Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-05-20 / 96. szám

„Békésmegyei Közlöny" 1880. 101 . szám. melyek megérdemelnék a hatóságok külö­nös gondozását is. Szórakozásra épen oly szükségünk van, mint a levegőre vagy egyéb az élet fentar­tására szükséges tényezőre. Különösen vá­rosokban élő hivatalnokok s iparosoknak, a kik naphosszant egy helyben kénytelenek megállapodás nélkül dolgozni, egészségük fentartása tekintetéből elkerülhetlenül szük­ségük van arra, hogy időnkint oly szóra­kozási helyeket felkeressenek, a hol testü­ket a munkábani tőrődöttségtől, lelküket pedig a kenyérkereseti s üzleti gondoktól vidám társalgás által ideiglenesen felsza­badítsák. Nem a pihenés, nem is az élvezet, evés-ivás az, a mi a mulató vagy inkább gyülhelyek felkeresését szükségessé teszi ; hanem a társalgás s az evvel együtt járó szórakozás s vidámság, a mire az embernek ép oly szüksége van mint a tápszerekre, a mi nélkül a felnőtt ember is ép ugy meg­betegszik mint a gyermek. Kedélyes, vidám társalgás által felí'risül a munkától törő­dött test s visszanyeri ruganyosságát az egyforma munkában eltompult lélek, fel­enged a testi és erkölcsi tekintetben veszé­lyes komoly lelki hangulat s a munkás ember másnap ismét vig kedélylyel s ujult erővel láthat dolga után. MEGYEI HIREK. (—J.) A szarvasi főgymnasiumi önképző­kör pünkösd héttőn d. u. 3 órakor a díszterem­ben örömünnepet ült ily rendben: a főgym­nasiumi dnlkar megnyitó éneke után. 1. Tanul­mány a „Szózat"-ró 1, irta Uiberacker Fridó gr., felolvassa Dobosfy Ferencz. 2. Losonczi özvegye. (Tóth K) szavalja Kemény Árpád. 3 „Toldi szerelmét" fejtegeti Vitéz Géza. felolvassa Sen­key Kázmér. 4. „A dalnok búja." (1851 Arany J) szavalja Safáry János. 5 „A gyermek és szivár­vány." (Arany J.) szavalja Kvacsala János, fi „A Zagyva regéje," irta s előadja Mocskónyi József 7. „A fogoly lengyel." (Csengey G) szavalja Grimm Zsiga. 8. „Háry János Bécsben." (Garay J ) szavalja Jeszenszky Ignácz. 9. „Sára néne", hu­moreszk, irta s előadja Mocskónyi József. 10. Vörösmarty „Szép Ilonkáját" szavalja Czikatri­czisz Lajos. 11. „Búcsú." (Eötvös J) szavalja Bikádi Antal. — Berekesztő-ének a főgymnasiumi dalkartól. Ezen nyilvános ülés után azonnal ki osztattak a jutalmak, melyeket a nemeslelkü gróf Ueberackerné úrhölgy ez idén is kitűzött három oly ifjúk számára, kik az önképző körben szorgalmukkal leginkább kitüntették magukat. | Igy lettek jutalmazva egy-egy aranynyal jeles dolgozataiért: Mocskónyi József, bírálatban tanú­sított ügyességeért : Koncsala János, és jeles szavalásáért: Bikády Antal, mind nyolczadosz­tálybeli tanuló ifjak. (—J) A szarvasi nőegylet részéről az ottani népiskolák számára alapitváuyozott tallér­jutalmak az idén is kiosztatuak azon tanulók közt, kik a lefolyt tanévben a magyar nyelv elsajátitá sában a legkitűnőbb szorgalmat tanúsították. Ilyen tallérjutalom összesen hat van s a nyári közvizs­gálatok alkalmával szoktak kiosztatni. (J—) A századik vizsgálat. Szarvason a folyó héten tartatnak az evangeliku?. népiskolák vizsgálatai. Ezen vizsgálatok elseje máj. 18-án reggel tartatott meg. A vizsgálatot adta Zvarinyi Lajos ur a szarvasi tanitók nesztora, és pedig ez volt az általánosa" tisztelt és szeretett öreg ur századik vizsgálata. Ötven éve működik már a tanítói pályán odaadó szorgalommal s min­dig szép sikerrel. Adja Isten, hogy még tovább is üdvösen működjék s példát mutasson az ifjab­baknak arra, mint lehet gyengébb testalkat mel­lett is egy hosszura nyújtott életet a leghossza­sabb tevékenységben betölteni. — Beküldetett. A b.-csabai kereskedő if­júság a t. hó 22-én a Széchényi ligetben tartandó zártkörű tánczestélyre vonatkozólag tisztelettel tudatja a t. cz. közönséggel, hogy akik még ed­dig nem kapták, vagy kinek nem kézbesittetett meghívó, alólirottnál szíveskedjék jelentkezni, B.