Békésmegyei közlöny, 1880 (7. évfolyam) január-június • 1-124. szám

1880-05-06 / 87. szám

B.-Csaba, 1880. VII. évfolyam, 87. szám. Csütörtök május 6-án. BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY. Politikai, társadalmi, közgazdászati és vegyes tartalmú lap. Megjelenik hetenként ötször: vasárnap, kedd, szerda, csütörtök és szombaton. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva vagy postán bérmentve küldve : egy évre 8 frt; félévre 4 frt; évnegyedre 2 frt. Kéziratok nem adatnak vissza. Szerkesztőség: Főtér, Schwarcz -fóle ház, a postával szemben. Kiadó-hivatal: Takács Árpáclnyomdája. Egyes szám ára4kr. A szerdai és szombati szám ára A kr. Kapható Grünfeld J. könyvkereskedő urnái B -Csabán. Hirdetések jutányos áron vétetnek fel. „Nyilttér"-ben egy sor közlési dija 25 kr. Előfizethetni helyben a szerkesztőségben, a kiadó­hivatalban Takács Árpád ur nyomdájában, vidéken a posta-hivataloknál 5 kros postautalványnyal. Reflexiók. ii. Politika, irodalom, művészet, ezek a nemzet szellemi létének magasabb cultur­allapotát feltüntető fokmutatók — egyen­ként és összesen kevés örömet, kevés vigaszt nyújt valamennyi. De mindazáltal van valami a mivel mostanában mégis sokat foglalkoznak az emberek; legalább egy év óta különösen divatja van; hozzászól a szakértelem és dilettantismus, a valódi tehetség és a hozzá nem értő puszta jósxándék — ez az ipar­ügy, és az iparos osztály helyzetének javí­tása. Mondom, ennek egy idő óta nagy di­vatja van. Hogy előbb agriculturalis álla­potunk javítására kellene tennünk valamit; hogy előbb az itt feltornyosodott száz baj, betegség és hiány kipótlását kellene teljes lélekkel eszközölnünk; hogy több szüksé­günk van nekünk első sorban arra, mi­szerint gazdaságunkat tegyük virágzóvá, és ennek emelésére hassunk: ugylátszik ez másodrendű kérdésnek tekintetik, vagy leg­alább kevés méltánylattal vagyunk iránta. Pedig ez nem jól van igy! Hogy iparunkat a fejlettség bizonyos kedvező fokára emeljük, arra nézve mező­gazdaságunkat szükséges tökélyesiteni előbb, vagy iparnak és mezőgazdaságnak prospe­ritására egyszerre kell a mozgalmat és munkát megindítani. Hiába beszélünk, hiába panaszkodunk, hogy ez kellene, az jó volna! hiába támasz­kodunk a kormányok és országgyűlések jó szándékára, kezdeményezésére! az egész nemzetnek, illetve a nemzet minden polgá­rának szükséges az ország egyes vidékein a hasznos eszmék és czélok érdekében buz­gólkodni. Jó lesz figyelembe venni Des­sewfy Emil grófnak harminczhárom évvel ezelőtt elhangzott szavait ismét hogy : „Ma már merő panaszszal menni sem­mire ssm lehet, a halasztások korszaka tö­kéletesen lejárt, az élet kényelmeit élvezni mindnyájan szeretnők, azon eszközök és módokat, melyek által vágyainknak elég­tétethetnék, nem birjuk — itten tehát a cselekvésnek ideje, és pedig az oly cselek­vésnek, mely a tett szerencsétlen és ered­ménytelen kísérleteket nem ujakkal szaporí­taná. " A-y. Politikai hirek. * A német félhivatalos lapok egyhangúlag konstatálják a bizalomnak a három nagyhatalom közötti visszatértét. A czár ós kormánya kétség­telenül kinyilvánították, hogy sckkal szivesebben szövetkeznének a bécsi és berlini kabinetekkel, a helyett, kogy franczia vagy angol radikaliz­musnak nyújtanának kezét — Az olasz hiva­talos lap egy rendelete jelenti, hogy a minisz­térium lemondási kérvényét, mely a kamrában ápril 29 én végbement szavazás folytán adatott be, a király el nem fogadta. — A porosz biro­dalmi gyűlés első és második olvasásban elfo­gadta az Ausztria-Magyarországgal 1880. ápril 11-ón kötött ideiglenes k&reskedelmi szerződést. Megyei kőutak. — A megyei államépitéazeti hivatal előterjesztése. — Méltóságos főispán ur! Tekintetes közigazgatási bizottság! A tek. közigazgatási bizottság f. évi