Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-07-15 / 135. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 135. szám. Csütörtök, julius 22-éii, . Politikai, társadalmi, közgazidászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, esiitörtök és szombaton. Előfizetési (li.j : helyben házhoz lv.irdva vagy postán bérmentve kiildve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szálll ára 4 kr A szerdai és szombati szátn ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fél. ,.Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdajában. vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Aratáskor a vetésről (Kapcsolatban a Jancsovics István-féle szántva-vetőgéppel ) Sajnosnak tűnhetik az fel, hogy va­laki elmélkedni akar a vetésről akkor, mi­kor mindenki — a ki földmiveléssel fog­lalkozik — csak az aratásra gondol. Pe­dig igen természetes dolog az, hogy mi­dőn az aratás sikerét mérlegeljük, hogy gondoljunk a szántásra és vetésre is. Az idei termés például nagyon élénken emlé­keztet minket az őszi munkára, mert ál­talánosan azt lehet tapasztalni, hogy min­denütt van termés ott, hol a föld jól volt elkészítve kapa-növény vagy ugarolás ál­tal 8 korai volt a vetés, s igen silány ered­ménynyel kell a gazdának megelégednie, ha elő nem készített főidbe későn vetett. Van azonban még valami, a mit lehetetlen volt minden gondolkodó gazdának észre nem vennie, az t. i. hogy, sokkal tökéletesebb az aratás mennyisége és minősége ott, hol mérsékelten ritkább volt a vetés, mint ott, hol az sürü volt. Ez azonban nagyon ter­mészetes is. A hol a növénynek elegendő tere van, hogy egy részről gyökereiből za­vartalanul táplálkozhassék, s másrészről elegendő „játéka", hogy a kalászok a le­vegőben kifejlődhessenek, ott a kalásznak hosszabbnak, teltebbnek kell lennie, ott nincs annyira kitéve a növény a rozsda csapásának, vagy ha küzdenie is kell vele, nem tétetik általa tőnkre. Ki figyelemmel vizsgálja az idei vetéstáblákat, arra ameg­győződésre fog jönni, hogy a mérsékelten ritkább vetés bővebb aratást nyújt, mint ia sürü. De leginkább fog meggyőződni azon állítás igazságáról az, kinek alkalma lehet megtekinteni az olyan vetést, mely a Jan­csovits István-féle szabadalmazott szántva­vetőgéppel lett munkálva. Valóban csak csodálkozni lehet azon, hogy e gép álta­lános elterjedésnek nem örvend. Akár a gép egyszerűségét, akár a mérsékelt árat tekintsük, lehetetlen e gépet legmelegeb­ben nem ajánlani. Van különösen egy rend­kívüli nagy előnye e gépnek abban, hogy midőn az eke után a magot veti, veti azt épen azon irányban, melyben a két bo­rozda közt legporhanyósabb a föld. Mi történik a vetőmaggal az alászántásnál, ki­vált a keményebb természetű földeknél, s mi a felülvetéssel ha hant alá, vagy hant fölé esik a mag, azt mindenki tudja, ve­szendőbe megy. A Jancsovits-féle gép azt a veszendőbe menendő magot megmenti, a zsákban hagyja s ez által már előre a vetéskor egy kis rész aratással fizet. Alkalmunk volt egynehány táblát látni most aratáskor, a melyek a Jancso­vits féle géppel voltak vetve, s meggyőződ­tünk róla, hogy e gép életrevaló s min­denkinek jó lélekkel lehet ajanlani. Annál inkább érdemli meg a feltaláló ur, hogy találmánya pártfogoltassék, mert gépének tökélyesitéséhez folyton hozzá járul, a I mennyiben most is már a reteszszerkezetet tökélesitette s könnyen kezelhetővé tette. Abban a meggyőződésben vagyunk te­hát, hogy g gépet, melynpk ára (Szarva­son a feltalálónál) eketaligávalv együtt 36 forint, mennél több gazda fogja megsze­rezni és saját tapasztalásából is meg fog j győződni arról, hogy minő nyereség