Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-30 / 230. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 230. szám. Kedd, november 30-án. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: sgy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes szám ára 4 kr A »zerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Qriinfeld I. könyvkereskedő urnal. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben eey sor közlési dija 2fi kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdajába.i. vidéken a pn3t;ihivatítlf'kT»ál 5 kros postanUt.lvanynval A népszámlálás. (V.) Napjainkban mindinkább sürgetőbben-sürgetőbben lép előtérbe a statistika. A számok kezdik jogukat gyakorolni, gyakorolni kérlelhetlenül, irgalom nélkül. Kimutatás kell ma mindenütt, mindenben, ha azt akarjuk tudni, hogy egyik-másik dologgal hányadán vagyunk. A lelkiismeretes számokban mutatkozó eredmény az igazi eredmény ma, a többi semmi figyelemre sem méltó. A fejlődés és műveltség terén jóval meghaladott bennünket, magyarokat a külföld éá igy a statisztika terén is tul vagyunk általa szárnyalva, de dicséretes nálunk is s törekvés, hogy nyomukban vagyunk és törtetünk utánuk. Hogy ebben is, mint mindenben, ugrottunk és kevésbbé vettük figyelembe a természetes egymásutánt, más szóval, hogy a statisztikára nem készítettük el eléggé a nemzetet, ez már nekünk magyaroknak velünk született gyengénk és igy nincs mit csodálkoznunk, ha népünk az idegenkedés bizonyos nemével viseltetik minden számkimutatás iránt, legyen az családja tagjai-, házi vagy igavonó barmai-, vagy terményeiről. A népszámlálásnál ezen idegenkedésnek nincs semmi alapja. Nagyon is érdekünkben van ép nekünk, magyaroknak megtudni, hányan vagyunk. Egy félreisrnerhetlenül küz-l delmes jövő vár Európa nemzeteire, a mely | küzdelemben a pangermanismus, a pansla-j vismus és a panromanismus fog az elsőbbségért egymással viaskodni. E küzdelem hullámai érinteni fogják hazánkat is, mely mind a háromnak birja kebelében zajongó elemeit, amelyek többé-kevésbbé érvényesíteni is fogják hol itt, hol amott nemzetiségi és faji törekvéseiket. Hogy e világtusában megállhatjuk-e helyünket, vagy leseperte-1 tünk-e a kiizdtérről, az a népek sorsát intéző gondviselés titka. Hogy e küzdelem készületlenül ne találjon bennünket, szükséges, hogy számot vessünk magunkkal, és számba vegyük mennél többször, hogy tulajdonkép hányan is vagyunk. Ezt eszközli a jövő 1881-ik év! január 1-seje ód 15-dike közt lefolyó népszámlálás. Népünk közt nagyon el van terjedve' azon téves felfogás, hogy minden statisztikai kimutatás csak azért kívántatik be, hogy az adó emeltessék. E felfogást meg | kell semmis teni. A statisztika ma ép oly tudomány, mint bármely más ága az emberi tudásnak. Valamint ezen tudományágak fejlődnek és gyarapodnak, akár emelkedik az adó, akár nem ; ép ugy halad és fog haladni a statisztikai tudomány is, akár gazdagabbal), akár szegényebbek leszünk, mert a statisztikának örökmindig az volt és az is lesz a feladata, ho>y megmutassa hányan vagyunk, akár puliszkával élünk, akár fáczánczombbal; hogy megmutassa mennyink van, akár egy maroknyi volt termelésünk, akár annyi, hogy számát sem győzzük. Ily szempontból kell a jövő évi népszámlálást is felfogni és ezért szólítjuk fel megyénk községeinek elöljáróit, magyarázzák meg a népnek, hogy ne viseltessék ellenszevvel e számlálás iránt, hanem legyen annak hasznos, szükséges voltáról meggyőződve. Azok, kik e számlálást eszközlik, járjanak el kötelességük teljesítésében lelkiismeretes buzgóság és pontossággal, azok pedig, akik a bevallást vezetik, ellenszenvvagy félelemből, ne titkoljanak el semmi oly adatot, a mely hivatva lesz nemzetünket ugy magunk, mint a külföld előtt bármi tekintetben emelni, hanem inkább magyarA „BÉKÉSIEftTEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA

