Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám
1880-01-01 / 1. szám
B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam 1. szám. Csütörtökön január 1-én. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik lieteukéut ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és s/.omhatoii. Előfizetési díj : helyben házhoz hwlva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára4kr. A szerdai és szombati «zám ara 3 kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái B -Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben & kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdajában, vidéken posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal. B.-Csaba, 1880. január i. Ismét egy évnek vége. Nagy idő egy év a rövidéletű ember idejében; a nemzetek életében azonban csak muló pillanat. Vannak azonban évek, melyeket az utókor az emberiség történetében maradandó betűkkel jegyez fel ; olyan évek azok, melyekben a nemzet dicső nagy tetteket vitt véghez, a vagy nagy csapásokat élt meg. Fájdalommal kell konstatálnunk, hogy az 1879. év nemzetünkre nézve csapásainál fogva vált emlékezetessé. Elemi vészek átka érte hazánkat, a vizek pusztításai s az időjárás szeszélyei hazánk lakosainak nagy részét megfosztották hajlékától, kenyerétől, mindenétől. ^ S még mindez nem volt elég ; mert addig a nemzet szegényebb lett ugyan, de jóhirneve még szenyfoltot nem kapott. Azonban látnunk kellett az elmúlt évben azt is, hogy a becsületesség, megbízhatóság, nemes önérzet a társadalom minden rétegeiben kihalni kezd. A nemzet anyagi hanyatlása felett mélyen sajnálkoztunk; erkölcsi eülyedése felett azonban szégyenérzettel telik el lelkünk s kétség fog el bennünket a nemzet jövője iránt, mert: minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs! Sokat szenvedett megyénk is az elmúlt évben; árvizek elárasztották a termést, s az is a mit az időjárás jó kedvében meghagyott, silány volt s a izda üres szalmát csépelt. * * * Lehangolt kedélylyel veszünk bumt az 1879. évtől s vele egy letűnt évtizedtől. Adja Isten, hogy mint száz év 9lőtt 1780. körül a felvilágosodás tersdése, a vallási türelem elvének elismerése s a magyar irodalom müvelésének felkarolása által nemzetünk uj korszakba lépett, ugy most is az 1880-ik év legyen kezdete egy szebb korszaknak s hozzon e hazára tartós jólétet és boldogságot, mert hiszen „Megbűnhődte már e nép A multat 8 jövendőt." R. H. Politikai szemle. * Augolország. Az utóbbi napokban j rendkívüli na^y izgatottság uralkodott Anj gliábau, de mihelyt az angolok afganisztáni győzelmének hire megérkezett, a liedélyek azonnal csillapultak. Kabulban és környékén régi hadállásaikat újból elfoglalták az angolok. — A dél amerikai liaboru melyet l'eru és Bolivia indítottak Chili elleti már vége felé közeledik. Óriási áldozatok és erőfeszítés árán — a féltett Chili lett a győztes. — A német osztrák-magyar kereskedelmi szerződés, mely hat hónapra szól, tegnap Íratott alá a meghatalmazottak által Berlinben. — Gr. Szapáry Gyula pénzügyminiszter helyettesítéséről és árral szóló hír, hogy a pénziigymíhiszterium veze : tése valamely más miniszterre bizatik, va| lótlau. Az uj év alkalmából. Tegnap este éreztük át teljes mélységében a költő e szavait: „Ujjaim csak nefelejtset szednek, bus estéjén bus emlékezetnek." Az ó év estéje oly alkalmas időpont arra nézve, hogy magunkba szálljunk. Mindnyájan tudjuk, hogy nap és nap között nincsen különbség, s az év időszakát, — megfigyelve, a természet örök törvényeit a íöldi ember jelölte meg csupán. És mégis magunkba szállunk, midőn az éjjeli 12 óra elkong, mintha egy egészen uj világ mezejére lépnénk. . . Egy müveit családot ismerek, — melynek tagjai mind ébren maradnak a haldokló év utolsó estéjén; s midőn 12-őt ver a toronyóra, az udvarra mennek ki mindnyájan és e szavakat kiáltják az éjjeli sötétbe : „Pereat das alte Jahr! Vivát das neue Jahr!"*) A „Békésmegyei Közlöny 1 5-nek is bevégződött egy küzdelmes éve, az esztendővel, és — fájdalom! elég zajosan végződött be. Alig van ember a megye területén, a kinek csodálatosabb sorsa volna, mint a minő dr. Báttaszékié. Ő oly családból származik, mely magyarabb sok ezer nemzetiségére büszke magyar nemes családnál. Az ő atyja, sőt nagyatyja is a „Therezianum" Báttaszéken levő uradalmának volt orvosa. Oly jó szellemű, oly müveit család, melynek körében ha szerencsés lett volna Istóczi Győző először megpillanthatni az élet napvilágát, aligha más uton nem járnának gondolatai ós nézetei, melyek ma feltétlenül sújtanak minden irányban. Nekem még a hatvanas években volt szerencsém Báttaszéken megfordulni, s ez alkalommal képződött bennem a társadalmi elfogultság fölé emelkedett azon meggyőződés, mely a megyénkbe költözött szerkesztővel kö|zelebbi viszony és barátságba hozott. ! Eddig nem bántam meg, s hiszem nem I lesz okom megbánni jövőben sem. -— ' Én ismerem az ő aspiratióit és intentióit, ismerem munkásságát, melyről tisztelt barátom s országos képviselőnk Zsilinszky Mihály ur is, elismerő tisztelettel nyilatkozott előttem már évekkel ezelőtt. Ismerem továbbá gondolkodásának és jellemének függetlenségét, mely : sziklán nyugszik épen e lap függetlensége is.**) Ily lapra Békésmegyének nagy szüksége van, s Csaba városa nagy nyereségnek tekintheti, hogy ily minden irányban független lap, az ő falai közt tűzte ki a lobogót. Csaba oly irodalmi központtá lett ma már, épen e lap kezdeményezése folytán, melynek hatása nemzetiségünk érdei kében kiszámíthatatlan. Csak az a kár, hogy az előítélet bizonyos nemével tekintettek némelyek a felemelt zászlóra, s a szerkesztőnek kissé kimértnek tetsző modora és közbejött egyéb véletlenségek, oly *) Vesszen el az ó év! Éljen az uj óv ! Szerk **) Nem tartjuk magunkat feljogosítva lapunk t. főmunkatársának, első, neve kiírásával irt cinkkében változásokat tenni, különben ezen a szerkesztő szeszélyére és családjára vonatkozó dolgokat okvetlenül kihagyjuk, hosy ne mondjak legalább, miszerint saját lapunkban feldicsértetjük szerkesztőjét. Szerk.
