Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) július-december • 125-250. szám
1880-08-17 / 158. szám
„Békésnitígyei Közlöny" 1880. 158. szám. arányban munkájuknak becsértékéhez képest fognak osztozni ugy, hogy a jobb és szorgalmasabb munkásnak nagyobb osztalék fog jutni. Tegyük föl, hogy a birtok hatezer forint helyett tizenkétezer forintot jövedelmezett és tartsuk meg a munka tőkéjét aránykulcsnak: akkor a gazdára fogna jutni 100,000 forint tőke arányában 3333'/ 3 frt, a tisztre 6'66 2/ 3 frt, a cselédségre összesen 2000 forint, fejenkint pedig i (j6 2/ 3 frt. Az arány csak a könnyebb számítás végett egyenlő a cselédség közt, mert mindenkit munkája becséhez, vagyis a megállapított évi fizetéséhez képest kell jutalmazni. Igaz, hogy a munkaadó rendkívüli esetekben jöhetne oly helyzetbe is, hogy a tiszt és cselédség rendes bérének kifizetése után számára nem maradna hatezer forint, vagyis a tőkéjének a kamatja: ámde gazdag kárpótlást nyerne azon jövedelmi többletben, melyet a tiszt és cselédség szorgalma a rendes években osztalékul juthatna. Az magában értetődik, hogy a mely birtokos maga teljesíti a gazdatiszt kötelességeit, annak osztaléka neki marad. ltodnál- István. Politikai hirek — A „Csas-' szenzaczionális hirnek mondja a lenibergi lapok által közölt ama jelentést liogy az osztrák-magyar határon orosz csapatokat öszpontitanak. — Gambetta visszatorlásra emlékeztető beszédeit ellenszenvvel kiséri a közönség daczára annak, hogy egész Francziaország beusőleg Gambetta szavaival egyetért, mégis elővigyázat,lanságát szemrehányásokkal illetik. — Minisztertanács tartatott aug. 14-én Tissza Kálmán elnöklete alatt, melyen az 1881-dik évi állami költségvetés ínég le nem tárgyalt részei és egyéb folyó ügyek képezték megbeszélés tárgyát. \'A erkölcsi nevelés elvei, teliilltette! a gyermek korára és nemére. (Folytatás.) Erre nézve tudni kell, hogy mit a gyermek kicsi korában hallott és tanutt, azt egészen sohasem fogja elfelejteni; ezért kell az első alapot jól megvetni s minden tulkapástól, vallási rajongástól ovakodniA gyermek látva saját szemeivel a természetben végbe menő tüneményeket, azokról helyes magyarázatokkal igaz képet készitend magának s istent meggyőződésből fogja imádva tisztelni. Az ilyen gyermekből sohasem lesz vakbuzgó, kinek minden tette nevetseges babonásságon alapszik. Mindazonáltal ily eljárás mellett is nagyon vigyázni kell, nehogy a gyermekből fanatikus ember váljék, mert ez esetben tévesztett volna a nevelés vallási dologban. Ezért a szülőknek és környezetek mindég a legjobb példával kell előljárniok, mert ha a gyermekek látni fogják hogy csak ők imádkoznak, a házban csak ők járnak templomba, közönnyel fognak viseltetni a vallás iránt, a mi erkölcsi nevelésöknek alapját egészen kiforgatandja. Igen rosszul cselekednek az úgynevezett szabadelvűek a vallás nevelésében. Ők soha nagy ritkán imádkoznak gyermekeik előtt, ezeknek istenről nem beszélnek semmit, imára sem sarkalják őket, minek következtében a gyermek felnőtt korában — ha addig nem tanult valamit a vallásról — csak annyiban különbözik a kéredzőktől, amennyiben neki esze van s két lábon jár. — De mind a mellett jobban helyeseljük részünkről ezen eljárást — bár nem ésszerű — mintsem azt, hogy a gyermek vak vallási eszmékkel — vezessék félre. A vallásosság nevelésében fokozatosságot kell tart ini. Azért eleintén csak a gyermek felfogásához mérten szabad vallási dologról beszólni s igy lassanként előkészíteni a magasabb hitelvekre. Világosítsuk fel a gyermeket korán arról, hogy minden vallás jó vallás, mer.t egy sem tanít roszra s hogy minden istentisztelet, bármi nyelven vagy felekezetnél is tartassék az, csak egy istent illet, csak külsőségben tér el a szertartás, s hogy ennél fogva minden vallást tiszteletben tartani kedves, sőt hazafias kötelesség; azonban a magáét szigorúan megtartsa e mellett. A mely gyermekben a vallás erkölcsi elem kicsi korában alaposan és ésszerűen keltetett fel, az élet semmiféle csábjai nem lesznek oly hatással, mint arra, kinél ez elhanyagoltatott. — Mert annak mindig lesz valakije, ki őt az erkölcsi sülyedéstől visszatartsa; ki őt a bizonyos bukástól megmenti a bukástól megmenti. És ezen mentő angyal az erkölcs. Róma, Görögország s más hatalmas államok csakis erkölcsi sülyedésüknek köszönik bukásukat. — Továbbá, a mely gyermek vallásosan neveltetett, az bizonyára tisztelni, becsülni fogja szülőit és hálával viselendenek irántok. Az erkölcs legerősebb alapja a vallás, ha ez sülyed bukik az állam. 