Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám
1880-01-18 / 12. szám
B.-Csaba, 1880, VII. évfolyam 12. szám. Vasárnap, jan. 18-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik lieteukéut ötször: vasnm:ip, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz li-irdvn vagy postán bérmentve küldve: egy évié 8 fit; félévié 4 frt; évnegyedre 2 frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház. a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Efíjes szám ára 4 kr. A szerdai és Bzombnti ezám ára ü kr. Kapható Grünfeld J könyvkereskedő urnái li -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-f>en egy sor kö/lési d'ja 25 kr Előfizethetni helyben a szerkesztőségi en, a ki adóliivnalbnn Takács Arpá-I ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros posta utalvány nyal ni. M.-Berény, jan. 10. Segíts magadon, az Isten is segit. árvi z> s a váro s gazdája kiküldetett a védmunka vezetésére, meg is jelent de látva, hogy a jelenlevők kiki a magáét ugy is őrzi, különösen látva azt, hogy a viz elől menekvő nyulak össze-vissza szaladgálnak, azon hitben lévén, hogy ezek gátolták azon nyílásokat, melyeken az árviz betört: ezek üldözéséhez fogott, birván az üldözést a város lovai. Minden terv nélkül 8—10 különböző pontokon megkezdődött a gáthányás, és folyt a munka déli 12 óráig, ekkor vissza érkeztek a szakadás megtekintői, s mint szemmel látott tanuk kinyilatkoztatták, — „hogy a baj nem oly nagy, városunkat veszély nem fenyegeti, estig a kitört gát könnyen helyre áilitható a ily nyilatkozat hivatalos szájból elég volt arra, hogy a kitolult nagy erő •— a hozott hir elterjedvén — lassanként vissza tért; s egyidejűleg, a védelmi munka vezetésére kirendelt mérnök is sürgönyileg hivatalosan értesi, tetett, hogy ne jöjjön, mivel reá többé j szükség nincs. Este nyolez őr ikor a viz határunkban volt; nem tettünk semmit, mivel biráink saját szemükkel látták a szakadás csekély-Í ségé'; 8-án 9-én a viz már fellegelt laposi ker j 'inkig, a lakosság újra védelemre hivatott fel, a felhívás közönyösen fogadtatott -— hiszen hivatalosan volt értésünkre adva, hogy a baj nem nagy; 10-én a laposi szőlős kertekbe több pontún betört az 11-én a kertek többé nem védelmezhetők, uj földjeink nagyrésze elterítve, s a lakosság által bérelt uradalmi lapos viz alatt, a kár kiszámíthatatlan, s ez annyival sajnosabb, mivel ennek elhárítása, ha van aki intézkedik, a 7-en özönlött munkaerővel nagyon könnyű szerrel kivihető lett volna. Nulia a megtürtántFfct; nirg írem történne tenni nem lehet, én nem kárhoztatok senkit — hiszem, hogy az elöljáróság mulasztása első sorban, jóhiszeműség, másod sorban pedig hatáskörének nem ismerése volt. A kár meg van ; bár hát kárunkon tanultunk volna; mit tettünk mind ez ideig a jöhető eshetőséggel szembe — semmit - ki fog intézkedni a vész lehető elhárítására vagy mitől Isten őrizzen a viz kitörése esetén, ki fogja kiállítani a véderőt, s ki fog a felett rendelkezni. Elöljáróságunk eddigi szervezetében nem teheti, igy nagyon sok között oszlik meg a felelősség, sok a parancsoló, kevés a szófogadó Állitsunk vész-bizottságot időhaladék nélkül, de oly hatáskörrel, hogy vész esetén az a kényszermunkát és kényszersegélyt in elrendelhesse; ha nem lesz rá szükség, annál jobb, de ennek megválasztását halogatni nem szabad. Hasztalan a közigazgatás legbölcsebb intézkedése, ha nincs foganatosítója; do meg minden egyes eshetőségre, nem