. ! Az első csabai séta-hangverseny. „Ki nem szeret zenét, kinek keble örömérzésektől nem rezeg, a zene lágy hangjainál : ne higyj neki bőszek annak indulatjai és sötétek, mint az éj." igy olvastam ezt valahol, de fejem nem lévén káptalan, biz én már elfelejtettem, hol ; de annyi bizonyos, hogy én a legjámborabb indulatu ember vagyok, ki nyárspolgárías lelkesedéssel imádom a zenét elkezdve a kintornától fel egészen az orgonáig. sőt — talán nem is illik dicsekednem — a fúvó hangszert magam is frequentálom t. i a levesnél, — ha meleg. Kezelhető tehát, minő ódai ihlet szállott meg s mint pedzettem füleimet, midőn haliám, hogy Csabán séta-hangverseny lesz és alkalmam lészen sovány 4 hatosért a legkövérebb műélvezetbe megfürdenem, sőt ráadásul a vigadó parkettjén kényemkedvem adtán koptathatom czipőim talpát. „De hát mi a fránya az a séta-hangverseny? kérdi tőlem egy jámbor csabai barátom, kit a fővárosi aszfalt nem qualifikált világává. „A séta hangversenyez-e, vagy pedig a hangverseny sétál-e?" No ennek a baleknek azután nyújtottam olyan magyarázatot, hogy az esze csillagot rúgott tőle. „Ilát" — kezdem — „Lessingnél megtalálhatja a séta fogalom definitióját, szól pedig következőkép : Spazieren heist langsam promeníeren és — jól vigyázzon erre az elmés fordulatra — promeneren heistlangsam spazieren. Most már ha jól vigyázott, megérthette, hogy mit tesz az sétálni, fizessen 4 hatost és aztán a többit is megérti." Node szó a mi beszéd, annak feie sem tréfa, hogy a 19 dik század 3-dik felében, a telefonok és fonofonok világában még olyan ember is akad)on, ki meg ne értse, lelke mélyéből át ne érezze, hogy mily fontos és hatásaiban mily messze terjedő és kiszámithatlan horderejű valami az : Cs ibáu a sétahangversenyeket meghonosítani. Ez borzasztó! De még borzasztóbb az, hogy én magam sem értem. Kérem ezt egyéb gyengéim közé számítani. Oh uraim ! bármennyi rosz élczet akarnak is ránk faragni elleneink, az bizonyos, hogy Csaba halad, és pedig nem a középszerűség szélesre letiprott, sáros országútjain, hanem a modern czivilizáczió extra schnell-zugján, mely irgalmatlanul eltipor mindenkit, ki bilétát nem vált és rákapaszkodni nem tud Igen, igen! Én nagyon közel levőnek látom azt az időt, midőn a Körös két partját láuczhid fogja összakapcsolni, midőn a roskatag sörházból korinthusi oszlopokra épült tudományos akadémia fog emelkedni, midőn Patti koncerteket fog rendezni Vidovics István ur vedéglőjében s végre midőn valami Dr. Torma, vagy Retek a janiinai szőlőkbe vagy pedig az át nem velyezett disznóvásártéren agucumi amphiteatrum romjait fogja fürkészni. Még megérjük. Hajasan, vagy kopaszon, de még megérjük. Ez olyan szent igaz, minthogy vasárnap tartatott meg az első séta-hangverseny. Már pedig erre nézve tanúságot tehet ártatlan áldozatul esett 4 piczulám. Oh Csaba! Aranybetükkel ird ezt évkönyveidbe, hogy a hálás utókor emlékéből az idő pogány fogja soha de soha ki ne rágja. És mily meglepő gyorsasággal, mily csodálatos hirtelenséggel termett az első séta-hangverseny eszméje, s mily balladai rohamossággal jutott az kifejezésre. Próbáljuk meg dramatizálni. A szín: Csaba városának eszményi koloszeuma. Közönség tarka ; a háttér barka. Középen egy emelvény. A rendező, szép férfias alak, frakk, klakk, lakba öltözve nagy uri grandezzával fellép a pódiumra. Egyik kezében büvészpálcza, a másikban egy üres bádog szelencze. Meghajtja magát és büvéaznek egyenesedik ki. Bűvész: Uraim és hölgyeim, mylordok és myladik, monsieurs és mes dames, signorék és signotákl Méltóztatnak látni, hogy ez a bádog szelencze nem Pandora szelencze, vagyis, hogy