Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-09-05 / 171. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 1(39. szám. nyünk életképessége, hogy nem ephe­mer értékű a benne nyilatkozó szellem. Sőt annyira életrevaló, hogy hosz­8zu idő folyamában fogja magát a mi sok tekintetben viszás tanügyi viszo­nyaink között realizálni. E szép czélhoz kivánt járulni gr. Zichy Jenő is, midőn „Nevelési egy­letek" szervezésére hivja fel a nemzet figyelmét. Bír — a tényleges helyzet­ből indulva ki, meglehetősen pessimista vagyok, mégis e téren, hol oly megbe­csiilhetet'en a nemes buzgalom, lelkem teljességéből üdvözlöm a gróf ur kez­deményezését ; ha servezetét átolvasni szerencsés lehetek, sietni fogok a nagy­fontosságú kérdéshez érdemileg is hozzá­szólni, sőt követni utasításait, ha sze­rény körömben azok megvalósíthatók. Ismételve kérlek tehát,tisztelt szer­kesztő barátom, hogy a kérdéses terve­zetet mihamarább megszerezni és köz­zéte.ini szíveskedjél. Hátha az éppen most kezdő uj tanévben is tehetnénk már valamit, a sok vergődés és csa­lódások után. (Minél előhb közzé fog tétetni. Szerk.) Politikai hirek. , | — Nagy %yelinet kelt a politikai világ­ban Ilayrnerle báró külügyminiszter ós Bismark herczeg közelebbi találkozása. A külügyminiszter, Norderneyből visszatérve e hó 4-én meg fogja látogatni a német birodalmi kanczellárt Fridrichs­ruheban. — A jezsuita dekretumok végrehaj­tása alkalmából mindenütt a legnagyobb nyuga­lom volt, miután nevezett rend tagjai mind a helyiségeket elhagyták. — Skutariba további 1400 főnyi rendes török csapat érkezett. Riza pasa szigorú parancsot kapott a portától, hogy a területnek Monteuegró részére való átadását előkészítse. A b.-csabai algyiniia/jium köréből. (Folytatás.) III. Tanitó-eszközök. A tanitás tervének megváltozta, taní­tási eszközöket is másokat hozott előtérbe. Legtöbbe kerültek a természet- és vegy­tani eszközök. Az uj terv szerint ezután nem lesz természettan az algymnaziumban, nem szükségesek tehát eszközei sem; a vegytan pedig csak az ásványtan segéd­eszközeül szerepel, közetkezőleg az eddi­ginél kisebb terjedelemben vitetik, keve­sebb kísérlettel. Ezután a térképekre, ás­ványokra, állatokra, rajzmintákra, külön­féle testalakokra kell a súlyt fektetnünk. A térképek, ásványok, rajzminták dolgában némi csekély pietással egy darabig csak elleszünk, hanem állataink, testalakjaink nincsenek, meg nem is lehetnek mindaddig, a mig a t. iskolai bizottság nekik való he­lyiségről nem gondoskodik. — Könyvtá­runk a lefolyt 3 év alatt is szépen szapo­rodott, összesen 127 müvei, ide nem értvén a még be nem kötötteket; csak az a baj, hogy hasznukat nem igen vehetjük, mint­hogy a helyszűke miatt itt-ott eldugdosva kell lenniök. VI Haladás. I A tanitv nyok haladásának, általában véve, mnglehetős mértéke a bukottak száma. 1877/8. megbukott 98 megvizsgált közül 24, 1878/9. 81 közül 14, 1879/80. 76 kö­zül 5. íme tehát azóta kevesbedik a bu­kottak száma, a mióta a miniszteri terv szerint, különösen az első és második osz tályban, a tárgyak megkevesbedtek. Itt azonban meg keli említenem két körül­ményt, melyeknél fogva a bukottak száma, itt nálunk, nem egészen helyes mértéke a haladásnak. Egyik az, hogy a tudomá­nyos pályára nem szánt földmives gyer­mekek iránt szükségesnek látunk akkora kíméletet, a mekkora csak a fegyelemmel összefér; másik az, hogy mivel a harma­dik osztályig már ugy is igen megfogynak a tanulók, a még megmaradt keveset igyek­szünk a negyedik osztály számára megtar­tani. Igy történt különösen ez évben. Hit­ványabb harmadik osztály még soha sem volt, mint az idén, mert ennek előtte hár­man kivül mind bukdácsoltak s ez évben mégis csak egy esett el közölök, tekintet­ből a negyedik osztályra. Igy is alig ma­radt 7—8 a negyediknek. Ez is egy oly ! körülmény, mely a tárgyak kivánt keze­lését rendkívül akadályozza, a tanár mun­káját nehezíti, sikerét leszállítja. Sajnálva kell e pontnál megjegyeznem, hogy a szü­lék támogatására, meg felszólításra is, csak igen ritka esetben számithatunk. (Vége köv.) MEGYEI HIREK. — Meghívás. A békésmegyei régész­müvelődéstörténelmi egylet, folyó hó 13-án, délután 4 órakor, Gyulán, a vármegyeház nagytermében, nyilvános felolvasással egy­bekötött közgyűlést tart, melyre van sze­rencsénk a t. egyleti tagokat, s az érdek­lődő nagy közönséget ezennel meghívni. — Tárgysorozat: 1) Elnöki megnyitó be­széd és jelentés; — felolvassa Göndöcs Benedek. 