lehet a külön rendelkezést bevárni. Segits magadon, az Isten is segit! Politikai hirek. * A delegácziókbail a hadügyér Molnár Aladár kérdésére válaszolt, hogy ő lehetőleg iparkodni fog, hogy a magyar csapatok hadkiegészítési kerületeik közelében helyeztessenek el. — Ugyancsak a hailügyér egyik jelentése ezerint, a megszállott tartományokban a rendes békeállományon felül még 7800 ember van, ezek 3700 tartalékos, ezek mielőbbi hazabocsájtatása kiláA „BÉKÉSMEGTEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Malvinka születésnapja. (Egy névjegy törtenete.) Irta : Hevesi József. Hogy ki TOH. csípve az egész muzsasereg apraja-nagyja, mikor délután az iskolába mentem! Még a Vizi gyerekek is tisztán meg voltak mosdatva-fésiilve, ami pedig csak akkor szokott megtörténni, ha nagypéntek szerdára esik. A tanitó ur is felölté zsinóros attiláját, ezüst hímzésű nyakkendőjét és nagy hetykén pödörgető bajuszát. A menet szép sorrendben páronként indult Faludyék kastélya felé. Élén én álltam irgalmatlan nagy csokrot tartva kezemben. A falu népe mely igy látott bennünket kivonulni, bámulva csoportokba gyűlt s sorba kérdező, hogy kinek szól ez a nagy tisztesség. — Vagy ugy, a Malvinka kisasszonyt! kiáltanak föl ha megtudták czéluuLat — hogy az isten is áldja meg azt a jó aranyos kisasszonyt 1 Még jó távolra voltunk a kastélytól, midőn zeneszó ütötte meg füleinket. A falu mívesei, akik a vályogvetés körül is nagy szolgálatot tettek a bánhalmi palotáknak, ugyancsak czifrázták ám a nótát a tornácz alatt, hol már hemzsegett a falu apraja-nagyja. A bejáratnál Faiudy bácsi fogadott bennünket, ki a tanítóval kezet szorítva, egyet csípett arezomons aztán bevezetett minket a nagy terembe, hol már ezalatt egybegyűlt a sok vendég. A terem ajtajánál Faludyné állott, szívélyes mosoly lyal arczán Én kezet csókoltam neki, ő lehajolt hozzám és megcsókolt. Alig léptünk a terembe, első tekintetem Malvinkára esett, ki pirulva hajtá le fejét anyám vállára. Fehér ruhát viselt ekkor, kék ővszalaggal és szőke fürtéi rakonczátlanul omlottak le. Most még az angyaloknál is szebbnek tetszett. Katonásan léptem eléje s hősi dobogó szivvel mondtam el egy üdvözlő verset, melynek végére még most is emlékszem : „Áldva legyen még a föld is IIol bölcsője ringa: Éljen, éljen, éljen soká Faiudy Malvinka !" A leányka szégyenkezve süté le szemeit és még jobban odasimult anyámhoz. Majd a lánykák nyújtottak át neki valami hímzett kézi munkát, mire az egész apróság kitakarodott a kertbe, hol teritett asztalok kínálták az ízletes étkeket. Éu benn maradtam egy ideig Malvinka mellett, ki megmutogatta nekem ma kapott ajándó: kait, melyek egy ablakfülkében voltak tölhalniozvaKésőbb Faiudy bácsi leküldött bennünket is a kertbe. i Alig léptünk be a kertajtón, Malvinka kaI romba fűzte karját is eltérve a rendes útról ti; tokzatos hallgatással egy mellékösvéuyre vezetett. ! Itt megállott, egy névjegyet nyomott kezembe és i hirtelen ellutott. Eleinte nem értettem az egészből semmit, i de egy pillantás a névjegyre megmagyarázott i mindent. A névjegyen ezen vérrel írott szó volt: „Igen." Ez volt a válasz levelemre 1 Kezemben tartom ezt a kis névjegyet egyik I oldalán e név áll: Malvinka, a másikon a vérrel irott, de most már fakóvá vált: Igen! Mondjam e mily édes emlékezet kelt föl : bennem, s mily becses előttem ez a névjegy, mely első záloga az én Malvinom, az ón drága mennyasszonyom szerelmének ? (Vége.)
