Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-30 / 230. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 230. szám. hoz illő nyiltszivüséggel valljanak be min­dent ugy, amint van. Ha tévesek lesznek az összeírás adatai, öngmagunknak ártot­tunk, mert megnehezítettük saját helyze­tünknek helyes megismerését és ez által lehetetlenné tettük annak javítását, ez pe­dig bün lenne önmagunk, saját nemzetünk ír ;nt. Politikai hirek. — A montenegrói csapatok vasárnap vo­nultak be Dulcignoba. Omer várparancsnok elfoga­tott. — Az oláh kamarákat e hó 27-én nyitották meg. A trónbeszéd igen békés jellegű és fősúlyt a közgazdasági kérdésekre fekteti. — A párisi tör­vényszék a Cissey-féle perben az illető hírlapíró­kat és kiadókat 4000 frank bírság és 8000 frank kártérítés s az ítéletnek 10 hírlapban való közzé­tételére ítélte el. -- Bécsben II. József császár száz éves uralkodásának ünnepélyére uagyszerü előkészületek tétetnek. Kis folyóból lesz a tenger. A szűzies erkölcsiség tiszta megőrzése 8 ezzel együtt az ősi nyelvnek szigorú meg­tartása es fejlesztése képezik azon szilárd alapot, melyen valamely nemzet jövője biz­tosítva lehet. Távolról sem azt akarjuk ezzel mon­dani, hogy az ósdiság köpenyéből ki ne bur­kolódzunk s a haladás útját vágjuk el ma­gunk előtt. Óh nem. Hanem igenis azt vall­juk, hogy a múltra kell alapitni a jelent, valamint a jelennek vállain fog emelkedni fel a lövő. Magyar nemzetiségünk társadalmi te­kintetben száz felöl van veszélyeztetve, — minden oldalról a beolvasztó elem környezi. És valljuk meg fájdalmasan, hogy azok nyo­mait szembeszökőleg észlelhetjük. Nekünk kell tehát megragadni minden eszközt, hogy e veszélyes áramlat ellen, mig nem késő, védgátakat emeljünk. Erdély felől az oláhok, délen a szlávok nyelve, szokása mindinkább terjed. S a magyarság pusztul. És mig ez a végvidékek szegény népei közt igy megy: addig a városokban — a fővjíros szomorú példáját követve — az uj nemzedék erényt tettetve bűnéből, jó rész­ben azzal kevélykedik, hogy minél több ide­gen szót kever magyar társalgásába. Irne ez a nagy fekély rágódik a ma­gyar nemzetiség testén. S terjed ez a nép közt is, és innen van, hogy sok ember után­zási vágyból czifrán akarva beszélni, érthe­tetlen hadarja öszsze az egyes szavakat. Gátat kell vetni az idegenség utáni ügyetlen és veszélyes kapkodásnak. Legyünk testben, lélekben magyarok. Hazaszerte átfutotta a lapokat azon kis hir, mely jelzi, hogy Budapesten „ez első magyar asztaltársaság" megbírságolja azokat, a kik azon asztalnál idegen szót használnak, s ebből már jótékony czélra szép kis össze­get fordítottak. Parányiságnak látszik az első tekintetre s talán a könnyelműen gondolkozók előtt csak egy jókedvű mosolyt von az ajkra. Előttünk, nemzetiségi viszonyaink kö­zött, elég komoly fontosságúnak látszik e e kicsinység. És sajnáljuk, hogy csak egy ily társa­ság van. Azt óhajtanok, ugy szeretnők mi, hogy minden városban, községben, a hány asztal van, annyi ily czélu társaság alakulna. S hajtaná keresztül feladatát szigorúan, min­den mellékes tekintet nélkül a személyek kü­lönbözőségére. Szégyenletesen elragadt az idegenség a magyar sajtóra is. Aligjvan egy sora, hogy idegen szó ne volna abban. Valóban nagy óvatosság kell hozzá, hogy a figyelmeztetéssel ugy ne járjunk, mint az egyszeri, különben derék, tudós ta­nár, a ki midőn a magyar nyelv tisztaságá­nak megőrzését ajánlotta tanitanitványai figyelmébe, azt mondá: „gernein dolog, kérem, a magyar nyelvbe idegen szót ve­gyíteni." Tömörülni kell e megrögzött szokásnak alapos kiirtására. Csak k>-t-három ember találkozzék egy­egy asztalnál, a kik ez ügy kiváló hordere­jét feltudják fogni: bizonyosan nem ma­radna azok fellépése komoly figyelem és eredmény nélkül. Oly sajnálatos érvek szóllanak e moz­galom megindítása mellett, hogy lehetetlen azok meggyőző erejének hidegen hagyni, az igaz magyar ember keblét. Ne vonakodjék senki a kezdeményezés­től. A nemzeti ügynek használni a barát­ságos asztalnál is dicsőség. Kis folyóból lesz a tenger. Legyen jel­szavunk: „mindnyájan egyért, s egy mind­nyájaért." ÉToresztő. MEGYEI HIREK. — Furcsa jogegyenlőség:. Némely kir. já­rásbíróságnál meghonosult azon praxis, hogy az ura által becsületben megsértett sőt meg is vert cseléd emiatti panaszával elutasittatik azon indoknál fogva, mivel a gazda és cseléd közti viszonyokra vonat­kozó 1876. évi XIII. t. cz 45. §-ában mondatik, miszerint „kifejezések és cselekvények, melyek a család és háznép keretén kívül más személyek kö­zött sértőknek tekintetnek, a gazda irányában nem támasztják a vélelmet, hogy a Cselédet becsületben sérteni szándékozott volna" és hogy ilyformán a b.