az első tekintetre s talán a könnyelműen gondolkozók előtt csak egy jókedvű mosolyt von az ajkra. Előttünk, nemzetiségi viszonyaink között, elég komoly fontosságúnak látszik e e kicsinység. És sajnáljuk, hogy csak egy ily társaság van. Azt óhajtanok, ugy szeretnők mi, hogy minden városban, községben, a hány asztal van, annyi ily czélu társaság alakulna. S hajtaná keresztül feladatát szigorúan, minden mellékes tekintet nélkül a személyek különbözőségére. Szégyenletesen elragadt az idegenség a magyar sajtóra is. Aligjvan egy sora, hogy idegen szó ne volna abban. Valóban nagy óvatosság kell hozzá, hogy a figyelmeztetéssel ugy ne járjunk, mint az egyszeri, különben derék, tudós tanár, a ki midőn a magyar nyelv tisztaságának megőrzését ajánlotta tanitanitványai figyelmébe, azt mondá: „gernein dolog, kérem, a magyar nyelvbe idegen szót vegyíteni." Tömörülni kell e megrögzött szokásnak alapos kiirtására. Csak k>-t-három ember találkozzék egyegy asztalnál, a kik ez ügy kiváló horderejét feltudják fogni: bizonyosan nem maradna azok fellépése komoly figyelem és eredmény nélkül. Oly sajnálatos érvek szóllanak e mozgalom megindítása mellett, hogy lehetetlen azok meggyőző erejének hidegen hagyni, az igaz magyar ember keblét. Ne vonakodjék senki a kezdeményezéstől. A nemzeti ügynek használni a barátságos asztalnál is dicsőség. Kis folyóból lesz a tenger. Legyen jelszavunk: „mindnyájan egyért, s egy mindnyájaért." ÉToresztő. MEGYEI HIREK. — Furcsa jogegyenlőség:. Némely kir. járásbíróságnál meghonosult azon praxis, hogy az ura által becsületben megsértett sőt meg is vert cseléd emiatti panaszával elutasittatik azon indoknál fogva, mivel a gazda és cseléd közti viszonyokra vonatkozó 1876. évi XIII. t. cz 45. §-ában mondatik, miszerint „kifejezések és cselekvények, melyek a család és háznép keretén kívül más személyek között sértőknek tekintetnek, a gazda irányában nem támasztják a vélelmet, hogy a Cselédet becsületben sérteni szándékozott volna" és hogy ilyformán a b.-t.-k. 261. §-a, melyben a reális becsületsértés (verés) is fenyíttetik, cselédre nézve gazdája ellenében védelniííl nem szolgálhat. — Iiy felfogás egyrészt szépen illusfrálja egy jeles hazánkfia e törvény felett mondott véleményét, miként látszik belőle, hogy urak alkották s nem szolgák; de másrészt téves is, mert midőn ezen törvény hozatott, akkor nálunk a testi bántalmazás, termé-zetesen ha testi sértés nem fordult elő, kisebb hatalmaskodási keresettel orvoslandó lévén, nem tartozott becsületsértés fogalma alá s igy ez utóbbinak kereshetésétől a cselédet kizáró ama § logikai azaz a törvényhozók szándéka szerinti magyarázat mellett most sem terjeszthető ki annyira, mintha a gaztiának joga volna cselédje feletti fegyhatalmát veréssel is gyakorolni. — Különben, hogy elmélet épugy mint teljesen üres, s hogy frakkomba sincs semmi el rejtve. Ha nem hiszik, kérem, megmotozhatnak. Hölgyök kara: (pironkodva.) Oh kérem! Bűvész : íme alig érintem bűvész pálczámmai és már ie — — (3 0 0 vörös hirdetést vesz elő belőle az első séta-hangversenyre. A b z á m 1 a i s ki akar jön ni, de arra a bűvész rákiált: „Hohó! te