Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám
1880-05-13 / 92. szám
B.-Csaba, 1880 . VII. évfolya m, 92. szám . Csütörtök, május 13-án. ÜÉKtSMEGYEt KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. jHe&jelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök cs szombaton. Előfizetési (lij : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve kiildve : egy évre 8 frt; félévié 4 frt; évnegyedre 2 frt Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Sclnvarcz- féle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpád nyomdája. Egyes szám ára 4 kr. A szerdai és szombati szám ára d kr. Kapható Griinfeld J könyvkereskedő urnái B -Csabán Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Xyilttéi'"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadóhivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal. Móricz Pál beszámoló beszéde a szarvasi választókhoz, tartatott f. évi ápril hó 29-én. III. Azt mondják, hogy a magyar politika minden irányban érvényesíthesse magát, — azért kell a tisztviselők kinevezését kézbevenni. Én Uraim, bár kormánypárti képviselő vagyok, én azt tapasztaltam, hogy az ügyes főispán omnipotens saját megyéjében, vannak ugyan tehetetlenek is, de annak nem a rendszer, hanem az egyének okai, s ennélfogva már most is a lakosság érdekében volna a főispáni jogokat korlátozni. Dicsérik nekünk a bureaucratikus boldogságot és kárhoztatják a megyei kormányzatot. Pedig állami életünk több ágában századok óta divik a kinevezési rendszer, és az administratió azon ágai semmivel sem jobbak, mint a megyei administratió. Látjuk pl. a pénzügyek kezelésénél. Kárhoztatják a megyei nepotismust, pedig a bureaukratikus nepotismus sokkal veszedelmesebb, mélyebben ható és hibái jóvátehetlenek. Élesen kiirják a megyei tisztviselők visszaéléseit, ez onnan van, hogy ma a nyilvános élet ellenőrzése alatt minden nap fényre derül; de a hol hivatalnok vizsgál a hivatalnok felett, — csak a legsúlyosabb visszaélések vannak megtorolva. A két rendszer között igen nagy és lényeges különbség létezik, t. i. a kinevezés mellett csak annyit tud a nagyközönség az administratióról, mi a hivatalos titok elárulásával suttogva elmondatik, a mostani rendszer mellett minden állampolgár, ki az iránt érdeklődik, tudomást szerezhet és ellenőrizheti az administratiót. El kelleni feledni, uraim, a történelmet, ki kellene irtani keblünkből a történelmi institutiók iránt minden kegyeletet, hogy a papiros-alkotmánykészitőkre és organisatórókra hallgatva a tisztviselők szabad választását elejtenők. S ugy állítják a kinevezési rendszert, a centralisatiót előnkbe, mint az állami kormányzat netovábbját és elfelejtik azon bajokat, melyek majd minden centralisált államban felmerülnek, elfeledik, hogy nagy államférfiak, tudósok törik a fejőket, hogy hogy lehetne azon bajokon segíteni, melyeket a kinevezés mellett létesített bureaukratia teromtett s hogy a felfrissítés végett majd purificatió, majd erőszakos uj organisatió lesz szükséges. Fel se említhető mindaz a sok visszaélés, mely a centralisált administratió mellett előfordult. Én tehát ezen rendszer barátja soha sem leszek, mert hiszem, hogy ezen kinevezési rendszer lehetetlenné tenné pénzügyeink rendezését és elfojtaná a szabadságot. Nem régen a parlamenti tárgyalások alkalmával egyik képviselőtársam Mocsáry Lajos megtámadta a mostani és az ez előtti kormányokat, hogy a municzipális szabadságot kiforgatták régi alapjából, ősi jogaiból és ugy adta elő a dolgot, hogy neki nem kell ugyan municzipális szabadság, de sem az, a mi most van, hanem egy, az ő ábrándjaiban élő valami. Erre nézve is kell nyilatkoznom. A megyék 1848 előtti életökben az által voltak oly hatalmas factorok Magyarország politikai és állami életében, mert a megye, mint olyan tagja volt a törvényhozásnak, mert a megye utasítást adva, a törvényhozásba befolyt, mert a po'itikai discussiónak