­Csabán, 1880. május 18-án. A rendezőség meg­bízásából: Tischler Károly, (Bartóky László ur kereskedésében.) — Öngyilkosság. Ilajdu Albert csökmei illetőségű napszámos, ki jelenleg a szeghalmi téglagyárban dolgozott, ismeretlen okból magát J felakasztá E szerencsétlennek hulláját öngyilkos­sága után egy héttel fedezék fel, s közigazga­tásilag eszközölt hív. orvosi bonczolás után az öngyilkosság konstatáltatott. — Halálozás. Kardos Mihály szeghalmi földbirtokos hosszasan tartó betegség után jobb é etre szenderült. E derék férfiú földi maradvá­nyai e hó 18-án tétettek általános részvét mel­lett az örök nyugalomra. Szegbalom község egy clerók polgárt, az egyháztanács egy lelkes pres­biteri vesztett el benne. Béke hamvaira! — Szeghalom halad; a mennyiben nyak­törő gépeit, azokat a keskeny fenyőfából készült járdákat, az érdemes elöljáróság lelszedeti, s he­lyette hatalmas tölgyfa pallókat fog lerakatni. Jellemzi a mostani elöljáróknak helyes eljárását már azou körülmény is, hogy nem mint eddigi elődeik szokták, télen, s ekkor is a legnagyobb sárban, hanem most a midőn erre az idő legal j kalmasabb, rakatják le ez évtizedekkel daczo­landó tölgyfajárdákat. Nem tartjuk érdemtelen­nek még azt is felemlíteni, hogy a télen annyira sürgetett vizméregetőt szintén elkészittetó s egy­úttal a Berettyó uj hídjához felépített magas töl­tést igen csinos korláttal látá el az elöljáróság — Szeghalmon a bekövetkezendő fürdési idényre Gottfrid E. fakereskedő ur egy csinosan berendezett uszodát állított fel. — Megyegyiilés. A szerdán folytatva tar­tott gyűlés főmozzanata a választás volt. Főjegyzővé közfelkiáltással ellenjelölt nélkül Márky Lajos ur választatott meg; a közigaz­gatási jegyzőségre ifj. J a n c s o v i t s Pál ós T erényi Lajos urak lettek kandidálva, kik közül az utóbbi 18 szótöbbséggel lett megvá­lasztva ; az orosházi segédszolgabirói állásra kan­didálva lettek Rohoska Mihály ügyvéd , Vüiigyel Sándor bir. végrehajtó és B a j.c s y Géza írnok urak, ez utóbbi visszalépvén, a sza­vazásnak eredménye lett, hogy Vangyel Sándor ur 14 szótöbbséggel lett meg. Közigazgatási bi­zottsági tagul Urszinyi János úrra adott 40 szava­zat ellenében Göndöcs Benedek apát ur lett 65 szóval megválasztva. Ezen napon tárgyaltatott a megyei laktanya ügye, mely kérdéshez a gyűlésen mint megyei bizottsági tag jelenlevő gróf Appo­nyi Albert ur is hozzászólt, melyben azonban érdemleges határozat nem hozatott. — A békésmegyei orvos-gyógyszerész­egylet f. hó 17-én tartott rendkívüli közgyűlé­sében egyhangúlag azon határozatot hozta, mi­kép a biharmegyei orvos-gyógyszerész- és termé­szettudományi-, s a debreczeni orvos-gyógysze­rész egylet álial közösen indítványozott „Tisza­vidéki orvos-gyógyszerész-egyletek szövetkezetébe" ezúttal belépni nem kiván, és pedig azon oknál fogva, mivel már több hasonló czélu országos egyesület létezik, s egy ujabb, széles alapra fek­tetett szövetkezet csak az erők szétforgácsolá­sára vezetne a nélkül, hogy, az egylet valódi czélját sikerrel valósithatná. Elénk eszmecserére adott alkalmat a megye egyes községeiben jár­ványosán mutatkozó himló-esetek, és a vódhimlő­oltís tárgyalása; s megnyugtató volt hallani, hogy p. o. B.-Csabán a himlőben csak oly egyé­uek haltak el, kik nem voltak beoltva: s általá­nos az orvos urak tapasztalata, hogy beoltott egyének, ha meg is kapják a himlőt, ennek le­folyása mindig enyhébb. A védhírnlő oltás szük­sége hangsúlyozva, s az oltás körül az oltó or­vosoknak körültekintő figyelem lön ajánlva. Az egylet 3 uj taggal szaporodott, s elhatároztatott a megye egészségügyi személyzetéből azokat, kik az egyletnek még nem tagjai, a tagságra .fel­hívni. Résztvett a gyűlésen 14 orvos ós gyógy­szerész, kik közt jelentékenyen volt képviselve Csaba egészségügyi személyzete. A tanácsko­zást Dr. Hajnal István, egyleti alelnök vezette. Irodalom és művészei. * B.