Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-02-04 / 23. szám

« Béké stn egye i Közlöny" 1880. 28. szám. Nyilt levél a „Bolond Istók" szerkesztőjéhez. (Egyszersmind egy kis elmélkedés az élczlapok irodalmi feladatáról ) Bevallom, hogy az Öa lapját nem olvasom Nem olvasom azért, mert azon véleményben va­gyok, hogy oly élczlap non sens, absurdum, mely p ol i ti ka ij^pá r t á 11 á s t foglal el, s mert né­zetem szerint irodalmi czélja nincs az olyan élez­lapnak, mely mindent és mindenkit sárba ránt, egyéni jellemében sért és költött hazugságokkal pellengérre állit, csak azért, mivel az ö po­litikai meggyőződésével eltérőt vall, mely továbbá csupán bizonyos hitfelekezetet vá­laszt ki magának, nem élczelkedései (mert ezt tehetné), de egyenesen i zga tó gyanúsításai, rágalmai tárgyává, s márt végre, nézetem szerint, ez irány csak eszköz arra, hogy azok közt, kik ilyeneknek öriiluek, minél több előfizetőt fogjon, de nem eszköz a társadalmi bajok, ferdeségek orvoslására. Egy élczlapnak pedig az volna szép feladata, irodalmi czélja, hogy minden valóban létező társadalmi és politikai kinövést, ferdeséget nevetségessé tegyen, személyválogatás, po­litikai pár t k ü 1 ö m b sé g és vallásra való tekintet nélkül. Ön például dr. Falk Miksát, dr. Acsádi Ig­náczot, Neményi Ambrust folytonosan bántalmazza. Nem tesz nevetségessé általuk valósággal véghez vitt, pellengére méltán állitható valamelyik igaz, jellemellenes cselekedetüket, hanem az egyikét. Falk Miksát, ugy állítja az olvasó elé, mint ki a legnyomorultabb, legönzöbb tanokat adja fiának, és viczczeinek, gúnyának értelme az, hogy állását magánvagyonának bármely alacsony eszközökkel való gyarapítására használja fel. Minden olvasó­ban azt a benyomást teszi, hogy ilyesminek sze­retné feltüntetni Falkot, kit mindenki méltán tisztelni vél. Igaz-e, hogy olyan? Nem! A ki ismeri, tudja, hogy ezen maximák, melyeket szá­jába ad, koholtak. Hát akkor miért teszi On? Irodalmi czél s erkölcsileg helyeselendő eljárás egy becsű etes embeit tréfából ily módon pel­lengérre állítani és gyanúsítani abenein avatolt pub­likum előtt. Hát mért teszi? Mert Ön is ép oly revolverzsurnalista, mint a Kóbik, sőt százszor veszedelmesebb, mert sarkantyús és a köznép hazafias butaságára számit, hogy Kegyednek fog igazat adni a zsidó ellenében, ha nincs is igaza, és — praenumerálni fog ilyen szép dolgok miatta lapjára. Dr. Acsídy Ignáczot, ki Önnel együtt pályázott valami színdarabbal, kit te­hát lovagiasságból sem lett volna szabad bántal­maznia, hogy ugy ne tűnjék fel a dolog, mintha élczlapját saját ügyében ellene fegyverül akarná felhasználni, ugy akarja feltüntetni, mintha ő is a revolverzsurnalisták fajtájához tartoznék. Mit tett mi <önt arra feljogosíthatná Hogy kimondá egyéni nézetét a bírálók eljárásáról? utólago­san? Mért hízelgett Ön a bírálóknak előre, és miért szegezte Hintáját Acsádinak ha Ön nem re­volverzsurnaliszta? Csak azért, mert zsidó, s mert az most divat s az hoz most legtöbbet a kony­hára ha az ember a mamelukokat és zsidókat szidja. Persze Ön Brutusként becsületes ember, mert egy gazdag zsidó által Önnek kínált 100 frtot visszautasította, s ezt nem azért tette mert kétszer annyi értékű praenumeránst