addig volt a megyében fontossága, mig ott a fele t sikerrel dönteni lehetett. A megyék ez eminens jogát az 1848-iki törvényhozás vette el és helyesen, mert a megye mint ilyen aristokrat intézmény volt. Minden nemes ember született törvényhozónak tarthatta magát. Az 500,000 emberből álló nemesség levonván belőle a kiskorúakat és nőket, tehát 60—-70 ezer személy direct befolyást gyakorolt a törvényhozásra. Ha a jogot a legkisebb korlát nélkül ki akarták volna terjeszteni az ország minden lakosára, akkor a megye lehetetlenné vált volna. Meg kellett tehát szüntetni a megyék ezen jogát annyival inkább, mert az egész alkotmány aristokratikus természetétől megfosztva, népképviseletivé nem változott át. De ha ez 1848-ban helyesen történt, nem lehet az utóbbi és a mostani kormányt azért kárhoztatni; és ebből nem következik az, hogy, mert a megye elvesztette kardinalis jogait, tehát fosszuk meg utolsó jogától is, nem következik még az sem, hogy, mert a megye meg van fosztva nevezetesebb jogaitól, hagyjuk azt elveszni és mint élhetetlen lomot lökjük ki az administratió keretéből. Ismétlem, hogy ha Magyarországon a polgárnak egyéb alkotmányos joga nem volna, mint hogy három évben egyszer megjelenjen a szavazó urnánál s ebbe egy szavazatot belökjön a képviselő választásra, azzal menjen haza, és nézze, mit csinál az országgyűlés, a szabadság ezen mérve igen csekély volna. Ezekből láthatják önök, hogy a jövő választások alkalmával engem azok közé fognak sorolhatni, kik akarják ugyan a jó administratiót, megkövetelik minden tisztviselőtől, hogy arra qualificált legyen és A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRGZÁJA, Egy szakértő tanú. Biinügyi történet. Irta: Berinann M. (Vége.) — Az a tárgyhoz tartozik, válaszolá elcsittitva a bonczoló. De most, barátom, tekintse meg csak egyszer ezen csontvázt egy kissé figyelmesebben, és mondja meg nekem, hogyan nézhetett ki az életben, kié ezen csoutváz volt — gondolom, korát, termetét, testalkotát azon időben, mi dőn a halál utolérte. Azt mindenki, ki a csont tanban oly jártas, mint ifjú barátom, meg tudja mondani, magyarázgatá a fenyitő törvényszéki hivatalnokoknak. Az alatt Lyser a csontvázt szorgosan meg vizsgálta és remegett a fölött, mit fölfedezni vélt. — Fejét is látnom kell — mondá Lyser lassan. A tanár leleplezé a főt, Lyser szorgosan I megvizsgálta a homlokcsontot, szemcsontot és j állkapczát — tisztában vala magával. — Sallin Ferdinánd! — kiált végre megrémülve. — íme — egy tompa kiáltás — esés hallatszék mögötte, Tengel ájultan esett le a székről. A fenyitő törvényszéki hivatalnokok a cso dálkozás és iszonyat kiáltásaival vevék körül a fiatal bonczolót. — Hogyan lehetséges az? — kérdék ők. — Semmi kétség! felele O Lyser nem téved, és minden jelt megmond önöknek, melyeken | ezen csontvázt a nyomtalanul eltűnt Sallin Ferdinánd bárónak ismerte föl. Én magam azonnal fölismertem a szétzúzott jobb vállcsontról, hogy azonban Lyser ezt észre ne vegye, a csontváz felső részét a mellen fölül, mintegy véletlenül betakarva hagytam. — Nem szükségesek további bizonyítékok, szóla a fenyitő bizottság előkelőbbje, azzal az ájultan a földön fekvő Tengelre mutatva. Nyújtson segélyt neki, hogy magához térjen. Amint Tengel magához tért, bevailá a Sallin Ferdinánd bárón elkövetett gyilkosságot, mi több, bevailá azt is, hogy első nejét egy lassan ható méreggel büntette inog vétkeélt, mert — mondő ő — mindkettőt vétkesnek találtam. A börtönbe vitetett. Pere gyorsan be lett végezve, az Ítélet lefejezésre szólt. Tengel léleknyugalommal hallá azt, sőt egy szörnyű ólczet is mondott reá : — Ila király lettem volna, akkor mint nyolczadik Henrik angol király, három ártatlan asszonyt fejeztettem volna le, csak hogy a negyediket elvehessem, igy azonban fejemet ütik le, mert homlokom nagyon csiklandós volt. A legközelebbi napok egyikén feje a bakó bárdja alatt hullt le.
