Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-31 / 167. szám

„Békéainegyoi Közlöny" 1880. 167. szám. íóbb feladata a folyékony és értelmes olvasásra, a tiszta és szabatos irásra s a számvetés 4 alapműveletének ész és Írásbeli elsajátítására és begyakorlására irányul, mert az irás és olvasás a kulcsa és eszköze minden további ismeretszerzésnek és gyarapításnak, a számvetés pedig a mellett, hogy gyakorlatilag mindenkinek mindennapi szükségét képezi, a legnagyobb mértékben figyelemébresztő és észfejtő tantárgy. A népiskolai oktatás közép és súlypontját ennélfogva az értelmes és folyékony olvasásra, a szóknak és gondolatoknak Írásban való helyes kifejezésére és a számvetésben való biztosság megszel zésére kell fektetni. E három tárgynak kell uralkodni a népiskolai oktatás egész 6, illetőleg 9 évi tanfolyamán. Az első években a gépies olvasás, összekötve az irás elemeivel (irvaolvasás), a további években az olvasás és irás folytonos gyakorlása összekötve a nyelvtani szabályokkal és a számvetés először fejben és a számjegyek írásával, kis számcsoportokon, majd mindig magasb körben. Ezek teszik ki ugy a rendes, mint az ismétlő iskola tananyagának tulnyomólag nagyobb részét. Trefoxt. (Folyt. kov.) a héten fővárosunkon keresztül fog Bukarestbe utazni, s rövid ideig itt időzik. Ez alkalommal a Rákus mezején hadiszemlét fog tartani a saját nevét viselő (azelőtt Coronini ) ezred fölött. A román fejedelmet a királyi várba szállásoljak. Poiitikai hirek. — A porta bir szerint önálló fejedelemséggé akarja emelni Kelet-Ruméliát a Vogorides dynasztia alatt; j ezért hivatta Konstantinápolyba Streckert — Irlandban napról napra közelebb jut a megéréshez a forradalom. Az irek vidéki bi/.ottságokat alakítottak, melyek erősen dolgozn ik azon, hogy a bérlők helyzetén javítsanak. É eleukiut fegyveres baudák .támadják meg a birtokosokat, kényszerítve, hogy előbbi bérlőjüket helyezzék vissza. — Károly román fejedelem Az erkölcsi nevelés elvei, tekintettel a gyermek korára és nemére. (Folytatás és vége.) Ezeket tudva, a kicsinél az ösztönt nem szabad fel sem ébreszteni. Szoktatták e végből arra a gyermeket, hogy azon kívül a mi őt illeti, soha egyebet ne kérjen. Nem szabad őt mézeskalácscsal, czukrokkal, vásásárfiával elkapatni, mert a mit eleintén köszönettel fogad, későbben követelni fog, s ha kívánságait nem teljesitik alkalommal nem fog vissza riadni a lopástól sem, hogy csak önzését kielégíthesse. Különben a szemes, gondos szülők tudják azt, hogy mikor adhatnak alkalmat a gyermeknek ártatlan vágyainak kielégítésére; sőt ez szükséges is. — Nem kell őt természet fölötti ön megtagadásokra korán szoktatni. A közép utat kell szem előtt tartani mindig. T. i. hogy se fukarrá, sem pedig önzővé! ne váljék a gyermek. Ezen elvet tartsa mindenki szem előtt s akkor bizonyára czélt. ér nevelésében. Az ily nevelésben részesült gyermek, nem fog tartózkodni a közügyek terére ki lépni a közjó érdekében, habár tudni fogja is, hogy nemcsak, hogy anyagi hasznot nem huzand fáradságáért, hanem a sajátjából isi kell áldoznia; inigj^iz önző minden tette aljas hasonlesésen alapszik. Itt nem tehet kivételt sem fiu sem leány. Mindegyiknél ily tulajdon az öngés-. 10. Mosdás, öltözködés, alvás. Friss hideg vizbe mosdani reggelenkint nem-: csak hoffy eg'észséíres, hanem nevezetes O v , O i O / befolyással van a testre, s ezt egészen fölfrissíti, s kedélyünket élénkíti. Ezért nem ajánlhatjuk eléggé az anyák figyelmébe, hogy kicsinyeiket, ha már két éven tul vannak, csakis hideg vizbe fürösszék. A test nagyon edződik ez által, mert hozzá szokván a hideghez, az idő változásai iránt nem lesz oly érzékeny. Egészségi szempontból az a haszna a fürdésnek, hogy a bőr likacsait folyton tisztán s nyitva tartja, miáltal a test belső párolgása azokon át minden akadály nélkül történhetik, mi az egészségre nagy fontossággal bir. Ellenben, ha ezen likacsok (pórus) bedugulnak, a párolgás nem történhetik rendesen s a test megbetegszik. Azért minél gyakrabban fürösztessenek a gyermekek, ha tehát a szabadban folyó vizbe — felügyelet mellett. Mielőtt azonban a gyermek a vizbe menne várjon vagy 10 perczig árnyékban a viz szélén ingben úgynevezett légfürdőt tartson, mert ha izzadt testtel menne vizbe, meghüthetné magát. Erkölcsi szempontból ne engedtessék meg, hogy leányok fiukkal egy helyen fürödjenek. Ez nem illik s erkölcstelen dolog. Ugy szintén reggeli mosdáskor se legyen megengedve, hogy fiu és leány ugyanazon időben egy szobában mosdjanak, mert egyik szégyeli magát a másiktól s igy nem végezhetik azt kellőleg. Azután meg a fiuk pajkosak lévén, erővel is vissza tartják a leányokat a mosdástól, csakhogy