Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-11-14 / 219. szám

„Bekésmegyei Közlöny" 1880. 206. szám. liettek alatta tendetiozus hazugságot, s igy az egész ország tudomást vesz róla, csak Csabán nem tudnak felőle semmit. De igen! annyit, hogy Csabán erős korteskedés mellett talán lnhetne három embert e párt hívének megszerezni. Difficile est satiram non scribere! Egy másik hir Gyomáról „jól értesült forrásból" már fel is állit függetlenségi jelöltnek valakit. Szegény Gyoma! hát mit vétettél, hogy ily módon akarnak baleknek fogni ? Hiszen a pár i taktikának vau értelme, sőt bizonyos körülmények közt jogosultsága is, de nem az il} en szánalmas erőlködésnek. Mert elvégre is csak nem létezik oly bornírt, fő, mely el tudja magával hitetni, hogy Gyoma városának választó közönséget ily obskurus hir valahogy befolyásolni tudná, s hogy a szabadelvű párthoz és annak ottani képviselőjéhez eddig tanúsított és megingatlannak bizonyult ragaszkodását ily mesterséges hirkolportalás megdönthetné ? Már csak kövessék meg magokat azok az urak és mindenek előtte ne felejtsék el azt, hogy ott, hol a legnagyobb magyar politikus " levele nem tudott a különben tisztelt függetlenségi pártnak propagandát csinálni, ott ők csak pártjukat és önmagukat de leginkább egy különben ügyes ügyvéd nevét blamirozzák, ha idő előtti czéltalau lármázással rontják a levegőt. Politikai hirek. — A kamara 297 szavazattal 131 ellenében elfogadta a napirendet, mely bizalmat szavaz a kormánynak. — Gorcsakoff helyébe hir szerint Lobanoff fog kauczelárrá kineveztetni. — A pápa könnyen meghűtötte magát, azonbau ma már teljesen helyreállott egészsége. MEGYEI HIREK. ~ — Gyulán az 1881-ik év augusztus l-től Krecsányi Ignátz jelenleg a kassai színház igazgatója hat héten keresztül tartandó színielőadások engedélyezése iránt a városi tanácshoz kérvényt adott be, melyben programján kivül társulatának személyzetét is közli, kiemelvén kérvényében különösen azt, hogy a kért időtartam alatt semmiféle szini vagy lovartársulatnak engedély ne adassék. A társulati tagok névsora — kikkel Gyulára kiváu jönni — a következő: Ditroyné Eibenschütz Mari, drámai szende, naiv. Ditroy Mór, jellemintrikum, hős. Krecsányi Sarolta, operette. Molnár Erzsébet, operette coloratour. Uemjén Mari, népszínmű és operette énekesnő. Latahárné Buday Adél, fiatal hősnő, társalgási. Latabár Kálmán, operette buffo, szeles. Benedek Gyula, szerelmes társalgási. Léuárdnó Kétszeri Ernilia, drámai vígjátéki anya. Érczy Ferencz, operette tenor. Németh József, operette basbutfo, kedélyes apa. Prielle Péter, hős drámai apa jellem Krecsányiné Kiss Veron, soubrette. Kis Mihály, operette bariton, népszínmű énekes. Kíssné Hegytsí Mari, segédszonde. Krecsányi Ignátz, igazgató és szinész. Dálnoky Kárpát, kedélyes apa, jellem komikus. Vác/.y Vilma, komika és másodtnya. Péntek Józsel, kardalnok, segédtenor. Komló*sy József, kardalnok, segédszerelmes. Müller György, karnagy. Kardalaoknők és segédszemélyzet: Bácskai Julcsa, Szirmay Jozefin, Bérczy Mari, Semsey Luiza, Makainé Lendvai Ilka, Gyarmatiné Nagy Mari, Lázár Róza, Aranyhegyi Józsefuó, Benyóné Jaczkó Mari, Tancsi Emilia. MakayZsigmond, sugó. Benyó György, festő, diszmester. Komlösinő Ladányi Ilon, pénztáruoknő. Kardalnokok és segédszemélyzet: Gyarmathy Gusztáv, Torday Károly, Stéger Gusztáv, Aranyhegyi József, Harrach Fridolin, Ujj Ferencz, Nagy L»jos. Szentesy Károly, ruhatárnok. fl: Oláh Mojsza gyulai (70 év felé járó) parasztgazda a mult héten leittasodván, s felmérgesedvén (?) az arra járó Mundruczó Flórát meglőni akarta Tettét végre