Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-14 / 219. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 219. szám. Vasárnap, november 14-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kgycs szálll ál-a 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grnnfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 26 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájáha.i vidéken a po3<ahivatnloknái 5 kros postautalványnyal. Politikai proletárok. X. y. Az országgyűlés harmadik, tehát utolsó ülésszaka idejében, időn az ellenzék kormánybuktató bombáinak utolsóját is elsütötte, kezdődik meg rendesen a vidéken a lármázó politikusok évadja. A közelgő képviselőválasztások harmadfél éven át elnémult ajkaikat ismét szólásra ösztönzi, s a skartba tett aspiráczióknak ez a virágzási korszaka. Türelmetlen lelkük nem tud sorjára várni és idő előtt kezdik kavarni a vizet, hogy az mentül zavarosabb legyen. Mert hát a zavarosban halászni: mindenkoron háládatos dolog vala. A szárnypróbálgatásoknak emez évadja különben igen tanulságos, mert ilyenkor figyelhető meg legélesebben, hogy milyen emberek azok, kik nálunk az ,,-országboldogitás" szép mesterségére akarnak vállalkozni és hogy az úgynevezett „roppant néptömeget", (mikkel az ellenzési lapok tudósításai oly telvék), micsoda „firmák" képviselik. Minden megyének van néhány el nem ismert nagysága ós félreismert lángesze, kikről a háládatlan világ semmikép sem akar tudomást venni, habár minden alkalommal ellenzékieskednek, és kik minden fennálló társadalmi intézménynyel már csak azért is hadilábon állanak, mert azok intézésébe be nem folyhatnak, s mert mindennek gáncsolása által lehet nálunk legkönnyebben „nagy" emberré lenni. Ezeknek szereplési vágyaikat kielégítendő, ilyenkor nyilik a legalkalmasabb talaj. Publikumot könnyű fogni. Néhány békétlen magyar, kinek hazafias lelkét az adóhátralékért való exekuczió érzékenyen sújtotta, kik valami csendes hivatalért eredmén) telen folyamodtak, mindig akad. Ezek egy kórussá alakulnak és minden zenei összhang nélkül éneklik azt az elcsépelt verkli-áriát, mely az „átkos kormány" lelketlen üzelmeiről szól, és melyet már minden suszterinas kotta nélkül fütyül. Ezek az emberek, kik rendes törzsvendégei a korcsmáknak és kikhez a politikai csizmadiák ismert genreja szívesen csatlakozik, képezik nálunk a politikai proletárokat. Olyan, mint a szerb tövis, sehol sem vetik el és mégis mindenütt terem ; de mint a szerb tövis inkább csak bosszantására, mint kárára van a gazdáknak: ugy ők is csak apró galibák és nem komoly bonyodalmak isezenirozására hivatvák. Minden józan gondolkozású ember megtudja őket különböztetni a valódi meggyőződésen és elveken alapuló ellenzéktől, az ellenzék müveit, tudományos és toleráns embereitől, kiket mindenki tisztel és kiknek hitelét leginkább az efajta politikusok képesek megingatni. A mi meg) énk politikai élete nem tartozik a zajosabbak közé. Népünk józan többségére ezek az emberek nem igen lehetnek veszélyesek s mi csupán azért foglalkozunk jelen czikkünkben az ily politikai proletárokkal, hogy egyszersmindenkorra napirendre térve felettük, a komolyabb politikai küzdelmek idején ne lábatlankodjanak tollúnk alatt. A politikai proletárok egyéb kortesfogásaihoz a többek között a hirliarangozás is tartozik, és pedig olyan hirek harangozása, melyekhez képest a legjobban táplált hirlapi kacsa szunyogláb sem lehet. Igy például Csabáról nem rég azt olvastuk, hogy itt erősebb alakod vett a függetlenségi p írtnak szervezkedése. Ez befutja az ellenzéki hírlapokat, melyek nem sejtA „BÉKÉSMEM KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA.. A csabai lakodalmakról. „Cornua qui focit, ue cornua ferre recuset." Mennyi mindenfélét össze-vissza nem beszél a rosz, rágalmazó világ a házasság ellen 1 A szatirikus költők három ezer év óta nem fáradlak el nők és házasságok felett kaczagni. Machiavelli Belfagort, az ördögök hadnagyát, felküldi a földre, hogy vizsgálja meg a házasságokat és tudakolja meg, hogy igaz-e ama sok árnyék panasza a nök ellen ; mert a pokolban majdnem mindenki csupán) egy-egy nő miatt vélt bejutni. Belfagor feljön a földre s addig fürkész, mig maga is meg nem házasodik. Persze rövid idő múlva visszaszökik — a pokolba. De bármit és mennyit beszéljenek is a házasság ellen, azért Rabelais szerint: „Chacun a sa chacuniére." Mindenkinek kijut a magáé. A szerelmet a természet, a házasságot az eszély alkotá: a mit az istenség alkotott tehát, azt földi embernek felbontani nem szabad. Hisz az állam talpköve a család és igy e fogalom minden fogalmak legszentebbike. Azért miuden áron ignorálnunk kell a könnyelmű francziának ama mondását, hogy feleség és kalendárium csak egy évre való. Az ember életében három nevezetes nap van: 1 a születés, a házasság és a halál napja. A születés és haiál napjáról az ember mitsem tud, de annál többet a házasság napjáról. Ah! e napon, midőn a paradicsom ajtajához vezető akadályok legyőzve vannak és a titokzatos kéj kábitó illata önili. ki a félig nyitott ajtón, melyen a halandók legboldogabbika belép és midőn a mögötte bezáruló ajtó- halk nyikorgása a sphaerak zenéjénél andalítóbban rezeg át villanyos idegein, midőn — — — ah! „Ne engedjétek azt kimondanom szemérmes csillagok:" akkor persze ki gondolna arra, hogy a házasság madara, nem a turbékoló galamb, hanem a hosszúlábú, kelepelő gólya ? Fájdalom ma már — mint mindenről, — ugy a házasság szent kötelékeiről is nagyon lekopott a költészet himpora és a fennálló „házassági-közvetítő intézetek" szomorúan tanúskodnak arról, hogy a fenséges égi frigy, nagyon is közönséges földi üzlet, melyet nem Amor nyila, hanem a közjegyző pennája köt meg. Csak a romlatlan népnél találunk ma már nagyobb számban hajlamra alapított házasságokat és mi különös előszeretettel szemlélgetjük a csabai népnél divó házasulási viszonyokat. Ezeket akarjuk a szives olvasóval megismertetni. De nehogy valaki tőlünk ethnographiát várjon. Nemi Igen alapos okaink vaunak irtózni minden szakmunkától. (Csak valamely éleseszü olvasóm el ne találná azeket az okekat!) A csabai paraszt legény a iakodalmak alkalmával ismerkedik meg hölgyével. A táncz szilaj heve közben keresi ki választottját és nyilatkozata abból áll, hogy kijelenti, miszerint a jövő fosztokánál tiszteletét teendi. Leányaink, kiket az álszemérem merev szigora nem köt, igen szívesen látják ilyenkor a férá-kozönságet és mondhatjuk, egy csepp hajlamot sem éreznek az ájuldozáshoz, ha azok pajzán tréfái az illem korlátait egy kissé kirúgják. Ez azonban köztük a házassági törvényjavaslatnak csak általánosságban való tárgyalása. Következik a részletes. A ki Csaba város hosszú utczáin valamelyik téli estén egy sétát tesz, az látni fog nagy csoportokban bundás legényeket fel s alá sétálni. Az első utczaszegleten egyik elvál tőlük és betér az utczába. Ne resteljiik a fáradságot és kövessük. Egy kivilágított ablak előtt megáll és az ablakfát erősen megzörgeti. Egy öreg asszony árnyéka mutatkozik. „Dorka néni, küldje ki a "Jutkát 1" Az árnyék eltiint és a valóság nemsokára Jutka személyében megjelenik az ajtónál. Legényünk hozzásiet. Nem lehetünk annyira indiskrétek, hogy beszélgetéseiket meglessük. Elégedjünk meg a gesztusokkal)