gyönyörködhessenek azok zavarán. — Az öltözködés szintén elkülönítve történjék. Ekkor sem szabad két nembeli gyermeknek együtt lenni. Ne kérdezzék — mint azt némely gyöngéd mamák szokták — a gyermektől, melyik ruhát veszi fel; ez a gyermeket hiúvá, akaratossá tenné. Adjanak rá olyan ruhát, a milyen az időjárásnak legjobban megfelel s intsék a gyermeket ruhájának épen a tisztán tartására. — Hac-ak lehet két gyermeket egy ágyban ne fektessenek, különösen fiút leánynyal ne. A gyermek éjszaka rúgkapál lébaival; kitakarja magát. Mi kellemetlen lehet az a leányra nézve, ha reggel felébredvén egészen colletirozva látja magát, mit háló társa is észre vehetett? Azután meg nem támadhat-e fel a két nembeli gyermekben a vágy brutális ösztöneiket kielégíteni különösen resdültebbeknél? bármily valótlan újságot beszól, ha azt csupán ujjából szopja ki. Mikor meg leül, azt oly tempóval teszi, annyi jelentőséget tulajdonit ezeu műtétnek; mintha a világ üdvössége ettől függne, karjait széjjel rakja, lábait keresztbe fonja, kalapját szemére hú/.za. hogy senkit se lásson, vagy fellöki feje tetejére, hogy megmutassa zsiros képét ós hájas fejét egész büszkeségében s nagyságában. Különben ő maga is víg, élezés, másokat is víg hangulatba hoz; annyira hangosan nevet, hogy kö vér gyomra kocsonya módjára rezeg, türelmetlen, gőgös, indulatos, pajkos, előrelátó, szabad gondolkodású, politikus; a közügyek s nyilvános hivatalok titkai birtokában vannak, a világi eso menyek s népek életmódjában nagy jártassággal bir; ugy tetszik, mintha szellemdús lenne, mintha alkotóéiővel birna. Mátyás gazdáuk — gazdag. Mátyáíkánk szeme oly beesett, annyira bebújtak a sovány fejüregbe, hogy az ember csodálkozik azon, mikép képes velük a külvilág tárgyait meglátni, teste sovány, szikár, száraz, mint a gyaluforgács; arcza szinte csonthoz tapadt sovány, színtelen; keveset alszik azt is nagyon éberen, rendesen el van gondolkodva, arczán meghatottság ül, mutatva a jószivü jámbor tudatlant; gyakran elfelejti azt, a mit mondania j kellene, s elfelejti az előtte egészen ösmeretlen tárgyak neveit: ha néha mégis beszél, mily akadozva, határozatlanul megyen az nála, ugy tetszik neki, mintha azokat, a kikhez beszél untatná; mindent röviden és hidegen ad elő, nem figyel arra, vájjon mindenki hallgatja-e, vagy hogy szavai köztetszésben részesülve, a hallgatóságot nevetésre kénytelenitsék; fejbólintva bizonyítgat, mindenre mosolyog, a mit mások mondanak, azon nézeten van, a min mások, fut, szalad, hogy másoknak még a legcsekélyebb dolgokban is előzékenységből szolgálhasson vagy segítségükre lehessen, mindent mindenkinek kedvére tesz, ügyeit azonban mások előtt eltitkolja vau titka, néha meg mindent titok leple alá bujtat a mit gondol; félénk, szolid, minden csekélynek látszó dolgot is jól megfigyel, megvizsgál; lassan és csendesen jár, bizonyosan sajnálja vagy félti az anyafóldet — a mely ugyan eléggé mostohán táplálja — lábával érinteni is, hogy meg ne sértse. Mikor elindul, szemeit földre szegezi s nem meri azokat fölemelni, hogy a mellette elmenők arczába nézzen. Soha sem lehet őt azok közt látni, kik körbe csoportosulva állanak, hogy egymásnak újságoljanak, mindig azok háta mögött foglal helyet, a kik beszélnek, lopva gyűjti s megjegyez minden kiejtett mondatot, ha észrevétetik hallgatózása, ilyenkor gyakran változtatja helyét, hol ide, hol amoda áll. Azt akarná, hogy ő helyet sa foglaljon, mellét, vállát összehúzza, hogy csak minél kissebb legyen, kalapját szemére húzza, hogy csak ne lássa senki sem, ócska ruhájába oly apróra húzza magát, mintha ő benne sem volna; nincs azaz emberekkel összezsúfolt hely vagy utcza, a honnan ő módot ne találna ugy elsuttyanui, eltűnni, hogy azt csak egy lélek is észrevegye. Ha helyijei kínálják meg, hogy leüljön, alig vesz magának csak annyi bátorságot is, hogy a szék legszélére ereszkedjék le; beszéd közben csendesen és akadozva fejezi ki gondolatait, önállóan éo szabadon gondolkozik ugyan a közügyekről, hanem azért ő az egész világra meg van halva; nyilvános szolgálatot, vagy hivatalt gyengén keres, habár ő vele is édes keveset foglalkozik a társadalom, a hivatal pedig maga magától aligha megtalálja valaha. Száját ki nem nyitja kivéve, ha okvetlen felelnie keil, félve köhög, orrát is kalapja alatt bújva törli és figyelve lesi mikor lesz egyedül, hogy a már oly régen visszafojtott tüszszenést szaban bocsáthassa, ha azonban véletlenségből mégis megtörténik, hogy a társaságban tüsszentenie kell, azt mindig ugy intézi, hogy azt senki észre ne vegye, meglévén ez által a társaság kiméivé a* „egészségire" s más szokásos kívánságoktól. A mi Mátyáskánk — szegény. Ela.se.