-Csabai szinház F. hó 18-án előadatott „Egy magyar huszárkáplár Bécsben", bécsi életkép, irta Costa Károly. A kellemetlen idő miatt a, közönség nagyon kis számmal jelent meg, pedig ugy a darab, mint az elő­adás teli házat érdemelt volna. Balogh Árpád ur (Ist­ván huszár) szép buizár volt, nem csodáljuk, hogy a fér­fiak iránt hideg Teréz kisasszony fejét is megzavarta. Játéka is mindvégig jó volt, az egyenes, nyilt szavú s juttatja azt, hogy mily boldog lehet a szerető férj, kinek ő neje — mily boldog a gyermek, kinek ilyen édes anyja van. Gyermekein a legnagyobb szeretettel csüg­gött, a min Mariska, Eliz, Jolán, Ida teljes szi­vükből örülhettek is. Kedves kis teremtések vol­tak mindannyian, Mariska közép termetű, szőke; azúrkék szemekkel lekötelező finom modorral. — Eliz karcsú, valamivel magasabb nénjénél, tüzes fekete szemekkel — örökös jó kedvvel egy-egy repülő angyalhoz, — Jolán — gondolkozó komoly arczával, sötét kóu szemeivel az egyszerű szépség mintaképe. — Ida, egy kis csevegő gyermek kit látni akkor, midőn a nevelő kisasszony — egy Rajna vidéki német Hölgy — a franczia leczkével: „Quelle nccent" (minő kiejtés 1) kifejezése egészen dühössé tesz, — bármelyik hírneves művész ecset­jének mintául állhatott volna. Mennyire különbözik e család, az olyan csa­ládoktól — hol egyik-másik úrhölgy barátnőiét — ismerőjét a nyakkendő csokrától kezdve — a harisnyakötőig lerántja, — hol egyik, — másik ur egymásnak bolondja — s egy-egy urhölgygyeli viszonya nem a leggyöngédebben van említve — mily külömbség az ilyen családi élet — és e családé közt. Mig sok család körében a házi kis­asszonyok egy-egy rosszul felfogott s még rosz­szabbul kiejtett franczia mondatot szőnek beszéd­jükbe, avagy valami Bősendorfer-féle zongorán döngetik „rózsás ujjaikkal" a rózsás búrokat — sértik a hallgató fülét — a „Szűz imája" vagy a „Serenád valzer"-rel, — avagy Ponson de Terrail valami sentimentalis regényénél : Alfréd vagy Abelard párbajáról — egy oh! kiáltás mel­lett csinálják a szamárfül behajtást mint jegy­zéket — s várják a mama és papa pöffesz­kedő gőgje mellett az az udvarlókat — pamut gombolyitó segédjeiket s a bókok mondásá­nál izzadó ifjakat — s hallgasson maga I szel­lemdus Kifejezéssel hozzák zavarba az ipsé­két, kiknek kesztjüköz nem szokott izzadó tenye­rükön elszakad a glacé s elpalástolatlan zavarral vonulnak a férfiak közé hol a házi ur egy-egy zöld ágra vergődött kereskedő-féle ur, az orvos, gyógyszerész, ügyvéd s járásbiró ezen a tulajdon­képeni intelligencziához tartozó urak társaságá­ban gondolkozik, hogy mikor megy már férjhez egyik vagy másik nem épen tizenhét éves leánya (kevesebb nem lehet, de több igen); számlálgatva magában, hogy hány és hány darab kenyér fog elfogyni az asztalnál — hány csirkébe és hány üveg borba kerül a soáré, ö bizony ezt nem is szereti, — de hát méltó neveltetést adott leányai­nak s vissza nem húzódhat aztán meg mi különb­ség van ő Ó3 egy miniszter közti" Persze, hogy igen sok. De azért jóakaróknak látszó loaráta uem ellenkeznek vele, csak ha figyelemmel néz néd az ügyvéd és orvos arczát, emberismerő ba­rátom, önkénytelenül is észrevennéd, hogy nincse nek egy véleményen a kereskedővel de nem a; úrral legalább az arczaikon mutatkozó guuyos mosoly arra enged következtetni, s ők a soll und haben-t a gyógyszerész tudományával csak a meter rendszer behozatala alapján tarthatják összeha sonlithatónak, mit ugy látszik a jelenlevő gyógy szerósz is észrevett, mert arczából látom, hog; kikelni készül a kereskedőknek a Hofifinann csepp Sós borszesz, Élet-ital stb. árulásai ellen, mert bá „halál ellen nincs orvosság patikában vagy má helyen' — mégis nem illő olyan helyen, hol patik van, árulni az emiitett kereskedelmi czikkeket Sokkal műveltebb ember különben a gyógyszerés

Next

/
Thumbnails
Contents