is hajthatta volna már, ha épen egy ott termett idegen, Oláh kezéből a fegyvert ki nem üti. — Oláh Mojsza a központi börtönben ül. tt B -gyulai rendőri hirek. — Gagó Mihály tói D mionkos Mihály egy uj szűrt csent el, miért is a járásbírósággal gyűlt meg a baja. — Dalmadi János gyulai ismert tolvaj szintén egy téli bundához jutott áluton, de ő e mellé egyéb apróságokat is sajátított el, s mint a vakoudok szépen elásta, de a héja-szamü^rendőrség megleste, elfogta a tettest. ft Gyulán mostanában igen látogatott szép heti piaezok tartatnak. Eladni való van minden bőven, s még is van azért ára. A sertés ára különösen emelkedett. — Közlés végett lapunk t. munkatársa Gelléri Mór ur a következő felhívást küldte be hozzánk: Kereskedelmünk magyarosodása érdekében ! Az írók és művészek társaságában e hó 11-én tartott értekezlet a kereskedelem magyarosítása érdekében egy bizottságot küldött ki oly utasítással, i hogy az ez irányban szükségesnek mutatkozó alkalomszerű lépéseket kezdeményezze. Ez utasításhoz képest van szerencsénk a hazai közönség figyelmébe következő felhívásunkat ajánlani. A kereskedelem magyarosodásának nagyfontosságát és horderejét nemzeti jellegünk megóvása szempontjából is nem kell bővebben indokolnunk. Mint minden államnak, ugy hazánknak is főtörekvését kell, hogy képezze lakosságának nemzetiesedése, institutióinak nemzeti szellemben való fejlődése és államalkotó középosztályának a nemzeti törekvésekkel való assímilátiója. És ha az eddigi viszonyokban megtaláljuk az indokot, mely kereskedelmünk elnémetesedését következményül bírta, azt hisszük, hogy a nemzeti törekvések hatalmas nyilvánulásával viszont elérkezett az idő, melyben a kereskedelem magyarosodása érdekében életerős mozgalmat kell indítani az egész országban, s az e tekintetben eddig élénken mutatkozott hiányokat és mulasztásokat megkettőztetett erővel pótolni. És e munkához, mely társaj dalmi utou indul, nem chauvinistikus tendencziákkal kell fogni, Nem akarhatunk német-heczczeket inscenirozní s még kevésbé tüzzel-vassal, sebbellobbal magyarosítani. Do meg akaijuk védeni nemj zeti jellegünket a kereskedelemben is, a magyar • nyelv és szellemnek elvitázhatlan jogosultságát be akarjuk hozni a kereskedelembe, hogy ott neki állandó hajlékot biztosítsunk. E hazafias munkához nem a létező viszonyok hirtelen felforgatása, hanem rendszeres, tervszerűen előkészített megváltoztatása, a németből a magyarba való fokozatos átültetése szükséges ; e munkában, ha a pillanatnyi eredmény ne:n lesz is országra szóló, a kitartás és buzgalom meg fogja teremteni a kívánt sikert és a legközelebbi évek számára már teljesen előkészitendi kereskedelmünknek minden izében leendő magyarosodását. — A csabai vadászoknak kik Drauczra mentek mint értesülünk — igen eredményes vadászati körutjuk volt, mert, a többek közt, két általuk elejtett vaddisznót is szállítottak Csabára. — A mult héten Csorvásról Csabára jövő alföldi vonat előtt egy csikó futott a vasúti töltésen, mindenképen bebizonyítani igyekezvén a robogó gőzkocsinak, hogy az ő lábai niily versenyképések. Néha-néha, lia nagyobb előnyt nyert megmeg állt és lenézőleg nyerített vissza a vonatra. A vonatvezető végre is kénytelen volt megállítani a vonatot és a makranezos csikót elkergettetni. — Kohn L. dunaföldvári rabbi tegnap tartá a csabai zsinagógában próba-szónoklatát és pedig a délelőtti isteni tiszteletnél német, a délutáninál magyar nyelven A rabbi ur fiatal, magas és igen rokonszenves alak, ki kitűnő szónoki érzék mellett, a vonzó dialektikának minden segédeszközeit egyesíti magában. Ezeket