-t.-k. 261. §-a, melyben a reális becsületsértés (verés) is fenyíttetik, cselédre nézve gazdája elle­nében védelniííl nem szolgálhat. — Iiy felfogás egy­részt szépen illusfrálja egy jeles hazánkfia e tör­vény felett mondott véleményét, miként látszik belőle, hogy urak alkották s nem szolgák; de más­részt téves is, mert midőn ezen törvény hozatott, akkor nálunk a testi bántalmazás, termé-zetesen ha testi sértés nem fordult elő, kisebb hatalmaskodási keresettel orvoslandó lévén, nem tartozott becsület­sértés fogalma alá s igy ez utóbbinak kereshetésé­től a cselédet kizáró ama § logikai azaz a törvény­hozók szándéka szerinti magyarázat mellett most sem terjeszthető ki annyira, mintha a gaztiának joga volna cselédje feletti fegyhatalmát veréssel is gyakorolni. — Különben, hogy elmélet épugy mint teljesen üres, s hogy frakkomba sincs semmi el rejtve. Ha nem hiszik, kérem, megmotozhatnak. Hölgyök kara: (pironkodva.) Oh kérem! Bűvész : íme alig érintem bűvész pál­czámmai és már ie — — (3 0 0 vörös hirde­tést vesz elő belőle az első séta-hang­versenyre. A b z á m 1 a i s ki akar jön ni, de arra a bűvész rákiált: „Hohó! te még rá­érsz!" A számla eltűnik) Közönség: (ámul.) Bűvész: (olaszul folytatja) Chlapr-zil potyi széni! Gaminok: (kiket az ember párisi­akna k vélne, ha ekkép nem szólanának) Á potom cso dosztányeme ? Bűvész: (szintén olaszul) Csakajti! zat­racenío bovedio! (Bűvész pálczájával va­rázs-vonásokat csinál a levegőben és mindegyik vonás után egy pózna kelet­k e z i k, mely a gaminok markába n y o ­matik.) Gaminok: (e póznákon körül hordják a plakátokat.) A nőegylet géniusza : (megjelenik fan­tasztikus tündérruhába és egy babér­koszorút^ oklevelekből) tesz a bűvész 1 á b a i h o z.) Dalárda: (hirtelen előlép ésuniszóló énekli) „Üdv neked oh nagy mester!" stb. Bűvész (látszólag hízik s mire este a pénztárnál látjuk karcsú termete vaskos terjedelemnek örvend). íme uraim, megtanulhatták ebből, hogy miként lehet a semmiből séta-hangversenyt rendezni. Nagyon egy­! szerű. Csak érteni kell a mágikus és spiritualisz­tikus tudományokat. Sőt meglátják, hogy a sem­miből mint lesz ismét semmi. A jövedelmet értem. Remélem ismerik ama hires mathematikai elvet : Nulla von Nulla geht aufi ! Ajánlom magamat. Közönség: (lelkesedéstől elragadta n) Éljen ! Egy hang: Hogy volt!! Közönség : Pszt. Arra még ráérünk. Bűvé sz : (iróniával magában!) Majd bizon, hogy a deficzitet én fize sem. (el.) Ez lenne dramatizált története a csabai első séta-hangversenynek még pedig a históriai hűség szigorú korlátai között Mindamellett a hangverseny határozottan si­kerültnek mondható. A közönség feltűnő jó kedv­vel sétált, hölgyeink eszméiket víg csevegés közt cserélgették, sőt ifjaink is megálltak helyüket — t. i. egy csoportban az ajtó mellett Muzsikásaink excelláltak, különösen Miska szóló czimbalomjáté­kával, midőn „Cserebogár"-t pöngette A dalárda — nunc veniamus ad fortissimum — — remekelt, csak az a kár, hogy a teremnek a karzatról semmi akusztikája nincs, és igy a jól választott parthiek egy melodikus chaoszszá olvadtak össze. — Igazán sajnáljuk, hogy a dalárdának földszintre való hji- • vetelét egy makacs dalár megakadályozta. Igen jó benyomást és igen rosz kis náthát vittünk haza, mert a terem •— bizonyosan nem zenekedvelő — sehogysein akart felmelegedni ; sőt akadt olyan lázékony műbarát, ki Sztampa bará­tunkat egy melegitett fagylalt iránt interpellálta meg. Brrr! de fagyos szent lehetett az. Clió atyámfia! neked irtam meg ezeket; vedd elő füled mögül rozsdás pennádat és jegyezd fel szórói-szóra. Blíndre veheted, hogy egy betűig igaz. Sőt azt is mondhatom, hogy ilyen mérvű haladás után, ilyen prognosztikonok között és auspicziumok mellett egy rövid évtized elteltével a „Békésmegyei Közlöny" újdondásza a következő közleményt fogja kiollózhatni: „A GerlaiHiradó czimü napilapban ol­vassuk, hogy Doboz sz. kir. város vigadójának nagy termében az njonnan megalakult ángol-klubb séta-hangversenyt rendez stb. stb." Már kérem, ilyen körülmények között teljes­séggel lehetetlen, hogy önkénytelenül is ne essünk a uadzás hobortjába. Mert hát az ember minde­nekelőtte gyarló és csak azután ember. „Az vessen ránk követ, ki bün és hiba nélkül érzi magát." Nem kell félni, semmi bántódásunk sem lészen. ZEPajrlagri-

Next

/
Thumbnails
Contents