április-hó 12-én tartott gyűlésében hozott határozatok 3. pontjában megbízott a kir. államépitészeti hivatal, hogy a közforgalom biztosítására leginkább alkalmas kőutak mikénti létesítése iránt kimerítő javaslatot terjesszen be. A mellékelt közelítő költségvetésből kivenni méltóztatik, miszerint — e megye Egy hosszú év után szellemünk vágyódik már annyira a maga táplálékára, s szép veté­sűink nyújtanak annyi reményt a jövőre, hogy hozhatunk annyi áldozatot a művészet oltárára, hogy Gerőfy jól szervezett színtársulata meg lesz velünk elégedve, s nem utoljára látjuk őket. A fiatalság nem várta be, mig városunkba érkez­nek, zenekarral ment ki elejökbe f. líóíS-án éjjel, hogy lássák őket, különösen a szépeket, 8 mint titkos szemlélői, őszintén mondhatiuk, hogy nem csalódtak, mert valóban szépek. Jó zenészeink húrjai hangoztatták először a társulatnak, mi is­mételjük hogy: „Isten hozott!" Ficzkó. Egy szakértő tanu. Bünügyi történet. Irta: Bermann M. (Folytatás.) — Igen. igen, az ön módja szerint, más város, más szerető. — Semmi hízelgés tanár ur, oly geniális módon nem tesszük még sem. — Tegye azt csak mindig ugy. Legjobban jár vele. Istenem, bár Ferdinánd is ugy cseleke­dett volna, még élne — De hát hogyan értsem ? — Amint mondám. Egészen ellenkezőleg A „BÉKÉSMEGYEI KÖZLÖNY" TÁRCZÁJA. Csabai tárcza. (Meleg májusi eső. Gerőfy társulata.) A gazda örömtől sugárzó arczczal tekint ki at)|Aán: hallgatja a legszebb zenét: az áldást horó májusi eső csendes suhogását, mely folyton növekszik. Csakhogy növekszik már! A természet erős zenekarrá változik. Furulyázik a szél; a pri­mót az ablak üvegtáblái viszik, melyben az erősen csapkodó nagy cseppek változatos dallamot vernek ki; ezt kiséri a kis bőgő — a szél által rezgésbe hozott rosszul összeillesztett ajtó — egyhangú moraja. A foitéknál—jelezve a karmester fényes botja: a villám által — a nagy bőgő — az ég alja — dörög. Közbe a zenéket tulkiáltja a nagy dob : lecsap a menykő. Oh! mily élvezet lehet nektek gazdáknak a bolond hónap alatt kiszáradt, szomjúhozó föld tulajdonosainak ez összhangzatot hallgatni! Együtt örvendünk veletek mindnyájan, mert — sajnos — de ma még ugy áll, hogy hazánk jóléte a gazda által elvetett mag mikénti fejlődésén alapul. Csak a jó termések tehetnek minket boldoggá s ekkor meg leszünk elégedve kormányzatunkkal; könnyen viseljük a terhes adót. Igaz ugyan, hogy szépen indultak meg az iparfejlesztési mozgalmak, mégis beletelik egy század, mig iparunk eléri nemcsak azon fokot, hogy helyben legyűrje a külföldi ipart, de hogy a nálunk oly bőven termő nyers anya­got oly tökéletesen tudja felhasználni, hogy vele a külföldöt is eláraszthassa. Akkor könnyebben elviseljük a száraz évek vessztességeit, pótolni fogja majd kezünk munkája: az ipar. Addig azon­ban az égből kell várnunk az áldást. Ki tudja? nem-e a papok hozták magukkal ez áldást, hisz jól emlékezhetnek, hogy a papok összejövetele alkalmával mindig esik Talán ők — nem a templomok — a Thália papjai. A nehezen várt színészek megérkeztek. Iga­zán részvéttel vagyunk irántuk. Miuő csapás ! Nem elég, hogy sok helyütt — hisszük, hogy itt nem lesz ez eset — a nagy mérvben mutatkozó közönynyel, de még két pusztító elemmel is kell küzködniök. Tavai Krecsányit a víz késleltette, rabolt el tőle sok drága napot; a körünkbe ér­kezett társulatot pedig kergette a tűz, fel­emésztve az egyes tagok, de különösen az igaz­gatónak értékes, s a mi a könyvtárt illeti, mely nem égett ugyan el, de az oltás alatt tönkre té­tetett, megfizethetetlen tárgyait! Csaba közön­ségének — melynek egyedüli és pedig nagy hi­bája az, hogy kicsiny — máris szép érdeklődése, részvéte, — mely hisszük, csak fokozódni fog — biztat, hogy a kárt némileg kárpótolni fogja.

Next

/
Thumbnails
Contents