Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-09-14 / 176. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 176. szára. Kedd, szeptember 14-én. BÉKÉSMEGYE! KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászat] és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. v

f•: Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdajában. vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. Egy nagyfontosságú rendőri kérdés. (G.) Csak a megyénkben tart; ni szokott országos vásárokat kell meglátogatni, és azonnal előttünk áll a nagyfontosságú kérdés. És ki fogja tudni e kérdésben elválasztani az utálatost attól, a mi szánalomra méltó. Vannak ily sebei a társadalomnak! És mily keserű következményeket szül sokszor e társadalmi sebnek látása, megdöbbentő példákban mutatja fel az élet. Tudok egy esetet, egy kedves müveit családban látható ma is. Vásárra ment az ifjú házaspár, s a mint a vásár széléhez értek, egy taligán egészen feltakart félmeztelenül fekve, könyöradományért kiáltó koldus, egy nyomorék annyira magára vonta az áldott állapotú ifjú nő figyelmét, hogy szemei a kolduson maradtak, s midőn ámulatából magához tért, nemcsak rosszul érezte magát, de a szörnykép heteken kérésziül háborgatta és üldözte ébrenléte s Ilmában egyaránt. És mi lett a következménye? Oly leánygyermeket szült, kinek ferde arczvonásai és nyomorodott tagjaiban, a már éltes anya, még ma is az emiitett nyomorék koldusra ismer és emlékezik. Fz nem mese, de — nagyon szomorú való! S hány eset lehet ehez hasonló? Távol legyen tőlem még a gondolata is, hogy a nyomortól a könyörület jogosultságát megtagadjam. Nálam mélyebben talán senki sem érez a társadalom nyomorultjai iránt. Nem ezek ellen emelek szót tehát, hanem a társadalom azon mulasztása ellen, mely szerint az elesett nyomorultak ügyét, oda engedi hanyatlani, hogy üzlets z e r ii, zsarolássá válik a k önyöradomány gyűjtés, s az alázatos kérő szelid szava csődületet öszszelánnázó oly kiabállássá, melyet a ki meghallgat — csekély kivétellel! társadalmi uudok sebet talál, s az üzleti szellem legaljassabb nyilatkozatát. Hisz nem oly rég volt még, midőn a kitépett nyelvű néma gyermekben, egy minden tagjában mesterségesen elnyomorított lopott gyeririfkre ismertek. És hány eset van ilyen, midőn a kolulási téren kitanult vén gazok, gyermekeiket és sat. sat. már a mint csecsemőket elnyomorítják, hogy felkeltve velük a könyörületet, egy-egy naplopó, aljas dologkerülő éljen árnyékukban. Itt volna tehát az ideje, hogy e nagyfontosságú rendőri kérdés közfigyelmet keltsen, s a hatóság és társadalom egymással kezet fogva keressenek utat és módot arra nézve, hogy a nyomorékok ne lehessenenek üzleti c z i k k é egyes gazoknak kezeikbe n. Es mindenek előtt rendőri igen komoly figyelem tárgyává kel'ene tenni az ily vásárról-vásárra járó nyomorultak. s különösen ezek vezetőit, gondozóit, tulajdonosait. Ha csak negyedrésznyit fizetnők is évenkint egy megyei menházra, hol a megye nyomorultjai, igazi és becsületes szegényei ápoltatnának, mint a mennyit a vásári koldusok, a házalók és csalárd csavargók tőlünk kizsebelnek, minden A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZiJA. Különböző köszönés módok. A görögök különfélekép köszönték egymást éggel kedvet, este üdvöt kívántak. A római, ha köszŐEt, jobbját ajkához emelte, innen az illető felé nynjtotta: ép ily mozdulatai léptek az istenek szobrai elé; de az