Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-29 / 166. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 1(39. szám. is hajthatja. — Kandahnrból csak keves hir hallatszik- de ezekből kitűnik, hogy a helyőrség teljesen be van keritve. A „Times" egy sürgönye jelenti, hogy az utolsó kirohanást siker kisérte, de nagy veszéiylyel volt egybekötve. Roberts tábornok Khelat-i Ghilzai-ba érkezett, tegnap még nyolcz járóföldnyi távolban volt Kandahártól. Az erkölcsi nevelés elvei, tekintettel a gyermek korára és nemére. (Folytatás.) 7. Indulatok fékezete. A legtöbb elkényeztetett. de néha elhanyagolt nevelésű gyermekeknél már kicsi korukban mutatkozik az indulatoskodás. Ezt különösen azzal táplálják leginkább, hogy a gyermeket ingerlik szeretetből. A gyermek az ingerlésre megharagszik, hányja veti magát, makacskodik és utóvégre sirni kezd. Ekkor csecsebecsékkel, czukorral csókkal és „nem téged gondoltalak kedves" hizelgó szavakkal csillapítják a haragvó ellenfelet. Ez igy ismétlődvén napjában többször mig végre az indulatoskodás mintegy természetévé válik a kicsinek. Ekkor aztán, ha a szülőknek nem fogadja szavát, panaszkodnak, mily rosz gyermekök van nekik. Pedig a gyermek nem rosz. Ő csak jutalmáért tesz a mit tesz. Hisz a környezet szoktatta arra, hogy sírásért, s több ily nemes foglalkozásokért dijt kapjon. Ezért nem szabad a gyermeket haragba hozni, ingerelni, mert a harag elhallgatja az ész szavát és vakon cselekszik, az inger pedig felül kerekedvén a testi erőn, azt folytonos izgatottságban tartja. Ha pedig kicsi kortól fogva az eféle tulajdonságok kielégítés által tápláltatnak; a gyermekből önző (equista) lesz, miről alább szóiandok. — Az indulatok és szenvedélyekről tudni kell, hogy ezek az embert rabbá teszik, ki gyakran követ el olyan hibákat, melyek jellemére és erkölcsére károsan hatnak sőt nem ritkán utálttá teszik. Azért óvakodjon mindenki gyermekét haragítani, ingerelni, ha nem, ha indulatoskodik, igyekezzék őt egész nyugodtan rendre utasítani, kevés, de határozott, szigorú, de 1 atyai vagy anyai szeretettel párosult komoly hangon. Mert, a "gyermek indulatoskodása valami ajándék félével csillapittatik, ez elhallgat ugyan; de indulata növekedik. Nem szabad a gyermeket indulatosságában gúnyolni, ütni, vagy más egyébbel büntetni; mert ez még jobban elkeseríti őt és nem csak, hogy indulatosabbá lesz, hanem szülői iránt elkeseredik s gyűlölni fogja őket. Legjobb indulatosságát észre sem venni. Nézzük el kitöréseit egyszer, kétszer, de harmadszor komoly, parancsoló hangon tiltsuk meg neki az ilyen kitöréseket. Igy majd csendesül s látva, hogy nem adnak haragjára semmit, nem fog máskor dühösködni. — Szó fogadás után nem szabad őt megdicsérni mindjárt, hogy elhallgatott, mert ez elrontaná az egészet. — A harag és más szenvedélyre hajló ösztönt a kicsinyeknél, nyugodt, következetes, határozott magaviselettel — szülői, tanitói vagy nevelői részről — lehet kiirtani. Jó lesz azonban paedagogiai szempontból itten az indulat, hajlam és szenvedély fogalmakat röviden megmagyarázni, hogy tudva azok lábra kapásainak káros következményeit, tudni fogják a gyermek környezői annak elharapódzásait megakadályozni, vagy mi még lehetségesebb fel sem ébreszteni a gyermekben. Az indulat hatályosabb, fokozott érzelem. P. A megelégedés csendes érzelme fokozva : ^röm. Nem szabad azonban szem elől téveszteni hogy az indulat heves, röktön keletkező erővel nyilatkozó, többnyire gyorsan átvonuló kedélymozgalom, mely nem ritkán feldúlja a beléletet, sőt mint mondani szokás, az embert öntudatától fosztja meg. Innen van, hogy némelyek az indulatot a lélékbeteg állapotának s felkeltését károsnak tartják. De ez csak azon esetben alapos, ha az indulat korlátlan; a hatály kellő fokán jótékonyan hat a lélekre. Ha az indulat tartós hajlamnak neveztetik. Vannak pl. tudomány, művészet, kártyajáték, pipázás stb. iránti hajlamok. Ha a hajlam oly hatályos, hogy beléletünket egészen uralma alatt tartja, s féket nem ismerve ragadja a lelket tárgya felé, szenvedélylyé lesz. A szenvedély tul csap a mértéken, leigázza szellemünket, megzavarja a józan cselekvés irányait, ezért veszélyes, gyakran nemtelen. A fösvénység, irigység, gyűlölet, iszákosság, példái a mérték vesztett, nemtelen szenvedélyeknek. Ezeket tudva, hisszük, hogy igyekezni fog minden szülő gyermekeit az ily nemtelenségekre hajló ösztöntől észszerűen s idejekorán visszatartani. 