foghat ezen .nemes" tettével? Miért teszi nevetségessé dr. Neményi Ambrust? Ezt a becsületes s őszinte lelkű, hazafias fiatal irót ? Kinek a magyar irodalom már eddig töb­Hát ez nem revolverzsurnalizmus? Valakit ok és alap nélkül nevetségessé tenni s pedig nem szellemi vagy társadalmi tulajdonságainak fogyatkozásait hanem egyéni becsületét támadva meg, mert hogy az nem lehet hízelgő az emlí­tett urak jellemére, ha Ön a revolverzsurnalisz tákkal helyezi egy kategóriába, oly egyénekkel, kik az ezen kifejezéshez kötött fogalomhoz ké­pest, irodalmi működésűket arra használják fel, hogy mástól pénzt zsaroljanak vagy hogy máso­kat a tollúk előtti félelem által valaminek meg tételére vagy abbanhagyására kényszerítsenek. Én tehát nem részesítem magam azon szel­lemi élvezetben, hogy lapját olvasnám, mert élczlapban is magasabb czélt, erkölcsi háttért keresek és más becsületes ember kárán leni akarok mulatni és megnevettetni. — Legutóbb azonban midőn Csaba város országgyű­lési képviselőjét Dr. Szeberényi Gusztáv szupe­rintendens urat szíveskedett szokott modorában lerántani: mint egy Csabán megjelenő lap szer­kesztőjének, mások figyelmeztetésére elolvasnom kellett az Ön „rúgott" csillagu humorjának eb­beli szüleményét ; akkor láttam, hogy csekély személyemmel is foglalkozik lapja ugyanazon számában s akkor tétettem figyelmetessé, hogy lapjának szerkesztői üzeneteiben már egyszer személyemet támadta meg, midőn „Mamelukok Albuma" czimü kiadványát lapomhoz ismertetés végett beküldé és lapom irodalmi rovatának ve­zetője, az ön működését érdem szerint méltatva, azt bátorkododott állítani, mit a fentebbiek­ben ismételtem, hogy Ön és a „KóbiMéle re­rolverzsurnaliszták közt csak az a külömbség, hogy Ön sarkantyús és tolltaréjos, ezek pedig a „frakkos" revolverzsurnalisztákhoz tartoznak, — hogy a Kóbik egy pár forintocska miatt terro­rizálják a publikumot es abban hagyják a szidást ha fizetnek nekik, Ön pedig a magyar ember szélsőségi hajlamára „spekulálva" ezen müvével, szid mert fizetnek. Ön erre személyemet támadta meg, azon érvvel (? !) felelve egyik munkatár­sam ezen nézetére, hogy engem kikergettek Nagyváradról és valóságos utczagyerek módjára, vallásom miatt nevetségessé iparkodott tenni kincset, mit jellemnek neveznek, összetiportas­sam. Nekem nincs okom félni, sem öntől, sem mástól, s bátran nézhetek bárkinek is szemébe, sőt merem állítani, hogy rokon- és ellenszenv, pajtásság és részlehajlás nélkül teljesítem hírlap­írói kötelességemet. Kijelentem tehát, hogy azon ismételve kö­zölt állítása, miszerint engem Nagyváradról ki­vertek, kidákoztak :a legaljasabb rága­lom, 8 Önt ki ezt lapjában állította, roszlelkü rágalmazónak nevezem miudaddig, mig be nem bizonyítja, hogy én bár­mely kényszer okból, és nem azért távoztam el ö n k é n t N a gy vár ad r ó 1, mert mint ügyvéd a kir. bíróságok felállí­tása alkalmával anyagi helyzetemen javítani akartam. Ha képes bebizonyítani, hogy én bármi módon kény szer ittettem Nagyváradot el­hagyni: akkor én egy Ön által kijelölendő jótékony czélra 100 frtot fizetek; — ha azonban nem leend képes bizonyítani, sőt ha meggyőződik róla, hogy rágalmazott, akkor, ha Önben van egy kis igázságérzet és lovagiasság : kötelességének fogja tartani, hogy rágalmazó ál­lítását visszavonja. B.