Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám

1880-08-17 / 158. szám

B.-Csaba, 1880. VIL évfolyam, 158. szám. K edd, augusztus 17-é n. BÉKÉSMEGYE! KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva,vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Szerkesztőség: Apponyi-utoza 891. számú ház. Egyes szám ára 4 kr A szerdai és szombati száin ára 3 kr. Kapható Grünfeld I. könyvkereskedő urnái. Hirdetések jutányos áron vétetnek íel. nNyÍlttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, n kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a postahivataloknál 5 kros postautalványnyal. A munka tőkésítéséről. Mióta a hübérrendszer eltöröltetett s a jogegyenlőség, a keresztény vallás ezen nagy vívmánya, a kor vezéreszményévé vált, ! a munkásosztály mindegyre nehezebben tűri sorsát; mert hát tagadni nem lehet, hogy a földbirtok, az ipar s kereskedelmi tele­pek tulajdonosai, szóval a munkaadók füg­gőben tartják maguktól a munkásosztályo­kat ; ők szabják meg a munkások bérét, és az vajmi gyakran nem áll igazságos arányban a földbirtok, az ipar s kereske delmi üzletek jövedelmével; vagy legalább nincs a munkaosztály ez iránt felvilágosit­sitva s megnyugtatva. A polgárosult államok alapjait a tu­lajdoni ós a családi élet szentsége képezik. Nem hiszem, hogy valaha biztosabb alapo­kat lehessen feltalálni. Hogy ezen biztos alapokat minden időben tiszteletben tart­hassuk : a munkát tehát annak értékéhez képest tőkévé kell alakitni, hogy az a ma­ga tulajdonosának jövedelmezzen; hogy a vngyontalan, de képzett munkásról senki se mondhassa, hogy proletár; mert minél jelesebb a munkás, annál nagyobb tőkét képvisel, és pedig becsesebbet az anyagi vagyonnál, mert nem oly könnyen elve­szíthető. A polgárok képzettsége, hasznos munkája a nemzet legnagyobb kincse. Pe­ru bányái sem segithetnek az élhetetlen nemzeten; ellenben az emberi ész és mun­ka a sivatagokat is képes édenné vará-> zsolni. Csak a munka nemesit s az bizto­sítja a nemzetek szebb jövőjét; tisztelet azért a munkás osztályoknak. A legutóbbi idők eseményei, az asz­talos-segédek munkaszünetelése, gondolko­dóba ejtettek. Kénytelenek vagyunk be­vallani, hogy a munkaadók és munkások közti viszony teljesen rendezetlen. A ren­dőrség beavatkozása nem alkalmas ezen nagy társadalmi kérdés megoldására. Jól tudom, hogy ezen nehéz kérdést megoldani képtelen vagyok: de egy pár eszmét még is koczkáztatok, jól tudván, hogy az esz­me eszmét szül. Nézzük a gyakorlati életet. A mező­gazda, ha terjedelmesebb birtoka van, fo­gad magának gazdatisztet és cselédséget, megszabja azok bérét. Ha a tiszt s kéz­munkások valami teltiinő hanyagságot vagy hűtlenséget el nem követnek; megkapják bérüket; eléldegélnek, de nincs érdekükben a munkaadó vagyonát valami rendkívüli szorgalommal meggyarapitni s jövedelmét fokozni. Ellenkezőleg, ha azt látják, hogy az ő bérükhöz képes nagy az isten áldá­sa: irigylik a gazda szerencséjét. Azt kér­dezem, nem lehetne-e ezen viszonyt szoro­sabbra fűzni s mindkét fél érdekét elő­mozdítani, a munka tőkésítése által? Igen is lehetne például a következő módon : A jószágtulajdonos tiz évi szerződésre lépne a munkavezetővel és a cselédséggel. Szak­értők közbejöttével megbecsültetnék a bir­tok minden fölszerelvényével együtt, te­gyük föl százezer forintra, a mely összeg hat száztóli kamatja hatezer forintot tesz. A tiszt fizetését tegyük 1200 frtra, a mi­nek 20,000 frt tőke felel meg. A cselédség számát tegyük tizenkettőre, azok külön­böző bérét pedig könnyebb számítás vé­gett vegyük fejenkint háromszáz forint­jával, a mi összesen tesz 3600 frtot, amely összeg hatvanezer