az, ha az ember egy holdba 2 véka helyett 1 : véka búzát vet csak el, s ép oly termést biztosithat, mint a 2* vékás vetésnél. Különben számilag kimutatni azt, minő nyereség mutatkozolt a régi vetés és a Jantsovics féle vetőgép között, ha a kí­sérletek mennyisége tudva lesz, legköze­lébb közölni fogjuk. »I. J. Politikai hírek. — F franczia kamara elfogadta az amnes­tiáról szóló törvényjavaslatot a szenátus szőve­gezésével. — A helyzet keleten változatlan. A hosszadalmas jegyzék-váltás nem eredményez oly gyorsan nevezetes fordulatot. — Az Afhganis­tanból jövő hírek igen nyugtalanítók. Az összes befolyásos törzsek és családok ellenséges érzü­A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÍJA. A szabadító. (Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból.) (Folytatás.) — Hah! sima kígyói ne félj, nem fogsz körül mézes szavaiddal 1 — Kázmér! mit vétettem ellened? Mi ad reá jogot, hogy ily iszonyúan bánj velem? — Oh Istenem, megszakad a szivem! .. . sóhajtá Hermina, a pamlagra dőlve. — Bár megszakadt volna, midőn köteles­ségéről megfeledkezve, szerelmével másnak áldo­zott. No de hiszen ő a férjnek barátja volt, s ez jogot ad a nőnek a hűtlenségre! — mondá gúnyos fájdalommal vegyült hangon. — Hallgass Kázmér! tovább nem tűrhetem szavaidat, fáj, hogy félreismersz, fáj, hogy eny­nyire meg tudtál feledkezni magadról, hűségein s becsületem kétségbe vonva, ily durván tudtál sérteni . . . Kázmér! Kázmér 1 csak a jó Isten ! ki érted hullatott titkos könyeim tanuja, csak az tudja, hogy mennyire szeretlek ón téged ! Mennyit nyugtalankodtam s szenvedtem miattad, külöuösen mostani távolléted óta. Mily sóvárogva vártam megérkezésed, s mily örömtől áradva do­bogott szivem, midőn közeledő lépteidet hullám, s mennyire megdöbbentem, mily kétség és aggo­dalom fogta el keblemet, midőn feldúlt vonásai­dat megpillantani. ... Oh Kázmér! valóban nem gondoltad meg, hogy mit tész, — mert mielőtt csak egy szót kérdeztél volna tőlem, már elítél­tél, félre hagytad magad vezetni amaz álnok s jellemtelen által, ki barátságod színe alatt belo­pódzván földi szentélyembe, annak nyugalmát felháborította. Kinek kárörvendő lelke örül most, hogy megaláztatása visszatorlasára sikerült neki téged elámítani; s ígért bosszúját ily hamar hűtheté rajtam. Perey egyszer sem szakitá félbe neje be­szédjét, komolyan hallgatá végig, de eltitkol­hatlan volt lelkében a felindulás, melyet neje szavai előidéztek benne. Olykor egy-egy fájdal­mas mosoly vonult át ajkain, s midőn Hermina : elhallgatott, odalépett elé, s merően szemei közé nézett. Hermina nem sütötte le férje tekintete előtt könnyes szemeit, hanem csak nézett férjére né­mán, okos szemeinek oly bocsánatot sugárzó sze­líd tekintetével. Eme néma jelenet csak néhány pillanatig tartott. Perey kivette tárczájából a már többszőr említett gyűrűt, s oda tartá Her­mina szemei elé, s alig hallhatólag szólt : — Szerencsétlen! Ismered-e ezt a gyűrűt? Szerelmem egykori zálogát! Mely menthetetlen hűtlenséged biztos tanújele. Hermina majd csaknem sóbálványnyá vált, midőn saját gyűrűjét, melyet mindig ujján viselt, elorozva látta. Egyszerre felmerültek lelkében Andor ama szavai: „Kezemben az eszköz, melylyel megbo­szulom magam!" — És az egész dolog tisztán állt előtte Érezte, hogy olyan kelepczébe került, melyről álmodni sem tudott volna. Látta, hogy nem egészen alaptalan férje gyanúja; de mégis mondhatatlanul fájt lelkének, hogy Kázmér csak egy pillanatig is tud kétkedni hűsége s erénye tisztaságában; hogy hitelt ad ama szörnyeteg szavának. Lelki ereiét megtörve, é-rezte e gon-

Next

/
Thumbnails
Contents