még ráérsz!" A számla eltűnik) Közönség: (ámul.) Bűvész: (olaszul folytatja) Chlapr-zil potyi széni! Gaminok: (kiket az ember párisiakna k vélne, ha ekkép nem szólanának) Á potom cso dosztányeme ? Bűvész: (szintén olaszul) Csakajti! zatracenío bovedio! (Bűvész pálczájával varázs-vonásokat csinál a levegőben és mindegyik vonás után egy pózna keletk e z i k, mely a gaminok markába n y o matik.) Gaminok: (e póznákon körül hordják a plakátokat.) A nőegylet géniusza : (megjelenik fantasztikus tündérruhába és egy babérkoszorút^ oklevelekből) tesz a bűvész 1 á b a i h o z.) Dalárda: (hirtelen előlép ésuniszóló énekli) „Üdv neked oh nagy mester!" stb. Bűvész (látszólag hízik s mire este a pénztárnál látjuk karcsú termete vaskos terjedelemnek örvend). íme uraim, megtanulhatták ebből, hogy miként lehet a semmiből séta-hangversenyt rendezni. Nagyon egy! szerű. Csak érteni kell a mágikus és spiritualisztikus tudományokat. Sőt meglátják, hogy a semmiből mint lesz ismét semmi. A jövedelmet értem. Remélem ismerik ama hires mathematikai elvet : Nulla von Nulla geht aufi ! Ajánlom magamat. Közönség: (lelkesedéstől elragadta n) Éljen ! Egy hang: Hogy volt!! Közönség : Pszt. Arra még ráérünk. Bűvé sz : (iróniával magában!) Majd bizon, hogy a deficzitet én fize sem. (el.) Ez lenne dramatizált története a csabai első séta-hangversenynek még pedig a históriai hűség szigorú korlátai között Mindamellett a hangverseny határozottan sikerültnek mondható. A közönség feltűnő jó kedvvel sétált, hölgyeink eszméiket víg csevegés közt cserélgették, sőt ifjaink is megálltak helyüket — t. i. egy csoportban az ajtó mellett Muzsikásaink excelláltak, különösen Miska szóló czimbalomjátékával, midőn „Cserebogár"-t pöngette A dalárda — nunc veniamus ad fortissimum — — remekelt, csak az a kár, hogy a teremnek a karzatról semmi akusztikája nincs, és igy a jól választott parthiek egy melodikus chaoszszá olvadtak össze. — Igazán sajnáljuk, hogy a dalárdának földszintre való hji- • vetelét egy makacs dalár megakadályozta. Igen jó benyomást és igen rosz kis náthát vittünk haza, mert a terem •— bizonyosan nem zenekedvelő — sehogysein akart felmelegedni ; sőt akadt olyan lázékony műbarát, ki Sztampa barátunkat egy melegitett fagylalt iránt interpellálta meg. Brrr! de fagyos szent lehetett az. Clió atyámfia! neked irtam meg ezeket; vedd elő füled mögül rozsdás pennádat és jegyezd fel szórói-szóra. Blíndre veheted, hogy egy betűig igaz. Sőt azt is mondhatom, hogy ilyen mérvű haladás után, ilyen prognosztikonok között és auspicziumok mellett egy rövid évtized elteltével a „Békésmegyei Közlöny" újdondásza a következő közleményt fogja kiollózhatni: „A GerlaiHiradó czimü napilapban olvassuk, hogy Doboz sz. kir. város vigadójának nagy termében az njonnan megalakult ángol-klubb séta-hangversenyt rendez stb. stb." Már kérem, ilyen körülmények között teljességgel lehetetlen, hogy önkénytelenül is ne essünk a uadzás hobortjába. Mert hát az ember mindenekelőtte gyarló és csak azután ember. „Az vessen ránk követ, ki bün és hiba nélkül érzi magát." Nem kell félni, semmi bántódásunk sem lészen. ZEPajrlagri-