Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-05-16 / 94. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam

, 94. szám. Vasárnap, május 16-án. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárunp, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve: egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz-féle ház, a postával szemben. Egyes szám ára t kr. A szerdai és szombati szám ára 8 kr. Kapható Grünfeld .1 könyvkereskedő urnái 15 -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilltér"-lien egy sor közlési dija 25 kr. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóbivHialban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 krns nostantalváuynyal. \z első magyar ált. biztosító-társaságnak legújabb kedvezménye. Mennyire igyekszik e derék hazai táraság saját soliditásának koczkáztatása nél:ül a gazdközönségnek érdekeit lehetőleg néltatni, bizonyitja azon legújabb kedveznénye, mely szerint, jóllehet mult évi jégizletét, mint az ez évi mérlegben ki mulatva van, veszteséggel zárta le, mégis tzon indoknál fogva, hogy a jelen mosioha időkben a jégbiztosítást mégis minél ehetőbbé tegye, a jégdijakat a jelen Svre njolag leszállította és pedig i kalászosoknál (tavaly 2°/

0) ez idén l y

4 °/

0-tólíval, — repcze, köles, lenmag, íüvelyes vetemények és egyéb kereskelelmi növényeknél (tavaly 2 t/

2 %) most 21/4 %-tólival, dohánynál (tavaly 10%) 3z idén 8

0/o-tólival; azon felül pedig a számítandó illetékre nézve is lényeges könnyebbséget nyújt. E dijak alkalmazást nyernek tekintet nélkül arra, érte a földet a mult évben jégverés, vagy sem. Fentartja továbbá az első m. ált. bizt. társaság az idén is azon kedvezményt, mely szerint a kalászosok biztosítása, bármily előfordulható elemi csapás folytán, május 25-ik sz ab á ly o zh a t ó, vagy is, a ki május 25-ke előtt búzájának holdját m. m.-ra 8 írtjával biztositotta és e kilátasa aszály, rozsda vagy férgek következtében, vagy általános árcsökkenés folytán alábbszállott, meg van neki a nev. társaság által engedve, hogy a mennyiséget pl. 4 vagy 3 m. m.-ra, az árat 7 vagy 6 frtra stb. leszállítsa, a mi a helyi ügynöknél a megszabott formák közt történik. Eddig a gazda vonakodott mindaddig biztosítani, mig vetése kalásznak nem indult, mert attól félt, hogy tavasz elején rendszerint bujább és egészségesebb lévén a vetés, termését fölöslegesen magasabbra találná biztosítani, mint a hogy a termés későbben valósággal kiüt és a vonakodással és halasztgatással koczkáztatja azt, hogy vetését egy korai jég biztosítatlanul tönkre teszi. A fenemiitett kedvezménynél fogva azonban most már bátran biztosithatja termését akár május elején is, mert ha esetleg tulmagasra biztositotta, e biztosítást május 25 ig leszállíthatja és a többletért fizetett dijat visszakapja s ezzel azt nyeri, hogy termése már a tavasz kezdetétől fogva biztosítva van, anélkül hogy a biztosítási időtartamnak hosszabb volta miatt magasabb dijakat kellene fizetnie. Mig ellenben ha a termés a jégverés után biztosíttatik, akkor a már biztosított állapotban szenvedett kárnál le fog számíttatni a vetést biztosítatlan állapotban ért jégkár mennyisége. Miután a dij visszatérítésnek csak május 25-ig van helye, a termést szabályozó ezen levélnek ennélfogva legkésőbben május 25-ik póstabélyeggel ellátottnak kell lennie, és az ily levél ajánlva küldendő. Továbbá a gazdaközönséget az uj biztosító társaságok egyike által kürtölt azon fogás ellen kell óva figyelmeztetnem, mely szerint az 50°/

0-al elcsóbb dijat Ígérget minden más társaságnál. Ezen ígéret először is, miután az első magy a dijakat az idén tetemesen leszállította, nem felel meg a valóságnak, de külömben is az emiitett társaságnak engedményét illusoriussá tesz

1 azon feltétel, mely szerint kárbiztositott terményeknek csak egy részét is 57o kár éri, a fél kötelezve van az egész biztosított összeg A „BÉKÉSME&YEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA, Piros pünkösd napján. Édes szender ül pillámon, Felébredt az álom .... Szárnyam nő, már helyemet a Földön nem találom. Szállok, szállok fel magasra, A tündöklő égig, Egy csillagtól a másikhoz A tejúton végig. Ezüst fodru csermely szökell Himes réten által; Benne fürge halak úsznak Szép pikkelyes háttal. Lágy danáju ének zendül Beljebb a berekben, S hattyu-hátról angyal-sereg Zöld virányra lebben. Pergő tánczra sorakoznak, Virágokat hintve : Iiakukfüvet, bazsarózsát, Istenfáját szinte. A hajnal arczu legszebb k Kiszorul a sorbul, S körülötte, a hány csak van, Karikába fordul. „Te légy, te légy a királyné, A virág mind nálad. Királynénak téged választ íVleg- az összes lány-had." „Koronád lesz e koszorú, Jogarad e liliom — Koronád is, jogarad is Illatozva nyiljon !" Bűbájos dal kél az ajkon, S kezet kézbe fogva, Felavatva királyné lesz A kör szende foglya. S újra deli tánczot lejtnek, Virágokat hintve : Iiakukfüvet, bazsarózsát, Istenfaját szinte Tűnik a szender szememről. Nem álom ez álom : Igy vigadnak sok vidéken Nagy Magyarországon. Magyar Kálmáu. Csabai tárcza. III. (Füstbe ment terv. — Szinház. — Egyéb). — Mit beszél maga? Hiszen jól tudom, hogy már nyolczan vannak szivében „bekvártélyozva." — Igaz — mondok — s hogy párosával legyenek, kegyedet is óhajtanám érző nagy szivem egyik kamjájába zárni I — Ha! hal ha! Hát nyolcz meg egy az tíz ? — Maróti szerint nem, de Nagysád minden tekintetben kettővel felér! — Jól van, Ficzkó barátom, egy feltétel alatt behurczolóskodom e lakba, ha mind a nyolcznak felmondja a lakást, de mielőbb. Meg azután, ha nem lesz kritikus — ezeket ki nem állhatom. — Itt a kezein. Mindent megteszek s miután délre jár az idő, sietek, hogy 12-ig is végezhessek valamit. Csókolom azt a patyolat-fehérségü, bársony, puha, szép kezét — Isten áldja meg. Kiérsz az utczára. Visszatekintesz imádottad ablakára, melyben ő mosolyogva egy komplimentet csap s te viszonzás közben majd a földig hajtod Csabának legnagyobb fejét. Haladsz tovább. Töröd a fejed, hogy mit tégy ? Sok széppel találkozol, de te észre se veszed őket, kik azt hiszik, hogy vagy valami nagy útra — a Lipótmezőre — készülsz, vagy valami klapancziába bonyolódtál. Nem is sejtik borzasztó helyzetedet. Nyolcznál — kiknek egyformán vallottál szerelmet — lemondani nem csekélység ! — Ah ! az egész Kis Miska. De haraugoznak már. Menjünk haza. Szótlanul emésztettem az ízletes ételeket, köztük az illatos fiatal vöröshagymát, mintha éreztem volna, hogy ma csókot nem kapok. Ebéd utáni szendergésemet megzavarja egy kopogtatás. Szabad ! . . . Nem szól senki. Kinyitom az ajtót s Lordom (ez csak kutya és nem