2. A becsületérzés. Ez az embernek azon nemes tulajdonsága, mintegy lelki tehetsége, melyei ő a más tulajdonát tisztelet-, kímélet-, és becsületben tartja; azt megrontani vagy valamit belőle elsajátítani a legcsábítóbb alkalmak és kényszerítő körülmények közt is szigorúan ovakodík. Igy ovakodik másokat méltatlanul megsérteni vagy szégyenbe hozni. Mint látjuk, ez a legfenségesebb tulajdonsága az embernek s ápolására igen nagy gondot kell, hogy fordítsanak a szülők és mindazok, kik gyermekekkel bánnak. Ezt kétféleképen fejlesztetni; 1) a szülők s a gyermek környezete mindig a legnemesebb példával járjanak elől, mely példának őszinte, — igaz és tettetés nélkülinek kell lenni; mert ha a példa csak tettett és nem nemes sziv sugalata, a gyermekből is tettetet becsületes ember válik, ki tehernek fogja tartani a becsület érzetet. Az igazi példa megtalálja az utat a gyermek szivéhez, a nem igazi téveszti a hatást s káros következményű. 2) Ha a becsületes emberek viselt dolgaira figyelmeztetjük és hasonlókra intve serkentjük, buzdítjuk őket is. Erre nézve minden kínálkozó alkalmat felkeli használni s a legkisebb kihágását sem szabad közönnyel elnézni. Mert ha egy kihágást elnéznek a gyermeknek, következni fog egy másik, egy harmadik s igy tovább mig végre gyógyithatlan lesz. Szoktassuk a gyermeket erkölcsi szempontból szótartásra őszinte és nyiltszivüségre valamint Ígéretének megtartására is meg kell magyarázni, hogy ha valamit felfogadnak becsületbeli kötelességek azt ugy megtartani és teljesíteni, a mint fogadták. Ha valamit rájok biznak, arra vigyázni, hogy baj ne érje, és hogy hibátlanul szolgáltatni vissza tulajdonosának lelkiismeretes kötelességük. A becsületesség disze az embernek. (Folyt, köv.) MEGYEI KÖZÜGYEK. Békésmegye közigazgatási bizottságának féléves jelentése a belügyminisztériumhoz a megye állapotáról. (Folytatás.) Ezen adatok szerint tehát egy születés esett minden 19-ik lélekre, elhalt pedig minden 1000 emberből 36. Összehasonlítván már ezen adatómondjuk — az unalom elűzése. Ámde — ugy vél korunk — a tanulás, elmélkedés fölöttébb unal mas, és ezért nem szabad oly dolognak foglaltatnia a regényben, a mely megérdemelné a gon dolkozás fáradságát; minél üresebb: annál jobb. Természetesen ezen irányt felhasi nálják a szerzők a kiadókkal egyetértve, s elárasztják 10- Í5 kötetes semmit mondó férczmunkákkal. Most már alig érdemes 1—2 kötetes regénybe kezdeni; tekintélyesebb számnak kell jelezni a kötetek mennyiségét. És mily olvasás ez! A főtörekvés abban áll, minél gyorsabban, minél rövidebb idő alatt a feladatot megfejteni. Mindezekből következik, hogy honi regényirodalmunk miért oly szegény igazán jó termékekben; mert a kiadók látván a közönség közönyét alapos és jó könyvek iránt és ugyan a szerzők is : előbbiek a bukás lehetőségétől tartva nem juttatnak a nyilvánosság elé, utóbbiak tehetségöket más hálásabb irányra terelik. De hogy tárgyamra visszatérjek, előbb emiitett olvasás, amennyire sajnálandó körülmény és haszontalan, olyannyira káros hatású és szellemet elfojtó is. Utókövetkezményei közül csak a felületességet emlitem fel. A regény szereplő személyei eltöltik az ifjút, túlterhelt képzetekkel, a melyekből nem képes többé kibontakozni, és az ebből keletkező nagymérvű szórakozottság gátolja őt komoly tanulmányokkal foglalkozni. S ha most megfontoljuk, liogy 10 — 15 kötet keretébe mennyi szépet, jót, hasznosat lehetne szorítani, ugy vélem — senki sem lesz ellenem, ha ezen regényeket megtámadom De mondhatná valaki : hogy czélja, midőn olvas, szórakozni s az időt eltölteni. Ám legyen ! Szórakozzék, töltse idejét, de válassza meg, mely munkákkal, és azokat tegye olvasmánya tárgyává, melyek művelt egyénhez illők. Ott vau kitűnő honi regényírónk egész sora, ott vannak koszorús iróink szüleményei, a mely munkák ugy hiszem, tisztább, szebb magyarsággal irvák, mint a franczia regények díjazott fordításai. Egy szóvsl, a mily szép a regény feladata, oly annyira vissza lehet vele élni; de lehet e visszaéléseket orvosolni, és az orvoslás a közönséget illeti meg: emelkedjék íelül az erkölcarontó, üres irományokon nagy költők eszméihez; hagyja figyelmen kivül ezen, eddig annyira felkarolt férezmunkákat : olvasson higgadtan olyat, miből tanulhat és nemesülhet. És mig egyrészről e hitvány munkák époly gyorsan el fognak tűnni a láthatárról, mint a mily mérvben most el vannak terjedve, másrészt szellemi és erkölcsi emelkedésnek múlhatatlanul követnie kell ezen józan elhatározást. Ileller Ármin.
