Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-18 / 159. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 159. szám. Szerda, augusztus 18-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévié 4 frt; évnegyedre 2 fnt« Kézíratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Apponyi-utcza 891. számú ház. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Kgyes szam ára 4 kr A szerdai és szombati szám ára 3 kr. Kapható Griinfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Jiyilttér"-hen egy sor közlési dija 2f> kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának féléves jelentése a belügyminisztériumhoz a megye állapotáról. (Folytatás.) A folyó év első felében a különben kielégítőnek mondható egészségi viszonyok között szórványosan jelentkezett K.-Tarcsán, Békésen, Kétegyházán, B.-Gyulán és Szeghalmon a roncsoló toroklob, B.-Csabán, Mező Serényben és K.-Ladányban az agy- és gerinczagylob járványosán B.-Csabán, Gyomán, Endrődön és Békésen a vörheny, B.-Csabán a hólyagos himlő, és Gyomán a kanyaró. A jelzett kórok járványszerü fellépése jobbára a tanév végén lépvén fel, — a gyermekek közti ragályosságok ezen körülményben erős akadályra talált. Egyébiránt mindezen s más egyéb kóresetek korlátozása és elfojtása tekintetéből az 187G. évi XIV. t. cz. rendelkezései kellőképen foganatosíttattak. A megyei közkórházban a folyó év I. felében 281 beteg ápoltatott 5166 ápolási napon át; mely ápolás után, a közkórház jövedelme részint téritményekben, részint pedig követelásekben 2988 frt 40 krt tett ki. A vagyoni állapot egyébiránt a félév kötvényekben 10,125 frt 40 krra, készpénzben és takarékpénztári betétekben 25,753 forint 30 krra ápolási költségkövetelésekben 1587 forint 3 krra, együtt 37,465 frt 73 krra rúgott 9. A nyilvános betegápolásból származó gyógyköltségek fedezésére szdgáló alap javára az 1877. évi egyenes államadók után két évre kivetett 1 — 1%-nyi pótadóból, az 1878. évi járulék ezen év végén teljesen befizettetett; az 1879. évi járulékból pedig e fél év végén 647 frt 58 kimaradt hátralékban. A betegápolási alap pénztára egyébiránt a mint azt már a jelen fejezet 3. pontjának 9. jelzete alatt is emiitettük 20,564 frt 69 krt tesz ki. Az alappéuztárból, a lefolyt félévben gyógykezelési költségek czimén 1947 frt 4 kr. előlegeztetett melyből megtéríttetett 70 frt 10 kr; szegénységi bizonyítvány alapján leiratott 1464 frt 70 kr. követelésben maradt 412 frt 24 kr. A szegénységi bizonyítvány alapján leirt összeg magasságra kétségtelenné teszi, hogy a szegény ügy helyes ellátása még a községek jelentékeny szegényi alapjaik igénybe vétele mellett is igen érezhető terhét képpezi a közönségnek. 10. Az árvaügyeket illetőleg, az 1877. évi XX. t. cz. 213. § a folytán a megyei árvaszék által a lefolyt két évnegyedben szerkesztett kimutatások alapján az önálló kezelésre jogosított községek árvatárai állásáról a központi nyilvántartó által készített, továbbá, a megyei központi árvatár állásáról, a megyei pénztári tisztség által összeállított kimutatást végül Gyula város árvaszékének ugyanezen időről szóló hason tárgvu kimutatását az I. minta szerinti alakban tisztelettel ide zárván, ezen pontnál csupán euyuyit említünk fel, hogy ugy az önálló kezelésre jogosított községek árvatárai, mint a központi árvapénztár 1879 évi zárszámadásai, melyek a régi rendszor szerinti 6°/

