Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-09-02 / 169. szám

B.-Csaba. 1880. VII. évfolyam, 169. szám. Csütörtök, szeptember 2-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz h'jrdva vagy postán bérmentve kiildve : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám áru 3 kr Kapható Griinfeld l könyvkereskedő urnái Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „ Kyilttér'-hen egy sor közlési dija 2f> kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kres postautalványnyal. Miniszteri rendelet a népiskolai j oktatásról. (Kelt 1880. óvi aug. 9. 1046. az alatt.) II. (Folytatás és vége.) Az olvasás és a nyelvtan tanításával kapcsolatosan taníthatja s kell is tanitania a tanítóknak a törvény 55. §-ban rendelt többi tantárgyakat, a földrajzot és történelmet, a természetrajz és természettan elemeit, a polgári jogokat és kötelességeket stb., melyeknek a népiskolában szükséges mértéke részint magokban az olvasókönyvekben, részint kölön tarkönyvekben, az ügyes és e tárgyakban kellően jártas tanitó által majdnem észrevétlenül, az olvastatás közben s az azt kisérő magyarázás által, a növendékeknek átadható s általok kikérdezés, az olvasottak ismétlése és saját szavaikkal való felmondatása által elsajátítható. Igy a tanitó még ezek tanítása közben is mindig az olvasás és irás, a nyelvtan és a fogalmazás gyakorlatával foglalkozik s ezek keretében adhatja elő és öntheti a gyermekbe a többi tantárgyakból is a legszükségesebb tudnivalókat. Ezek mellett a számvetés tanítása önálló vezetést és gyakorlatot igényel. 2) minthogy a mindennapi iskolábajáró gyermek ha kötelezettségének rendesen megtelel is, 12 éves korában lép ki a tanitás rendes folyamából, tehát oly korban, mikor addig szerzett ismereteit könnyen elfelejti, hogy a mindennapi iskolázás által szerzett ismeretei s előhaladása kárba ne vesszen sőt gyarapodjék, a tanfelügyelő elengedhetetlen kötelessége mindenütt, hol még nincs, az ismétlő iskola felállítására buzditni, s ha kell, szorítani az iskola fentartó községeket (hitközségeket s testületeket) és az ekkép felállított ismétlő iskolába a gyermekek feljáratását épen azon szigorral ellenőrizni, mint a rendes mindennapi iskolába. 3) Az ismeretek ^elméleti uton való megszerzése csak akkor lévén valóban gyümölcsöző, ha a mindennapi élet gyakorlati czéljaira is alkalmaztatnak a szerzett ismeretek, a tanfelügyelőnek oda kell hatnia, hogy az, különösen a kézi munka megszerettetése és kiváló ápolása által a lehetőségig már a népiskolában megtörténjék. E végből minden erejével oda hasson és a népiskolai hatóságoknál követelőleg sürgesse, hogy ott, a hol még nem volnának a népiskolák mellett, kertek állíttassanak s ezekben a tavaszi és nyári hónapokban a gyermekek a gazdasági gyakorlatokban különösen a fa, méh, és a hol lehet, a selyemtenyésztésben, a lányok pedig különö, sen a konyhakertészetben oktatgassanak; i az őszi és téli hónapokban pedig a vidék viszonyaihoz képest valamely kézi munkában, a házi ipar egy némely ágában gyakoroltassanak. Különösen kiváló gondját fordítsa a tanfelügyelő arra, hogy a leányok a női munkák legszükségesebbjeire kivétel nélkül megtaníttassanak s e végből, a hol csak lehet, külön munkamesternők fogadtassanak, a hol pedig erre még megszorítással sincs mód, minden esetre a kézimunkákban is jártas elemi tanítónők alkalmaztassanak. A munkának és munkaszeretetnek magában is végetlen fontosságán kivül, annak szellemi s erkölcsi haszna is kiszámíthatatlan lévén, a tanfelügyelő mind a tanitók, mind különösen az