Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-10-26 / 206. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 206. szám. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalma lap. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő politikai, társadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre . 2 frt. . Egy hóra 80 kr. Az előfizetés czélszeriien postamta,l-^á:ri37-:n.37"a-l eszközölhető. lí.-Csaba, 1880. szeptemberhóban. A „Békésmegyei Közlöny" Corruptió. Gyulán, októberhóban. (Folyt, és vége.) Az ilyen helyzet gúzsba köti az akaratot, a tevékenységet, a munkakedvet, és megszüli a közép osztály proletárjait. És másfelől a hírlapíró hogyan hirdetheti a morál elveit szabadon; hogyan merhet nyíltan s bíróként szerepelni; hogyan kívánhatja, miként véleményét meghallgassuk más emberek nézeteiről, viselt dolgairól, jelleméről, vagy a társadalmi félszegségekről, midőn tudjuk jól, hogy ő elv nélkül való, liogy kétséges karakterrel erről azért ir panegyrist, mert függőségben van vele szemben; arról, mert hozzá jóindulattal viseltető hitelezője; emezt összedobálja szennyes göröngyével, mert vakmerő volt talán okosan vezetni élete rendjét és nem kevergőzni bele ő vele hasonlatos annyi rut hínár közzé; avagy talán rosszul esett tőle hallani az igazságot, és most dideregve fázik a rá sütő naptól mint egy modern Demophon, mig amazt bántja, mivel neki nem hitelezett. Igy folytatja az önérdek, és tervnélküliség harczát, s beleszokva a szédelgés circulusának lélekemelő futkározásába: születnek meg az irodalmi iparlovagok, s áll elő a társadalom corruptiója. S ugyan milyenné válik ekként a családi élet?! Midőn a nő, ki jóhiszemüleg, lelke összes gondolatjávai, szive szerelmével, áhitva, keresve ábrándjai mennyjét, rohan a férfi karjai közzé, s néhány rövid év múlva sötét jelent, reménytelen jövendőt talál, s nyűg reá az élet; a gyermek, ki ilyen sors és példák közepette növekedik ! Csuda-e, hogy igy fajulva a társadalom, mihamarabb erősen corrumpáltatik ? Lehet erről aztán czikkezgetni sociális. politikai és párt szempontból, hogy ennek oka a létező kormányrendszer, az intéző államférfiak: a tulajdonképeni ok magunkban van, kik az ilyen elemeket megtűrjük, agyon nem sujtjuk, ki nem küszöböljük. — Mig azt látjuk, hogy a tág, vagy igenis ruganyos lelkiismeretű emberek, sokszor ismeretlen múlttal szivesen láttatnak közöttünk;- a hírlapírói csúszás-mászás, az igazságtalan és tisztátalan önérdekből jövő bántalmazás tetszik nekünk, akkor bizony gyorsan szétterül az az áramlat, mely nem éltet, hanem rombol, seny veszt és kóros állapotokat teremt. Ha ilyen elemeket engedünk, hogy hangadókul szolgáljanak, szavaikra halgatunk, — mint a német mondja, — akkor : „Wer den Teufel zum Fuhrmann inacht, braueht nicht zu fragen wohin die Reise geht? A „BÉKÉS1E6YE

I KÖZLÖNY" TÁRCZiJA. A megbélyegzettek. — Bűnügyi regény. — Irta: C. ü. jD. (Folytatás.) „Örülnék, ha csalódnám," válaszolt az öreg ir, de attól tartok, hogy az embereket jobban isnerem mint te. ámbátor te psychologiát is tanulni. Azt hiszem, a gazdag Gömörei előbb nagyon ngadozott, mig leánya kezét oda igérte neked, és nost gyanakszom nagyon, hogy csak azért igérte )da, mert engem is beválasztottak az igazgatótalácsban." Fde szine változott. „Atyám," szóla, az a jyanu mely belőled az imént kitört, a legsúlyosabb vád, mit Gömörei ellen emelhetsz; ha ezt nástól és nem tőid hallanám, ugy nem tudom mit .ennék —." „Fde fiam, tudom, mit mondtam" válaszolt Terey határozottsággal, „becstelenség volna alakos bizonyítékok hiányában ily gyanúba ejteni vaakit. De Gömörei maga vitt engem a bizonyítékokra. Nehezemre esik ugyan beléd önteni azt a mérget, mely az emberek iránti bizodalmadat eb iiarja, de nem tehetek másképen. Gömörry mondá [nekem, hogy leányát nem fogja oly fórfiönak adni, kinek atyja az ő ellensége, hisz válogathat grófok közt is; ő leányát engedékenységem árán igére neked. Ezen szavai szenvedélyében törtek ugyan ki belőle — majd meglátjuk nyugodt hangulatban visszavonja-e, akkor aztán majd elfelejtem, hogy nyugdijamat „alamizsnának" nevezte." Ede arcza elárulá a bensejében duló vihart, el azt, mennyire lázong benne a vér ily gyalázásra. Meglehetős ideig küzdött, mig hatalmasan háborgó érzelmeinek fékező urává lehetett. Végre a szilárd elhatározás kifejezése tükröződött vissza arczán és reszketeg hangon imigy szólalt meg: „Atyám! a leány nem lehet felelős ós nem kárhoztató az apa gondolkozásmódjáért ós cselekedeteiért; éu szeretem Marit és bizom szivében." Terey őrnagy, ki aggódó, fájdalmas gonddal figyeló meg fiát, megfogá Ede kezét és melegen szoritá magához „Ez a felelet méltó hozzád" hangzók ajkiról, „nem is vártam tőled mást. Reméljük a legjobbat, de legyünk készek a leggonoszabbra." És a legrosszabb be is következett. Egy kis csomagot hoztak az őrnagyhoz. Gömörei bankár inasa hozta. A csomagban egy jegygyűrű ós gyöngyfüzér volt. — Ede anyjától öröklötté ez utóbbit, mint emléket, melyet menyasszonyának adott ajándékul. „Nagyságod" eképen irá Gömörei őrnagynak, • „felfoghatónak" fogja találni, hogy leányom fiával való oly viszonynak véget vet, hogy azon kötelékek felbomlanak, melyek csakis oly feltétel mellett voltak megengedhetők, hogy a családok közti kapocscsal, egyszersmind azok érdekeinek is szorosan egybe fűzve kell lennie. Ama aggodalmak, melyek Ont a g—r—i vasúti vállalat igazgatótanácsából való kilépésre birták, engem rengeteg áldozatokra kényszeritettek, hogy a vállat sikerét eleve biztosítsam, mert Ígérete daczára oly csekély bizalommal viselkedem diskrecziója iránt, mint a milyennel Ön volt az ón biztosító szavaim irányában. A bizalom kölcsönösségen alapszik, nyilatkozatomban tehát csak a sértő szó visszatorlását szíveskedjék tekintetbe venni. Ily körülmények között leányom kényszerítve érzi magát arra, hogy fiát adott szava alól felmentse és minden különösen ez ügyet illető nyilatkozatról lemondva, ilyesfélét be sem várva, saját adott szava kötelezettsége alól is íeloldottnak tekintheti magát. Conventionális udvariassággal vagyok Nagyságod alázatos szolgája: Gömörei Ferenc z. (Folyt, köv.)