2) Néhai báró Wenkheim Béla emlékezete; — felolvassa Zsilinszky Mi­hály. 3) Titkári jelentés. 4) Pénztárnoki jelentés. 5) Muzeum-igazgatói jelentés. 6) Indítványok. 7) Uj tisztviselői kar válasz­tása. 8) Elnöki zárszó. Kelt B.-Gyulán, 1880. szeptember 1-én. Göndöcs Benedek, egyleti elnök. Zsilinszky Mihály, egyleti főtitkár. * Felhívás. A békésmegyei okszerű mé­hész-egylet, folyó évi szeptember hó 19-én és következő napjain, B.-Csabán, méltósá­gos Beliczey István főispán urnák közvet­lenül épen a vasút mellett levő birtokán, méhészeti kiállítást rendez, — melyen be­mutatva lesznek az elmélet és gyakorlat által legczélszerübbnek, legkitűnőbbnek ítélt mindennemű különféle kezelési eszközök, — a többi közt be fog mutattatni a son­koly sajtolás, a méz csorgatás, a viasz ol­vasztás, a mesterséges sejtközép készítése sajtóval, — kiállítva lesznek a különféle szerkezetű kaptárok vagy méhkasok és méhlakok, s ezek közt egy olyan méhlak, nyúltam, mely a fekete gróf képe alatt áll. En­nek a kulcsa is igen nehezen forgott a zárban, csikorgott, alig bírtam kinyitni Végre sikerült a nehéz fedelet kinyitnom, és —" A szolga elhallgatott. Rendkívüli ijedtség fogta el ismét, mintha borzasztó dologra emlé­keznék, hideg verejték ült halálsápadt arczára. „No — és — ?" kérdó az öreg lord türel­metlenül. „Mylord ~ nem tehetek róla", — felelt resz­ketve a szolga — „de" — És ismét megakadt szava. „De mi?" — kiáltott rá bosszúsan mylord, - hevesen ütve földhöz mankóit. Mindnyájan elhallgattak, arezukon a féle­lem kifejezésével. Az öreg lord átkozódva haladt át soraikon, s a hosszú folyosón végig, egyenesen a lovagterembe ment. a cselédek mindannyian követték. A nyitott ajtón belépett a dohos, zord te­rembe, hol a fekete gróf .képe alatt álló láda körül, a kastély emberei közül többeket talált, kik lehajolva, de hamar megrettenve kapták visz­sza fejüket a ládától. Midőn az öreg lord man­kóinak csörtetését meghallották, félve szétugrot­tak, s utat nyitottak neki a ládához. A ládában emberi csontváz hevert üres szem- ós orrüreggel, nedves, zöld penész födte a koponyát. Női hulla volt, mert a csontvázt szét­mállott por- és szuette selyemruha vette körül. A mesterséges myrthus- és narancsvirágu levelkék i még jól fölismerhetők voltak rajta. A koponya mellett színtelen, szőke hajfonat feküdt, s a nyak­valamint a karcsontok körül smaragd-ékszer volt erősítve. A csoutváz helyzete természetelle­nesen összegörnyedve. Risser Rik lord, hosszan, megmerevült te­kintettel nézett le a láda borzasztó tartalmára. Mintha állva — meghalt volna. Szemei kidagadtak üregükből, álla erőtelenül leesett mellére. Rán­ezos kezei görcsösen a mankókhoz tapadtak. Né­melykor halk, reszkető jajgatás hallatszott. A legnagyobb fájdalom — erőtelen hangja. . . A régi cselédség közül már egy sem élt, egy sem ismerte Risser Rik lordot, mint ifjú vőlegényt, egy sem sejtette tehát e borzasztó titok megfejtését, csak a mylord.... ő jól tudta, kinek csontváza fedeztetett föl itt! Megismerte a ruhán, a hajon, az ékszeren I A vicsorgó ko­ponya, hajdaui menyasszonyának szőkefürtös fe­jecskéje volt. Minden, minden világossá lett előtte I" Hennyké-je, midőn a nagy teremben a fenyőág alatt karjaiból megszabadult, a régi lo­vagterembe futott s pajzánkodásból, csakhogy hamar meg ne találják — az egyik nagy ládába rejtette magát. A láda nehéz fedele becsapódott fölötte, 8 a régi szerkezetű zár lecsapódott; be­lülről kinyitni nem lehetett, csak kívülről a kulcscsal A drága, életvídor, kedves lányka e ládában elevenen eltemetve, borzasztó halállal mult ki. S őt hűtlennek , bűnösnek, elveszettnek mondták ! . . . Az aggastyán agyában mindez irtóztató, megmásíthatatlan bizonyossággá lett. Kezeiből kihullottak a mankók; tompa kiáltásával e bor­zasztó koporsó mellett, a földre rogyott. * * * Ágyában ismét magához tért, de csak rö­vid ideig élt. Magához hivatta a közeli város orvosát, ki kortársa és meghitt barátja volt. Mindent elbe­szélt neki. kérve arra, hogy holttestét a Henny-je csontvázával együtt temessék el. E szavakkal halt meg : „Oh, drága Henny bocsáss meg nekem 1 Istenem! miért kellett en­nek igy lenni!" Ez vége a szomorú történetnek. Isten óvjon minket!

Next

/
Thumbnails
Contents