iskolafentartók és a helyi iskolahatóság irányában minden A „BKKÉSMEfilfEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA, A fenyőág alatt. "\7"a,ca,-n.o Emiltől. Fordította : Wiukler Lajos. (Folytatás.) A társaság leült a vacsorához. Áldomást mondtak mindenkire, de legtöbbet : a jegyesekre, kik a jó kívánságok özöne által teljesen el voltak ragadtatva. Nem lehetett szebb párt képzelni. R k lelkesedetten köszönte meg az áldomásokat. Henny szinte nevette vőlegényének tulcsapongó, jókedvű toasztjait. Salome nagynéne összekulcsolt kezekkel sóhajtott : „Istenem ! csak Henny ne volna olyan könnyelmű. — Sirnia kellene most, a nevetés helyett! A nevetés szerencsétlenséget hoz! — A vastag Troddleworth szomszédjához hajlott, azt mondva : „Henny épen olyan mint én, midőn boldogult férjein eljegyzett. Szegény I aszkórban halt meg. Miss Henny tökéletes hasonmásom, csak kissé barnább volna Azután skót ruhájának is kellene lennie " Beszéde közben egy gömbölyű, kövér köny rezgett a vastag asszony orrán. Sueppham asszony sorra nézte szúrós tekintetével száraz leányait. „Mily melletlen! Még csak el sem ájul I Azt mondom nektek, hogy ilyen szégyent ne hozzatok fejemre, mert. — A boldogtalan, három száraz lány nem igen ijedt meg anyjuk haragos tekiutete miatt, mert halkan nevetve, egy óriási borju czonib árnyékába húzódtak. Vacsora után az étterembe vonult a társaság. Tíz emberből álló jó zenekar húzta a talpa alá valót. Az ételek és italok óriási kredenzek-en helyeztettek el. A legfestőíbb csoportok keletkeztek; mert megkezdődött a: menüett, zálog-játék s a fenyőágait alatti csókolódzás. Az öreg lord, Sneppham asszony három száraz és ellenszegülő leányát a terem iiözepen levő fenyőág alá vonszolta s ott könyörtelenül megcsókolta kiálló arczcsontjaikat. Az öreg Salome nénit is, egy öreg indiai őrnagy lovagiasan az egyik fenyőág alá vezette s ott tiszteletteljesen megcsókolta. A fiatal emberek — a lányokkal rendkívüli buzgalommal használták föl a — fenyőágat. S mily kaczaj keletkezett, ha valamelyik leánynak sikerült megmenekülni vagy elrejtőzni! Mert a fenyőág-divat régi szokása szerint az oly leány, kinek sikerül oly jól elrejtőzni, hogy lovagja nem találja meg — a csókot megtagadhatta tőle. A zenészek fáradhatatlan húzták, a társaság kifogyhatatlan kedvvel játszott, tánczolt és — csókolódzott. Henny ezüsthangja tulcseudült az egész társaság zaján. Rik folytonosan sarkában volt s ragyogott a boldogságtól és örömtől, hogy menyasszonya oly szép és oly jókedvű. A kik ránéztek e párra, ére/.ték boldogságuk és szépségük hatását. Midőn éjfélt ütött, az öreg lord hangosan beleszólt az öröm zajába : „Isten áldasa legyen mindnyájunkkal I" S a játék, vigság tovább folyt. Troddleworth asszony is résztvett a zálogosdi játékban: de mikor futni kellett — elbukott s nem tudott föláilni, sőt azokat is lerántotta magához a földre, a kik fölsegíteni próbálták. A szára/. Sneppham kisasszonyok is szereztek maguknak udvarlókat; mamájuk oly boldog volt, [ hogy száraz csontjai az öröm miatt kastagnettákként csörögtek Most a sor Miss Hennyre következett. A | zálogjáték fordulatai közben a nagy lenyőág alá került. Rik észrevette, megfogta s a körülállók élénk tap.>a és éljenzése közben meg akarta csókolni. De íme! a lányka, oly ügyesen, mint egy madárka, kiosont karjai közül, keresztülszaladt a nagy körön, melyen belül Rik maradt — és eltűnt a teremből. Rik nevetve küzködött, víg, kárörvendő barátjaival, kiknek körért nem tudott keres.ztülha| tolni, s velők kergetődzött köröskörül a terem-