u os kamat számítás mellett vezettettek, a m. kir. belügyminiszter ur folyó évi 8767 és 29,946. sz.a kelt rendeletei értelmében alispánunk által törvényszerű helyesbítés s átdolgozás végett az illető számadóknak viszszaadattak. Az eddigi eredmények szerint, valószínű, hogy a számadások túlnyomó része, kellőkép helyesbítve és átdolgozva még a folyó évi őszi közgyűlésig vissza fog érkezni; törvényhatósági felülvizsgálattal még ez év folytán leendő ellátásukat azonban nagy tömegük miatt nem helyezhetjük kilátásba. Politikai hirek * A hatalmak nagykövetei, szemben a porta által a montenegiói ügyben kért határidő meghosszabbítással, emlékiiatot fognak átnyújtani a portának, melyben "elkírik, hogy rövididő alatt nyilatkozzék, mire határozta el magát, a fenforgó ügyre vonatkozólag. — Biztosnak mondják, hogy Komarow ezredes gyilkosát legközelebb felakasztják. — Azoil Ilii', mintha Ausztria-Magyarország ós Németország Törökországnak a Balkánszorosok megszállását ajánlották volna teljesen alaptalan. — Prizreudbcn a liga főtanácsa elhatározta, hogy a szultán fenhatóságát az albánoknak teljesen le kell magukról rázuiok. MEGYEI HIREK. -—- Ma van dicsőségesen uralkodó királyunk 50-dik születésnapja ; ugy Gyulán mint Csabán fényes mise által ülik meg nálunk. A csabai rom. kath. templom bizonyára sziik lesz azok részére, kik a misén részt fognak venni. — Adja Iskettő ugyanazt akarta: a franczia nép legelső hóhérkirálya lenni. Legelső pedig csak egy lehet. Azért vívtak egymás ellen élethalál-harezot — á la Verhovay és Bartók, kiknek mindegyike a magyar irodalom legelső sauwirtja akar lenni: Azért kezdett ez utóbbi is óly polémiát melynek eddig a magyar hírlapirodalomban párja nincsen, s azért döngették el egymást, miután a szép szavakból kifogytak. Két dudás egy csárdában, két egyforma goromba, piszkos irályu író egy irodalomban meg nem fér. Az ország intelligens közönsége, a tisztességes hírlapirodalom utálattal fordul el e csárdajelenettói, mely a türelmes, ártatlan papiroson vette kezdetét, s mely a kerepesi ut sarában lelte végét Hogy azonban igazságosak legyünk, konstatálnunk kell, hogy Verhovay és Bartók közt, irányuk és irályuk hasonlatossága daczára, mégis nagy külömbség van. Verhovay meggyőződésből goromba. Ő meggyőződésből tart mindenkit gazembernek, butának, szamárnak, ki vele nem egy politikai nézetű; A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÍRCZÁJA, Két dudás egy csárdában meg nem fér. Budapest, aug. 16-án. A két dudás — Verhovay és Bartók. Csárdává alacsonyította e két ember, a magyar hírlapirodalmat. Mióta ezek önállóan működnek ós mindegyiknek meg van a maga lapja, azóta oly szólamok oly kitételek kaptak lábra a hírlapirodalomban, melyek a mi különben is ázsiai állapotaink daczára hál isten mégis csak útszéli csárdákban, a nép brutális söpredékének gyülhelyein hallhatók. Mindkettő népbolonditó, akarjuk mondani boldogító szélbaloldali hazafi; demagóg, „népvezér." Mindkettő nem érvekkel küzd, nem iparkodik ellenfelét tisztességes módon a maga, másénál jobbnak vélt meggyőződésére terelni, de mindenkit, ki vele egy húron nem pendül, privát jellemében, egyéni becsületében sért, gyanusit, rágalmaz. Minkettőnek irálya utólérhetlen a piszkosságban, a szemenszedett csárdai kifejezésekben. Egészen uj „műszavakat" találtak fel és e tekiutetben híres bécsi „Sauwirth" kutya hozzájuk képest. De az a baj ám, hogy mindegyik első akar lenni a maga nemében, mindegyik magának akarná biztosítani az előítéletes, vak, hizelgósek vagy tettetett hazafiság által könyen megfogható „oh nép" fölötti hegemóniát. A mi szellemirányukat, irodalmi működésűk szemérmetlenségét, kíipedelmes kitételeik tárházát illeti: abban ők teljesen egyeznek s egyformán tuduak minden becsületes embert sárba rántani 8 igy nekik tulajdonképen Castor és Pollux ként kellene egymást barátilag agyonpuszizni. De hát két egyén, ki ugyanazon rut eszközökkel ugyanazon nemes czél, a népkegy elnyeréseért küzd, az idővel kezdi észrevenni, hogy az egyforma tulajdonságok daczára, épen az egyforma czél miatt, egymásnak útjában van. Féltékeny kezd lenni egyik a másikra, mert ugyanazt akarja egészen, a mit a másik is egészen akar. Dantonnak nem volt nagyobb ellensége mint [Murát, Muratnak nem mint Danton, pedig mindkettő egyforma vadállat volt. De mind-