Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-09-02 / 169. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 1(39. szám. eszközzel oda hasson, hogy a népiskolai oktatás a mnnkaoktatással ily kép mindenütt kiegészíttessék. 4) Ismételve hivom fel a tanfelügyelő figyelmét ez alkalommal is, hogy az oly tanitókra kik a magyar nyelvben épen nem, vagy nem eléggé jártasok, minden gondját forditsa, hogy a magyar nyelvet elsajátítsák és azt az általam e végből készittetett vezérkönyvek segítségével ezek is s általában mindazon tanítók, kiknek iskoláiban a tanitás nyelve nem a magyar szorgalmasan tanítsák. 5) Hogy a fentebb elősorolt teendők minden irányban kellő eredménynyel végeztethessenek, szükséges s azért a tanfelügyelő minden eréjével oda is hasson, hogy a népiskolai törv. 54-ik §-ban megszabott szorgalomidő falun legalább 8, városban legalább 9 hónapon át szigorúan megtartassák s ez idő alatt a gyermekek az iskolába pontosan feljárjanak, szorgalmasan taníttassanak ós tanuljanak. A tanfelügyelő ezt a törvény szigorával is érvényre juttassa s ennek érvényben fentartásáért mindenek fölött felelőssé teszem. A törvény e rendeletének szigorú megtartása mellett kötelessége a tanfelügyelőnek odahatni, hogy az iskolafentartó hatóságok, községek e szorgalomidőt a törvényben meghatározott minimumon tul is az évnek lehetőleg 10 hónapjára terjesztessék ki, amint ezt hazánk nagyobb városai közöl többen, igen helyesen már is gyakorlatba vették. Midőn mindezek foganatosítását a tanfelügyelőknek ismételve kiváló gondjává és hivatalos kötelességévé teszem, meghagyom egyszersmind, hogy hozzám terjesztendő évnegyedes jelentéseiben az ez irányban tett intézkedései eredményéről mindenkor kimeritő tudósítást adjon nekem. Trefort. Á b.-csal>ai algyinua/Jum köréből.*) 1877. aug. 22. ugy rendelkezett velem a t. iskolai bizottság, hogy az onnan számitolt 3 éven át is folytassam az igazgatóságot. Minthogy a kitűzött 3 év lejáróban van, kötelességem tájékozni a t. isk. bizottságot némely iskolai dolgok felől. I. Létszám. 1877/8 végén volt 55 protestáns, 11 kath. és görög, 34 izr., összesen 100. 1878/9. végén volt 47 protestáns. 11 kath. és görög, 23 izr., összesen 81. 1878/80. végén volt 44 protestáns, 14 kath. és görög, 18 izr., összesen 76. Tehát az 1878/9. történt tandijemelés az összes volt létszámnak V^ét, a

z izraelitáknak pedig csaknem felét elvitte, mindamellett is, hogy a tandíjfizetés dolgában minden lehető könnyebbségben részesültek a tanulók. A vidékiek az izraeliták arányában fogytak, 24-ről leapadtak 13-ra. Ha már most a tanulók nagyságához azt is hozzá tudjuk, hogy a mi iskolánk sem tápintézettel, sem számbavehető ösztöndíjjal, sem ingyen való iskolai könyvekkel, sem jelentékenyebb tandijelengedéssel, sem semmi egyéb segítséggel nincs a szegény iránt, a gazdagot pedig már maga az iskolai épület is viszszariasztja, valóban nincs okunk a létszám csekélységén csodálkozni. A tanerőket illetőleg csak az a változás történt, hogy a két utolsó évben Bartóky István ur mellett, Donner Lajos ur helyett Gálly János tanította a testgyakorlást. II. A tanitás terve. Az ág. hitv. ev. gymnaziumok szászámára készült aesai terv 1869-ből való. Ugyanekkor kezdte meg a vallás- és közoktatásügyi miniszter az állami gymnaziumokat felállítani s ezek és a szinte hatósága alá taitozó nem protestáns gymnaziumok tanítási tervét módosítani. A mó*) E nagybecsű igazgatói jelentést Horváth János igazg. úr a b-csabai ev egyház iskolai bizottsá"a előtt olvasta fel, felette tanulságosnak talalván, azonban jelentését a nagy közönségre nézve is, sietünk azt egész terjedelemben közleni. Szerk. ben. Végre kiszabadult a körből s ujjongva szaladt ki a teremből — menyasszonyát keresni. Benézett minden szobába és a folyosóra nyiló termekbe, kutatott minden ablakfűlkóbon és függöny mögött: — de hasztalanul. Maga is nevette már ügyetlenségét; kérdezte az összes cselédséget, de egyik sem látta draga Heuuy-jét. Rik visszatért a terembe s barátjainak tréfás nehezteléssel panaszolta baját Ezek végre mindnyájan fölkerekedtfk, hogy megkeressék a kis, hamis Henny-t, kinek nem lett volna szabad oly j ól elrej t ő zn ie. Az asszonyok, kisasszonyok, rokonok mindannyian csatlakoztak a kerosőkhöz. Lármázva, tréfálva vonultak végig, szobárólszobára, egyik folyosón föl, a másikon le, még a konyhát és erkélyt is kikutatták. Már belefáradtak a keresésbe, s többen a terembe tértek vissza, mig sokan egy óránál tovább folytatták a keresést. A teremben elhallgatott a zene; mert nem volt tánczos. Az öregeknek. — kik a melléktermekben kártyáztak - szinte föltűnt már a csend ; kijöttek megtudni az okát. Mindenki azt mondta, Miss Henny t sehol sem találják. Rik eleintén neheztelt, majd aggódott, végre elcsüggedett. A tréfából komoly dolog lett; lázas izgatottsággal indult meg újra a keresés; Henny nevét kiáltották mindenfelé, de csak az üres viszhang adta vissza nevét. Az összes társaságot ijesztő aggodalom fogta el, Az öregek újra a keresésnek indultak. Henny öreg atyját rendkívül elfogta a félelem, hívása és szavában kimondhatatlan csüggedésben reszketett. Salome néne alig állt már lábán. Végre azt gondolták, Henny a felső emeletben rejtőzött el valahol. Bár valószinütlen, mégis felrohantak, minden kamar t átkutattak, még a kastély tornyát is, melynek ajtaja rozsdás zárok alatt állott talán már egy évszázad óta — de mind hiába! Hennyt nem találták meg. Az éj elmúlt; a teremben a gyertyák leégtek; a szürke hajnál már kísértetiesen derengett a — boldogtalan kastély körül — s Henny-t még sem találták meg. Csoportonkint ültek a sápadt arczu vendégek, alig-alig váltva egy halk szót egymással. A szolgák nesztelenül jártakkeltek, míg mások a parkot és a vidéket kutatták. Az öreg lord fáradhatatlanul kereste egyetlen gyermekét, bár majdnem összeroskadt már. Legborzasztóbban Risser Rik szenvedett. Nem szólt egy szót sem; de éjfél óta t i z évvel öregedett, szemei körül sötét körök árnya lebegett, s melle görcsösen működött. Anynyiszor kiáltotta Henny-je nevét, hogy hangja érczét veszítette, ajkai elhalványultak — torka kiszáradt. dositás ez évben érte el tetőpontját s egyidőre talán végét is. Az acsai meg a miniszteri terv között lényeges az, hogy acsai terv a gymnaziumot két testnek tekinti, al- és felgymnaziumnak s mindegyikben minden tárgyat felvesz, kivévén a görög nyelvet és a bölcsészeti előkészülést; a miniszteri terv ellenben az egész gymnaziumot egy testnek veszi, az algymnaziurnba nem vesz fel minden tárgyat, hanem fokozatosan szaporítja egy-egy osztály tárgyait a szerint, a mint valamely ujabban felvett tárgyra már előkészítve van a tanuló. Növeli a különbség lényegét az, hogy a miniszteri terv a kevesebb tárgyra több időt rendel, mint az acsai a több tárgyra. Innét van, hogy mig az acsai szerint az összes algymnazium heti óraszáma 92, addig a miniszteri 109-et követel. A protestáns gymnaziumok még most nem tartoznak a miniszteri tervet követni, különösen a főgymnaziumok könnyen mellőzhetik, azért, mert az érettségi bizonyítvány eltakarhatja a netalán meglevő fogyatkozásokat, — de más helyzetben vagyunk mi. A mi tanítványaink mennek Szarvasra, Budapestre, Nagyváradra, Temesvárra, Aradra, Szebenbe, Szegedre, Szabadkára, Vásárhelyre, Pozsonyba (r. k.), Losonczra. Ezen 1 l iskola közül csupán Szarvas áll még valahogy az acsai terv alapján, a többi a miniszterit követi. Levén pedig mindegyik gymnazium jogosítva arra, hogy csak a maga tervével összevágó bizonyítványt ismerje feltétlenül érvényesnek, világos, hogy a mi tanítványunk, ha az acsai tervhez alkalmazkodnak, 11 közül 10 helyen felvételi vizsgálatnak vettetik alája. Részint tehát azért, hogy tanítványainkat a felvételi vizsgálat kellemetlenségeitől megmentsük, részint azért, mert a miniszteri terv fejlesztés tekintetében is sokkal előnyösebb az acsainál, már két évvel ezelőtt megkezdtük a miniszteri tervhez való alkalmazkodást, esztendőre pedig, ha a t. iskolai bizottság máskép nem rendelkezik, egész kiterjedésében azt a tervet követjük. Igen ám, de a miniszteri terv legalább 5 rendes tanárt A hajual mindinkább engedett a reggelnek, a park fáinak száraz ágain a felkelő nap sugarai szűrűdtek át — de Hennyről még semmi hír ! . . . Nem kételkedtek már többé; ő — eltávozott. De hová és miért? Hisz szerette vőlegényét, s bensőn ragaszkodott jó, öreg atyjához. Oh igen! Mindketten nagyon szerették egymást; de a lányka oly gondatlan, oly gyermekes volt! A cselédség beszélt, s ezektől hallották a vendégek is, — a szép herczegről, ki oly gyöngéden bánt a kedves leánykával. Mindenki tudta, hogy György herczeg nagy tisztelője a nőknek, hogy lovagias és merész, és Henny reá feltűnően kedvező benyomást tett. Arra is emlékeztek, hogy utolsó rövid látogatásakor mily szívélyesen búcsúztak s halkan beszélgettek egymással. Különben György herczeg nem sokat adott a lelkiismeretre, ha szerelmi ügye volt. Akár hány férj feleségét s atyának leányát tudta behálózni a szerelem édes szavaival és szemének bűvös varázsával. Számos, rejtett helyeken álló kastélyaiban elég oly hölgy élt, a kik a herczeg titkos szerelmi kalandjairól érdekes történeteket beszélhettek volna, (Folyt, köv.)