Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-07-08 / 130. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 130. szám. Csütörtök

, julius 22-éii, . Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 trt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza, 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-hen egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdajában. vidéken a postahivataloknál 5 kros postautnlványnyal. Az egyéves önkéntes! intézmény kiterjesztése. A védtörvény revisiója a képviselőház jövő ülésszakaban fog tárgyalás alá vétetni. Az uj törvényjavaslat egyik nevezetesebb intézkedését az képezi, hogy az egyévi önkéntesi intézmény szélesebb alapokra fog helyeztetni, s e kedvezményben tanultabb fiatalságunk közül olyanok is részesittetni fognak, kik azt eddigelé nem élvezhették. A törvényjavaslat azonban e kedvezményt nem terjeszté ki a bizonyos előkészültséget igazoló kereskedő és iparossegédekre. A kassai kereskedelmi kamara, az annyira ápolásra és gyámolitásra szoruló hazai ipar és kereskedelem érdekében, teljes ülésében, azon, általunk is indokoltnak talált határozatot hozta, miként illetékes helyen felemeli szavát, hogy az ipar és kereskedelem érdekében, e kedvezmény törvényhozási uton ezekre is kiterjesztessék. Örömmel használjuk fel az alkalmat, hogy e mozgalom nyilvánulásával, vagyis a kamarának a képviselőházhoz intézett feliratát olvasóinkkal az alábbiakban megismertessük, melegen óhajtva, hogy a kamarának e tekintetbeni buzgalmát a mi aradi kamaránk is utánozza s az óhajtott siker koronázza. A felirat a következőket mondja. Hazai iparunk és kereskedelmünk sajnos hátramaradásának egyik fontos oka az, hogy iparos és kereskedő-inaink nem részesülnek a honvédelmi törvény azon jótéteményében, melyben a jogi, orvosi és más közpályákra vállalkozó ifjak részesülnek. Értjük az egyéves önkénytesség kedvezményét. Bármely pályára szánja magát a fiatal ember, alapos kiképeztetésének lényeges alapföltétele mindig az marad, hogy elméleti és gyakorlati tanulmányait félbeszakítás nélkül folytathassa. Alig van pálya, melyen a félbeszakítás annyira károsan és számos esetben az egyén jövőjét tönkretevőleg hatna, mint a kereskedő és. iparos pálya. Oly fiatal emberből, ki három évig távol tartatott üzleti foglalkozásától és iparágától : a legritkább esetben válik jó kereskedő, jó iparos. Azok száma, kik pályájoktól elterelve, a katonai szolgálati idő eltelte után örökre hátat fordítanak a kereskedelemnek és iparnak és a máris ijesztő mérvben szaporodó proletariátus számát növelik, légiókra megy. Azon kevés fiatal ember azonban, ki három évi szünet után az elhagyott pályához visszatér, vagy óriási erőlködés mellett pótolja ki az elmulasztottakat, vagy — és ez a többség — szaporítja a kontáriparosok ezreinek számát, kik a hazai ipar szégyenére, önmaguk és családjaik romlására nyomorultan végig tengik az életet. És miután az, ki az ok okozója, az okozat létrejöttének oka : az államot terheli első sorban a szomoritó tényekért a felelősség. Örömmel tapasztalta a kereskedelmi és iparkamara, hogy a képviselőház melegen érdeklődik hazai iparunk és kereskedelmünk fejlődése iránt és minden lehetőt el akar követni arra nézve, hogy a közgazdas t.;i tevékenység e fontos két tényezőjét fejlődésnek, virágzásnak inditsa. Ezen tapasztalás arra bátorította a kamarát, hogy a képviselőházhoz oly kéreA „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA, Csolnakom. LaBsan hajtom kis csolnakom, Szemben egy kis lány, Szép közében, mily élénken Mozog a kormány. Mig a hajó, mint a kigyó, Sikl k a vizén, Szép szemébe nézek én be : Dobban a szivem. „Hogy ha szived még a tied, Drága angyalom: Zajgó éltem tengerében Légy te kormányom." Az ajk megnyil . . Egy mérges nyil Szivem tépte szét Szólt az angyal, boldog arczczal : „Ara vagyok rég." Csolnakomban ülök magam, Visznek a habok. A révparthoz, boldogsághoz Soh'se juthatok. (1880. juliuf} 4.) A szabadító. (Elbeszélés, néhai Garzó Júlia hátramaradt irataiból.) (Folytatás.) IX. Egyik uapon Hermina dolgozó asztalkája mellett ülve, egy, már-már bevégzendő képen elmélyedve dolgozék. A kép kis házikót áb| rázolt, távolabb egy halmocskát, melynek tetején szomorú fűz emelkedik, s alatta egy meí rengő nő, kihez egy ifjú lép, fegyverrel és vadásztáskával oldalán, hű ebektől kisérve. Ez elmélyedt helyzetében lepte meg őt Andor. — Bocsánat nagysád, ho?y csendes foglalkozása között háborítani merem!—mondá Andor mélyen meghajolva a meglepetett Hermina előtt, ki haragudni szeretett volna reá, de mint vendég iránt elnézőnek kellett lennie. Azért is szólt tréfálózva ugyan, de oly hangon, melyben igenis sok valószínűség látszék : — Ha nem vigyáz ön, majd a kivánt büntetést megnyeri. . .. — Szerencsémnek tartanám! — mond Andor az asztalka mellett helyet foglalva. De hát vájjon miféle büntetést mérne reám nagysád azért, hogy most véletlenül megleptem? — Azt, hogy máskor kopogatás nélkül nem szabad bejönni. — Köszönöm — mondá Andor szemöldeit összevonva, s azon pillanatban az említett képet kezeibe véve — szabad-e tudnom, kinek készíti nagysád e gyönyörű képet? — Magamnak — volt a rövid válasz. — Bocsánat, de — itt elhallgatott, fürkésző tekintetet vetve Hermina arczára. — Mit de? — szólt Hermina megértve a trkintetet. — De ez a kép Kázmérnak készül. — És ha épen annak készül is?! — Hermina kissé daezosau emelé tekintetét Andorra — kis szünet után folytatva: — Ön ma nekem igen különösnek látszik. — Különösnek? — ismételé Hermina szavait — hát ha még azt is mondom, hogy : ezt a figyelmet Kázmér barátom nem érdemli meg. — Hogy mondhatja ön azt? - Ugy, hogy ismerem őt. — Ön nem jól ismeri férjemet. — Ha tudná nagysád azt, hogy — itt egyszerre elhallgatott, arczának a legszomorúbb, legtitokszerübb kifejezést adva. — Mit? — kérdezé Hermina kíváncsian. — Azt, hogy hol vau Kázmér! — mondá, nagy nyomatékot adva hangjának. — Majd megtudom, ha hazajön. Különben férjem titkait nem szoktam fürkészni.