Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám
1880-08-29 / 166. szám
B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 166. szám. Szombat, augusztus 28-án. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiildve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre '2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánvnyal. A Békésmegyei tanítóegyesület közgyűlése. A békésmegyei tanítóegyesület rendes évi közgyűlését aug. 25-én tartá Szarvason á főgymnasium dísztermében. Előtte való napon az aradi vonaton érkeztek meg a társulat tagjai legtöbben Csaba, Békés és Orosházáról. Az érkezőket a szarvasi indóháznál Benka Gyula képzőintézeti igazgató tanár ur üdvözölte. Ugyanazon nap esti 6 órakor megtartatott az egyletnek választmányi ülése, mely részben a folyó ügyeket intézte el, részben a közgyűlés teendőit készité elő. Köszönő elismerés lett megszavazva Mlgs. Beliczey István békésmegyei főispán urnák, ki a közoksatásügyi minisztérium 8-ik jelentését a közoktatásügyének állapotáról Magyarországon ajándékozá az egyleti könyvtárnak. Örvendetes tudomásul szolgált az egyesületnek értesülni arról, hogy a M.-Berényben fiókegyesület alakult. Jelóntés tétetett, hogy az egyleti számadások nem készülhettek el, mert a pénztárnok hadkötelezettségének teljesítésére a közvizsgák után rögtön be lett szólítva, a pénztár azonban teljesen rendben találtatott. Meg lettek beszélve a tárgyak, melyek a jövő évi M.-Berényben tartandó egyesületi közgyűlésen előfognak vétetni. Ilyen tárgyakul lettek kitűzve: „A magyar nyelv tanítása a nem magyar tanítási nyelvű iskolákban" és „Miként taníttassák gyakorlatilag a konyhakertészet ?" Végül ki lett küldve egy kandidáló bizottság, mely a tisztviselők választását előkészítse. Másnapon aug. '25-én reggeli 8 órakor Benka Pál szarvasi magyar iskolai néptanító ur mintaleczkét tartott a tizedes törtekkel való osztásról. Az előadás teljesen i sikerülnek mondható. Könyebbről nehezebbre haladó sorban világos példák alapján biztosan vezette le a szabályokat. A mintaleczkét követte a közgyűlés megnyitása. Mindenekelőtt Szarvas városa nevében egy pár üdvözlő szót intézett a szép számban megjelent megyei tanítókhoz a város főjegyzője és ügyésze Pól Dániel ur. Erre Német Lajos egyesületi elnök ur tartá megnyitó beszédét. Minden szava fenkölt gondoskodásról és nemes érzésről tanúskodott s az a nyugodt biztos előadás hivatott szónokra vallott. Kiemelé, hogy korunk majdnem mindenben gazdag, csak vallásosságban és erkölcsiségben szegény, hogy az értelmiségnek alig volt jobb kora a miénknél, de az erkölcsiségnek igen, hogy a vallás-erkölcsiség kertje virágainak ápolói a néptanítók. Inté kartársait, hogy e nagy-f szerű feladat teljesítésében buzgólkodjanak. Erős hitének adott kifejezést, hogy a hű munkálkodást bő aratás jutalmazza. Végül kikérvén a tanítótestület működésére Isten áldását a békésmegyei tanítóegyesület ötö-* dik közgyűlését megujitottnak jelenté ki. *) JML. I. Politikai hirek. * A bécsi külügyi hivatalban semmit sem tudnak arról, hogy Konstantinápolyban a dulcignói terület azonnal való átadása ügyében akár szóval, akár Írásban ultimátumot nyújtottak volna át.— Mint Németország több városából, ugy Prágából is eltűntek a szoczialista vezérek, iizt hiszik, hogy titkos pártgyülésre utaztak. — A porta elleni flottademonstrácziók a közel jövőben való végrehajtásáról nincs szó, miután az orosz hajók még Szent-Pétervár előtt állanak, z Fekete-tengerről pedig orosz hajók nem indulhatnak ki. A demonstráczió ennélfogva négy hét eltelte előtt nem lesz foganatosítható, addig azonban a porta Dulcigno átengedését esetleg végre *) A gvülés lefolyásáról a referadát tegnapi éa mai lapunk újdonságai közt. Szerk. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A fenyőág alatt. Vaca^o E«a.ilt61. Fordította : Wiukler Lajos. (Folytatás.) A herczeg ezután Salome nagynénéhez fordult s tréfálva vonta elő Miss Henny háta mellől, hová elrejtőzni igyekezett. Végre Lord Rugsborn is előjöct, kérve a herczeget a belépésre; ez azonban, mint akár egy közönséges nemesember, mentegette magát azzal, hogy nincs ideje s bucsut vett a nagy folyosón. Hennytől még jelentőségteljes tekintettel búcsúzott, melyet az fejbólintással viszonzott. A nők gyorsan vizszavoDultak szobáikba, s a vendégek elfogadására készültek. E régi, angol kastélyban is fönmaradt azon szép szokás, hogy a háziúr és hölgyek az érkező vendégeket a szabadban üdvözölték, midőn kocsijukból kiléptek. Miss Henny hamar elkészült csinos öltözekével, s Salome nagynéne is ragyogott feszes, levendulaszinü brokátruhájában; ugy nézett ki benne, mint egy kedves asztalcsengettyü. Rugsborn lord személyesen ment leányáért annak szobájába s általában igen ünnepies han gulatban volt. Vidor arcza komolyabb, mint máskor, s barátságos, élénk szemei mintegy uedves fátyolon át ragyogtak. Midőn a hölgyek prémeiket felöltötték, az öreg ur Hennyt és a nagynéuét karonfogva vezette a nagy lópcsőü át az udvari terrasse-ba. Sajátságos folyosó volt, melyet csak ilyen régi kastélyokban lehetett találni. Három lépcsőn fel, azután négy lépcsőn le kellett lépni. Az ablakok is szabálytalanok; három nagy, íves ablak mellett két-három, rácsozattal ellátott lyuk volt. A folyosó egyik kanyarulatánál megállott Rugsborn lord, s rátette kezét egy óriási tölgyfa-ajtó kilincsére. Rozsdás lévén, csak nehezen s csikorogva nyílott. „Mit csinálunk a lovagteremben?" — kérdék ! egyszerre Henny és Salome uagynéne. „A lovagterem ablakaiból legjobb art áttekinthetjük az udvart" — válaszolt az öreg Rugs born lord. — „Különben még ezen kivül más ok is van, hogy ide hozzalak benneteket." „Oh ez az utálatos terem!" — duzzogott Henny s szorosabban magára húzta prémes felsőjét, midőn beléptek. Nedves, dohos levegő ömlött eléjök. Sajátságos, ódon terem volt. Mielőtt tovább haladtak, Salome száraz karját fivére karjába fűzte, s halk, vontatott hangon azt sugá : „John! nem érzed, nagyon hideg van itt, s azután —" „No, mit azután?" Salome mérséklő hangját. — „A cselédek azt mondják, hogy — hogy pár nap óta a fekete gróf ismét megjelent a teremben —" „Badarság!" — dörmögött haragosan Rugsborn lord — „Szégyeld magad nő\érem, ilyet fölhozni. Ugy-e aranyos Hennym, te csak neveted az ilyen mesebeszédet?" „Igen, igen!" — zumogott Henny prómbundájából. — Mit is lehete egyebet tenni, mint nevetni. Én nem hiszem a kisértetek létezését, s az öregek, a kik amott a falakon függnek, még kevésbé érdekelnek, akár feketék, akár cziuobervörösek legyenek 1" E szavaknál hangosan kaczagott, de ezüst csengésű kaczagásának is olyan rekedt, szomorú visszhangja kelt ez elhagyott teremben. A két nő czipőinek s az öreg lord csizmájának oly sajátságos moraja volt, mintha e perczben százan járk ltak volna a teremben; olyannyira, hogy maga Rugsborn lord is megállott egy perezre 8 maga körül tekintett. Künn erős deczemberi szél süvöltött; a fa ágait a terem ablakaihoz csapdosta, a padláson végig nyargalt, s a torony lépcsőin át fütyölt a nagy folyosó falain. Kellemetlen idő volt künn ; de e teremben sokkal kellemetlenebb érzés fogta el a bennlévőket. Mert —