állanilivatalnokok előtt fövegüket is le kellett venniök. la egy polgár az utczán ismerősével találkozott isztelete jeléül megcsókolta kezét. Ha a konzul itt, miudenki félreállt s helyet csinált neki, aki Dvon ült, le kellett szállnia. A katonák fegyverü et Iebocsátva köszöntek. Plautus oly népeket emlit, kik egymás íüleit uzva köszöntek. A régi kaledoniak ugy jelezték egymás iránti szteletiiket és barátságukat, hogy lándzsáikat egylás lábai elé dobták A legyőzöttek, ha legyőzőik lé járultak, kezükben véres pajzsot és törött indzsát tartottak; az barátjaik halálát jelentette, i pedig nyomorúságukat és kétségbeesésüket. A francziák hajukból egy szálat kitéptek s zt nyújtották az üdvözlendő felé. A nők az Arany Part szigeteken, egy kis két>gu fésűt viselnek hajukban, és baljukkal kihuzik azt, ha üdvözölni akarják, kik őket meglátoítják. Japánban a barátok vagy ismerősök ugy üd {vözlik egymást, hogy papucsaikat hozzák le; Hin1 dosztánban egymás szakállát fogják meg. Astrakan népei kezöket egymás feje fölé nyújtják s meghajolnak. A Filippi szigetek lakosai mélyen meghajtják testüket, mialatt egyik vagy mindkét kezüket arezukra teszik s felegyenesednek, ugyané pillanatban térdben meghajlítják egyik lábukat. Uj Guinea szigetlakói fügefalevelet tesznek az üdvözlendő fejére, mint a barátság és béke jelvényét. A nagy Ciciadok egyikén vizet fecskendeznek egymás fejére. A nagy Oczeán szigeteinek legtöbb lakói, úgyszintén, kik a földgömb északi részét lakják, ugy üdvözlik egymást, hogy orrát egyik a másikéhoz dörzsöli. E divat a Sandvich szigetektől egész Uj-Zeland

;g terjed. Ayekis lakói az üdvözlendőnek füleibe súgnak. csendesen veregetve kezükkel az illető hasát. A sz. Lőriucz szigeteinek lakói, ha köszönni akarnak, egymás kezébe köpnek, s ezt durván egy más arczához törlik. Gecotova lakói egymás vállát csókolva, Horn szigetéi pedig hasra feküdve üdvözlik egymást. A Filippi szigetekhez közel eső néhány kis szigeten az üdvözlendőnek megfogják lábát és kezét s azt gyengéden arezukhoz érintik. A négerek legnagyobbrészt ujjaikat ropogtatják, különösen ha köszönnek. A chinaiak kezöket összeteszik s mellükre ny ugtatva, azt kissé meglendítik, fejüket pedig lehajtják, mondva : Isin, isin. Ha tiszteletreméltó személylyel találkoznak, két kezüket felemelik s a földig meghajtják magukat. Ha két jó barát találkozik, ki már rég nem látta egymást, mindkettő letérdel, fejét földig hajtja s ugyanezt kétszer-háromszor ismétli. A ki európai módon köszön, 50 bambuszt kap városnegyedének mandarinja legkegyelmesebb parancsából. Uj-Orleans lakosa, ha fejedelme előtt megjelenik, ordítással üdvözli; majd végigmegy a termen, nem nézve sem jobbra, sem balra, azután kezeit feje fölé emelve háromszor ordit. A király mosolyogva leülteti: az alattvaló uj ordítással köszöni meg; a király minden kérdésénél mielőtt felelne ordit egyet, ugyanezt teszi, midőn távozik. Indiából a tisztelet a távols gtól függ, a mennyire az üdvözlő az üdvözlendő elől visszavonul; ha egy brahmin megy, már messziről kiált vagy kiáltat egy paria által, hogy mindenki kellő távolságra vonuljon vissza: e távolság meg van határozva s függ az illetőnek kasztjától. Az európai, ha köszön, fövegét leveszi; a keleti befedi fejét. Az angol, ha barátságát akarja bebizonyítani, az illetőnek kezét megfogja, azt erősen megrázza, de egész hidegen, mi alatt arcza semmit sem mond, mintha egész lelke karjában lenne. — a.