különösen a német nyelven tartott szónoklatánál emelte érvényre, mikor is a hallgatóság figyelmét a legfeltűnőbb módon tudta lebilincselni. Magyar szonoklata — bár technika tekintetében aránytalanul alább állott a német hiszen azok elég kifejezőek. Azaz pardon ! Gesztusokat mi nem igen fogunk látni, azokat a bunda eltakarja. Ezen — remélem — az olvasó semmi megütközni valót nem fog látni Elvégre is lovagunk csak nom engedheti meg, hogy dulcsineája a 10 foknyi hidegben mellette dideregjen. Ezt az egyébként nem nagyon „anstandmasig" tettet tehát egyenesen a lovagiasság parancsolja. E jelenet, bár keveset hasonlit a Romeo és Julia-féle erkélyjelenethez, mégis annak ismétlése Itt ismerkedik meg a leány a szerelem bűbájos hatalmával és itt tanulja meg azt, a mire — Shaks pere szerint — Mab szelleme szokta az alvó hajadonokat megtanítani. Ez igy tart egész télen át. Miért is olyan rövid az a tél ? I Nyáron mindkét nembeli ifjúság különféle mezei munkával lóvén elfoglalva, nem ér rá érzelmekkel foglalkozni. Az ősz elején azonban az elfojtott érzelmek jogaikat követelvén a család egyik idős tagja — rendszerint nő — elmegy a lányos házhoz és ott ugy ahogy isten adta tudnia előadja, hogy Janó hymen láuczait akarván felölteni Jutka ke/éért esd, ne sajnálják tehát azt neki odaadni. A leány szülei nem is szokták sajnálni és igy minden preliminaré nélkül megtörténik az eljegyzés és kitüzetik a lakodalom. A stafiiung (melyet tudtommal nem Kertész és Tódornál szokás vásárolni,) kimosatása és megmangoroltatása után hozzáfognak a sütés-főzéshez és pedig mind a vőlegény, mind a menyasszony házánál. Az atyafiak, sógorok, komák és szomszédok nagy mennyiségben küldözgetik a különféle szárnyasokat, ugy hogy az ifjú párnak meg a lakodalom után is bőven jut betőle. De nemcsak ők, hanem a felfogadott czigányok is kapnak egy-egy darabot és érdekes nézni, mint a mivész urak hajnalban mámoros fővel czipelik hangszereikre felakasztva, a tyúkokat, kappanokat és ruczákat. A lagzit iniiidkét háznál megünneplik és a vőlegényi menet a menyasszonyéval a templom bejárásánál találkozik. Mihelyt a pap megáldotta őket ismét külön menetben indulnak haza és a menyasszony, csak ugy esteli 8 órakor, tulipántos ládáit több rendbeli kocsikra felpakolva, keresi fel a vőlegényes házat szülei és néhány atyafia kíséretében. A többi rész otthon marad. A menyasszony megérkezte után megkezdődik a vacsora, mely alatt a jámbor atyafiak buzgalma mindenképen odairányul, hogy az ifjú házaspárt mentül jobban megetessék-itassák. Ezek a derék emberek tudják, hogy mit cselekednek. Vacsora után a család néhány meghitt nctagja egy külön szobába vezetik a menyasszonyt, hol aztán leveszik fejéről a menyasszonyi koszorút és felkötik a kontvát. Eunek megtörténte után magára hagyják és beküldik a vőlegényt... Midőn kilépnek, megkezdődik a menyasszonyi táncz, melynek gyakran a kukorikuló kakasok sem tudnak véget vetni és mely rendesen másnap délig szokott eltartani. íme ennyiből áll a nép házasulási czeremóniája. Egyszerű, mint lelkük, melyet szenvedélyek nem korbácsolnak és mégis boldogító. Ha Janóinkat a nevető bölcs jobban ismerte volna, bizonyára nein szólott volna emigy: „Házasságot csak akkor képzelek boldognak, ha a férj süket és a nő néma " Hanem annyi is bizonyo', hogy a házasság intézményének valódi áldásait csak a romlatlan nép élvezi, melyet nem kútár számítások vezérelnek e lépésre és mely igaz szivéből énekli ama kedves népdalt : „Szép a szép kis leány, Hogyha pártába jár, De százszorta szebb már, Hogyha menyecske már." Ugy biz az ! IPaxla-grx, .