-Csaba, 1880. febr. 1. Dr. Báttaszéki Lajos, mint a „Békésmegyei Közlöny" szerkesztője. Külföldi hirek. * A porta az osztrák-magyar kormánynál kérdést akar intézni a boszniai és herczegovinai okkupáczio időtartamára nézve. — Gibraltárból érkezett hirek szerint Fezben zavargások törtek ki. A maurok megtámadták a zsidók házait, töb­bet megsebesítettek, egyet pedig petróleummal leöutve elevenen elégettek. — Konstantinápoly­ban lakó görögök a görög kormáuy segélyével Phanorban négykaru egyetemet akarnak felállítani bet köszönhet, mint Önuek alkalmasint valaha köszönni fog? Nem mert érdemli, hanem mert zsidó. Hogy Ön engem első ízben és most is, val­lásom miatt gúnyolt, hogy Ön nevetségessé té­telre alkalmas tárgynak találja azt, midőn va­laki, ugy mint én, egy tulnyomólag tótajku vá­rosban, áldozatok árán is magyar lapot alapit, azt hetedik éve áldozatokkal fenntartja, hogy a magyar elem terjedéséhez csekély tehetsége sze­rint hozzá járuljon (mi a vidéken nem jár ha­szonnal mint a mamelukok albuma, vagy Bolond Istók kiadása, mely sarkantyús hazafiságot bu­sásan fizetik,) hogy Ön azt teszi nevetségessé, ki elmondja, hogy a miatt van üldözésnek kitéve, mert félelem nélkül a sötétség és előítélet, a szláv nyelv ellen a magyar mellett küzd, holott Önnek az ily törekvést, ha pogány volnék is, mint becsületes magyar zsurnalisztának védenie kellene, hogy Ön igy cselekszik, mert lapom kri­tikája által sértve érezte magát: arra nincs sza­vam, ez gusztus, tapintat és igazságérzet dolga. De, hogy öu lapjában már kétszer azt ál­lítja, miszerint engem Nagyváradról kivertek, kidá­koztak: arra bármily csekély vagyok is azok közt, kiket Ön hasonló módon sárba iparkodik rán­tani: arra igen is van egy pár szavam, mert ez már az egyéni jellemet érintő állítás, mely, fia igaz lenne, azt involválná, hogy én Nagyvá­radon valami tisztességellenes dolgot követtem el; ily inszinuácziót pedig én részemről soha zsebre nem dugok, mert nem érzem magam elég nagynak arra, hogy ignorálhassam, de nem is elég kicsinek, hogy védtelenül azt a legdrágább Ausztriai hirek. * Bécsben január hó közepén egy férfiú katona tiszti egyenruhában egy pénzváltónál 26 db 1861-ki fél államsorsjegyet zálogosított el, melyek mint később felfedeztetett mind hamisak voltak. — A cseh földhitelintézet az 1879-diki üzletévre február végére tűzte ki a közgyűlés megtartását. Fővárosi hirek. * A pesti szegény gyermek kórházi egylel az üllői ut végén telket szerzett, hova a mai koi kívánalmainak minden tekintetben megfelelő in tézetet készül emelni. — A fővárosi tanác az éneklő és erdei madarak pusztulása meggát lásának tekintetéből az erdő művelési költségei czimén több 100 mesterséges madárfészek beszei zését rendelte el. — Keglevich István gróf a orsz. iparművészeti muzeumnak egy igen szé] régi meisseni és bécsi porczelánokból álló gyüj teményt ajándékozott. MEGYEI HIREK. — Folyó hó végéig lapunk kiadóh: vatala teljes számú példányokkal folyváf szolgálhat. Ötször hetenként megjelenő la punk előfizetési dija egy évre 8 frt; fé évre 4 frt; negyedévre 2 frt; febr. é márcz. hóra 1 frt 30 kr. B.-Oaabán, jai 24-én. A kiadóhivatal.

Next

/
Thumbnails
Contents