Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-29 / 166. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 166. szám. Szombat, augusztus 28-án. Politikai, társadalmi, közgazdászat! és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiildve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre '2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek lel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalvánvnyal. A Békésmegyei tanítóegyesület közgyűlése. A békésmegyei tanítóegyesület rendes évi közgyűlését aug. 25-én tartá Szarvason á főgymnasium dísztermében. Előtte való napon az aradi vonaton érkeztek meg a társulat tagjai legtöbben Csaba, Békés és Orosházáról. Az érkezőket a szarvasi indó­háznál Benka Gyula képzőintézeti igazgató tanár ur üdvözölte. Ugyanazon nap esti 6 órakor megtartatott az egyletnek választ­mányi ülése, mely részben a folyó ügyeket intézte el, részben a közgyűlés teendőit készité elő. Köszönő elismerés lett megsza­vazva Mlgs. Beliczey István békésmegyei főispán urnák, ki a közoksatásügyi minisz­térium 8-ik jelentését a közoktatásügyének állapotáról Magyarországon ajándékozá az egyleti könyvtárnak. Örvendetes tudomásul szolgált az egyesületnek értesülni arról, hogy a M.-Berényben fiókegyesület alakult. Jelóntés tétetett, hogy az egyleti szá­madások nem készülhettek el, mert a pénz­tárnok hadkötelezettségének teljesítésére a közvizsgák után rögtön be lett szólítva, a pénztár azonban teljesen rendben találtatott. Meg lettek beszélve a tárgyak, melyek a jövő évi M.-Berényben tartandó egyesü­leti közgyűlésen előfognak vétetni. Ilyen tárgyakul lettek kitűzve: „A magyar nyelv tanítása a nem magyar tanítási nyelvű is­kolákban" és „Miként taníttassák gyakor­latilag a konyhakertészet ?" Végül ki lett küldve egy kandidáló bizottság, mely a tisztviselők választását előkészítse. Másnapon aug. '25-én reggeli 8 órakor Benka Pál szarvasi magyar iskolai népta­nító ur mintaleczkét tartott a tizedes tör­tekkel való osztásról. Az előadás teljesen i sikerülnek mondható. Könyebbről nehe­zebbre haladó sorban világos példák alap­ján biztosan vezette le a szabályokat. A mintaleczkét követte a közgyűlés megnyitása. Mindenekelőtt Szarvas városa nevében egy pár üdvözlő szót intézett a szép számban megjelent megyei tanítókhoz a város főjegyzője és ügyésze Pól Dániel ur. Erre Német Lajos egyesületi elnök ur tartá megnyitó beszédét. Minden szava fen­költ gondoskodásról és nemes érzésről ta­núskodott s az a nyugodt biztos előadás hivatott szónokra vallott. Kiemelé, hogy korunk majdnem mindenben gazdag, csak vallásosságban és erkölcsiségben szegény, hogy az értelmiségnek alig volt jobb kora a miénknél, de az erkölcsiségnek igen, hogy a vallás-erkölcsiség kertje virágainak ápolói a néptanítók. Inté kartársait, hogy e nagy-f szerű feladat teljesítésében buzgólkodjanak. Erős hitének adott kifejezést, hogy a hű munkálkodást bő aratás jutalmazza. Végül kikérvén a tanítótestület működésére Isten áldását a békésmegyei tanítóegyesület ötö-* dik közgyűlését megujitottnak jelenté ki. *) JML. I. Politikai hirek. * A bécsi külügyi hivatalban semmit sem tudnak arról, hogy Konstantinápolyban a dulcig­nói terület azonnal való átadása ügyében akár szóval, akár Írásban ultimátumot nyújtottak volna át.