9. Az önzés. Ez a tulajdonsága az embert a legaljasabb tett elkövetésétől sem riasztja vissza. E szenvedélynek már ifjúkorban vettetik meg az alapja az által, hogy a szülők gyermeik szépségét, észtehetségét minduntalan dicsérik, ezeknek vágyát kielégítik, s úgyszólván tőlük függnek. Az önzés majd önhittségben, majd túlságos önszeretetben nyilatkozik. Az önző mindig ön véleményét tartja leghelyesebbnek s mások Ítéletét megveti, mindent egyedül önmagáért tesz s cselekvésének indoka az önhaszon; önmagát tartja központnak s minden mást merő eszköznek tekint, mintha minden csak arra volna rendelve, hogy az ő terveinek és czéljainak szolgáljon. (Folyt, köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának féléves jelentése a belügyminisztériumhoz a megye állapotáról. (Folytatás.) Egyébiránt ezúttal ismételten telkérjük a közmunka és közlekedés ni. kir. mínister urat, hogy miután a társulatok védvonalának jelen hosszúsága mellett a szabályozási társulatok műszaki közegei a vódmüveletek vezetésére képtelenek, s igy az évenkint megujuló árvízveszélyeknél a szükséges felügyelet elégtelensége egyik főtényezőnek bizonyult, méltóztassék a megyénk területén lévő vízszabályozási társulatokat műszaki és felügyelő személyzetük létszámának emelésére, illetőleg gátrendőrségi szabályzatuknak ily irányban leendő módosítására kötelezni. mint mondom — sajátságos, ódon lovagterem volt, az ököljog korából. Fursca társaságok ta nyáztak o't valaha. A pompát szerető Lanca8ter-ek idejében talán fölcziczomázott hölgyek hallgatták a selyemruhás lovagok szerelmi bugásait ; a vallásháborúk korában e falak akár hány összeesküvésnek lehettek tanúi, s a felaggatott fegyverek lekerültek a véres tusák terére. A terein sötét, mert az ablakfülkék oly mélyek voltak, mint a falak vastagsága. A tapétákon esetlen alakokban lehetett a szinöket vesztett festék alól fölismerni Sámson és Delila történelmét. A falakon ódon képkeretekben függtek a kastély őseinek képei; mindannyi a régi lovagöltönyökben, riit és visszataszító arczok. A nők mandula- vagy olajszínű ruhákban, kezökben virág vagy madár. A falak mellett keskeny, faragváuyokkal diszitett bútorok, szekiónyek és tarkán befestett ládák állottak, mert a termet már nem használták. Az ajtóhoz közel az úgynevezett fekete gróf, a ház őrének arczképe függött. Róla azt beszélték, hogy igen gonosz ember volt ki egy elkövetett bűntény miatt a sírban sem talált nyugodalmat. El volt híresztelve róla, bogy nagy örömét abban találja, ha a családot veszély fenyegeti, s ilyenkor csörgő lépé sekkel járkál a teremben, sőt a folyosón is végig megy, daczára a bezárt ajtóknak. Nem csuda tehát, ha e termet mindenki kerülte, s gyakran hónapokig sem járt benne senki. Észre is lehetett ezt venni a dohos, hideg levegőn, Rugsborn lord a két nővel megállott az udvarra szolgálo ablak mélyedésében, megfogta kedves leánykájának kezét s szívélyes hangon igy szólott hozzá : „Ide vezettelek aranyos gyermekem, minthogy ma fontos napja van életednek, mely elhatározó leend egész jövődre, te ma fogsz eljegyeztetni unokafivéreddel : Risser Rikkel " A lord elhallgatott. Salome sóhajtott ós sírni készült; csak Miss Henny mondá jó kedvvel : „De kedves papám, micsoda összeköttetésben áll eljegyzésem e csúnya teremmel itt?" „A te unokativéred: Rik derék, szép, daliás ifjú," — folytatá a Mylord. „Bensőn szeret téged, s a mint hiszem, te is ősziute szívvel szereted. Nemde ugy van, Henny gyermekem?" Henny oly piros lett inint egy pünkösdi rózsa, atyjának ezüst gombjaira nézett s szőke fejecskéjével intett, de nem szólott semmit. „Ugy ez Isten segedelmével boldog házasság lesz. óhajtásom volt évek óta, s Rik megboldogult apja is óhajtotta. A ti sziveitek önmaguktól megtalálták egymást, s egy szép augusztusi estén, midőn mi öregek a lugasban ül! tünk, Rik és te karonfogvást elébünk jöttetek s ő akadozva végre elmondta, hogy ti szeretitek egymást, s férj és feleség akartok lenni. Még most is élénken emlékezem rá, midőn az estfényben előttünk álltatok. Boldog perez volt az, mely ma be fog teljesedni, Salome néni letörülte könyeit. Miss Henny még mindig szeretetreméltó komolysággal vizsgálgatta az öreg lord mellényének ezüst gombjait. Odakünn borzasztón süvöltött a szél, megrázva a terem rozzant ablakait, a fekete gróf képe haragosan tekintett le fakó keretéből. S a Mylord folytatta : „Lásd Henny kém, családunkban rég óta szokásban van, hogy az eljegyzési napon megemlékezünk miudazon szerencse- és szerencsétlenségről, mely valaha körünkben előfordult. Ez által komolylyá lesz az ember ily komoly esetben, 8 jó szándékkal lép jövője elé. Halld tehát leányom: ősünk, Rugsborn Simon, igen boldog házasságot élt Munster Erzsébettel, nem volt párjuk egész Angolországban. Azért arra kérték az Istent, hogy együtt szólítsa ki őket a földi életből. Kérésük meghallgattatott, mert egy napon, majdnem ugyanegy órában haltak meg 80 éves korukban. (Folyt, kör.)