forint tőkének a kamat­ját képezi. A munka ezen számítás szerint 80 ezer forint tőkét képvisel, a gazdaság pedig 100 ezer forintot. — Ha már most 6000 frt tiszta jövedelemig a tiszt és cse­lédség fizetése a megszabott évi bér volna ugyan, de azon jövedelembén, melyet a munkások rendkívüli szorgalom s takaré­kosság által hatezer forinton fölül tudná­nak előteremteni, munkájok értékének ará­nyában osztoznánk : egészen más volna az eredmény, mert a munkás társává válnék a tőketulajdonosnak, és saját érdekében gondját viselné a gazda vagyonának, mint sajátjának, hogy a tiszta haszon s az osz­talék nagyobb legyen. A cselédség ily szö­vetkezet mellett rájönne a közös háztartás előnyére is, mely mellett oly sokat meg lehet takaritni. A cselédasszonyok s azok munkabíró gyermekei fölosztanák a mun­kát. Egyik asszony főzne, a másik a gyer­mekeket gondozná stb., hogy a többi ver­senyt dolgozhassák a férfiakkal, és nélkü­lözhetővó tegyék az idegen napszámoso­kat, miután a jövedelemben méltányos A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TiRCZÁJA. A regényolvasásról. A regényt helyesen irta körül egy iró : „Az újkor hőskölteménye, melynek czélja hű mását adni ama kornak, melyben tárgya játszik, mellék­epizódok által ama illető kor szokásait, erköl­cseit, gondolkozásmódját, szóval, jellemző tulaj­donait elénk tenni, tetsző alakban, épugy men­ten tudományos szárazságtól, mint egyoldalú sen­timentalismustól." Önként világlik ki eme meghatározásból, hogy tulajdonképeui czélja — tanítani. Ezért fö­löttébb fontossá, nevezetessé válik e műfaj, an­nál is inkább, mivel napjainkban a nagy közön­ségnél felküzdötte magát azon álláspontra, me­lyet elfoglalni hivatva van. — Röviden bocsátom ezeket előre, hogy nézeteimet korunk olvasás­módjára vonatkozólag annálinkább szembetűnővé tehessem. Jelen Idők kórságos tünetei közé tartozik épen a regényolvasás. Mert jól megkülönbözte­tendő regény regénytől, jól megkülönböztetendő olvasás olvasástól. Ama regények, melyek mai napság közkézen forognak, távolról sem eszközlik azon hatást, melyet magasztos hivatásuknál fogva gyakorolniok kellene; ezen regényekben nem ta­lálunk életrevaló költői fictiókat, hanem igenis j frivol és alszerü eszméket segítségül és (sal­| étekül felhasználó, költőietlen és a végtelenig nyúló szóhalmazt Találunk embereket, kikről csak azért tudjuk hogy azok, mert a szerzők kö­rülbelül e szavakkal léptetik működéskörükbe: „íme ezeket embereknek kell tartanunk." Talá­luuk a költői szabadságon túlmenő ügyetlenül szőtt és csodálatos elemmel telt meséket. — — És ebben rejlik a különbség a kétféle regény között. — Ebből kellene tanulnia — kivált az ifjú­ságnak — hogy mielőtt kilép az életbe, már né mileg ismerje azt, s belőle legalább csekély em­berismeretet merítsen ! — Egyet határozottan ál­lithatok, lehet tanulni e regényekből : erkölcs­telenséget. Ezen mérgezőjét a léleknek az iró felhasználja, hogy regényének érdekességet köl­csönözzön, mert a frivol a mai korban fölöttébb érdekes, kivált az ifjúság előtt! Ezen olvasók pedig, ha másként nem lehet, titkon élvezik az igéző szavakat és eszméket, cs mivel csak lopva tehetik, csak még érdekesebbé lesz a tiltott gyümölcs. — Valóban — fájdalom — hogy ily I irányú olvasmányokat az ifjúság — (mindkét nem­beli) undorral nem vet el magától. De ha keressük okát annak, hogy eme re­gények (kivált francziák) annyira lábra kaphat­tak, rövid idő alatt nyitjára juthatunk a dolog­nak : az olvasásra. Immár senki sem vesz kezébe könyvet tanulni, művelődni; nem eszméinek le­| hető tisztulása vezérli az olvasót, hanem — ugy

Next

/
Thumbnails
Contents