— Mint Németország több városából, ugy Prágából is eltűntek a szoczialista vezérek, iizt hiszik, hogy titkos pártgyülésre utaztak. — A porta elleni flottademonstrácziók a közel jö­vőben való végrehajtásáról nincs szó, miután az orosz hajók még Szent-Pétervár előtt állanak, z Fekete-tengerről pedig orosz hajók nem indul­hatnak ki. A demonstráczió ennélfogva négy hét eltelte előtt nem lesz foganatosítható, addig azon­ban a porta Dulcigno átengedését esetleg végre *) A gvülés lefolyásáról a referadát tegnapi éa mai lapunk újdonságai közt. Szerk. A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. A fenyőág alatt. Vaca^o E«a.ilt61. Fordította : Wiukler Lajos. (Folytatás.) A herczeg ezután Salome nagynénéhez for­dult s tréfálva vonta elő Miss Henny háta mel­lől, hová elrejtőzni igyekezett. Végre Lord Rugs­born is előjöct, kérve a herczeget a belépésre; ez azonban, mint akár egy közönséges nemes­ember, mentegette magát azzal, hogy nincs ideje s bucsut vett a nagy folyosón. Hennytől még jelentőségteljes tekintettel búcsúzott, melyet az fejbólintással viszonzott. A nők gyorsan vizszavoDultak szobáikba, s a vendégek elfogadására készültek. E régi, angol kastélyban is fönmaradt azon szép szokás, hogy a háziúr és hölgyek az érkező vendégeket a sza­badban üdvözölték, midőn kocsijukból kiléptek. Miss Henny hamar elkészült csinos öltöze­kével, s Salome nagynéne is ragyogott feszes, levendulaszinü brokátruhájában; ugy nézett ki benne, mint egy kedves asztalcsengettyü. Rugsborn lord személyesen ment leányáért annak szobájába s általában igen ünnepies han gulatban volt. Vidor arcza komolyabb, mint más­kor, s barátságos, élénk szemei mintegy uedves fátyolon át ragyogtak. Midőn a hölgyek prémei­ket felöltötték, az öreg ur Hennyt és a nagy­néuét karonfogva vezette a nagy lópcsőü át az udvari terrasse-ba. Sajátságos folyosó volt, melyet csak ilyen régi kastélyokban lehetett találni. Három lépcsőn fel, azután négy lépcsőn le kel­lett lépni. Az ablakok is szabálytalanok; három nagy, íves ablak mellett két-három, rácsozattal ellátott lyuk volt. A folyosó egyik kanyarulatá­nál megállott Rugsborn lord, s rátette kezét egy óriási tölgyfa-ajtó kilincsére. Rozsdás lévén, csak nehezen s csikorogva nyílott. „Mit csinálunk a lovagteremben?" — kérdék ! egyszerre Henny és Salome uagynéne. „A lovagterem ablakaiból legjobb art átte­kinthetjük az udvart" — válaszolt az öreg Rugs born lord. — „Különben még ezen kivül más ok is van, hogy ide hozzalak benneteket." „Oh ez az utálatos terem!" — duzzogott Henny s szorosabban magára húzta prémes fel­sőjét, midőn beléptek. Nedves, dohos levegő öm­lött eléjök. Sajátságos, ódon terem volt. Mielőtt tovább haladtak, Salome száraz karját fivére karjába fűzte, s halk, vontatott hangon azt sugá : „John! nem érzed, nagyon hideg van itt, s azután —" „No, mit azután?" Salome mérséklő hangját. — „A cselédek azt mondják, hogy — hogy pár nap óta a fekete gróf ismét megjelent a teremben —" „Badarság!" — dörmögött haragosan Rugs­born lord — „Szégyeld magad nő\érem, ilyet fölhozni. Ugy-e aranyos Hennym, te csak neve­ted az ilyen mesebeszédet?" „Igen, igen!" — zumogott Henny prómbun­dájából. — Mit is lehete egyebet tenni, mint ne­vetni. Én nem hiszem a kisértetek létezését, s az öregek, a kik amott a falakon függnek, még kevésbé érdekelnek, akár feketék, akár cziuober­vörösek legyenek 1" E szavaknál hangosan kaczagott, de ezüst csengésű kaczagásának is olyan rekedt, szomorú visszhangja kelt ez elhagyott teremben. A két nő czipőinek s az öreg lord csizmájának oly sa­játságos moraja volt, mintha e perczben százan járk ltak volna a teremben; olyannyira, hogy maga Rugsborn lord is megállott egy perezre 8 maga körül tekintett. Künn erős deczemberi szél süvöltött; a fa ágait a terem ablakaihoz csap­dosta, a padláson végig nyargalt, s a torony lép­csőin át fütyölt a nagy folyosó falain. Kellemet­len idő volt künn ; de e teremben sokkal kelle­metlenebb érzés fogta el a bennlévőket. Mert —

Next

/
Thumbnails
Contents