Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-10-24 / 205. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 205. szám. Vasárnap, október 24-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jíyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Előfizetési felhívás a „Békésmegyei Közlöny" hetenként ötször megjelenő politikai, társadalmi és vegyes tartalmú lap 1880-dik évi hetedik évfolyamának utolsó évnegyedére. Előfizetési dij egy negyed évre . 2 frt. Egy hóra 80 kr. Az előfizetés czélszerüen ;posta.•U.ta-lT7-án.37-33.37'a<l eszközölhető. B.-Csaba, 1880. szeptemberhóban. A „Békésmegyei Közlöny" lEisurio-3a.i-v-a.tala,. I C o r r u p ti o. Gyulái an. •Hj^y í'd'Ő óta üjra van tárgy, miről valameddig lehet beszélgetni. Hogy ki vetette fel első izben? hogy egy ember mutatott-e rá először, vagy hogy egyszerre villant meg sok ember agyában; vagy önmagától lépett elő meglevőnek szóval való kifejezése?! arra nem tudunk feleletet adni. Nem is szükséges. Tény, hogy mostanában a társadalmi corruptióról igen sokat beszélnek az emberek. Meghányják-vetik kávéházakban, clubbokan, magántársaságokban, parlamentben és — sajtóban. Nem akarunk vitázni a felett, ha vájjon igy volt-e kisebb-nagyobb mérvben máskor is egyes periódusokban, valamint nem akarunk okolni egy kormányt sem, miért nem segit ezen, mert ugy vagyunk meggyőződve, hogy itt az egész társadalomnak és közvéleménynek önnön erejére van szükség. Kétségtelen az, hogy ezen kérdésnek felállítása időszerű és sok valóságot hord magában. A gyakori esetek, a baj fenyegető jellegét tüntetik elő, pedig az olyan, mint az áradat, mely rónaságon rohan; feltartóztatni nehéz, a mit lehet pedig elborit és kiöl. Sajnos dolog, hogy a forrás ott buzog fel, honnan legveszedelmesebbé válik: a hivatalokban és sajtóban. Ez állítás furcsának látszik kissé, de ha az állapotokat jobban figyeljük, észreveszszük, miként szándékozik ugyau a sajtó jobbítani a helyzetet, de a szándék vagy nem elég komoly és erős, vagy nem gyújtja a kellő erkölcsi garancziát, hogy a társadalom rétegeiben gyökeret verjen iránta a hit és bizalom, mert a sok tisztességes hírlapíró között, nem épen kevesen vannak, a kik vagy ugy tesznek, mint magán emberek, hogy nem bírhatják tiszteletünket, vagy ugy irnak, hogy elűzik rokonszenvünket. Nem sok örvendetest látva itt, s a gyakorlati élethez fordulva: a bíróságok fekete lábiái még szomorúbb képet tárnak fel előttünk. Ugy tetszik nekünk, hogy az e 1adósodás az a ragály gomba, mely saturálja a levegőt, s képezi a corruptió egyik tényezőjét. Osmerünk hivatalnokokat, kik vegetálnak egyik napról a másikra; egyik hitelezőjüktől (pedig sokan vannak) alig szabadulnak, már jő a másik. A bíróságok tábláiról még le se szedték a végrehajtási hirdetést, már ragasztják nyomban utána a másikat, s rajta ugyanazon egy név szerepel mint végrehajtást szenvedett. Megtörténik ugyan, A „BÉKÉSIEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A megbélyegzettek. — Bűnügyi regény.— Irta,: C. H. 33. (Folytatás.) Ede fiam, az az ember rosszabb, mint a milyennek véltem, hazudott, midőn azt mondá, hogy felfedezésem meglepi, hogy ő maga is csalódott: ő öntudatosan csal. Az alaptöke, melynek létezéséért társaim és saját magam becsülete kezeskedik, melyre a részvényesek számítanak és melybe ugyancsak ők biznak, a tőke nincs meg, nem létezik tényleg, hanem csak színleges jegyzésekben ... a papíron és ez értéketlen. Háromszázezer forint helyett alig van harminczezer valódi értékben, noha a prospactusok az ellenkezőért állanak jót. Gömörei biztosan állítja, hogy ilyesmi sok ujabban alapított társaságnál szokás, nyílt titok, hogy kijátszák a törvényt, ő azt mondja, h igy csak időnyerésről lehet szó, és egy félév múlva kész értékben fel lehet majd mutatni az egész alaptőkét. Én ugyan nagyon kétségbe vonom ezt, de ha bíznám is ennek valódiságában, mégis azt az egy tényt tekintem mérvadónak, hogy hivatalom kötelességei közzé tartozik a rendetlenségeket meg nem tűrni, és bánt, hogy felteszik rólam, miszerint valótlan nyilatkozatok alá irom nevemet. Én ezt csalásnak tartom és ezért kijelentettem, hogy az igazgatótanácsból kilépek — mit szólsz hozzá, helyesen jártam-e el, vagy nem?" ,En telj esen helyeslem tettedet" viszonzá Ede és senki sem veheti tőled rosz néven, ha leteszed az oly hivatalt, mely arra késztet, hogy olyast írj alá, mit jó lelkiism«reted meg nem enged." „Köszönöm fiam e szavaidat 1 Örülök, hogy egy gondolaton vagyunk és hogy becsületbeli ügyekben a lelkiismereten kivül egyébre tekintettel nem vagy. Minthogy Gömörei igen izgatottnak látszik, a legkíméletesebben jártam el; a helyett, hogy nézeteimet az igazgató tanácsi ülésben nyilvánosságra hoznám, egyszerűen kilépek a hivatalból, sőt kijelentéin, hogy bebizonyítandó mily nagy bizalommal viseltettem Gömörei személye iránt: kis vagyonomat nem veszem vissza, hanem meghagyom a vállalatban, de ő erre nem is válaszolt, hanem szenvedélyesen felhevülve ott hagyott a faképnél.* „Majd lecsendesül, édes atyám és akkor jellemednek megérdemlett tisztelettel fog adózni; természetében fekszik az ellenmondásoknál felpezsdülni és ott ahol gát fekszik útjában, a szenvedély gyeplüit szabadon ereszteni, de elvégre is be kell látnia, hogy jogodban áll saját ügyeidben, saját belátásod szerint cselekedni." Terey rázta fejét, szemei, melyek fia helyeslő szavaira felvillantak, ismét elkomorodtak. „Édes fiam" szólalt meg ismét rövidke szünet után, melyben önnönmagában küzdött, vájjon kimondja-e aggodalmait — jó volna, ha nehéz próbára készen tartanád magad. Mindenekelőtt azzal kell tisztába jönnöd, vájjon már holnap, ha olyan ember lánya lenne Mari, kinek a becsülete nem tiszta, épen annyit érne-e szemedben, mint még ma." „De atyám 1" „ítélj magad, Ede. Gömörei kijátsza a törvényt. Ha nyomára jönnek a dolognak, akkor már be van mocskolva a becsülete, de ha az ámítást szerencsésen keresztülvinnie sikerül, a vállalatot megindíthatja, ha azonban számításai melyek szerint a részvényeseknek tőkéik után biztos járadékot igér, dugába dűlnek és a törzstőke hiányzik, akkor Gömörei nem kerüli ki a csalást megbélyegző büntetést." „Az nem lehet, atyám, te igen fekete szinben látsz. Te a kereskedő spekulácziót a pedáns hivatalnok aggodalmaival nézed. A ki nyerni akar, annak merni is kell veszteni, megengedem, hogy Gömörei vakmerő, de én képtelennek tartom arra hogy becstelenül cselekedjék." (Folyt. köv.